Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
MarmincadiK ^vfolvam 27. jszá«.j» Vác 1916. július 2. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeieniK szerdán és vasárnao. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4- S7, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 1 A kereskedő és a drágaság. A jelenben dúló nagy harcok idején, a melyekkel szemben nemcsak a küzdtéren helyt álló katonáink, idestova két év óta érzik a rettenetes helyzetet, hanem az itt- honmaradotfaknak ama része is, kik nem lehettek oly szerencsések a hadiszállítók címét elnyerhetni, szintén küzdenek és rettenetes harcot vívnak meg a mindennapi életért, a már elviselhetetlen drágaság miatt. Elgondolkozva az irtóztató helyzeten önként is belepillantunk történelmünk lapjaiba, a melyek ugyancsak ádáz harcokról számolnak be és az otthon maradottak ugyancsak küzdöttek akkor is, á megélhetés nehézségeivel, mert paraziták akkor is éppen úgy éltek a nemzet testén, mint most, a melyek az elviselhetetlenségig drágaságot idéztek elő; de akkor, mint most is a túldrágitást nem a magyar a magyarral szemben idézte elő, hanem az idetolakodott, itt befogadott és itt élősködő idegenek teremtették meg és rakták tele zsebeiket. Ezen gézen-gúzok, a kik a nehezebb természetű munkáktól mindenkor iszonyodtan fordultak el, a mint hírül tudták, hogy az országban villongásoknak néznek elé, első dolguk volt a parasztságtól az élelmiszereket potom pénzen ösz- szevásárolni, a kikhez persze a háborús hírek csak akkor érkeztek el, a mikor már a fegyvert adták kezeikbe, mert jól tudták, hogy ezekkel a bekövetkező Ínséges napokban nagy uzsorakamatok ellenében fognak dolgozhatni. Úgy is volt. Ezekbe a viszonyokba sodortattunk most is, a kik a hadi szintérről visszamaradt népet képviseljük, mert sajnos, már-már az éhínséggel kell megküzdenünk a nélkül, hogy erre a túldrágaságra igazi ok lenne. Igaz, hogy katonáink a háborúban mérhetetlen mennyiségű élelmiszert fogyasztanak el és a termelés sem olyan mérvű mint béke idején, mert hát a munkás kezek most mást forgatnak, mint kapát és kaszát; mindazonáltal gondoskodik a jó Isten rólunk, hogy úgy is megteremjen a mindennapi kenyerünk, melyet ha drágáb' ban is, meg kel! fizetnünk, mégis uzsorakamatok szedésére nem volna semmi szükség. Csakis az árdrágítók lelkiismeretlen gazdálkodásain l^múlik, hogy az elviselhetetlen áremelések ne fokoztassanak a végletekig és ne hozzák nap-nap után, a szinte már borzalmasoknak mondható áremelkedéseket a piacra, mert ez nagyobb kegyetlenség és embertelenseg, mint — talán — a fronton való helyzet. Lelkiismeretes és tisztességes, ember- szeretetet tudó kereskedők kellenének, a kik, ha nyerészkedéssel dolgoznak is, megelégednének a mérsékelt nyereségekkel. Egy becsületes, jóravaló kereskedő számol a helyzettel a mikor üzletet nyit, hogy ennyibe kerül a berendezés, ennyibe a lakbér és önfentartás és akkor árúival kiszámítja pl. az 5-ös kamat nyereséget és azután sohasem emeli áruit akkor sem, ha a keresett cikk bármilyen áremelkedés mellett is elkelne. Az ilyen kereskedő a beszerzési áron túl — a magának megállapított percentnyereségén - semmi körülmény között nem menne, vagyis el nem térne akár van háború, akár nincsen, mert ezt sugallaná lelkiisrnereíe, kereskedői tisztessége és habár akkor is megérezné mindenki a drágább helyzetet, de nem az elviselhetetlen drágaságot. így tesz a tisztességes, emberbaráti szeretettől áthatott kereskedő; de hol vannak manapság az ilyen kereskedők ? Sajnos éppen nálunk nagyon kevesen vannak és szerencse, hogy mégis vannak, a kik igy gondolkoznak; de sokan lehetnének, ha megelégednek a csekélyebb nyereséggel és tekintetbe vennék embertársaikat, a kik reájuk vanak szorulva, mert hát élni kell, még a földhöz tapadt legszegényebbnek is ha a föld alól kaparja is ki a filléreket, a mikor gyermekeit, feleségét már-már éhezni látta. A minapában Budapesten jártam, ott egy öreg barátommal találkoztam, a ki mostanában valami hivatalos ügyben Berlinben járt. Ez bement Berlinben egy boltba, mert véletlenül itthon egy pár komisz, silány és rossz cipőt vásárolt, mely ott alig 14 napi használat után annyira felmondta a szolgálatot, hogy cipőt kellett vásárolnia. A kereskedő elcsodálkozott és a fejét csóválta azon, hogy az ér. barátom mint járt azokkal a cipőkkel, a melyek hitványságuk mellett még 52 koronába kerültek. Barátom egy pár jó erős cipőt kért. A kereskedő mutatott neki kétféle cipőt, egyet, a mely most készült a kétszeres ár mellett és olyant, a melyik még a háború előtti időben készült. Az előbbi sem volt drága, az utóbbinál pedig azt az árat kérte, a menynyiért azokat még két évvel előbb árusította. Barátom szinte elcsodálkozott az olcsó árak felett, mire a kereskedő azt felelte: — Igaz, hogy ennek a cikknek az ára megkétszereződött, mi azonban nem kétszereztük meg az árat. Kevesebbet keresünk, mint béke idején, ennyi az egész; de ezzel tartozunk a mai időkben a hazának, a súlyos terheket viselő fogyasztó közönségnek. Nekünk is meg kell hoznunk a magunk áldozatát. Kíváncsiságból elment az én barátom egy másik cipőkereskedő boltjába, a ki mindjárt figyelmeztette a cipővásárlót: — Van ebből az áruból régi készlet is. Azt, persze, a régi áron adjuk. — De hiszen, szólt barátom, a közönség nem tudja, hogy melyik való a régi készletből. — AAindegy, mondta a német Mi tudjuk. Ez már a lelkiismeret dől a . . így beszél és igy cselekszik a tisztességes német kereskedő. Kát a magyarhonban élő kereskedő ? Van-e nálunk párja annak a két berlininek ? Pedig a mit azok a berliniek tesznek, ugyebár nem is megy valami különösebben méltánylandó erényszámba, nem is érdem, nem is súlyosabb fajtájú áldozat, mert hiszen ez az eljárás elemi föltétele, parancsoló alapelve a tisztességes kereskedelemnek. (. . gh) Áthelyezések a kegyesrendieknél. A kegyestanitórend főnöke az 1916 — 17. iskolai évre a következő áthelyezéseket eszközölte: Vácról dr. Károlyi Jánosi áthelyezte Lévára házfőnöknek és igazgatónak, Dombai Gyulát Magyaróvárra ideiglenes nyugalomba betegsége miatt; helyükbe jönnek Veszprémből Zsigmond János, aki egy alkalommal már volt Vácon; a kolozsvári tanárképzőből Molnár Imre. A váci ismerősök közül a következők helyeztettek át: Sebes (Streiter) Ferenc Kolozsvárról Budapestre theol. tanárnak; Szabó József Kolozsvárról Nagykárolyba; Tárkányi (Tobak) Ferenc Rózsahegyről Trencsénbe; Kontraszti Dezső Veszprémből Szegedre; Barna Leander Trencsénből Veszprémbe gimn. tanároknak. Kinevezés a siketnémaintézetnél. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nécsey János szegedi gyógypedagógiai tanárt (régebben a váci intézetnél működött) és Kondra Mihályt, a váci sikeíné- mákat foglalkoztató intézet igazgatóját a Vili. fizetési osztály 3 ik fokozatába. Szení- györgyi Gusztáv váci gyógypedagógiai tanítót a IX. fizetési osztály 3-ik fokozatába, Gogola Aladár váci gyógypedagógiai tanítót pedig a X. fizetési osztály 3-ik fokozatába nevezte ki. Közjegyzői kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter dr. Gröber Aladár budapesti kir. közjegyzőhelyettest hatvani kir. közjegyzővé nevezte ki. Dr. Gröber dr. Matolcsy Sándor halála után volt pár hónapig váci helyettes s itt sok tisztelőt és jóbarátot szerzett a rövid idő alatt is. Adományok a honvéd hadikórháznak. Székeskáptalan 250 liter sör, L. 3- 100 korona, Kánya László 100 tojás, Galántai Istvánné 20 tojás, Bach Józsefné 10 tojás, Nagy Istvánné 200 üveg befőtt, gróf Ráday Gedeonné 100 szivar, 800 szivarka, 20 csomag dohány, Cziner Antalné egy hátikosár vörösrépa, Földváry Ilona egy kosár sóska, Fóti Gyuláné egy üveg uborka, egy üveg lekvár, egy üveg almakompót. E szives adományokért ezúton fejezi ki köszönetét a váci honvéd hadikórház gondnoki hivatala.
