Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-07-16 / 29. szám

2 VÁCI HÍRLAP János váci főgimnáziumi torna tanárt, cs. és kir. nfk. tüzér zászlóst a hadiékitményes ezüst vitézségi éremmel. Adomány. A váci hengermalom részvénytársaság munkásai hetikeresményeikből fillérenkint 228 K 65 fillért gyűjtöttek össze, mely ősz- szeget a váci rokkantak és hadiárvák se­gélyezésére ajánlották fel. A szives ado­mányért ez úton mond hálás köszönetét a helyi segítő bizottság elnöksége. f dr. Pauer Béla. Dr. Pauer Béla, ny. m. kir. honv. törzs­orvos hosszabb szenvedés — s a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 70-ik s boldog házasságának 45-ik évében hétfőn délelőtt 11 órakor csendesen elhunyt. A megboldogult régi váci családnak sarja volt, atyja valamikor Vác város pénztárosa s ő maga egész életét Vácon élte le ered­ményes munkásságban, Rajongó követője az európai hírű dr. Argenti Döme homeopata gyógymódjának s a inig csak egészsége megengedte, ezzel gyógyította a vele szem­ben rendkívüli bizalommal viseltető szám­talan betegét. Fiatalabb korában a váci h. huszárezred katona orvosa volt, de magán praxist mindig folytatott s a mikor mint törzsorvost Vácról áthelyeztek, nyugdíjba vonult, de ragyogásig tiszta egyenruhájától soha többé azért nem vált meg. Mint ka­tona és mint orvos lelkiismeretes, pedáns, őszinte s a legnagyobb szigorúságig egye­nes, parancsoló tekintély, mint ember a társadalomban a végtelenségig udvarias, előkelő úr, a vallásban a legájtatosabb, meggyőződésből istenfélő, hithű katholikus. Megszokott életmódjától soha semmi sem mozdította ki, minden reggel ott imádkozott a templomban, majd betegeit látogatta meg, aztán sétát tett a városban, később otthon fogadta pácienseit, a délutánt a Kaszinóban töltötte, a többi szabad idejét pedig végte­lenül szeretett, kedves családja körében. Ma már nem látjuk többé örökké pedáns, elegáns, úri alakját a város utcáin s fana­tikusan rajongó páciensei nem kereshetik fel többé a szigorú, de jószivű „nagyságos törzsorvos urat.“ A megboldogultat szerdán délután hat órakor temették el a középvárosi sirkertben, gazdag egyházi pompával, a város előkelő­ségének igaz részvéte mellett. Az elhunyt törzsorvost bánatos özvegyén kiviül, leánya, két hadban lévő huszárkapitány fia, menye és egyetemi tanár fivére gyászolják. Ny. b. Lefoglalt háztartási készletek. A honvédelmi kormány az összes vörös­réz-, sárgaréz-, nikkel- tömbök- és bronz­ból készült háztartási edényeket és fel- szerelési tárgyakat hadicélokra lefoglalta. A fémközpont beváltó helyein városunkban a három vaskereskedő cégnél, eme tárgyak készpénzfizetés mellett csakis e hó 18-áig váltatnak be, e naptól kezdve pedig a vá­rosházán működésbe lépő fémbeváltó bizottságnál szolgálíatandók át mindazon tárgyak, amelyek a fentebb említett fé­mekből készültek. Rekvirálás alkalmával házról-házra járva Írják össze mindazon háztartási és felszerelési tárgyakat, amelye­ket a tulajdonosoknak hadicélokra kell beszolgáltatniok. Eredeti magyar hangszerek. (Tanulmány.) Irta : SÁGH JÓZSEF. I. Mint általában mindenről, a mi nemze­tünk múltját illeti, úgy zenénkről is keve­set mond a történelem. Anonymus a 82-ik lapon némi útbaigazítással szolgál tár­gyaink felöl : „Etele városát elfoglalván, a beköltöző magyarok, nagy vendégségei tartottak s mindennap vígan lakozának, egymás mellett ülvén Etele királyi palotá­jában és mindenféle összezengedező mu­zsikákkal, a hárfáknak és sípoknak édes- deden gyönyörködtető szép hangjával és ama tréfások minden nyájas énekeivel ma­gukat mulattatták stb.“ Feszler pedig igy ir egyik művében : „Elődeinknek minden mulatságaikban közönségesen első volt az evés, ivás; közben dalosaik bordalokat, J szerelmes, vagy történeti énekeket zeng­tek, melyeket sip, vagy koboz (clulys), ké­sőbben duda kisért, vagy váltott fel.“ Hor­váth 1. a régi magyarok erkölcseiről Írván, azt állítja, hogy már kezdetben használtak hárfát. Mátray Gábor pedig a Magyarország és Erdély képekben c. folyóiratban a ma­gyarok első, sajátságos hangszereinek a pásztor-sipoí, pásztor-kürtöt, dudát és tá­rogatót állítja. Ettől fogva, azután sokáig nem találunk említést hangszereinkről. Legjobban érdekel bennünket a tárogató, mint a melyik speciális magyar hangszer­nek tartafik. Ez egy fa-fuvóhangszer, mely a klarinethez hasonlít és messzeható hangja van. Régebben többféle tárogatót isn.érték, köztük olyanokat is, melyeknek hangja si­pító élességgel birt és mint ilyent a kato­nák használták, de manapság csak azt is­merjük, melynek hangja szinte mélabús és a klarinét és fagot hangszinvegyületéí fog­lalja magában. A tárogató igen régi hangszer és dacára, hogy a zenekarokban nem találhat alkal­mazást, bár maga Wagner Richárd is fog­lalkozott vele, mégis mint történeti emlék, megérdemli a figyelmet. Itt említem fel mindjárt azt, bogy a ma divó, úgynevezett átalakított tárogató nem tévesztendő ösz- sze a tulajdonképeni igazi magyar eredeti régi tárogatóval, mert a mostani tulajdon­képen nem egyéb, mint változtatása az úgynevezett klarinetnek. Hajdan a hadsereg összegyűjtésére, jel­adásra használták és táborozások, disz- menetek alkalmával vezér-hangszer volt. A fölkelő nemesség egyes csapatai még 1809-ben is használták. Mátray Gábor sze- * rint a „török-sip“, a mint azt régen nevez­ték, a tárogató lett volna. Semmi sem bi­zonyítja ugyan ezt az állítást, de Apor Pé­ter úgy nyilatkozik, hogy „nagyon indított vigasságra“ a török-sip, a tárogató ellen­ben ünnepélyes, bús jellegű volt. Cserei- berei Mihály szerint Erdélyben a fejedel­mek korában trombitások és tárogafósok váltották fel a deákok éneklését a temeté­seken s különös szomorú nótájukkal a férfiakat is zokogásra indították. Bocskay temetésén is tárogató szólt. Keresztesi kró­nikája szerint 1780-ban, március 16-án a magyar korona visszahozalalának ünnepén Nagyváradon ünnepélyes TeDeum és kör­ménél tartatott, melyen ősi szokás szerint tárogatón fújták Rákóczi nótáját. A Rákóczi-forradalomban nagy szerepet játszott a tárogató és a szabadabban lé- lekző nemzet, a szabadság elveszett baj­nokainak lelkesítő szózatát vélte hallani ez ősi hangszerből. Kecskeméten egy zenész abban az idő­ben tárogatón elfújta a Rákóczit és a nép olyan lelkesedésbe tört ki, hogy az őt el­nyomó német dragonyosok közül 40-et megölt s az egész századot kiverte doron­gokkal és vasvillákkal a városból. Ez ok­ból aztán a tárogatót országszerte meg­égették és örök időkre betiltották és igy csak a legnagyobb titokban maradt fenn és élt egyeseknél. Ettől kezdve, mondhatni csak 1867-ben lehetett újból hallani a Rá­kóczit tárogatón, a mikor Szűk Mátyás, Szűk Lipót hírneves cellista atyja, zene- történelmi hangversenyt rendezett, a me­lyen ő a tökéletesbitett hangszeren mu­tatta be a történelmi nevezetességű nótát. Ezekből mind kitűnik, hogy a tárogató régi, sőt ősrégi magyar hangszer volt, de zenekarokban ma sem használható. A Nemzeti Muzeum régiségtárában van né­hány példánya az ősrégi tárogatóknak, me­lyeket az érdeklődők megtekinthetnek. Hajdan a katonazene nemcsak tároga­tókból állott, mert a dob és trombita is melléje sorakoztak és a múlt században az úgynevezett nagy török muzsika hoza­tott be a sip helyett. 1709-ben a magyar tábor síposai, Irombilásai és dobosai Fesz­ler szerint 756-an voltak. Már Tinódy Ör­dög AAátyás veszedelmében Írja, hogy „zászlója, dobja, sípja, trombitása temér­dek vala.“ (Folytatjuk.) A váci csata évfordulója. Az 1849. július 17-iki váci csatának év­fordulója holnap (hétfőn) lesz, a mikor is a hétkápolnánál reggeli hét órakor az el­esett hősök lelkiüdveért gyászmisét fognak mondani. Évről évre meg szokta tartani Vác városa eme kegyeletes ünnepélyt s ez utón hívjuk fel hazafias közönségünket most is a nagy nap megünneplésére. A Vörös Kereszt kitüntetései. Ferenc Szalvátor főherceg a háború alatt a katonai egészségügy körül szerzett ki­váló érdemeik elismeréséül a Vörös Kereszt hadiékitményes II. osztályú díszjelvényét díjmentesen adományozta R. Gombaszögi Fridának, a Magyar színház tagjának (Ro- meiser Vilmos váci tb. főszolgabíró sógor­nője), Jászai AAarinak, a Nemzeti színház tagjának (Kassai Vidor felesége), Komlóssy Emmának, a Vígszínház tagjának (váci születésű), Sebők Sárinak, a m. kir. Ope­raház tagjának (többször szerepelt a váci kath. líceum hangversenyén) és Tarnay Alajosnak, a m. kir. Zeneakadémia titkárá­nak (Vácon végezte középiskoláit). Uj állatorvos. A m. kir. honvédelmi miniszter Tárnái Sándor m. kir. 4. honvédhuszár ezredbeli állatorvos hadapródot a váci honv. lókór­házhoz szolgálattételre beosztotta. Harctéri kitüntetések. A király Novotny Jenő építési rajzolónak, a cs. és kir. 48. gyalogezred nfk. zászló­sának az ellenség elölt tanúsított vitéz és bátor magatartása elismeréséül az olasz harctéren az ezüst vitézségi érmet adomá­nyozta és soron kívül hadnaggyá léptette elő. Ugyancsak az olasz harctéren tüntette ki a király az ellenség előtt tanúsított vitéz és bálor magatartása elismeréséül Vizl A szerkesztő távolléte alatta szer­kesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁN. m

Next

/
Oldalképek
Tartalom