Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-07-16 / 29. szám
2 VÁCI HÍRLAP János váci főgimnáziumi torna tanárt, cs. és kir. nfk. tüzér zászlóst a hadiékitményes ezüst vitézségi éremmel. Adomány. A váci hengermalom részvénytársaság munkásai hetikeresményeikből fillérenkint 228 K 65 fillért gyűjtöttek össze, mely ősz- szeget a váci rokkantak és hadiárvák segélyezésére ajánlották fel. A szives adományért ez úton mond hálás köszönetét a helyi segítő bizottság elnöksége. f dr. Pauer Béla. Dr. Pauer Béla, ny. m. kir. honv. törzsorvos hosszabb szenvedés — s a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 70-ik s boldog házasságának 45-ik évében hétfőn délelőtt 11 órakor csendesen elhunyt. A megboldogult régi váci családnak sarja volt, atyja valamikor Vác város pénztárosa s ő maga egész életét Vácon élte le eredményes munkásságban, Rajongó követője az európai hírű dr. Argenti Döme homeopata gyógymódjának s a inig csak egészsége megengedte, ezzel gyógyította a vele szemben rendkívüli bizalommal viseltető számtalan betegét. Fiatalabb korában a váci h. huszárezred katona orvosa volt, de magán praxist mindig folytatott s a mikor mint törzsorvost Vácról áthelyeztek, nyugdíjba vonult, de ragyogásig tiszta egyenruhájától soha többé azért nem vált meg. Mint katona és mint orvos lelkiismeretes, pedáns, őszinte s a legnagyobb szigorúságig egyenes, parancsoló tekintély, mint ember a társadalomban a végtelenségig udvarias, előkelő úr, a vallásban a legájtatosabb, meggyőződésből istenfélő, hithű katholikus. Megszokott életmódjától soha semmi sem mozdította ki, minden reggel ott imádkozott a templomban, majd betegeit látogatta meg, aztán sétát tett a városban, később otthon fogadta pácienseit, a délutánt a Kaszinóban töltötte, a többi szabad idejét pedig végtelenül szeretett, kedves családja körében. Ma már nem látjuk többé örökké pedáns, elegáns, úri alakját a város utcáin s fanatikusan rajongó páciensei nem kereshetik fel többé a szigorú, de jószivű „nagyságos törzsorvos urat.“ A megboldogultat szerdán délután hat órakor temették el a középvárosi sirkertben, gazdag egyházi pompával, a város előkelőségének igaz részvéte mellett. Az elhunyt törzsorvost bánatos özvegyén kiviül, leánya, két hadban lévő huszárkapitány fia, menye és egyetemi tanár fivére gyászolják. Ny. b. Lefoglalt háztartási készletek. A honvédelmi kormány az összes vörösréz-, sárgaréz-, nikkel- tömbök- és bronzból készült háztartási edényeket és fel- szerelési tárgyakat hadicélokra lefoglalta. A fémközpont beváltó helyein városunkban a három vaskereskedő cégnél, eme tárgyak készpénzfizetés mellett csakis e hó 18-áig váltatnak be, e naptól kezdve pedig a városházán működésbe lépő fémbeváltó bizottságnál szolgálíatandók át mindazon tárgyak, amelyek a fentebb említett fémekből készültek. Rekvirálás alkalmával házról-házra járva Írják össze mindazon háztartási és felszerelési tárgyakat, amelyeket a tulajdonosoknak hadicélokra kell beszolgáltatniok. Eredeti magyar hangszerek. (Tanulmány.) Irta : SÁGH JÓZSEF. I. Mint általában mindenről, a mi nemzetünk múltját illeti, úgy zenénkről is keveset mond a történelem. Anonymus a 82-ik lapon némi útbaigazítással szolgál tárgyaink felöl : „Etele városát elfoglalván, a beköltöző magyarok, nagy vendégségei tartottak s mindennap vígan lakozának, egymás mellett ülvén Etele királyi palotájában és mindenféle összezengedező muzsikákkal, a hárfáknak és sípoknak édes- deden gyönyörködtető szép hangjával és ama tréfások minden nyájas énekeivel magukat mulattatták stb.“ Feszler pedig igy ir egyik művében : „Elődeinknek minden mulatságaikban közönségesen első volt az evés, ivás; közben dalosaik bordalokat, J szerelmes, vagy történeti énekeket zengtek, melyeket sip, vagy koboz (clulys), későbben duda kisért, vagy váltott fel.“ Horváth 1. a régi magyarok erkölcseiről Írván, azt állítja, hogy már kezdetben használtak hárfát. Mátray Gábor pedig a Magyarország és Erdély képekben c. folyóiratban a magyarok első, sajátságos hangszereinek a pásztor-sipoí, pásztor-kürtöt, dudát és tárogatót állítja. Ettől fogva, azután sokáig nem találunk említést hangszereinkről. Legjobban érdekel bennünket a tárogató, mint a melyik speciális magyar hangszernek tartafik. Ez egy fa-fuvóhangszer, mely a klarinethez hasonlít és messzeható hangja van. Régebben többféle tárogatót isn.érték, köztük olyanokat is, melyeknek hangja sipító élességgel birt és mint ilyent a katonák használták, de manapság csak azt ismerjük, melynek hangja szinte mélabús és a klarinét és fagot hangszinvegyületéí foglalja magában. A tárogató igen régi hangszer és dacára, hogy a zenekarokban nem találhat alkalmazást, bár maga Wagner Richárd is foglalkozott vele, mégis mint történeti emlék, megérdemli a figyelmet. Itt említem fel mindjárt azt, bogy a ma divó, úgynevezett átalakított tárogató nem tévesztendő ösz- sze a tulajdonképeni igazi magyar eredeti régi tárogatóval, mert a mostani tulajdonképen nem egyéb, mint változtatása az úgynevezett klarinetnek. Hajdan a hadsereg összegyűjtésére, jeladásra használták és táborozások, disz- menetek alkalmával vezér-hangszer volt. A fölkelő nemesség egyes csapatai még 1809-ben is használták. Mátray Gábor sze- * rint a „török-sip“, a mint azt régen nevezték, a tárogató lett volna. Semmi sem bizonyítja ugyan ezt az állítást, de Apor Péter úgy nyilatkozik, hogy „nagyon indított vigasságra“ a török-sip, a tárogató ellenben ünnepélyes, bús jellegű volt. Cserei- berei Mihály szerint Erdélyben a fejedelmek korában trombitások és tárogafósok váltották fel a deákok éneklését a temetéseken s különös szomorú nótájukkal a férfiakat is zokogásra indították. Bocskay temetésén is tárogató szólt. Keresztesi krónikája szerint 1780-ban, március 16-án a magyar korona visszahozalalának ünnepén Nagyváradon ünnepélyes TeDeum és körménél tartatott, melyen ősi szokás szerint tárogatón fújták Rákóczi nótáját. A Rákóczi-forradalomban nagy szerepet játszott a tárogató és a szabadabban lé- lekző nemzet, a szabadság elveszett bajnokainak lelkesítő szózatát vélte hallani ez ősi hangszerből. Kecskeméten egy zenész abban az időben tárogatón elfújta a Rákóczit és a nép olyan lelkesedésbe tört ki, hogy az őt elnyomó német dragonyosok közül 40-et megölt s az egész századot kiverte dorongokkal és vasvillákkal a városból. Ez okból aztán a tárogatót országszerte megégették és örök időkre betiltották és igy csak a legnagyobb titokban maradt fenn és élt egyeseknél. Ettől kezdve, mondhatni csak 1867-ben lehetett újból hallani a Rákóczit tárogatón, a mikor Szűk Mátyás, Szűk Lipót hírneves cellista atyja, zene- történelmi hangversenyt rendezett, a melyen ő a tökéletesbitett hangszeren mutatta be a történelmi nevezetességű nótát. Ezekből mind kitűnik, hogy a tárogató régi, sőt ősrégi magyar hangszer volt, de zenekarokban ma sem használható. A Nemzeti Muzeum régiségtárában van néhány példánya az ősrégi tárogatóknak, melyeket az érdeklődők megtekinthetnek. Hajdan a katonazene nemcsak tárogatókból állott, mert a dob és trombita is melléje sorakoztak és a múlt században az úgynevezett nagy török muzsika hozatott be a sip helyett. 1709-ben a magyar tábor síposai, Irombilásai és dobosai Feszler szerint 756-an voltak. Már Tinódy Ördög AAátyás veszedelmében Írja, hogy „zászlója, dobja, sípja, trombitása temérdek vala.“ (Folytatjuk.) A váci csata évfordulója. Az 1849. július 17-iki váci csatának évfordulója holnap (hétfőn) lesz, a mikor is a hétkápolnánál reggeli hét órakor az elesett hősök lelkiüdveért gyászmisét fognak mondani. Évről évre meg szokta tartani Vác városa eme kegyeletes ünnepélyt s ez utón hívjuk fel hazafias közönségünket most is a nagy nap megünneplésére. A Vörös Kereszt kitüntetései. Ferenc Szalvátor főherceg a háború alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemeik elismeréséül a Vörös Kereszt hadiékitményes II. osztályú díszjelvényét díjmentesen adományozta R. Gombaszögi Fridának, a Magyar színház tagjának (Ro- meiser Vilmos váci tb. főszolgabíró sógornője), Jászai AAarinak, a Nemzeti színház tagjának (Kassai Vidor felesége), Komlóssy Emmának, a Vígszínház tagjának (váci születésű), Sebők Sárinak, a m. kir. Operaház tagjának (többször szerepelt a váci kath. líceum hangversenyén) és Tarnay Alajosnak, a m. kir. Zeneakadémia titkárának (Vácon végezte középiskoláit). Uj állatorvos. A m. kir. honvédelmi miniszter Tárnái Sándor m. kir. 4. honvédhuszár ezredbeli állatorvos hadapródot a váci honv. lókórházhoz szolgálattételre beosztotta. Harctéri kitüntetések. A király Novotny Jenő építési rajzolónak, a cs. és kir. 48. gyalogezred nfk. zászlósának az ellenség elölt tanúsított vitéz és bátor magatartása elismeréséül az olasz harctéren az ezüst vitézségi érmet adományozta és soron kívül hadnaggyá léptette elő. Ugyancsak az olasz harctéren tüntette ki a király az ellenség előtt tanúsított vitéz és bálor magatartása elismeréséül Vizl A szerkesztő távolléte alatta szerkesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁN. m
