Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-07-16 / 29. szám

Áthelyezés. Molnár Gusztáv, a honvédelmi miniszté­riumba beosztott m: kir. honvéd százados, Molnár Péter máv. főellenőr fia további rendelkezésig Frigyes főherceg tábornagy főudvarmesteri hivatalához vezényeltetek. Gondoskodjunk a kenyérről! A polgármester fölhívja mindazokat a családokat, a melyek az 1916. évi augusz­tus 16. utáni időre hatósági vásárlási iga­zolvánnyal gabonát nem vásárolnak, vagy nem tudnak vásárolni, hogy lisztéi,illetőleg kenyérrel való hatósági ellátásuk végett f. hó 17. napjától kezdve a városi lisztirodá­ban (Városháza, emelet, 5. ajtó) e hó 31-ig a hivatalos órák alatt okvetlen jelentkez­zenek, mert, a kik a jelzett időben nem jelentkeznek, azok hatósági liszt, illetve kenyér ellátásra igényt nem tarthatnak. Bőr árak maximálása. A budapesti Mészáros iparlestűlet a nyers bőr árak maximálásának megállapítását kéri a kormánytól. Az igy hozott s a kor­mányhoz küldött feliratát pártolás s hason- célű határozat hozatala végett megküldötfe az összes városoknak. Simák városi ellenőr hősi halált halt (?) Jenes József városi adóvégrehajtó Olasz­ország egyik szigetén lévő hadifogságából levelet irt feleségének, melyben a többek között azt írja, hogy amióta szerbiai fog­ságából az olaszországi fogolytáborba ke­rült, sokkal jobb dolga van. Ebben a le­vélben tesz említést Jenes Simák József városi pénztári ellenőrről, a ki vele együtt a Poíiorek-féle szomorú offenziva során esett szerb fogságba több váci bajtársával. Jenes már az előbbi levelében is ir Simák­ról, a kiről még szerbiai fogságában hal­lotta, hogy mindkét lábát amputálták s kérdezi, hogy azóta otthon van e Simák, mint kicserélt hadifogoly. Most ismét meg­említi, hogy Simák mindkét lábára nyomo­rék lett, a legnagyobb valószinűség szerint még Szerbiában meghalt. Hivatalos értesí­tés, vagy határozott állítás ugyan még nem jött Simák haláláról, de minden jel arra mutat, hogy a város pénztári ellenőre tény­leg meghalt szerbiai fogságában. Legutol­jára 1915. év tavaszán irt Simák Paracsin- ból egy vele szerb fogságban volt katona feleségének ennek férjéről s már ebben a levélben azt Írja, hogy ő nagy beteg, Az egyébként szép irású ellenőr levelére alig lehetett ráismerni, vonásai reszketőek, kó­száltak. Ez volt az utolsó levele. Azóta két Szerbiából megszökött váczi fiú is hozott hirt Simákról, de ők is csak hallották Szerbiában, a mikor itt-ott mint hadifog­lyok munkán voltak, hogy Simáknak mind­két lábát levágták s meghalt. Más hadi­foglyoktól tudják ezt, a kik vele voltak egy városban. Némelyek úgy mondták, hogy Valjevóban, mások hogy még Paracinban halt volna meg kórházban. Nincs tehát hi­telt érdemiőleg bebizonyítva, hogy Simák József valóban elhúnyt volna, azonban mégis valószínű, mert mint intelligens em­ber bizonyára éleíjelt adott volna már ma­gáról oly hosszú idő óta. Mit ad a Haditermény? Kovács Jánosnak három nagyon jó ba­rátja volt. Egyformán szerelte mind a hár­mat. Az egyik katholikus volt, a másik protestáns. A harmadik — na azt úgyis kitalálták már — zsidó. Mielőtt a jómódú Kovács meghalt, három barátját tette örö­VA Cl HÍRLAP kösének, de meghagyta, hogy az örökségből mindegyik köteles 100 koronát a koporsó­jába tenni. A temetés után megkérdi a közjegyző a katholikustói, hogy mit tett a barátja koporsójába. — Száz koronát aranyban volt a válasz. A prolestáns válasza: — Százkoronás bankjegyet! — Hát maga Kohn úr, kérdi a harma­diktól ? — Én kérem alásan, én kérem alásan, hál mit tettem volna bele ? Véletlenül nem volt nálam pénz, hát kiállítottam egy váltót 300 koronáról, kivettem azt a kétszáz ko­ronát, a mit barátaim tettek bele és bele­tettem a 300 koronás váltót a koporsóba. * A termelő, bár méregdrágán, de azért juttat valami harapnivalót. A kereskedők, bár leszedik a maguk vámjukat, de éhen- veszni azért nem hagyják kundschafljaikat. A Haditermény azonban nagy az Ígéretek­ben, de a mit ad, az legfeljebb annyit ér, mint a Kohn váltója. Megcsókolt az édes anyám!... Megcsókolt az édes anyám Ott lenn Szerbiába, Kénybe lábbadt a két szeme, Vonagíott a szája. Elcsigázva, lázban égve, Hervadó bús, őszi este Vetődtem be hozzá, Nem kérdezte, mit akarok, Csak látta, hogy beteg vagyok S od‘ adta az ágyát. Oda ült az ágyhoz mellém, Jóságosán nézett felém, Sirdogált csendesen, Vizes rongyát rakosgatta Égő tüzes homlokomra S nem mozdult el tőlem. Vánkosomat rakosgatta, Arczomat megsimogatta Aszott, csont kezével. Lábujhegyen járt köröttem, Imát is mondott fölöttem, Mély, fohászos imát. Neki is volt három fia, Három sudár szép dalia, Három reménysége, S egy szép napon, — mind hiába — Szerb hazájuk úgy kívánta, Búcsút mondott nékik. A legnagyobb Drinápolynál, A középső Kumanovnál, Pihen már két éve, A legkisebb, a megmaradt, Súlyos sebesülten szakadt, Idegen fogságba. Azóta nem jött levele, Azt sem tudja, mi' van vele, Idegen országba. Csak azt tudja, csak azt látja, Beteg vagyok én is s árva, Mint az ő magzatja! Megcsókolt az édes anyám, Ott lenn Szerbiába, Mikor tőle búcsút vettem S meggyógyulva tovább mentem El Szemendriába. Haraszti Ernő. Anyakönyvi kivonat. 1916. junius hóban. Születtek: Barabás Mihály m. kir. posta- és távirda segédszolga leánya, Verona r. k. —, Domin Lajos m. kir. posta- és távirda altiszt fia, Károly r. k. —, Belányi Mátyás villanysze­relő fia, Ferenc r. k. —,’ Kovács Erzsébet fia, Gábor ref. —, Pea Pál hajógépész leá­3 nya, Gabriella r. k. —, Kövesdi Pál máv. pályaőr fia, Károly ref. —, Plecheisz Teréz leánya, Teréz r. k. —, Pajor Aladár ze­nész leánya, Ilona, r. k. —, Vavrek Béla kőműves leánya, Erzsébet r. k. —, Kovács József földmives leánya, Mária r. k. —, Vadkerti Erzsébet fia, Sándor r. k. —, Ben- nedikt Vilmos cipészmester fia, Sándor izr. —, Weinberger Mendel rőföskereskedő fia, Henrik izr. —, Kolozsvári József földmives fia, József r. k. —, Szobotha Jenő máv. hivatalnok fia, Jenő r. k. —, Prizamt Sala­mon cipészmester fia, Ferenc izr. —, Né­meth András máv. mozdonyfűtő fia, András r. k. —, Balogh István máv. pályaőr fia, Antal r. k. —, Galántai András földmives leánya ATária r. le. —, Horváth Irma fia András r. k. —, Dezső Dezső városi állat­orvos leánya, Katalin ref.—.Kovács László földmives leánya Mária r. k. —, K. Együd Kálmán földmives leánya Mária ref. —, Busái Zsuzsanna (özv.) leánya Ilona ág. h. ev. —, Rák Sándor urasági igás kocsis leánya Etel ág. h. ev. —, Mann Baruch B. hitoktató fia Samu izr. Meghaltak: Botlik István 3 éves, r. k. (veselob) —, Lábai Ilona 20 hónapos, r. k. (torokgyík) —, Berta Jánosné Kovács Zsuzsanna 39 éves, ref. (tüdövész) —, Kovacsik Gizella 3 éves, r. k. (tüdőgümőkór) —, Nyulasi Maria 32 éves, r. k. (tüdőgümőkór) —, Fehér Erzsébet 15 hónapos, r. k. (tüdőgü­mőkór)—.Varsányi Mária ref. 11 hónapos, (gyermekaszály) —, Valahi István m. kir. honv. min. irodatiszt 50 éves, r. k. (hurutos lüdőlob) —, özv. Borovi Józsefné, Cser- venka Anna 66 éves, r. k. (méhrák) —, Tokár Margit 3 éves, r. k. (agyhártyalob) —, Králik Pál földmives, 54 éves, r. k. (tü­dőlob)—, Rostási Szabó József géplakatos, 28 éves, r. k. (tüdőgümőkór) —, Hevér Jó­zsefné Rigó Erzsébet 56 éves, r. k. (orbánc) —, Berger Aranka 21 éves, izr. (hasihagy- máz) —, Kocsis József napszámos, fegyenc, r, k. 42 éves, (tüdővész) —, Sánta Anna vasallónö, 17 éves, r. k. (önlövés) —, Csanki Sándorné Czikora Eszter 32 éves, ref. (tü­dőgümőkór) —, Stiri Mihályné sz. Droppa Mária 63 éves, r. k. (véres agyguta) —, Szépe Márk napszámos, 57 éves, r. k. (tü­dőgümőkór) —, Nell Anna 18 éves, r. k. (gerincagyhártyalob) —, Márik Ilona varró­nő, 19 éves, r. k. (tüdőgümőkór) —. Tömör József földmives, 61 éves, r. k. (íüdőgümő- kór) —, Gaszt Jánosné Tomin Anna sza­kácsnő, 56 éves, g. kath. (szivizomelfajulás) - , Galántai István cipész inas, 19 éves, r. k. (tüdőgümőkór) —, Márkus (Fekete) Já­nos csizmadia, fegyenc, 59 éves, ref. (tüdő­vész) —, Preier Józsefné Avóczky Borbála 54 éves, r. k. (szervi szívbaj) —, Hinter- dorfer Magdolna kulcsárnő, 71 éves, r. k. (érelmeszesedés) —, özv. Káposzta Pálné Marcsók Mária 64 éves, r. k. (agyvérömleny) Házasságot kötöttek: Peschke Béla (özv.) légszesz- és vízve­zeték szerelő r. k, és Somodi Mária r. k. —, Szépe Márk (özv.) napszámos, r. k. és Kókay Erzsébet r. k. (haláloságyon kötött házasság) —, Rácz Lajos szabó, ág. h. ev. és Erdős Ilona r. k. —, Fleischmann Izrael (özv.) korcsmáros, izr. és Rosenburg Antó­nia (özv.) izr. —, Nagy Lajos kocsifényező ref. és Bélák Mária r. k. —, Spolvind János (özv.) sütő, r. k. és Molnár Zsuszanna r. k. Nyilttér. Nyi latkozat. Kahán Fülöp pénzbeszedőnk ellen az a hamis vád merült fel, hogy nevezett egyle­tünk kárára sikkasztást követett el. Beigazolásl nyert, hogy e rágalomnak semmi alapja sincsen, miért is őt pénzbe­szedői minőségben továbbra is megtartot­tuk és mint eddig is, teljes bizalmunkat bírja. Vác, 1916. július 15. Forgács Ernő Neumann Mórné a váci „Montefiore Judit“ izraelita nöegylet titkára és pénztárosa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom