Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-10-29 / 44. szám

Harmincadik évfolyam 44 szám. Vác 1916. október 29. (J VÁCI HÍRLAP PolitiKai Lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak; helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi láptulajüuno Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér so a 60 fillér. Telefon-szám 17. Adjunk meleg ruhákat a menekülteknek. A mikor szerencséden erdélyi véreink­nek az oláh vad hordák betörése elől me- nekülniök kellett, még meleg nyár volt s a sok asszony, gyerek, öreg ember egy szál nyári ruhában, úgy a hogy voltak, ro­hanlak a vonatokra, hogy megmentsék leg­alább csak az életüket, ha már mindenüket otthon is hagyták a pusztulásnak kitéve. A'losí a lehető legrövidebb idő alatt vissza fognak térni az erdélyiek tűzhelyeikhez, de ma már hideg ősz, október vége járja s a vékony, könnyű ruhácskákban nincs szi­vünk a hosszú útnak indítani őket. A bel­ügyminiszter és a vármegye alispánja kér­ték fel a héten városunk vezetőségét, hogy a Vácra szorult erdélyieket, mielőtt elhagy­nák városunkat, lássuk el meleg alsó és felső ruházattal, sapkákkal, kalapokkal, ci­pőkkel, harisnyákkal s mindennel, a miket mi nélkülözhetünk s a mik odaadásával irgalmasságot és hazafiasságot gyakorol­hatunk magyar véreinkkel szemben. Vác város vezetősége felkéri tehát a pol­gárságot, hogy szívleljük meg a miniszter és az alispán szózatát s adjunk, meleg ru­hákat a menekülteknek! Holnap és holnap­után, vagyis hétfőn és kedden egész napon át két kocsi fogja bejárni a várost, az egyik az alsó-, a másik a felső részt és az utcákon gimnazista fiúk szólnak be a házakba és fogják kérni a meleg ruhákat. Kéri a város vezetősége a jószívű ada­kozókat, hogy az adakozásra szánt holmi­kat még ma, vasárnap előre készítsék elő, nehogy akkor kelljen majd keresgetni, pa- koigalni s a kocsinak, fiúknak a várako­zással időt tölteni. Az összeszedett ruha­neműeket a honvédhadikórház szívesen fertőtleníti majd s a siketnéma intézetben jószivű hölgyek ki javítgatja k, két rossz da­rabból egy jót csinálnak, a rossz cipőket a fegyintézetben megjavítják s igy fogják kiadni a meleg dolgokat a hazatérő mene­külteknek. Különösen a gyermekek felruházása el­sőrendű kötelességünk, meri törékeny tes­tüket hamarább viselik meg a fenyegető hidegben való visszautazás viszontagságai és mert a háborúban szenvedett vérvesz­teségeink pótolhatásának egyedüli remény­fonalát s a nemzet újjászületésének leg­becsesebb zálogát a gyermekekben látjuk biztosítva! Meg kell tehát őket mentenünk minden áldozat árán is! Kitüntetés hadi szolgálatért. A király az ellenség etőtt teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül Band Henriknek, a 71. tartalék távirdai számellenőrnek, Band Henrik volt vácrátóti főkertész fiának az arany érdemkeresztet a vilézségi érem szalagján adományozta. Harctéri kitüntetések. A király az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartásuk elismeréséül Roller Herman cs. és kir. 32. gyalogezredbeii fő­hadnagynak, ki már az ezüst vilézségi ér­met is megszerezte, a signum laudist, Reiher Iván gépészmérnöknek, népfelkelő tüzér főhadnagynak a signum laudist újólag, balassagyarmati Baintner István és László m. kir. honvéd huszár hadnagyoknak a signum laudist, dr. Csányi László m. kir. 4. honv. ágyúsezredbeli nfk. hadnagynak a bronz vitézségi érmet, dr. Bánó Miksa váci ügyvédnek, a m. kir. 310. honv. gyalog­ezred népfelkelő zászlósának, kinek már bronz vitézségi érme van, az ezüst viíéz- ségi érmet adományozta. Közhírré tétel végett értesítette Vác városát a hadsereg­parancsnokság, hogy Durai Ferenc váci illetőségű, sebesült hordozó tüzér a bronz vitézségi érmet kapta. Birósága kinevezés, A m. kir. Igazságügyminiszter dr. Neu Dániel szolnoki kir. törvényszéki joggyakor­nokot ugyanoda kir. törvényszéki jegyzővé nevezte ki. Dr. Neu Dániel jelenleg kato­nai szolgálatot teljesít. H siketnémák osj rajztanára, Bartók Lajos, a váci siketnémaintézefnek hosszú időkön át volt rajztanára nyugdíjba vonult. Utódat most nevezte ki a kultusz­miniszter Gersíner Ödön festő és iparmű­vész személyében. A váci siketnémaintézet új rajztanára maga is siketnéma, aki a váci intézetnek volt növendéke, majd külföldön járt tanulmányai továbbfejlesztése céljából Gerstner évekkel ezelőtt törekvő növen­déke volt a siketnéma intézetnek. A rajz­ban és festésben már akkor nyilvánuló szép tehetségét követve a rajzoló pályára adta magát. A váci siketnéma intézet 100 éves jubileuma alkalmával a siketnémák műveiből rendezett kiállításon a figyelmet magukra vonták az ő festetle képei. Gerst­ner eddig a m. kir. államnyomdában volt térképrajzoló. Közben szorgalmasan feste- getett. Tanulmányai tökéletesítése végett hosszabb ideig Parisban is tartózkodott. Most mikor a rajztanári állás megüresedett, külföldi kísérletek mintájára, őt — egy siketnémát — nevezte ki a miniszter a rajztanifásra. Emlékünnep az ev. egyházban. A váci ág. ev. egyház e hó 31-én, ked­den délután fél öt órakor a reformáció em­lékére ünnepélyt rendez az egyház temp­lomában, mely ünnepélyre érdeklődőket szívesen látnak. Hősi halál. Hivatalosan értesítették Vác városát, hogy Biel Imre 27 éves, nőtlen, magánhivatalnok, a cs. és kir. 12. gyalogezred egyévi önkén­tes szakaszvezetője Tarnopol mellett Woro- bijavkánál folyó évi június hó 17-én hősi halált halt. A hősi halált halt ifjú Biel József borkereskedő fia volt. Takarékoskodjunk a mindenszenteki gyertyákkal. Pestvármegye alispánja rendetetet adott ki, hogy tekintettel az olaj és gyertya hiá­nyára, a mindenszentek estéjén szokásos temetői kivilágításról ez egyszer mondjunk le s haiottaink sírján csak a legszerényeb­ben gyújtsunk t —2 gyertyácskát. Nem lesz tehát kegyeletsértés kedves elhunyt hoz- zánktarlozóinkkal szemben, ha az idén sö­tétben maradnak sírjaik, vagy csak itt-ott fog pislogni egy-két mécseske a hantokon, mert ma első és legfőbb a háború sorsa és a haza jövője. Drága a gyertya, kevés is van s ami világitó szer még akad, az kell hadicélokra. A római katolikús egy­ház maga is méltányolja az ezirányú taka­rékosságra intő rendelkezéseket s a her­cegprímás és a megyés püspökök maguk is pászíorlevelekben hívják fel a lelkész- kedő papság figyelmét, hogy a híveket int­sék a mindenszenteki világitó szerekkel való takarékosságra. Kegyelettel viseltetünk haiottaink iránt akkor is, ha csupán kime­gyünk sírjaikhoz s ott a sötét hantok felett imádkozunk lelkűk üdvéérl. A csatatereken vagy az idegen fogságokban elhunyt hő­seink sírjain, avagy a tenger mélyén pi­henő katonák felelt ugyan ki fog majd vi­lágítani ? Ne nézze le most senki a mási­kat, ha az nem világítja majd ki a hozzá­tartozója sírját úgy mint a békés időkben, mert bizonyára nem azért teszi ezt, mintha már elfeledte volna halottját, avagy fös­vénységből, hanem mert a Haza iránt való szent kötelessége diktálja azt neki. Itt említjük meg, hogy az idén a honvéd­hadikórház sem fog tartani oly fényes meg­emlékezést a középvárosi temetőben lévő hősök sírjainál, mint tavaly, hanem csupán minden egyes katona sírjára csak két szál gyertyácskát fog elhelyezni a földiszitetl hantokra. A katolikus legényegylet pedig halottak előestéjén, mint más években, ez- idén is zászló alatt vonul le az alsóteme­tőben lévő 48-as honvéd sírokhoz, a hol Lepey Emil egyleti alelnök beszédet fog mondani, a tagok pedig énekelni és sza­valni fognak a szerényen megvilágított temetői honvéd emléknél. Már meghalíii se érdemest, A világháború mindent kipusztií, föl­emészt: életet, élelmet. Nincs élelmicikk — hangzik világszerte. Csak arról nem lehe­tett még hallani, hogy nincs — koporsó. Most már a temetkezési vállalkozók is pa­naszkodnak, hogy nincs koporsó, se szem­fedő. Szemfedő végkép nem lesz. Nem szabad gyártani. Már nem érdemes meg­halni se. A fényűző íemelések kimennek a divatból. Erre jó a háború. Egy kis menekült halála, Aczél Julianna, egy brassói menekült máv.pályafelvigyázónak leánykája óhónapos korában kedden éjjel meghalt. Sáfár Béla temelte el a ref. egyház szertartása szerint

Next

/
Oldalképek
Tartalom