Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-05-12 / 37. szám
tiuszonKilencediK évfolyam 37. szói m. Vác, 1915. szerda, május 12 VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenih szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, felévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőseg es kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17 Tisztujitás a városházán. A polgármester programot ad. Máskor, normális időkben ünnep és az érdeklődés központja a hat évenkint megismétlődő tisztujitás, most ha a helyi lapok nem tudatják, talán észre sem veszik a városban. Még ellenfeleit, uj jelöltek sincsenek, csupán csak a formalitásokra és és nem a heves harcra jön a vármegye vezére, az alispán. Fazekas Ágoston alispán a délutáni személyvonattal érkezett, a pályaudvaron a polgármester fogadta. Ez, alatt összeült a tanácsteremben a kandidáló bizottság : nagyon könnyű munkája volt, most is minden egyes állásra ugyanaz pályázott, a ki eddig is viselte. Nemsokára a közgyűlés kezdődött és bár előre tudták a városatyák, hogy semmiféle szenzációt nem igér az, (nem is indokolták, miért nem töltik be Bárdos Ernő helyét), mégis oly számban gyűltek egybe, a mennyit igazán csak választásokon látunk együtt. Az elnöki széket az alispán foglalta el, a polgármester mellette ült le, később Kálló kapitány mint a megingathafatlanság és megválaszthatatlanság képviselője telepedett melléjük. A választás alá kerülő tisztviselők elhúzódtak az elnöki pulpitustól hátra, a mezei hadak mögé. Hübschl Kálmán hiányzott közülük, ki valószínűleg a katonáéktól nem kapott mára szabadságot és Simák József, kinek még hosszú ideig nem fognak adni alkalmat arra, hogy haza jöhessen, mert szerb fogságban van és a szerbek nem respektálják a városi tisztu jitást. Az alispán rövid megnyitójában rámutatott arra, hogy úgy látszik, a város közönsége meg volt elégedve tisztikarával (a képviselő urak éljeneznek) és ezt abból látja, hpgy csendben, pártoskodás nélkül fog lefolyni a választás, a mi nagy örömére szolgál. A közgyűlésre ügyésznek dr. Lengyel Somát, jegyzőkönyvvezetőnek dr. Göndör Sándort kéri fel. A polgármester szólt most, mintha tompított lenne a hangja, hogy a ráruházott tisztséget visszaadja. Hat éve múlt már, — úgymond — hogy a képviselőtestület megtisztelte őt és a tisztikart bizalmával, ugyanaz, mely birája lehet. Egyet kijelent (és miníha ezt a szenzációs kijelentését aláhúzta volna : emelt hangon folytatta) nagyon csekély kivétellel a tisztikar iparkodott megfelelni nehéz feladatának. Kik számitódnak a „csekély kivételhez“, találgatták a képviselő urak, de már a polgármester elnézést kér mindenkinek, hogyha nem mindent sikerült úgy elvégezni a hat esztendő alatt, mini remélték a város polgárai, azt csak emberi gyengeségüknek tudják be. Az alispán vette át a szól és jelenti, hogy a polgármesteri állásra egy pályázó jelentkezett (nagy és általános éljenzés) ebből láthatja, hogy dr. Zádor Jánost egyhangúlag kívánják megválasztani. Felhívja hogy a hivatalos esküt tegye le. Mély csendben megtörténik, azután az alispán szokatlanul lelkes, meleg beszédet mond. Lelkem mélyéből, igaz örömmel és tisztelettel köszöntőm a polgármester urat régen elfoglalt, de új állásában. Nekem nem kell fejtegetnem, mi a kötelessége, mert ő lelkesebb, igazabb és becsületesebb munkása a közérdeknek, mint gondolnánk (igaz úgy van! felkiáltások) örülök ennek a helyeslésnek, mert engem, közvetlen ellenőrzőjét, ki ismerem múltját s ebben munkásságát, még jobban megerősít abban a hitemben, hogy a felsőbb hatóság gondolkozása szerint való igazi férfiút helyezték vissza bizalmukkal a vezető állásba. A szó legtökéletesebb értelmében mondom őt férfiúnak, ki soha, semmi körülmények közt nem felejtette el, hogy magánérdekét a köznek kell alárendelnie és egyetlen magándolga volt mindig: a város polgárságának közügyei. A közbizalomnak mindenkor megfelelve, kívánhatjuk, hogy a Mindenhatóság nagy hatalma erőt és egészséget adjon neki, hogy nemes, nagy célját megvalósíthassa és értékelhessük benne a legszebb vonást, melyet úgy fejez ki, hogy a városi polgár jogos magánérdekét harmóniába tudja hozni a parancsoló közérdekkel. Nagy és lelkes éljenzés kiséri az alispán majd minden szavát, befejezésül bosszant éljenzik a polgármestert, ki meghatott elfogódottsággal ül az elnök mellett. Az alispán folytatja a „választási“ aktust és jelenti, hogy a tanácsosi állásra dr. Eranyó István, a főügyészire dr. Morlin Zsiga, a főszámvevőire Fóti Gyula, a mérnökire Hübschl Kálmán, a pénztárosira Krenedits Ferenc, az ellenőrire Simák József, a városgazdái állásra pedig Bajkó Vilmos eddigi tisztviselők pályázlak. A városatyák minden név után szívesen éljeneztek, Fazekas elnök megválasztoílnak jelenteíe ki őket és az eskü letétele után igen szép beszédet intézett hozzájuk a kötelességről, melyei a törvény ir elő, de a törvény magyarázata melleit a szív és lelkiismeret is parancsol. A választások ezzel végei értek és a polgármester kívánta megválasztásukat megköszönni. Ezt már ötödször teszi — mondotta egyszer midőn a város főjegyzőjévé, négyszer a város polgármesterévé érdemesítette a bizalom. A maga részéről a jövő hat évre is azt a programot adja, a mit eddig Ígért: a tiszteség a becsület utján megalkuvás nélkül való haladási a város üdvére. Nagy müveket kezdeményeztek a múlt évben, minők a vásártér megváltása, a vasutezred megtelepítése, vízvezeték, országos kórház építése, ezek megvalósuláshoz jutottak közel, mikor a világesemények megakasztották a befejezési. Ezeknek a nagy munkáknak olyan elvégzése, hogy ezekkel a város polgárságára újabb terheket ne rakjunk, de mértföldes csizmákban haladjunk a modern városok felé: a jövő ciklus nagy feladatai azzal a nagy munkával egyetemben, hogy eltakarítsuk azokat a romokat, melyeket a világháború egy város életében is hátra hagy. Az alispán kitüntető szavait őszintén köszöni, jól esett az elismerés, ígéri, hogy ő is, tisztviselőtársai is hűséges tisztviselői lesznek a városnak. Ismét nagy éljenzés következett az őszinte beszédre és dr. Galcsek György mondott hálás köszönetét az alispánnak, kiben mintaképét látja minden figyelő ember az igazi, tevékeny vármegyei vezérnek. Még egyszer az alispán szólalt fel és a köztisztviselő nehéz helyzetéről szólt, befejezésül annak a kívánságának adott kifejezési, hogy ez a város fejlődni fog és erre az Isten áldását kéri. A választó közgyűlés után a tisztikar az elnöklő alispánnal a Kúriára vonult és barátságos beszélgetésben töltöttek egy órát. Az alispán, miután a polgármestert a lakásán is felkereste, a hat órai gyorsvonattal tért vissza Budapestre. SHmyyarc fogadták huszáraink a kárpáti győzelem hírét? Az egész város lakosságát érdekelni fogja az a levél, melyet május negyedikéről kaptunk arról a harctérről, ahol az első honvédhuszárezred váci osztálya operál: Egy rengeteg erdőben vagyunk, az ellenség előttünk 4- 600 lépésnyire. Állandóan küldik felénk telimagvas üdvözleteiket. E percben, este kilenc órakor kapjuk a hirt hivatalos forrásból, hogy a kárpáti harcokban 30,000 orosz fogoly, 36 ágyú és 50 gépfegyver jutott a kezeinkre. Háromszoros éljeníől viszhangzik az erdő és legénység, tisztek áhítattal énekeljük a himnuszt. Közben megint röpülnek a golyók fejeink fölött, de határtalan jókedvünket, örömünket sehogy se tudják a mérgesek megzavarni! Isten següsen, a viszontlátásra üdvözöljük egész Vác népét! üészen van a jírzemysli foglyok listája. Az orosz hadifoglyok szentpétervári tudakozódó irodája e napokban táviratilag közölte a bécsi fogolyludositó irodával, hogy a przemysli hadifoglyok listája el készült s már útban van Ausztria — A'iagyar- ország felé. Tehát rövid idő alatl a kínos bizonytalanság meg fog szűnni. Mindenki hiteles értesítést szerezhet arról, hogy Pr- zemyslben hadifogságba került hozzátartozója életbe van-e s melyik fogolytáborban tartózkodik. Természetes, ezek után a levélbeli érintkezésre is alkalom nyílik a hadifoglyok és hozzátartozóik közölt.
