Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-02-10 / 12. szám

riuszonhilencedift évfolyam 12. azárn. V ác, 1915. február 10­VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniR szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A főgimnázium ifjúsága a katonák családjainak. Most, a mikor minden idegszálunk lázas izgalomban van, minden érzésünket, gon­dolkodásunkat a háború befolyásolja, a mikor a háborún kívül alig-alig érdekel valami s köti le figyelmünket, íestnek-lé- leknek jól eső megnyugvást, üdülést ho­zott az a kedves előadás, melyet e hó 6-án a Kúrián végigélveztünk. Megszoktuk már, hogy a váci főgimná­zium ünnepélyeiről emelkedett érzéssel, hazafias érzésünk felbuzdulásával távoz­zunk, ám a mostani ünnepély oly mély, maradandó nyomot hagyott lelkűnkben, a milyet talán még egy alkalommal sem ta­pasztaltunk. A háborús állapotok által fel­korbácsolt idegeinknek jótékony enyhülés volt az a két óra, a melyen át lepergett az ünnepély magas Színvonalú, hazafias mű­sora. Nem hiába állítják azt, hogy a ke­gyes tanitórend a leghazafiasabb szerzetes rend. Valóban az. Az egyetemességnek ki­járó tiszteletből méltán nagy rész illeti a váci főgimnáziumot, a hol a hazafias ne­velés mellett örömmel tapasztaljuk azt is, hogy ünnepségeik rendezésében is haza­fiasak, magyar szerzők, magyar költők mű­veit hallottuk a mostani hangversenyen is. Ezért becsüljük nagyra a kegyesrendiek nevelési-tanítási irányát; az általános taní­tás, nevelés munkájában felhasználják mindazt, a mi a magyar érzés fejleszté­sére jó és alkalmas a mai s a maihoz ha­sonló tartalmú ünnepségek oly hazafias nemzedéket nevelnek, a mely lelkesedni, tenni tud ott, a hol lelkesedni és tenni kell. Ezeket a gondolatokat váltotta ki ben­nünk végighallgatása az ünnepségnek s két órán át úgy éreztük, mintha nem is volna háború. Az ünnepély Mosonyi „Ünnepi zene“ c. nagyobb szabású zenekari művével kezdő­dött. Hosszú és elég szövevényes felépí­tésű mű minden gondolatát külön adta vissza Bertalan István, k. r. tanár vezeté­sével az ifjú emberkék gárdája. Lukács József szavalata osztatlan tet­szést aratott. A költemény remek, szép. Két évvel ezelőtt Íródott s csodálatos köl­tői megérzés, hogy a mostani időkbe tel­jesen beleillik. Mintha a költő megálmodta volna a mai időket! A szavaló mindenben visszaadta a szép költemény tartalmassá­gát s méltán rászolgált a felhangzó tap­sokra. A vegyeskar által előadott Kontor-féle „Fohász“ szabatos eléneklése a vezető tanárnak, Bertalan Istvánnak érde.^ e, a ki­nek fáradságos munkáját jutalmazták az elhangzott tapsok. Steinauer és Rolik együttesében nem tudjuk, hogy kit dicsérjünk jobban, Stei­nauer édesen hangzó hegedűjét-e, vagy Kolik alkalmazkodó zongorakiséretéí ? Csak előre ifjú barátaink! A mai siker biztató ösztökélés legyen a jövőre! Dr. Károlyi János ünnepi beszéde mély­séges hatást tett mindenkire. Valahányszor dr. Károlyi Jánost volt alkalmunk hallani újabb és újabb szépségeket fedeztünk fel beszédjeinek tartalmában, alakjában. De mintha a mostani beszédje egyesítette volna magában mindazokat a szépségeket! Iga­zán kívánatos volna, hogy nagy történelmi tudással, mély vallásossággal s vallásos költészettel megkoncipiálí beszéd hozzá­férhető legyen azoknak is, a kiknek nem volt alkalmuk ezt hallani; ők is lelkesed­jenek és épüljenek azokon az eszméken, melyeket dr. Károlyi oly ékesszólóan fej­tegetett. A Várady—Heidelberg (most már Heíé- nyi) féle melodráma időszerű tartalmánál fogva is tetszett. Czóbel István e komoly tárgyú költeményt igen szépen szavalta s Menzyk Ferenc — kit a Zászlónkból is előnyösen ismerünk — méltó partnere volt a szavaiénak. Együtt oszíozának a megér- demleít tapsokon. Műsoron utolsónak maradt, de valóság­ban az első s a legkiemelkedőbb szám volt a „Magyarok Nagyasszonya“ színmű előadása. Már régen hallottuk, hogy valami nagyobbszabású, szokatlanabb dolgot nyújt a mai előadás. Várakozással tekintettünk az előadás elé, de a mit kaptunk, az min­den várakozást felül múlt. A darab zenéje, melyet Bertalan István irt, komoly és figye­lemre méltó zene. A mű komolyságához illő, méltóságteljes, kifejező zene meglepő for­dulatosságával, öíleíességével élvezetesen lekötötte a figyelmet. Kivált a tömegjeié- netnél, a mikor szí. Istvánt üdvözlik, oly magasztosan hangzott az ének és zenekar együttese, hogy hivatásos ének és zenekar sem tud szebbet produkálni. Igen biztató kezdet ez, mert úgy tudjuk, hogy a szerző első ily fajta műve ez s ha már első alkalommal is kiváló dolgot al­kotott, még sok szépet várhatunk tőle. Az ő érdeme különben a darab szinrehoza- tala, ő vesződött a rendezés, a betanítás nehéz munkájával s méltán szolgált rá a közönség elismerő tapsaira. A szereplők mindenike teljesen átérezte, hogy kit személyesít, Szt. István (Molnár I) büszke önérzetessége és mély vallá­sossága, szt. Imre (Jób Imre) szelíd lel- külete, Aszírik (Menzyk) izzó hazafisága, Genius szelídsége teljesen kifejeződött a szereplők hanghordozásában, mozdulatai­ban. Salamon király tragikus sorsát hűen tárta elénk Dömény István a ki játékával és alakításával meglepőt produkált. Szent László (Schitter F.), IV. Béla (Kund T.), Árva fiú (Tihanyi L.), Hunyadi J. (Mesz- lényi M.), Kapisztrán (Balogh) személye­sből is sikeresen oldották meg feladatukat. Könnyekig hatott mindenkit IV. Béla király jelenete. II. Rákóczi F. (Lukács), Mikes Kelemen (Jób L.) közös jeleneténél sem maradt szárazon tán egy szem se. Kedves üdeséget hozott színpadra a kongreganisták megjelenése. Vezérük, Kés- márszky fiatalos tűzzel mondotta el haza­fias tirádáit, kapott is érte tapsot eleget. Zajos taps és riadó éljenzés hangzott fel, a mikor I. Ferenc József jelent meg a színpadon. A mostani időkből fakadó sza­vai mély benyomást hagyott mindenki szivé­ben. Még külön meg kell emlékeznünk a szereplők korhű ruházatáról is. Mennyi munkába kerülhetett ezeket összeszedni, kiválogatni, kinek-kinek a megfelelőt ki­szabni. A közönség méltányolta is mind­ezeket s bőséges tapsokkal jutalmazta Pe- sovár Ambrust és Bertalan Istvánt, a kik­nek e szép ünnepély rendezésében nagy ■részük volt. Az est tiszta jövedelmét a hadbavonul- tak családjainak adják. Felülfizetök : Gróf Csáky Károly megyés püspök, báró Andreánszky István 20—20K. dr. Forgó Kálmán, dr. Galesek György, dr. Morlin Zsiga, dr. Huber József, Jung János, Siimegh Miklós, Schandl Miklós 10—10 K. Kiss József Váchartyán 8 K. 50 f. Podho- rányi József 8 K. dr. Zádor János 6 K. lovag Rapcsák Imre dr., Bartoss Ferencné, 6 — 6 K. ifj. György Mihály, Maricsek Dezső, Halász József, Rózsahegyi Gyula, Tragor Károly, Szalay Géza, Menzyk Gyula 5—5 K. Gölner Hugó, özv. Deák Ferencné, Mis- kolczy Jenő 4^4 K. Irgalmasrendi társház, Scheffer András 3—3 K. Arányi B. Arányi Krisztina, Kálmán József, özv. Körívélyesi Lászlóné, Légrádi Ernő, özv. Mébold Fri- gyesné, Polakovics János, Skulíéíhy Pál, Schaub István Váchartyán, Somogyi József N. N. 2—2 K. N. N. 1 K. 50 f. Novotny Kor­nél, N. N. 1-1 K. N. N., N. N. 50—50 f. Egy huszárfőhadnagy halála. Két év előtt szolgált a váci huszárezred­ben Vidovszky János huszárfőhadnagy, a ki innen a vasasdi 10-ik honvédhuszárez­redhez került. Most azt a szomorú hirt ol­vassuk a deYék főhadnagyról a fővárosi lapokban, hogy a szerémmegyei Rumán huszonkilenc éves korában meghalt. A déli harctéren hat hónapon át szakadatlanul részt vett és önfeláldozó harcban súlyos bajt kapott. Kórházba került s ott a beteg­ség kioltotta ifjú életét. A munkásgimnáziimi előadása. Szórakoztatóan tanulságos előadásban volt része vasárnap este a munkásgimná­zium hallgató közönségének. Magyaror­szágról tartott Bán Márton k. r. tanár elő­adást. Vetített képeken ismertette a főbb és nevezetesebb helyeket és népszerű elő­adásban magyarázta azok jelentőségét. — Utána egynéhány magyar énekszámot adott elő Wolkóber János hegedűn, Bertalan Ist­ván k. r. tanár zongorakiséretében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom