Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-02-10 / 12. szám
Rekvirálják már a lisztet is! Sokkal gyorsabban elkövetkezik az, a mit sejtettünk és vártunk. A kormánynak sietve kell intézkednie, hogy az országot megmentse a fenyegető éhségtől. Decemberben kelt az ismert lisztkeverési rendelet, januárban már újabb rendelet látott napvilágot és még több és árpa- és kukorica-liszt keverését rendelte el a kenyérbe, ezt követte a négy fő gabonanemnek, a búzának, rozsnak, árpának és zabnak hivatalos rekvirálása, mely országszerte már javában folyik, Vácon és a járásban néhány nap alatt véget ér és a talált mennyiséget elszállítják az Országos Bizottság felállított raktáraiba. Ezeknek az intézkedéseknek csak foly- •tatása, a mi ezután következni fog, melyek közül majd minden háztartást a legközelebbről érint és érdekel: mindenfelé lisztnek hatósági lefoglalása. Ez pedig, körülbelül e soroknak megjelenésével elkövetkezett. Egyenlőre nem a szigorú rekvirálás a neve a miniszteri intézkedésnek, hanem „a található liszt- neműek számbavétele“. Fazekas Ágoston, vármegyénk alispánja ugyanis távirati értesítést küldött városunk polgármesteréhez, hogy a miniszter Budapest székesfőváros területén levő lisztkészletek összeírására Goritz Gyula közélelmezési felügyelőt küldte ki s miután feladatát teljesítette, hatáskörét kiterjesztette egész Pestvármegye területére, ennélfogva itt kezdi meg legközelebb munkálkodását. A felhatalmazás tehát megvan már a található lisztmennyiségnek ami vármegyénkben való összeírására is. Egyelőre nem tudja senki sem, vájjon csak a kereskedők lisztkészletét veszik-e fel, vagy a polgárság készleteit is megtekinti-e a miniszteri megbízott és végül: valóban összeirás-e az a munka, vagy egyenes lefoglalása a fölös mennyiségnek. Csak annyi bizonyos, hogy eltitkolni a lisztkészleteket senkinek sem ajánlatos. A hazafias szempontok tekintetbe nemvételén felül szigorú pénzbírság és elzárás jár nyomában. Módját fogjuk ejteni, hogy mihelyt Goritz felügyelő, miniszteri meghatalmazott városunkba érkezik, Vác és a járás lakosságával megismerte* sük e komoly idők egyik legkomolyabb terveit. Tanitóválasztásra — tansióváSaaztás. A váci róm. kát. iskolaszék múlt vasárnap már hamadszor választott tanítót egyik megüresedett állásra. Először Hajner Gyulát választotta meg még az ősszel, most három hete, hogy Hajner nem jött el, Bukucs Jánost, de ez sem foglalta el állását. A harmadik választáson Pikélhy Tibor vág- szeredi tanító lett váci tanító. Az uj tanerő már ismert Vácon. Pályázott a székesegyházi karnagyi állásért. Akkor a bizotíság Pikéthy zenei tudását első helyre helyezte és kijelentette, hogy első rangú zenei tudásával megérdemelné a karnagyi állást, de jobb hangú énekesre találtak. Mint tanítót felettes hatósága kiválóan ajánlotta, bizonyos, hogy Pikéthy Tibor csendes zenei életüknek is nyeresége lesz. Csak elfoglalja állását! Adomány. Dr. Lengyel Sománé tiz koronát küldött a váci jót izr. leányegylet céljaira. Az adományt ez úton köszöni az egyesület vezetősége. VÁCI HÍRLAP Ima a békéért. A katolikus egyház fejének rehdelkezésé szerint egyházmegyénkben is e hó 7-éH tartották meg az ünnepi könyörgést ú templomokban a békéért. A lelkek áhito- zásáf mutatja, hogy a legnagyobb ünnepeken nincs annyi imádkozó együtt, mint volt vasárnap. AAinden templomban szentségkitétellel nagy mise volt, délután pedig könyörgés, melynek keretében XV. Benedek pápa által irt imát mondották el. A székes- egyházban a megyés főpásztor a hívek ezreivel mondotta el a könyörgő imát. Emegiállapitoüák Wácosi is a lisztnek kicsinyben való eladási árát. A különféle liszteknek nagyban való eladási ára régen rendezve van, de ahány bolt, annyiféle árak voltak forgalomban, mikor a lisztet kiloszámra vették. Kálló rendőrkapitány ezért a lisztkereskedőket értekezletre hívta magához, a hol hosszabb tárgyalás után közösen megállapították, hogy detailban mennyivel lesz drágább Vácon a liszt. E szerint a 0-ás liszt ára nagyban 67 K 88 fillér, kiion ki nt kimérve 10 fillérrel több, a főzőliszt 57 K 68 fillér, kilonkint eladva 8 fillérrel magasabb, kenyérliszt ára nagyban 45 K 46 fill., a rozsliszté 43 K 35 fill., az árpaliszté 43 K 35 fillér. Ezekből ha kilonkint vesznek, a kereskedő minden kiloért még 6 fillér felárt számíthat fel. Ezzel, mint lapunkat hivatalosan értesítik, a lisztnek kilonkint való eladása Vácon is egységesen rendeztetek. Egy kereskedő sem számíthat fel többet 6—10 fillérnél. A rendőrkapitány közegei útján ellenőrizni fogja ezt s a ki a detail árakat őnkényűleg emeli, szigorúan megbünteti. Uj igazgató-helyettes a polgáriban. Melha Endre polgári iskolai igazgató hadi szolgálata miatt a polgári fiúiskola igazgató nélkül maradt. A felettes hatóság azt kívánta az iskolaszéktől, hogy az állás felelősségét viselő helyettest állítson az iskola élére. Az iskolaszék a polgári vezetését Kozeluha Sándor népiskolai tanítóra bízta. Asz internáltak papja. A megyés főpásztor Halász József szentszéki ülnök, szt. József-intézeti kormányzót megbízta, hogy a váci honvédhuszár | laktanyában internált külföldi katolikusok ! lelki gondozását vegye át. Halász, ki nagy | nyelvismeretével könnyen érintkezik az in- | ternáltakkal, hetenkint többször felkeresi j őket és kívánságaikat is tolmácsolja a | rendőrség előtt. fagyon vigyáznak az internáltak egészségére. A belügyminisztériumban ugyancsak sok gondot okoz az ország különböző városaiban elhelyezett sok ezer internált. Nemcsak külön ügyosztályt állítottak fel, hanem még a hatóságok munkáját is megszaporitotíák, igy pl. mindenki tudja, hogy a váci rendőrség alig ér rá mással foglalkozni. Most, mint értesülünk, az internáltak egészsége is gondol okoz a minisztériumnak. A váci kórházban január 31-én meghalt Bernstein Benő galíciai svieci hitközségi fürdőszolga 73 éves korában. A halál oka heveny- gyomorhurut. Ezt névtelen levél feljelentette a belügyminisztériumnak, mely a héten már egy közegészségügyi főfelügyelőt küldött ki Vácra, hogy szigorú vizsgálatot tartson. Most a városházán kíváncsian várják, hogy mi lesz a vizsgálat eredménye. Hol harcol az első honvédgyalogezre Sok aggódó sztilő, feleség és gyermek szivét nyugtathatjuk me^. Vác város és a járás kátonáiiiak egy részét a budapesti első honvédgyalogezredhez sorozzák, ide vonult be a mozgósításkor a mi vidékünkről száz és száz lelkes harcosunk. Azóta vajmi keveset hallottunk véreinkről. Most Szomory Emil, a kiváló harctéri tudósitó rájuk akadt a Kárpátokban. „Az Újság“ vasárnapi számában ezeket Írja derék honvédeinkről : A főhadiszállásról kárpáti seregeink legelső harcvonalába mentem, a hol a budapesti első honvédgyalogezred harcol. Ez- rediink végig harco'ta az egész hadjáratot, súlyos veszteséggel, de lankadatlan lelkesedéssé*. Most visszajött Magyarországba és az ellenség kiverésében jelentékeny része van. Az ezred most teljes létszámon áll és valami csodatevés történhetett, hogy a kárpáti akcióban egyetlenegy embert sem veszített még el. Dermesztő hidegben, két méteres hóban állanak honvédbakáink, vezérük Artner alezredes, kivel a legelső rajvonalban találkoztam. A frontra való utamban kizárólag magyar katonákkal találkoztam. Lehetetlen terepen lépésről-lépésre- vájnak utat maguknak a honvédek és a népfölkelők sa megfagyott hóban csak libasorban juthatnak előre, föl az 1300 méternyi magasságú íűzvonalba. Ma frontális támadás nem lévén, katonáink lövészárkok, hókunyhók, dekungok készitésével foglalkoznak ; mindenütt ösz- szerakható kályhákat helyeznek el, hegy lovakon, öszvéreken fölszállitott élelmiszert halmoznak föl, fákat vágnak ki, elhelyezik a gépfegyvereket, kiosztják a muníciót és teljességgel fölkészülnek a percenként bekövetkezhető támadásra. Mindezt isteni nyugalommal, biztonsággal, a teljes győzelembe vetett hittel és pajtás- kodva imádott tisztjeikkel, kiknek ez a jelszavuk : Győzni, vagy meghalni! Csapatai között hosszasan beszélgettem Artner alezredessel. Azt mondotta, hogy a legénység imádata a tisztek iránt határtalan, utánuk elmennek a pokol tüzébe is, de rohamnál is elvárják, hogy a tiszt előttük rohanjon. Ez a magyarázata — igy szólt az ezredes — súlyos tiszti veszteségünknek. — Igyekszem — igy folytatta — a lehetőség szerint naponta felváltani a rajvonalban levő katonáimat. Ebbe a rajvonalbeliek nem szívesen egyeznek bele. Azt mondják, hogy ha már rajvonalban vannak, csatázni akarnak. Naivitásukban nem akarják átengedni másoknak a nehezen kiásott lövészárkaikat. Egyébként is a legnehezebb munkám volt, meggyőzni katonáimat a rejtekhelyek építésének szükségéről, mivelhogy a magyarnak nem természete a bujkálás. Külön előadást tartottam a lövészárkok szükséges voltáról. Megmagyaráztam nekik: „fedjétek magatokat“, — ámde eleinte hiába beszéltem nekik. Falevelekkel takaródzíak, állandóan csak azt hangoztatva, hogy nem a védekezés, hanem a roham a fontos. A macjyar bakának óriási teljesítőképessége mesébe illő. Bebizonyult, hogy ő a legjobb katona, mert helyén van a szive s ez többet ér minden kiképzésnél. Viszont az oroszok csak addig bátrak
