Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-03-04 / 17. szám

ti usz onnyolcadih évfolyam 17. szám. Vác 1914. március 4. PolitiKai lap, megjeleníti szerdán és vasárnap. Előfizetési árak. helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptuiajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és’ kiadóhivatal: Qróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora oO fillér. Telefon-szám 17. Bizon kos : Várca jön a vasu Vác, márc. 3. Néhány nap előli hiteles helyről szerzett értesülésünk alapján megírtuk, hogy a had­ügyminisztériumban elhatározott dolog, hogy a 2. számú vasúti ezred Vácra jön. Nagyon széles körben örömet kelteit ez a híradá­sunk, melyet most újra megerősíthetünk ismét azzal, hogy ez az értesülésünk is tel­jesen hiteles. Marx János v. b. t. t. városunk legna­gyobb birtokosa, miként több Ízben ta­pasztaltuk, legnagyobb érdeklődéssel nézi Vác fejlődését, sőt szeretettel és jóindulat­tal elősegíteni is óhajtja azt. A kegyelmes úr, a ki télen Budapesten lakik, olvasta a Váci Hírlap híradásait a a vasutezred elhelyezéséről, olvasta a so­rokból azt a kétséget, hátha nem Vác lesz a vasutezred székhelye ? És ekkor elhatá­rozta, hogy önként beáll Vác protektorá- nak: felkereste Terstyánszky altábornagyot, a negyedik hadtest parancsnokát, kihez régi idők óta meleg barátság fűzi. A had­testparancsnokot informálta arról, hogy mennyire szükséges lenne, hogy a katona­ság elhelyezésével Vácon segítsen a had­vezetőség és meleg pártfogásába ajánlotta városunkat. Erre röviden elmondva az történt, hogy a hadtestparancsnok a hadügyminisztérium­nál távirati utón érdeklődött az ügy állása elől s másnap már örvendve mutatta meg. Marx Jánosnak a kapott értesítést, hogy a hadügyminisztériumban véglegesen el­határozták a vasutezrednek Vácon való elhelyezését! Azt hisszük, ezek után nem kell depu- tációzás a vasutezredérf, de Kisvác is csak rontja a dolgát, ha még kísérletezik, hogy egyesek önző érdekeiért fűt, iát meg­mozgasson. A Váci Hírlap indiszkréciókat nem szo­kott elkövetni, ezért itt kell bocsánatot kér­nünk, hogy oly jelenetet tárgyaltunk, melyet a kegyelmes úr talán nem szánt a nyilvá­nosság elé. De tudjuk, hogy a hadtestpa­rancsnok értesítése Marx Jánosnak örö­met szerzett, a mit most a város polgár­ságának a mi híradásunkkal szereztünk meg. Az ő jóindulata városunk iránt s a bizonytalanság eloszlatása pedig kettős öröm Vácon. A Váci Hírlap kézbesítése körül gyakran hangzanak fel panaszuk. Kiadóhivatalunk csak az esetben tudja ezeket orvosolni, ha akár telefon, akár levelezőlapon azt minden egyes eset­ben bejelentik I. előfizetőink. HAJLÉKTALANOK MENHELYE VÁCON még nincs, de sajnos — nagyon is sokan vannak, kik ráutaltak erre az intézményre, a kiknek nincs fejüket hova hajtani a kora­tavaszi hideg éjszakájában. Tizenkét család jut most erre a szomorú sorsra. Tizenkél családot egyszerre taszít ki a törvény rideg formalitása — vagy ki tudja milyen érdek — a „néhai“ Kobrak-gyár m mkáslakásaiból. A múlt év augusztus 1-én, midőn a Kob­rak-gyár üzemét beszüntette. 12 család la­kott az ottani munkástelepen. Egyszobás lakásaikért heti részletekben évi 200 250 korona bért fizettek, a mig a gyárnál vol­tak alkalmazva. Ezeknek nem mondott fel akkor senki hát laktak ott tovább, lakbért nem kértek tőlük, hát nem is fizettek, ugyan ha kértek volna, sem fizethetnek, mert nem volt mi­ből, hisz túlnyomó részük még ma is munka nélkül van. — Mit tehettek egyebet, kop­lalva, fázva, — mert tüzelőre sem tellett — meghúzódtak nyomorúságos lakásaik­ban és örültek, hogy ez is van. Korai volt az öröm! Január elején min­den lakóhoz ajánlott levelet hozott a posta dr. Horváth Elemér csődtömeggondnok úrtól: fizetni a hátrálékos lakbért, vagy ki­költözni 8 nap alatt a lakásból! Megriadtak az emberek. Instanciával fordultak a csődtömeggondnok úrhoz, ne lökje ki őket, didergő gyermekeiket a tél fagyába ! Az ügyvéd úr jó szive megesett a sze­rencsétleneken, meghagyta nekik a hajlé­kukat, a tűzhelyüket, a melyben nem ég a tűz, a melyen nincs mit főzni, mert áll a gyár, mert nincs munka és igy nincs is kenyér. Aláiralott velük egy-egy nyilatko­zatot arról, hogy ha üzembe lép a gyár, vagy ha munkájuk lesz, kötelesek a hátrá­lékos lakbért megfizetni, ha pedig eladód­nék a gyár, 8 nap alatt kiköltözni. Alarad- haítak. De megint korai volt az öröm. Megint levél jött illetékes helyről : most már 3 nap alatt oda kell hagyni a telep szürke épü­letét. Nem értették az emberek a sort, hisz az utóbbi megállapodás másként szólott. Ins- tanciázlak megint, kilincseltek megint — mindhiába. Ez alkalommal nincs könyörü­ld számukra: fizetni, vagy menni. Azaz, hogy menni sem, mert az egyik elköltözni akarónak a csődtömeg megbízottja nem engedte meg, • hogy szegényes cókmókjáí elcipelje. Hihetőleg a lakbér biztosítására tartotta vissza. Meg vagyunk győződve arról, hogy dr. Horváth Elemér csődtömeggondnokot el­járásánál föltétlenül a jogszerűség és a reábizott vagyon érdeke vezette, de tiszte­lettel kérdjük, mit ér azzal a jog, ha tizen­két család hajléktalanná válik, ha ki tudja hány rosszul táplált és öltözött kicsi po­ronty leheli bele ártatlan lelkét a hideg éjszakába? és mi haszna van abból a csődtömegnek, hol százezrek veszlek el, ha az a hosszú szürke épület ott áll majd lakatlanul, üresen, mert azok, a kik­nek eddig menedékei nyújtott, nem bírják megfizetni az összesen talán 1000 koronát kitevő lakbérhátrálékot. És még egyet kérdünk. Kérdjük a város igen tisztelt vezetőségét és nemes társa­dalmát, — ha már nem tettünk semmit a magunk jól felfogott érdekében akkor, mi- l dón 400 család maradt kenyér nélkül — nem tudnánk-e talán valamelyes társadalmi intervencióval odahaíni, hogy addig, mig a csődtömeg a gyárat és az épületeket más­ként nem értékesíti, hagyassék meg a hosszú szürke épület annak, ami Vácon még nincs — tizenkét hajléktalan család menhelyének. Jung püspök nyilaíKoziK az üllői monstre-Küldöttségröl. A váci id. alapítványi! káptalannak hatal­mas, négyezer holdnyi földbirtoka van Üllő és Vecsés községek között. Ezt a birtokot igen méltányos áron régebb idő óta Macourek Lajos és neje bérlik. Macou- rek alig30ezer koronával kezdett operálni, de vállalkozása a kedvező bérlet folytán oly jól bevágott, hogy néhány év múlva már nagy vagyonú embernek emlegették a környéken. A bérlőt azonban elfogta a hir­telen meggazdagodás vágya és újabb és újabb, még nagyobb vállalkozásokba kez­dett más vármegyékben, a melyek azonban már nem sikerültek. Macourek csődöt kért maga ellen s a a káptalani bérletet most már mint bérlő­társ, a felesége vette át. Az üllőiek most már reménykedni kedlek, hogy régi vágyuk tel­jesedésbe megy: vagy parcellázni, vagy örökáron megakarják venni az üllői részt, mitegy 2100 holdat. Az üllőieknek azt mondotta valaki, hogy a hatás hedvéért a mennyien csak tudnak, vonuljanak fel Vácra, a káptalanhoz. Össze- szedelődszködtek vagy kétszázan, már Budapesten feltűnést keltettek és siettek a lapoknak elmondani, hogy mi járatban van­nak Vácra a déli vonattal érkeztek és Jung János f. püspökhöz, nagypréposthoz men­tek, ahol később Baksay Károly prelátus- kanonok is megjelent. A nagyprépost elmondotta a monstre- küldöltségnek, hogy a szerződést nem bonthatják fel, mert az egyik bérlő (Ma- courekné) joggal ragaszkodik hozzá. Az üllőiek most azt akarták, hogy Jung püs­pök jelentse ki, hogy 10—20 év múlva a birtokol a káptalan parcellázza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom