Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-03-04 / 17. szám
ti usz onnyolcadih évfolyam 17. szám. Vác 1914. március 4. PolitiKai lap, megjeleníti szerdán és vasárnap. Előfizetési árak. helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptuiajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és’ kiadóhivatal: Qróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora oO fillér. Telefon-szám 17. Bizon kos : Várca jön a vasu Vác, márc. 3. Néhány nap előli hiteles helyről szerzett értesülésünk alapján megírtuk, hogy a hadügyminisztériumban elhatározott dolog, hogy a 2. számú vasúti ezred Vácra jön. Nagyon széles körben örömet kelteit ez a híradásunk, melyet most újra megerősíthetünk ismét azzal, hogy ez az értesülésünk is teljesen hiteles. Marx János v. b. t. t. városunk legnagyobb birtokosa, miként több Ízben tapasztaltuk, legnagyobb érdeklődéssel nézi Vác fejlődését, sőt szeretettel és jóindulattal elősegíteni is óhajtja azt. A kegyelmes úr, a ki télen Budapesten lakik, olvasta a Váci Hírlap híradásait a a vasutezred elhelyezéséről, olvasta a sorokból azt a kétséget, hátha nem Vác lesz a vasutezred székhelye ? És ekkor elhatározta, hogy önként beáll Vác protektorá- nak: felkereste Terstyánszky altábornagyot, a negyedik hadtest parancsnokát, kihez régi idők óta meleg barátság fűzi. A hadtestparancsnokot informálta arról, hogy mennyire szükséges lenne, hogy a katonaság elhelyezésével Vácon segítsen a hadvezetőség és meleg pártfogásába ajánlotta városunkat. Erre röviden elmondva az történt, hogy a hadtestparancsnok a hadügyminisztériumnál távirati utón érdeklődött az ügy állása elől s másnap már örvendve mutatta meg. Marx Jánosnak a kapott értesítést, hogy a hadügyminisztériumban véglegesen elhatározták a vasutezrednek Vácon való elhelyezését! Azt hisszük, ezek után nem kell depu- tációzás a vasutezredérf, de Kisvác is csak rontja a dolgát, ha még kísérletezik, hogy egyesek önző érdekeiért fűt, iát megmozgasson. A Váci Hírlap indiszkréciókat nem szokott elkövetni, ezért itt kell bocsánatot kérnünk, hogy oly jelenetet tárgyaltunk, melyet a kegyelmes úr talán nem szánt a nyilvánosság elé. De tudjuk, hogy a hadtestparancsnok értesítése Marx Jánosnak örömet szerzett, a mit most a város polgárságának a mi híradásunkkal szereztünk meg. Az ő jóindulata városunk iránt s a bizonytalanság eloszlatása pedig kettős öröm Vácon. A Váci Hírlap kézbesítése körül gyakran hangzanak fel panaszuk. Kiadóhivatalunk csak az esetben tudja ezeket orvosolni, ha akár telefon, akár levelezőlapon azt minden egyes esetben bejelentik I. előfizetőink. HAJLÉKTALANOK MENHELYE VÁCON még nincs, de sajnos — nagyon is sokan vannak, kik ráutaltak erre az intézményre, a kiknek nincs fejüket hova hajtani a koratavaszi hideg éjszakájában. Tizenkét család jut most erre a szomorú sorsra. Tizenkél családot egyszerre taszít ki a törvény rideg formalitása — vagy ki tudja milyen érdek — a „néhai“ Kobrak-gyár m mkáslakásaiból. A múlt év augusztus 1-én, midőn a Kobrak-gyár üzemét beszüntette. 12 család lakott az ottani munkástelepen. Egyszobás lakásaikért heti részletekben évi 200 250 korona bért fizettek, a mig a gyárnál voltak alkalmazva. Ezeknek nem mondott fel akkor senki hát laktak ott tovább, lakbért nem kértek tőlük, hát nem is fizettek, ugyan ha kértek volna, sem fizethetnek, mert nem volt miből, hisz túlnyomó részük még ma is munka nélkül van. — Mit tehettek egyebet, koplalva, fázva, — mert tüzelőre sem tellett — meghúzódtak nyomorúságos lakásaikban és örültek, hogy ez is van. Korai volt az öröm! Január elején minden lakóhoz ajánlott levelet hozott a posta dr. Horváth Elemér csődtömeggondnok úrtól: fizetni a hátrálékos lakbért, vagy kiköltözni 8 nap alatt a lakásból! Megriadtak az emberek. Instanciával fordultak a csődtömeggondnok úrhoz, ne lökje ki őket, didergő gyermekeiket a tél fagyába ! Az ügyvéd úr jó szive megesett a szerencsétleneken, meghagyta nekik a hajlékukat, a tűzhelyüket, a melyben nem ég a tűz, a melyen nincs mit főzni, mert áll a gyár, mert nincs munka és igy nincs is kenyér. Aláiralott velük egy-egy nyilatkozatot arról, hogy ha üzembe lép a gyár, vagy ha munkájuk lesz, kötelesek a hátrálékos lakbért megfizetni, ha pedig eladódnék a gyár, 8 nap alatt kiköltözni. Alarad- haítak. De megint korai volt az öröm. Megint levél jött illetékes helyről : most már 3 nap alatt oda kell hagyni a telep szürke épületét. Nem értették az emberek a sort, hisz az utóbbi megállapodás másként szólott. Ins- tanciázlak megint, kilincseltek megint — mindhiába. Ez alkalommal nincs könyörüld számukra: fizetni, vagy menni. Azaz, hogy menni sem, mert az egyik elköltözni akarónak a csődtömeg megbízottja nem engedte meg, • hogy szegényes cókmókjáí elcipelje. Hihetőleg a lakbér biztosítására tartotta vissza. Meg vagyunk győződve arról, hogy dr. Horváth Elemér csődtömeggondnokot eljárásánál föltétlenül a jogszerűség és a reábizott vagyon érdeke vezette, de tisztelettel kérdjük, mit ér azzal a jog, ha tizenkét család hajléktalanná válik, ha ki tudja hány rosszul táplált és öltözött kicsi poronty leheli bele ártatlan lelkét a hideg éjszakába? és mi haszna van abból a csődtömegnek, hol százezrek veszlek el, ha az a hosszú szürke épület ott áll majd lakatlanul, üresen, mert azok, a kiknek eddig menedékei nyújtott, nem bírják megfizetni az összesen talán 1000 koronát kitevő lakbérhátrálékot. És még egyet kérdünk. Kérdjük a város igen tisztelt vezetőségét és nemes társadalmát, — ha már nem tettünk semmit a magunk jól felfogott érdekében akkor, mi- l dón 400 család maradt kenyér nélkül — nem tudnánk-e talán valamelyes társadalmi intervencióval odahaíni, hogy addig, mig a csődtömeg a gyárat és az épületeket másként nem értékesíti, hagyassék meg a hosszú szürke épület annak, ami Vácon még nincs — tizenkét hajléktalan család menhelyének. Jung püspök nyilaíKoziK az üllői monstre-Küldöttségröl. A váci id. alapítványi! káptalannak hatalmas, négyezer holdnyi földbirtoka van Üllő és Vecsés községek között. Ezt a birtokot igen méltányos áron régebb idő óta Macourek Lajos és neje bérlik. Macou- rek alig30ezer koronával kezdett operálni, de vállalkozása a kedvező bérlet folytán oly jól bevágott, hogy néhány év múlva már nagy vagyonú embernek emlegették a környéken. A bérlőt azonban elfogta a hirtelen meggazdagodás vágya és újabb és újabb, még nagyobb vállalkozásokba kezdett más vármegyékben, a melyek azonban már nem sikerültek. Macourek csődöt kért maga ellen s a a káptalani bérletet most már mint bérlőtárs, a felesége vette át. Az üllőiek most már reménykedni kedlek, hogy régi vágyuk teljesedésbe megy: vagy parcellázni, vagy örökáron megakarják venni az üllői részt, mitegy 2100 holdat. Az üllőieknek azt mondotta valaki, hogy a hatás hedvéért a mennyien csak tudnak, vonuljanak fel Vácra, a káptalanhoz. Össze- szedelődszködtek vagy kétszázan, már Budapesten feltűnést keltettek és siettek a lapoknak elmondani, hogy mi járatban vannak Vácra a déli vonattal érkeztek és Jung János f. püspökhöz, nagypréposthoz mentek, ahol később Baksay Károly prelátus- kanonok is megjelent. A nagyprépost elmondotta a monstre- küldöltségnek, hogy a szerződést nem bonthatják fel, mert az egyik bérlő (Ma- courekné) joggal ragaszkodik hozzá. Az üllőiek most azt akarták, hogy Jung püspök jelentse ki, hogy 10—20 év múlva a birtokol a káptalan parcellázza.
