Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-08-26 / 64. szám
V A C i HÍRLAP Eöy váci Asszony az orosz hadseregről és az orosz népről Vácon a Flórián-utca a legcsendesebb utcák közé tartozik. Talán azért, mert a világ legrosszabb kövezetével dicsekedhetik s a ki egyszer keresztül merészkedik rajta, messze elkerüli máskor érthető okból. Ennek a csendes utcának egyik csendes házából szokott néha napján a városban egy feltűnő választékossággal (hogy ne mondjam: a gyűlölt francia ízléssel) öltözött, szép termetű asszony megjelenni. Magánosán rója az utcákat, nincs ismerőse (vagy ha van is, kevés) de a kiváncsi, érdeklődő szemek utánanéznek és kérdik ki ez a hölgy ? Ez a hölgy Mittermann Sándor, Oroszországba szakadt váci ember magyar (budapesti) származású felesége. Évek óta iit lakik édes anyjával nagy csendben, a Flóriáu-utcában. Azelőtt ő is férjével járta a nagy orosz birodalmat, Európát és Ázsiát, de mióta anyja beteges, itthon él vele és ápolja. Mittermann künn keresi kenyerét s minden hónapban pontosan kétszer megjelenik a váci Flórián-utcában a postás és hozza az idegenből küldött rubeleket koronákra váltva. Érdekesnek tartottuk, hogy a nagy mü- műveltségű magyar asszonyt, ki az északi klosszust talán jobban ismeri már, mint hazáját, mert Oroszországban huszonöt évet töltött el, megszólaltassuk. Mit mond leghatalmasabb és legrégibb ellenségünkről, mi az impressziója népéről, katonaságáról, tisztjeiről. Nagyon szerényen, tartózkodva nyilatkozott: — Kérem, én asszony vagyok, mit tudok én a nagy dolgokhoz ... De ha esetleg kérdezni szives lesz, a mi tapasztaltam, elmondom. Hát kérdeztük: — Mióta nem irt a férje? Előhozta Mittermann utolsó levelét, a ciril-betűs bélyegző Moszkvát és az ó naptár szerint julius 15-ét jelezte. (A mi naptárunk szerint julius 29-én irta.) Olvasom: „A pénzt a Credit Lionais bank utján küldöm neked, mert félek, hogy a posta nem kézbesíti. Itt ugyanis az a hir járja, hogy háború lesz, de senki nem kívánja. Char- koffból most jöttem, megyünk Nisni-Now- gorodba, onnan újra irok . . Nisni, mondja Miltermanné, harminc óra gyorsvonaton, de már onnan semmiféle hir nem jöhetett férjemtől, valószínűleg ott érte a háború. Ha elgondolom, hogy mennyi idegen és főleg magyar maradt odakünn, nagyon csodálom, hogy a konzul nem értesítette őket, hogy huszonnégy óra alatt el kell hagyniok Oroszországot, mert nem védheti őket. Az igaz, hogy mig elérik Bró- dyt, vagy Granicát, három napba is telik, talán most hadifogoly az uram . . Mittermann impresszárió Oroszországban. Azelőtt 4 6 táncosnőt tartott, a kikkel a nagybirodalom minden nevezetes mulatóhelyén megfordult. Újabban, csak egy kiváló táncosnője van: Burghardt Ludmilla, a m. kir. opera egyik legszebb és legjobb táncosnője, a ki művészetét Melitta név alatt mutatja be. Mondjon valamit az orosz éjszakákról. Úgy olvastam, hogy ahhoz az orosz katonatiszt úgy hozzátartozik, mint a napfényhez az árnyék. — igen az orosz liszt. Az mind mulat, mert van pénze, ha nincs — csinál. Roppant külömbségvan köztük, mert a legtöbb az egyszerű emberből lesz és tudni kell, hogy Oroszországban száz emberből csak öt tud olvasni. De a díszesével sem lehet dicsekedni. Mind iszik, sőt részeges- kedik. Azután mind brutális lesz. Egyszer megtörtént, hogy Pétervár legelőkelőbb mulatóhelyén Ludmillát és egyik társnőjét egy ezredes és egy főhadnagy az előadás után meghívták magukhoz. Oroszországban nincs úgy, mint nálunk, hogy a színpadon szereplő hölgy lenn mulatni is kénytelen. Ha elvégezte számát, mehet a hová akar. Ludmillla elfogadta a meghívást és egy negyedóra múlva a főhadnagy kardot rántott rá, éles kardot, a vágást a mellette ülő hölgy fogta fel, de selyem ruháját átvágta a hatalmas ütés. Azóta Ludmilla nem ül katonatisztek közé . . . Hívtak minket Cars- kolje-Seloba, akkor hat hölgygyei „dolgoztunk“ és hatszáz rubelt (egy rubel = 2 K 40 fillér) kínállak egy előadáséri, de nem mentünk, nem engedtem a férjemnek. Mondtam neki, hogy te véded meg őket, ismerlek, te sem hagyod magadat és ott | vágjanak le téged és mindnyájunkat? Pe- i dig a carskolje-seloi tisztek elitje az orosz * tisztikarnak, a cár testőrsége! De nem különb egy se : részeg, brutális, követelődző. Nagyon haragudtak ránk, nem törődtünk vele, inkább visszautasítottuk a meghívásukat. — Hogyan gondolkodnak odakünn rólunk? Csodálatos, de igaz. hogy a magyar nagyon rokonszenves nekik. Akárhány öregebb tiszttel beszéltem, mind, mind így nyilatkozott: Bolond volt a mi császárunk, hogy 1849-ben beleavatkozott a magyarok dolgába ! Ha akkor nem nyomja el a forradalmat, ma békességben élhetnénk! — És a némettel szemben hogy viselkednek ? — Mondhatom: egyszerűen gyűlölik. Akár porosz, akár osztrák — mind német nekik. De az is bizonyos, hogy nagyon respektálják. Tudják, hogyan vannak felkészülve és milyen a katonasága. Nagyon imponál nekik, ezért gyűlölik, jobban, mint bárkit. Annyira respektálják, hogy még nyelvét is megtanulták. Nem is számit az a tiszt az a társadalmi ember Oroszországban, a ki nem beszél nemeiül és a szövetséges nyelvén: franciául. De aztán nyilvános helyen nem is hallani orosz szót, csak németet és franciát, megint németet, megint franciát . . . És az a hires orosz korrupció? Hál nem hallotta, kérem, hogy a japán háborúban még a vasúti sínen levő waggónt is ellopták? kérdezte csodálkozva Miller- manné, a világ legtermészetesebb hangján, mintha azt mindenkinek tudni kellene. — Azért van pénze Oroszországban minden tisztnek, mert a legnagyobbtól kezdve a legalacsonyabbig mindenki lop. Lop, a hogy tud. Lop. lumpot, iszik, és költekezik. Hiába szigorítják az ellenőrzést, olyan rettenetes területről van szó, hogy mig egyik helyről a másikra jut a hadvezetőség, vagy minek hívják, kijátszhatják. — Nos és az orosz katona ? — Oroszországban rettenetes a különbség ember és ember között. Ott vagy roppant gazdag ember van, vagy földön futó szegény. Az ó oroszoknál elképzelhetetlen vagyon van, a szegény nép nálunk ismeretlen nyomorban sinlődik. Fogalmuk sincs arról, hogy miért kell háborúba men- niök, letargikusak, megadják magukat a sorsuknak. Ott voltam a japán háború alatt és láttam, hogy nem lelkesedés, hanem sirás volt utón, útfélen. Mi nálunk mintha lakziba mennének a katonák, énekelnek, lelkesednek, odakünn legalább igy volt néhány év előtt, mintha temetésre mennének az ezredek ... És a vége ? A vége az lett, hogy mindenki meggazdagodott a háború alatt, százezreket kerestek, csak a szegény maradt szegény, még szegényebb. A japán háború után aztán a szerencsétlenek forradalmat csináltak. Ott voltunk Pétervárott. Két hétig még világítás sem volt, olyan nagy volt a sztrájk. A kancsuka dolgozott, elnyomták a forradalmat és belátták, hogy a szegény népért tenni kell valamit. Akkor kapták az alkotmányt és gyűjtést indítottak részükre. Nagyon sok egyszerű embert ismerek Pétervárott, a ki éppen ebben az időben lelt gazdaggá. A sok pénz befolyt, de nyomorult nép nem kapott belőle, mások gazdagodtak meg .... — Ugye, majd huszonötévig figyelhette meg a viszonyokat a mi legnagyobb ellenségünknél ? A mai iszonyú háborúra mit következtet ? — Fn azt hiszem, hogy Oroszországot megveri a távolság. — Ugy-e, nem tudja élelmezni rettenetes tömegben felvonultatott katonaságát? — Ehhez nem értek. De úgy gondolom, hogy Nisnibe hét nap, hét éjjel lehet a Volgán eljutni és odáig négy napig — vasúton, ha rendes a közlekedés. Pedig ez még csak a határ Európából, hát még Asztrakán, a hol annyi katonaságot kell tartani, mint a határunkon és a többi ázsiai tartomány. Azok a katonák a lassú közlekedés mellett ki tudja, mikor érnek el a harctérre! De a téltől félek. Az orosz telet nem ismerik nálunk, istenem, csak addig vége legyen . . .- Mik a tervei a jövőre? Férjétől nem kaphat értesítést a háború alatt, bizonyára hadifogoly .... — Felajánlom szolgálataimat a hadvezetőségnek. Azt hiszem, tolmácsnak jól alkalmazhatnak. Igaz, hogy oroszul rosszul beszélek mert hiszen, mig köztük laktam, magyarul, franciául, mémetül, oroszul kellett beszélnem naponta, talán minden órában. Úgy gondolom, mégis hasznomat fogják venni. Holnap benyújtom kérvényemet, csak szegény anyám jobban legyen . . . Harmadik sebesülteket ápoló tanfolyam. A vöröskereszt-egylet által 1 étesitett betegápolási tanfolyam harmadik csoporlja részére dr. Neuman Adolf fogja í. hó 31-én d. u. 6 órakor a siketnémák intézetében előadásait megkezdeni. Részívenni óhajtók a vezető orvosnál, vagy az irgalmas rend gyógyszertárában jelentkezzenek. Kövessük a jó példát! Marx János v. b. t. t. a Mária-udvar ura a Vácról behívott katonák hátramaradt családjainak segélyezésére, mig a háború tart, havi száz koronát ajánlott fel és a mária- udvari- kastélyában 18—20 ágyat rendezett be, hol a sebesülteket a nagybirtokos költségén fogják ápolni.
