Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-08-23 / 63. szám
VÁCI HÍRLAP 2 Egész Szerbiának agyagos talaja van, mely rövid nyári záporeső után is a járhatóságot igen megnehezíti, éppen ezért ott csak könnyű kétkerekű talyigákat használnak teherhordásra. Éghajlati és egészségügyi viszonyok: a kiima teljesen szárazföldi jeleggel bír, hirtelen hősülyedéssel és emelkedéssel. A nyár rendszerint száraz és különösen északon igen forró nappalokkal. A hegyek vizszegények. A síkságokon és völgyekben sok a mocsaras terület, a minek folytán veszedelmes a váltóláz, mely nehéz lefolyású. Sűrűn előforduló betegség még a lélegzési és emésztési zavar. Közlekedési viszonyok: Fővonala a Belg- rád -Nis Vranje vasút, melyből elágazás van Pirot, Szemendria és Kragujevac felé, valamennyi egy vágányú, normális távközzel, jó karban és a viszonyoknak megfelelő teljesítőképességgel. A Moravian és Nisaván át több vas- és fahíd van, Belgrádié! délre három nagyobb alagút. Az utak, melyek a hegységekben vezetnek, erős emelkedéssel és éles szerpen- tinákkal, gyenge alépítményekkel vannak ellátva. Az állami utak körülbelül olyanok, mint a mieink. A nem kövezett utak igen elhanyagolt állapotban vannak, hidak és más ily építmények teljesen hiányoznak, esőben feneketlen a sártenger, az utak csaknem járhatatlanok. Szállítási eszköz a primitiv, könnyű, négykerekű szekér 2—6 mázsa és a kétkerekű talyiga 2—3 mázsa teherbírással. A szekereket északon többnyire lovak, a hegyekben ökrök és bivalyok húzzák. Szokásos a málhás állatokkal való szállítás is, különösen a hegyvidéken. Elszállásolási viszonyok. A városokat és nagyobb falvakat nem tekintve, melyekben jó elhelyezés kapható, igen gyengének mondható az elszállásolás. A termékeny dombvidéken és völgyekben a tömeges elhelyezés még lehetséges, a hegyvidéken azonban csak az egyes elhelyezés lehetséges. A házak fából vannak összetákolva és igen piszkosak. Vendéglő és korcsma igen kevés van, sok vidéken egyáltalán nincs. A kutak gyéren adják a vizet. Az istállók kicsinyek, primitívek. Még legjobb elszállásolás van a majorokban és a szilárd épitésű kolostorokban. Élelmiszerek. Szerbiának igen nagy szarvasmarhaállománya van, különösen a nyugati részben, keleten inkább csak juhot találni. Búza és tengeri északon és nyugaton, valamint a völgyekben van nagyobb meny- nyiségben. Széna és szalma elég bőven akad mindenütt. Zabot csak északon találni. Bor nagyon kevés van, annál több a szilvapálinka. Geográfus. községi segiiö és népjóléti bizottságok vezetői. A váci járási tanács augusztus 17-én lat toll ülésén a Községi segítő és népjóléti bizottságok vezetésére a következőket kérte fel: 1. Ácsán báró Prónay Dezső, 2. Alagon gróf Péjacsevlch Albert és neje! 3. Csornádon Holéczy János, 4. Csőváron báró Prónay Dezső, 5. Dunakeszin Richter Béla és dr. Csersnyés Ernő, 6. Fólon Tóth Kázmér, 7. Kisnémedin Gosztonyi Miklós, 8. Örszentmiklóson Kvassay István. 9. Pestújhelyen dr. Szűcs István, 10. Püspökhatvanban Podhorányi Adolf, 11. Püspökszilá gyón dr. Bazsó István, 12. Rákospalotán Wagner Manó, 13. Szódon Krchnyák János, 14. Gödön, Kisgödön és a pusztákon Nemeskéri Kiss Pál, 15. Felsögödön dr. Nagy Sándor, 16. Sződrákoson és Sződligeten dr. Floch-Reyhersberg Alfréd, 17. Vác- botíyánban Gosztonyi Tibor, 18. Vácdukán gróf Serényi János, 19. Váchartyánban Gosztonyi Tibor, 20. Váckisujfalun Szu- chovszky Béla, 21. Vácrátóton Milkovich Sándor, 22. Veresegyházán Ráday János, Rónay Géza, Kozma István és Nagy Ferenc, 23. Zsidón Fischer Ede urakat, illetve ur- hölgyet. A községek bizottságai minden hétfőn gyűlést tartanak a főszolgabírói hivatalban Ivánka Pál elnöklete alatt és beszámolnak működésükről. Át a forrongó F r anciaországon. Schmidt János prelátus-kanonok a múlt hónap közepén nagyobb zarándoktársasággal, melyben Kern Éva unokahuga és Hangay Rupert felsővárosi segédlelkész is résztvett, Rómába és Loudesba utazott. A háborús események gyors folyamata a prelátust külföldön érte s mig Hangay nagy nehezen hazavergődött, Schmidtről hír sem jött, már azt hitték, hogy a franciák az összes magyarokkal valamelyik félreeső faluba internálták a háború befejeztéig, mikor csütörtökön Budapest felől hazaérkezett húgával. Az első napokban hozzá se lehetett férni a prelá- tushoz, egymásnak adták kezébe a kilincset a látogatók, valóságos búcsújárás volt Konstantin-téri lakásán, mert mindenki hallani akarta azokat a kalandokat, a melyeken Schmidt prelátus keresztülment. Az előadás azonban nagy csslódásokat keltett, mert éppen nem szenzációs. A világérdekességű utón úgy haladt át a prelátus, hogy alig látott valamit, a mit látott is az kevés izgalmat keltett benne. így csak egy naiv, nyugodt lelkiismeretű főpap utazhatik, a kinek előadásából a következők érdekesebb részt jegyeztük fel: — Rómában — mondotta a prelátus úr — hallottuk, hogy a háború kiütött Ausztria- Magyarország és Szerbia között. A pápa ő szentsége fogadod aznap minket, jó egészségben, erőben láttuk mi akkor az egyház fejét. Vezetőnk azt mondotta, hogy jó lenne'hazatérnünk, de én is azon az állásponton voltam, hogy a mi országunk majd elvégzi dolgát Szerbiával, Lourdes a mi célunk — menjünk. Nizzába érve már nagy tüntetéseket láttunk. Egy éjszakán ál voltunk olt, nagyon zajosak voltak az utcák, de én nem gondoltam, hogy ez háborús készület. Mikor Lourdesba értünk, már Hangay ott találta behívóját a katonákhoz és fordult vissza. Délután már doboltak, hogy kiütött a háború és mi idegenek nem mozdulhatunk hat napig. Hát jó, nem mozdulunk. Hatodik nap felkerestük a íarbesi püspököt, a prefektust (főispánt) és megígérték, hogy mindent elkövetnek békés hazatérésünkre, de ez a hadügyminiszter- tői függ. Délután megjött a sürgöny — múlt szerdán volt — Párisból, hogy pontosan ezzel a vonattal, ebben az órában indulhatunk az olasz határ felé. Felpakoltak a vonatra bennünket — 135-en voltunk és majd három nap és három éjjel folyton } utaztunk, mig Marseillen át elértük Ventigmiliát, az olasz határt. Hát, kérem, nagyon jól bántak velünk, talán mert közbenjártak értünk. Nem bántottak sehol. Minden állomáson katonák álltak védelmünkre (?) hátul nagyon nagy tömeg mindenütt. Csak egy szer — az állomás nevét nem tudom — hol hosszabb tartózkodás volt, tolatták vasúti kocsijainkat ide-oda, hogy a tüntető franciák ne juthassanak hozzánk. Nizzába vagy hol, az ablaknál ültem, egyszer csak láttam, hogy a tisztek az állomáson ösz- szeállanak tanácskozni és azután csak berontanak. Mi az ? — mondom, hát csak igazolni kellett magunkat. Itt hallottam, hogy a francia lapok tele vannak győzelmi hírekkel, hogy igy, meg úgy verik a németet, meg miegymás. No de mondom, a legnagyobb udvariassággal bántak velünk. Igaz, hogy mikor kiszálltunk, vagy egyes templomokat néztünk pl. Velencében, húgom figyelmeztetett, hogy figyelnek és milyen haragosan tekintenek ránk, sőt minden lépésünknél sarkunkban vannak. De én nem vettem észre. Igazán szép volt az utunk, semmi bántódásunk nem volt, csak azokat a szegényeket sajnáltam nagyon, a kik Verona pályaudvarán ezren és ezren feküdtek. Mondják, hogy Franciaországból kiutasított idegen alattvalók voltak. Egy heti folytonos vonatozás után a déli vasúton azután hazaérkeztünk. A pápa halála és a váci egyházmegye. A király születésnapi és a szent István napi nemzeti színű zászlókat gyorsan felváltotta az egyházi épületeken a gyászlobogó: a római kát. egyház látható feje, X. Piusz pápa augusztus 20-án hajnalban rövid szenvedés után meghalt nyolcvanadik évében. Máskor világszenzáció a pápaváltozás, most az egymást kergető világ- események alig szorítanak helyet a lapokban a katolikusok gyászának. A mint a pápa halálának hire a váci püspöki aulába érkezett, grófpüspökünk körlevelet intézett nagy egyházmegyéje papságához. Méltatja az egyszerű szülők gyermekéből lett Péterutódot és tizenegy éves működését, mely alatt a hitélet felvirágzott és az egyház műveletlen világrészekben is nagy teret hódított. Az egyházmegye feje elrendeli, hogy három napon át reggel, délben, este az összes harangok szóljanak az egyház gyászáról és e hó 25-én minden templomban a kifejthető legnagyobb gyászpompával énekes rekviem legyen s erre az összes hatóságok, hivatalok és testületek meghívandók. Végül pedig könyörgéseket rendel el, hogy Szent-Péter székének uj betöltésénél a bíborosok Piusz méltó utódját válasszák meg. Kövessük a jó példákat! Schumacher Jenő és neje kijelentették, hogy két sebesült részére teljes ellátást, rendes ápolást biztosítanak lakásukon. Az ily szép tettért e nagy időkben nem a dicséret jár ki, hanem az, vajha sokan lennének, a kik követnék Schumacherék nemes áldozatkészségét! Takarékoskodni kell a városoknak. A belügyminiszter rendeletet intézett a városokhoz, hogy jelenleg mindennemű közlétesilmények és befektetések', még azok is, a melyek már korábban megszavaztattak és a mire esetleg fedezet is volna, szüneteltessenek — és ha esetleg a munkálatok már megkezdődtek volna, azokat is halasszák el a városok.
