Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-08-23 / 63. szám

Mm\M i nappali iararamol! Mióla a háborús állapot bekövetkezett, a Ganz-féle villamossági r. {., mint villamos telepünk bérlője, többször felvetette, hogy nem kellene-e a villamos mű nappali üze­mét megszüntetni? A telepnek egy-két al­kalmazottját elvitték, a szénhiány érezhető, az igénybe vett áram pedig alig fedezi a költségeket, jövedelmet nem is hoz. A pol­gármester kijelentette, hogy a nappali áram legalább is addig, mig a cséplés ideje tart, be nem szűntethető, azontúl pedig a bérlő cég tetszésére bizza, hogy ad-e nap­pali áramot, vagy nem. Ennek alapján a váci üzemvezetőség elhatározta, hogy a nappali üzemet már a legközelebbi napok­ban megszünteti, miután a cséplés körül­belül befejezést nyert. Ez az intézkedés, bár a kényszerítő körülmények következ­ménye, nagy csapás azokra a váci iparo­sokra, kik motoros hajtóerőre rendezked­tek be évek előtt, éppen a Ganz-cég bizta­tására. Gépeiket ma már máskép hajtani nem tudják, mint villamos erővel s ha a nappali áramot megszűntetik, nekik is meg kell szüntetni teljes ipari munkálkodásukat s ezzel el kell bocsátani munkásaikat is. Ki tudja, ebben a nehéz időben hol talál­nak kenyeret ? Minden más érdektől el­tekintve, a Ganz-cég humanizmusára kell appellálni, hogy a nappali áramot igazán csak a rajta kívül eső okok miatt, minél későbben szűntesse meg s ne tegyen sok iparoscsaládot keresetnélkülivé, mikor úgy is elég gondot fog okozni a kenyérnélkü­liek ellátása a háború alatt a városnak és a társadalomnak. Lapzártakor értesülünk, hogy a Ganz- cég a nappali villamos áramszolgáltatását hétfőtől, e hó 24-ikétől teljesen megszűnteti. A népfelkelést is mozgósították! Napokkal ezelőtt nem volt már titok, hogy a legfőbb hadúr a közeli órákban a népfelkelést is hadba szólítja. Szombaton reggelre azután a polgármester aláírásával az utcákon, a főszolgabíró alájegyzésével a falvakon megjelent a fehér, több nyelvű parancs, hogy a ki katona volt, a kit ed­dig szabadságoltak, mind tartozik jelent­kezni s az illetékes népfelkelő parancs­nokságnál mejelenni. Külön fel van tün­tetve, hogy a 42 éves korig mely napokon kell a parancsnokságoknál megjelenni, a hol a népfelkelők besztásukat kapják meg. Feltűnő a hirdetményben, hogy meleg ruhát és takarót kívánnak tőlük, a mi arra mutat, hogy a meleg otthonhoz szokott népfel­kelőink a télen aligha kerülhetnek haza. A népfelkelés körülbelül 300—400 embert visz el városunk falai közül s most már ezerötszázat meghaladja azok száma, a kik a királyért és a hazáért hadba mentek Vácról. A király születésnapja Dunakeszin és Alagon. A kél szomszédos községnek lakossága a király születésnapját lélekemelő ünneppé avatta. Délelőtt ünnepi istentisztelet volt, melyen úgy a hatóság, mint a közönség oly nagy számban veti részt, hogy a híveknek nagy része a templomból kint rekedt. Dél­után, mint a mozgósítás óta mindennap, a vasúti állomáson történt a gyülekezés, a hol az egymás nyomában érkező vonatok­nak a harctérre vonuló katonáit üdvözölte egetverő ovációval a tömeg és részesítette ________VÁCI HÍRLAP _ minden jóban, a mi tőle kitelt. Alkonyaikor ezernyi lampion és fáklya gyulladt ki és megindult a zászlóerdővel tarkított három­ezer főnyi emberáradat, a tüntető körme­netre, melyben a zenekarok és a dalárdák vezették a hazafias dalokat, közben állan­dóan éltetvén a királyt, Vilmos császárt, a hazát, a háborút és a lengyeleket. A menet előbb az alagi községházának tág terére vonult s a községház erkélyéről Hajnal Jenő főjegyző intézett szép, imaszerü be­szédet a tömeghez, mely azt nagy lelke­sedéssel fogadta. Innen a menet a Duna­keszi községházához indult, közben ismét ezrekre menő csatlakozóval szaporodva, onnan pedig Bohunka Lajos községi jegy­zőnek hazafias beszéde után, ismét vissza­tért a vasúti állomásra, a hová rövid idő múlva két katonavonat robogott be tiroli ezredekkel, a melyeket valóságos virág­esővel szórt tele a lelkesült tömeg. Maga az ünnepély Gruber Szilárd vasúti tiszt­viselőnek beszédével záródott, de a közön­ség nagy része a késő éjjeli órákig együtt maradt és az érkező katonavonatokat ünnepelte. A kitűnő rendezés igen sokak­nak, de kiválóképen Hajnal Jenő alagi fő­jegyzőnek köszönhető. A két községnek minden épülete és kertje fényesen ki volt világítva. Nincs menekülés a katonáskodás alól! Az utóbbi időben különböző címek alatt megpróbálták egyesek, hogy a katonai szolgálat alól kibujanak. Erre a vármegye utján a belügyminiszter a következő kör­rendeletét küldötte el a városhoz és a fő- szolgabirósághoz : A belügyminiszter ur f. é. 5382/eln. sz. körrendeletét tudomás és alkalmazkodás végett közlöm. Most, midőn már az egész fegyveres erő mozgósítva van és a háború beállott, a hatóságok és magánvállalatok részéről még mindig tétetnek javaslatok hadköteleseknek a katonai szolgálat alól való felmentése iránt. Alig szükséges bő­vebben indokolni, hogy a hadi állapot előre haladott helyzetében sem katonai, sem er­kölcsi szempontból nem volna tanácsos a hadi állományt újabb felmentésekkel, vagy épen már bevonult egyéneknek az állo­mányból való kivonásával zavarni. De ezekivül felmentési kérelmek nagy tömege mellett, bár akaratlanul, a jogosulatlan kedvezések lehetősége sem volna kizárva a már hadra kelt gyengébb elemeknek pe­dig ösztönzésül szolgálhatna, hogy felmen­tésük iránt lépéseket tegyenek, a mi az általánosan és örvendetesen megnyilvánuló harcias szellemet és harci készséget ká­rosan befolyásolhatná. Általában annak a felfogásnak az érvényre jutására kell tö­rekedni, hogy a háború nemcsak egye­sekre, hanem az egész társadalomra is sulyos terheket ró, a melyeket bárminő módon lehet enyhíteni, egyedül olyan mó­don nem, a mely a hadi akarat megvaló­sításának az erélyességét csökkentené. Mindezekre való tekintettel, miheztartás és megfelelő eljárás végett értesítem, hogy felmentésnek most már legfeljebb csak el­engedhetetlen szükség esetén is csak olyan üzemek alkalmazottaira nézve lehet helye, mely üzemek katonai célokra mű­ködnek. Budapest, 1914. augusztus hó 8-án. Alispán helyett: Agorasztó s. k. főjegyző. 3 A siketnémaintézet és a Kobrák un hull a itttnstt? A következő megszívlelendő levelet kap­tuk: Tisztelteit szerkesztő úr, úgy halottam, hogy báró Andreánszky István körúti laká­sát a vöröskeresztnek felajánlotta, a püspök úr is odaadja a palotáját, ha kell, a sze­minárium is rendelkezésre áll a betegek befogadására. Azt hiszem, mindez kevés a mai modern fegyverek mellett s Vácnak még több sebesült fog jutni, mint az Ön lapja irta. Hol legyen tehát férőhely a sze­gényeknek, hol ápolják ? Szomorúan olvas­suk mindennyian az Ön újságából, hogy a vönöskereszt csak száz ágyat szándékozik berendezni, mert többre nincs pénze. Hát kérem itt a világos, egészséges és sajnos, üres Kobrák, miért nem foglalták le? De ha meg nincs pénz, miért kezdik meg a tanítást a siketnémáknál, a honnan elvittek a 15—20 tanárból nyolcat, vagy tizet és a növendékek úgysem jöhetnek a szélrózsa minden irányából, főleg Horvátországból, azon egyszerű okból, mert nincs vonat. Ez az intézet tökéletesen fel van szerelve, mert internátus, hát csak egy jó szó kell a kultuszminiszternél és a vöröskereszt egy krajcár kiadás nélkül elhelyezhet itt 80 —100, vagy talán még több sebesültet. Borzasztó lesz, mikor egyre több sebesült jön Észak­ról és Délről és nem akad már elég nyu­galmas hely és a hősök, önfeláldozók se­rege szalmán fog fetrengeni a határszéli, rozzant iskolákban, vagy templomokban! Ezért most kell tenni és e tekintetben va­lamelyes ‘erkölcsi felelősség is terheli most, ideje korán a vöröskereszt váci fiókját. Ha mi, egyesek lelkesedünk és segíteni is akarunk filléreinkkel, ne legyenek az arra hivatottak rövidlátók és főleg ne takaréko­sak, mikor többé soha sem lesz világháború. Tisztelője stb. Közzétettük ezt a levelet, mely azt mu­tatja, hogy sok jóindulat és kezdeményezés indul ki az egyszerű, csendes udvarházak­ból is, a melyekből a nemzet igazi köz« véleménye alakul ki. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezekre a férőhelyekre vonatkozólag a vöröskereszt váci fiókja lépéseket is tett, de — hasztalanul. Válasz még nem érkezett. Lehet azonban, hogy mégis csak humánus célt fognak szolgálni, mert a gyermekvédő liga érdeklődött a városnál, van-e olyan hely, a hol katonák ellátatlan gyermekeit elhelyezheti gondo­zásra. És a polgármester többek közt e két alkalmas helyre is felhívta az agilis liga figyelmét. Mennyi aratórész jut a katonáknak ? Ivánka főszolgabíró községeihez, a nagy- birtokosokhoz és a községek jóléti bizott­ságához a következő felhívást küldte: Kérem támogassák azon hadbavonultak hozzátartozóit, a kik arató munkások vol­tak, mert panaszok merültek fel, hogy az aratóbandák nem akarják kiadni nekik a megszolgált aratórészt. Felkérem a jegyző és községi segítő bizottsági vezető urakat, valamint a föld- birtokos urakat, hogy most az aratórészek szétosztásának kezdetétől annak befejez« téig érdeklődjenek a hadbavonull aratók hozzátartozóik ilyen igényei és panaszai iránt és igyekezzenek békéltetőén közben­járni, hogy a segélyre szorulók meg ne rövidittessenek: de világosítsák fel őket, hogy csak annyi arató részre tarthatnak igényi, a mennyit hozzátartozóik a hadba- vonulásig tényleg elvégzett aratással, hor­dással, csépléssel megérdemeltek, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom