Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-08-09 / 59. szám
2 VÁCI HÍRLAP a kiknek az Isten többet adott, mint azoknak, a kik segélyre szorulnak. Legyen e nehéz napokban a váci járás és a váci járásba osztott községek derék, lelkes, hazafias társadalmának jelszava „Segítsünk önmagunkon,Isten is úgy segít.“ Hiszem, hogy saját szegényeinken, testvéreinken, rokonainkon, falubelieinken, mások segítsége nélkül magunk fogunk gondoskodni és meg fog segíteni bennünket az Isten, hogy ebben a tekintetben nem leszünk mások terhére. Ha a községbeli segélyre szorult családok gyámolitására szükséges adományokon felül még az országos segélyezési alapra is marad még a község társadalmának áldozatkészségéből adománya, Bazt a mellékelt postatakarékpénztári befizető lappal és később kiadandó gyűjtőivvel küldjék be hozzám. iCevés az aprópénz. Két-három nap óta nagy hiány mutatkozik a váltópénzekben. A kereskedők panaszkodnak, hogy kevés az ezüst és a nikkel pénz. ügy látszik, hogy most is vannak még hívei annak a babonának, hogy a papírpénz érlékét a háborús idők veszélyeztetik és a tudatlan kisemberek megint a szalmazsákba dugják az ércpénzt, mint az annexiós válság idején. Valószínűleg ezért tűnt el a forgalomból a sok aprópénz. A jegybank vezetősége mindent elkövet, hogy a forgalomból kivont ezüst és nikkelpénzeket pótolja. Azon a tanácskozáson, melyet tegnap tartottak Bécsben az osztrák és a magyar pénzintézetek vezetői, az aprópénz hiányáról és az ebből származott inkonvenienciák orvosolásáról is sok szó esett. Elmúlt napokban a miatt is volt panasz, hogy kevés a bankjegy. Azóta már segítettek ezen a bajon is és egy különvonat hozott a bécsi központból nagyösszegű bankjegyet és váltópénzt az Osztrák-Ma- gyer Bank budapesti főintézetébe. Nálunk a pénteki hetivásáron volt roppant aprópénz hiány. Visszaélések ióvásánló utalványokkal. Mivel a vételár fejében a lóavató bizottságok által kiszolgáltatott kékszinű lóálli- tási igazolványokat, illetve nyilvántartó-lap másolatokat és elismervényeket, nemkülönben az azok ellenében az adóhivatalok (állampénztárak) által kiállítandó fehérszinű átvételi elismervényeket egyesek sokszor jóval az összegen alul, a melyre szólnak, összevásárolják: az érdekeltek kizsákmányolásának meggállása érdekében figyelmeztetjük a közönséget, hogy a vételárat nem a kékszinű 1 óállitási igazolványok, illetve nyilvánlartólapmásolatokat és elis- mervények ellenében kiállítandó fehérszinű átvételi elismervények bevonása ellenében fogják az adóhivatalok kifizetni, hanem azokat a bejelentett tulajdonosok javára a postatakarékpénztár utján fogják szétküi- deni. Ennélfogva az okmányok az állam- kincstárral szemben követelési jogot nem állapítanak meg s igy ezek adásvétel tárgyát nem is képezhetik. Egyes vidékeken lelketlen emberek azzal a mesével, hogy a kincstár nem fogja az utalványokat beváltani és hogy a papírpénz devalválódik, azokat jóval értékükön alul összevásárolják. A kormány utasította az ügyészeket, indítsanak eljárást ezek ellen és kéri ez utón a közönséget, hogy minden ilyen esetet hozzon a hatóság tudomására. Izgalmas jelenetek. egy Katonavonat indulásánál. Örökké emlékezetes lesz augusztus haíodikájának estéje azoknak, kik ezen a napon a katonavonatok utasainak üdvözlésére és ünneplésére a váci pályaudvaron tartózkodtak. Vérfagyasztó jelenetek egymást követték, a legnagyobb pánik uralkodott, melyet a tömegbe dobott híresztelések a végsőkig fokoztak. Nők sírása, gyermekek kiáltozása, a katonák közt elhangzott kemény parancsszavak egymásba olvadva pokoli hangzavart okoztak és a megremegett idegeket a végsőkig megfeszítették. Este nyolc óra tájon 5—600 főnyi közönség várta a Nógrádverőce felől érkező katonai vonatot. Megismétlődtek a szokásos gyönyörű jelenetek: virágokat, zászlókat, cigarettát, ennivalókat osztottak szét a katonák között, kik kalapjukat lengetve, éljenezve köszönték meg a váciak igazán szép és megható ragaszkodását a hadsereg iránt. A vonaton az égeri ezred egy zászlóalja utazott egy őrnagy vezetése alatt. A katonai vonatnak hét perc tartózkodása lett volna a váci állomáson, az őrnagy azonban azt kérte Latkóczy állomásfőnöktől, hogy addig ne indítsa, mig a táviratilag rendelt húst az állomásra ki nem hozzák, a mi csak néhány percnyi késést okozhat. Az őrnagy pihenőt fúvatott a trombitással, a katonák kiugráltak a kocsikból s elárasztották a pályaudvar környékét, igen sokan a vendéglőbe siettek. Meghozták a húst, a bakák elfoglalták a helyeiket s kis késéssel indult a vonat, mikor a pályaudvar őrzésére kirendelt baka felszólt egyik lelkesen integető őrmesterhez : — Egy civil ugrott fel a vonatra! Kém! Nem telt bele néhány pillanat, a mozdony sípolt s a vonat befékezve megállt. A következő percben a tisztek kardot kötve a zászlóalj legénysége pedig bajonettes fegyverrel ugráltak le a kocsikból s a lelkes közönség ajkán megfagyott a búcsúéljenzés. Mig egyrésze a bakáknak a meg- dermetlen állókat szorította vissza, addig a többiek a kém keresésére indultak. Rögtön a pályaudvar szemközti oldalát kutatták át. Minden magánlakásba bementek az osztálymérnöki irodát töviről, hegyire átnézték., nem találtak senkit. Az udvaron minden kis zugba belenéztek, az ólakat felforgatták s minthogy a kutatás nem járt eredménnyel, vissza akartak térni vonaljukhoz. A közönség még nem értett az egészből semmit. Mi történt? kérdezte száz és száz ember. — Bombát doblak! — Nem dobták, a sínekre fektették, nem látják, hogy hogyan kutatnak a kocsik alatt! — Megérkeztek az ellenséges repülő gépek, ezért szálltak le a katonák fegyverrel, le akarják lőnni! Száz és száz kitalálást kiabáltak, az izgalom egyre nőtt s minden rémmesének akadt hívője száz is. Két mozdonyfűlő lenn a vicinális mozdonyainál befejezte a munkát és szép csendesen baktatott haza felé. Máskor a fűtőházból a városi oldalon szoktak az állomás irányában járni, most sok volt ott a kocsi, a két szegény ember, kiknek sejtelmük sem volt arról, hogy mi történik a katonavonatnál, az osztálymérnökségi oldalon iparkodott. A bakák éppen a „házkutatástól“ jöttek, mikor meglátták a két embert. — Ott vannak a kémek! mutatott rájuk egyik katona és a következő pillanatban kétszáz bajonettes Manlicher szaladt a fűtők felé. A két szerencsétlen ember mit tehetett ? Látták közeledni a fenyegető fegyvererdőt: futásnak eredtek. De elérték őket és zuhogott a puskatuss rajtuk. Ütötték, verték őket, az állomásfőnök mentette ki kezeik alól. A perronon Steiner szövőgyári hivatalnok avatkozott a katonák dolgába és fen- hangon méltatlankodott. Egy puskatussal úgy vágták hátba, hogy rögtön lerogyott és a földön fekve könyörgött, hogy ne bántsák tovább. A katonáknál talán nagyobb volt az izgalom. Azzal magyarázták a tisztek, hogy Marcheggig a tengelyeken (?) négy civil utazott velük Égertől s csak a határon vették észre. Átadták őket a polgári hatóságnak, a mely valószínűleg kémeket sejt bennük. Alosl a bakák a marcheggi esetet látták megismétlődni, ezért voltak oly elkeseredetten dühösek. Teljes negyvennyolc percig tartott mindez, a katonavonatok nem tudtak bejárni az állomásra, künn vesztegeltek a pályán, Végül is az őrnagy trombitaszóval összeszedte bakáit és elindult a vonat. Az állomásfőnök jelentést tett táviratilag a váci incidensről. Hazát védeni mentem el, ezért nem tudok mindenkinek köszönetét mondani azért a jóságáért, hogy kedves jó anyámat utolsó útjára, a temetőbe ki- kisérték és ezzel megosztották apám és testvéreim nagy fájdalmát. Fogadják ezen az utón hálás köszöneíemet. Ifj. Pásztor István. A nőegylet a katonák családjaiért, A váci jótékony nőegyesület szerdán tartotta meg választmányi ülését dr, Freysin- ger Lajosné elnöklete alatt és a harcba- szálít katonák hátrahagyott családtagjainak segítésére 200 K-át szavazott meg, ezenkívül pedig elhatározta, hogy az egylet által feníartoíl kisdedovodában fizetés nélkül felveszi — az ovodai férőhelyiség szerint — azon óvódás gyermekeket, a kiket ezen a jogcímen hozzátartozóik felvétetni óhajtanak. A mennyiben pedig a körülmények és fejlemények azt szükségessé tennék, napközi otthont létesít a gyermekek részére, hogy gondozóik munkájukban a gyermekek által, lekötve és akadályozva ne legyenek. A váci vöröskereszt munkája. Az emberi társulások egyik legnemeseb- bike ma a vöröskeresztegylet. A háború sebesültjeinek ápolója és szeretetteljes gondozója a mostani vészteljes időkben érvényesülhet legáldásosabban és meg is kezdte munkáját az egész országban. A váci fiókégylet, a mint lapunk már jelezte, a harcban megsebesült 100 üdülő beteg katona befogadására alkalmas kórházat tart készenlétben, egyúttal mozgalom indult meg ápolónői tanfolyam létesítése érdekében. Ezen ügyek megbeszélésére az egyesület f. hó 9-én d. u. öt órakor a nőegyleti ovoda helyiségében rendkívüli közgyűlést fog tartani, melyre a tagok és érdeklődők figyelmét felhívjuk.
