Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-08-09 / 59. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Hogyan búcsúzott Vác a huszáraitól? Úgy egymásra talállak a szivek városunkban ebben a vérszagban levő időkben, mint még soha. A szabadságharc lelkes ideje nem lehetett szebb, magasztosabb, mint a most eltűnő napok. Nincs harag, kicsinyeskedés, megszólás, eltűnt minden emberi alantos szenvedély, csak lelkesedés van a ragyogó arcokon és visszasugárzik az biztatóan a csatákba vonulókról. Napról-napra százan és százan fáradoznak a gyűjtéseken, ezren és ezren vonulnak a pályaudvarra, hol életveszélyes már sokszor a tolongás. És megajándékozzák jó szivvel a messze földről jött idegen ajkú katonákat, a „mi katonáinkat.“ A kiknek nincs mit osztani, mert már letarolták legkedvesebb virágjukat is, az éljenzők és jókivánók rengeteg csoportját növelik és a legflegmásabb embert is elhagyja nyugalma, kitör a magyar érzés mindenkiből. Páratlan szép a mi lelkesedésünk, mely azonban legmagasabbra a huszárezred távozásakor csapkodott. Hiába iparkodtak eltitkolni, hogy zavartalanul mehessen végbe a bevaggonozás, a szív megsúgta, a szivek követték őket a búcsúzóra. Már pénteken este látható volt, hogy készül valami. A legénység nemzeti szinű zászlócskákat tűzött a sapkája mellé, mind több és több „éljen a haza és a király“ felirású hatalmas zászlókat lobogtattak. A mint beesteledeít, a nagy sörház tájékán cigány hangolt, lampionok és fáklyák gyúl- tak ki s vagy száz főnyi közönség indult a város utcáira lelkesen énekelve a hazafias dalokat. Benn a Kúrián ez alatt „búcsúvacsorára“ gyűlt össze a hüszárezred tisztikara. Egy sereg ismerősön, jóbaráton kívül a tisztek testvérei, szülei messzeföldről jöttek el, hogy szeretteik mellett lehessenek. Lovászy szebben aligha muzsikált, mint ezen az estén. Eksztázis fogta el a lelkeket, mely dalban, éljenzésben, táncban tört ki. Az asztalt rogyásig töltötték meg az ismerősöktől, ismeretlenektől jött virágcsokrok. Ezek legtöbbje felírás és név nélkül jött, Kinevezések a háború alkalmával. A király Illéssy Frigyes honvédhuszár- főhadnagyoí századossá nevezte ki. Huszár ezredünknél pénteken az összes önkénteseket címzetes őrmesterekké léptették elő. A váci mészárosok és a hús ára. Mikor az első mozgósítási parancsot kifüggesztették a városban, mindenki arra gondolt, hogy mekkora drágaság fog már legközelebb kiütni. A jósolásnak, legalább ez ideig, nem volt igaza, kívánjuk, ne is legyen. Ma olcsóbb a piacunk, mint bármikor volt. A burgonya kilóját 4—5 fillérért adják, az apró szárnyas már egy koronánál kezdődik páronkint, a tojás 5-6 drb 20 fillér. Egyedül a mészárosok nem tartják meg az árakat. Néhány napra rá nyolc-tiz fillérrel emelték a hús árát, a mi méltó elkeseredés keltett városszerte. kettőn azonban a következő szép, megható sorokat olvastuk: „Igaz szívből eredő legjobb kivánataimat azoknak, kik a hazáért síkra szállnak. És szivem legőszintébb üdvözletét küldöm Kallós főorvos úrnak, legyen türelmes a szegény sebesültekhez. Isten velük! A boldog viszontlátásra!“ A másikon ez állt: „Nem tudókén nektek csak virágot adni, mást nem bírok tenni, értetek imáokozni! Menjetek, vitézek, a csatába, virágot aratni gyöngyös koszorúba!“ A nagy vigságok közepette száz zászlóval, lampionokkal érkeztek meg a kaszárnyából a huszárok. A Kossuth-nótát énekelték. AAa minden szabad. És szivük csordultig tele rajongással a haza, szeretet tisztjeik iránt. Ennek akartak kifejezést adni, mikor a Kúriára vonultak, de nem szónoklatban mily megható! — magyar dalban fejezték azt ki. Galcsek György állott elő és tolmácsolta szavaikat, mondván nekik: „testvéreim“ és mondván a tiszteknek: „testvéreim.“ És gyönyörű beszédben szólt a magyar ember leikéről. A huszárok elvonultak, ezrek jöttek helyébe. A nagysörházíól elindult lampionos menet bejárta a várost. Eljutott először Preszly Elemér orsz. képviselő lakásához, honnan Preszly rendkívül lelkesítő beszédet tartott, mentek a kaszárnyához s mikor megtudták, hogy a tisztikar a Kúrián van, énekszóval vonult most már a hatalmasan megnőtt tömeg az öreg szálló felé. A milyen széles a Konstantintér a Kúria és az Qtíó-ház között, annyian voltak, zsúfoltan. A kapu előtt állottak a Kúriáról távozó tisztek, mikor Rakovszky László százados szólt lelkesen hozzájuk, utána Kolozsváry Mihály kanonok beszélt, majd pedig Illéssy százados rendkívül szivetmegragadóan arról, hogy a magyar huszárnak csak egy szava van: előre! Utoljára Galcsek György beszélt. Az egyik századnak a bevaggonozása elérkezett. A tisztek és az óriási közönség előttük, hogy a hatóság fog ellenük akcióba lépni, ha a nehéz helyzetet most ki akarják kaszálni. A mészárosok azzal védekeztek, hogy ma sem a marhabőrt, sem a faggyút nem tudják eladni. Ez igaz, de az is bizonyos, hogy néhány hónap múlva értékesíteni tudják, most legfeljebb csak a kamatot vesztik, a mit nem lehet és nem szabad a közönségen behajani az áremeléssel. Sőt az is tény, hogy Budapesten a vágóvásáron a marha ára esett, igy a váci mészárosoknak nem drágábban, de olcsóbban kellene mérni a husi. Erélyes intézkedéseket várunk és kérünk, hogy még csirájában se kelhessen ki az, a mitől retteg a város lakossága : a drágaság. Nem kell félteni a papírpénzt. A Budapesti Tudósitó jelenti illetékes helyen nyert felhatalmazás alapján: A kormány értesülvén róla, hogy egyesek lelkiismeretlenül azt a hirt terjesztették, hogy a katonai célokra megvett lovak ára fejében adott elismerő céduláknak egyáltalában értékük nincs és azokat senki beváltani nem fogja, mésrészt a rendkívüli események folytán a papírpénz értéke leszáll, kivonultak a pályaudvarra. Alost még nagyobb ünneplés következett. A huszárok nem győzték a virágokat, bort, szivart, kalácsot elfogadni. A lovakon már nem volt hely, a felszerelés minden kis részében virág és zászló díszlett. — Kik vonultak először ? kérdi egyik érdeklődő ? — Hát a legvitézebbek'.válaszol rá a mindig ötletes Schandl százados, a kit rajongva vettek körül. Az ő százada me, ! az első vonattal, a közönség ölelte, felvirágozía, éljenezte a tiszteket, legénységet. — Visszajövünk — intett búcsút Schandl Géza — más kötelességük nincs, csak a kitűnő cigányunkat őrizzék meg! Eltűnt az éljenorkánban az első vonat piros lámpája, (ez a vonat é. 2 ó. 30 p.-kor hagyta el az állomást) másikat toltak be s a legnagyobb rendben ment a rakodás. Még csak hajnalodon, mikor már több százan állották körül a huszárokat, virág, ajándék volt mindenki kezében. A mozdonyra is zászló és tömérdek virág jutott, a kocsik telve virággal, elemózsiával, sőt már ott főtt az illatos Ínycsiklandó ebéd is. Ez a vonat 10 óra 27 perckor menetrendszerű pontossággal Illéssy százados parancsnoksága alatt a lelkes jókívánságok hangoztatásával ment el. A szives búcsúzás, lelkesedés a déli órákban tört ki igazán. Az egész város kihall volt: mindenki az állomásra sietett, mert délben indult az osztályparancsnok a legénység nagy részével. Megismétlődtek a gyönyörű jelenetek, volt éljen, pénz, szivarosztás, sirás, de a lelkesedés mindent elnyomott. Pintér őrnagy a tisztikar még el nem utazott részével szállt a roppant hosszú vonatra, melynek kocsiaiból az uj katonanótákat vígan énekelte a huszárság. A tengernyi nép lelkesen kiáltotta nekik: Hozzon Isten vissza! Ők még tréfálkoztak: — Muszkát is hozunk! ... A kaszárnyát bezárták, a város őrzi a kulcsokat. minthogy pedig a ki ilyen híreket terjeszt, másnak nyilvánvalóan kárt okoz, ez az eljárás pedig büntető tvk. §-a által büntetendő eljárást képezvén, a büntető törvény- könyvbe ütközik és hasonló üzelmek az amúgy is nyugtalan tömeg izgalmának csak fokozására szolgálnak, a hasonló alaptalan kijelentések, igy ennek az eljárásnak a legnagyobb buzgalommal és szigorúsággal való megtorlása kívánatos: a kormány utasította a közigazgatási hatóságokat, hogy ez irányban a büntető eljárás megindításáról gondoskodjanak. Fölkérte továbbá azon egyeseket is, kik a közönség köréből ez üzelmek folytán megkárosultak, hogy panaszt tegyenek és bárki, a ki ez üzel- mekről tudomást szerez, azokat haladéktalanul az illetékes helyen, a rendőrségen följelentse. A munkáspénztár és a katonaság. A váci kerületi munkásbizlositó pénztár felkéri összes munkaadó és biztosított tagjait arra, szíveskedjenek felvilágosítani, illetve figyelmeztetni mindazon munkások hozzátartozóit, kiknél a családfentartó, ki a pénztárnak a katonai szolgálatot meg-
