Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-08-09 / 59. szám
HuszonnyolcadiK évfolyam 59. szám. Vác, 1914. augusztus 9. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 52 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. A váci katonák kérése Vác népéhez. A következő sorokat küldték nekünk: Igen tisztelt szerkesztő úr! Legyen szives becses lapjában alanti sorainkat közzétenni: Elhangzott a nagy szó: „Veszélyben a haza“ 5 mi váci tartalékosok és népfelkelők sietve tettünk eleget a felhívásnak, bevonultunk és most fegyvert fogtunk. Ma fegyver alatt állva, bátorsággal szolgálják édes hazánkat és királyunkat, epedve várjuk, hogy farkasszemet nézzünk gálád ellenségeinkkel. Örömmel mentünk katonának, de mégis szakadatlanul fájó érzés fog el akkor, ha az otthon hagyott családunkra gondolunk, hiszen mindegyik család anyagilag nyomorog, mindegyik vigaszra szorul, az ügyes, bajos dolgaiban férfi tanácsát keresi — talán hiába! Egy kérést küldünk messziről Hozzátok, otthon maradt kedves Polgártársaink, asszonyok, leányok: gondoskodjatok otthon maradt nyomorgó családunkról! Járjátok be az egész várost, segítsetek olt, a hol kell anyagilag és erkölcsileg! Ne sajogjon tovább is fájó szivünk elhagyott kedveseinkért! Tegyétek meg, esdve kérünk: segítsetek! Hiszen ha mink megnyugtató értesítést kapunk hazulról, Vác város büszke fog lenni katonáira, mert az utolsó rettegés is kiszáll szivünkből és „Magyarországot a poklok kapni sem döntik mcgT1 Hálás tisztelettel mindnyájatok iránt, éljen szeretett Hazánk és királyunk! a gyalogezred bevonult tartalékosai és a népfelkelők. Nem Írhatjuk ki, melyik ezredtől, honnan jött az irás, bár szeretnők a hitelesség kedvéért is. Mindenki sejtheti és tudja is, hogy a váci fiúktól, kik ma már északról és délről, talán a golyózápor közepéből, az ágyúk bömbölő hangja mellől gondolnak édes szeretteikre, a feleségre, gyermekekre, váci lakostársaikra. És a váciak? Szomorúan Írjuk meg, hogy a gyűjtés nem megy azzal a lelkes adakozással, a mit minden magyar embertől méltán elvárhatunk. Igaz tisztelettel hajiunk meg azok előtt, a kik heti segítségeiket jóval a koronákon felül ajánlották meg, azok előtt, a kik nem adhatnak többet, mert a szájuktól vonják el c a kik filléreiket ajánlják fel a könnyek, szenvedések megszüntetésére. De mit szóljunk azokhoz a tehetősekhez, a kik azt hiszik, hogy húsz fillérekkel egyszer s mindenkorra lerótták kötelességeiket, mit azokhoz a gazdagokhoz, háztulajdonosokhoz, pénzes családokhoz, a kik a gyűjtőivet megnézik, de egy fillér nem sok, annyit nem adnak a holnap árváinak! Ökölbe szorul a kéz, látván a fukarságot és tapasztalván, hogy a világrengető eseményeket még mindig mulatságos színjátéknak nézik! Városszerte elkeseredés hallatszik a keményszivűek iránt és különféle indítványok hangzanak el, hogyan kell megtorolni. Egyik, valószínűleg megvalósítandó praktikus indítvány igy szól: — A város alakitsa meg nemzetőrségét, szegény és gazdag, ifjú és öreg szívesen áll oda, a nemzetőri zászló alá, hogy itthon teljesítse kötelességét. De a nemzetőri seregnek tiltassék meg, hogy azok házára, ingóságára, testi épségére vigyázzanak, kik egy fillért nem adakoztak a háborúba indult váci katonák hátrahagyott családjainak felsegéiyezésére! Minden kereskedőt, iparost, magános embert, ki nem adakozik társadalmi bojkott alá veszünk már a legközelebb! igy lesz és éreztetni fogjuk megvetésünket, a társadalomból való kirekesztésüket mindenkivel, a ki nem érti a nagy idők hivó szavát, nem: parancsát! Egységessé kovácsoljuk Vác egész népét, hogy egy szívvel, egy lélekkel gondolkodjék! Ha most még keserűséggel eltelve vagyunk néhány százan, mégis a lábor felé lelkesen kiáltjuk: Váci fiúk, ki a kétséggel szivetekből! Nem hagyjuk el szeretteiteket, mert az ártatlanok szenvedése az égbe kiált és az ég most könyörgő imáinkat, a jósziveket keresi! Ne féljetek fiúk, bátran előre, veletek az Isten, családotokkal a jó emberek segítő keze, áldása! Visszavárunk mindnyájatokat, váci fiúk és látni fogjátok babérral homlokotokon, hogy az itthon maradt váci nép, a kikért életeteket kockáztattátok, nem hagyta el családjaitokat! Váci fiúk, bátran előre az Isten nevével ajkaitokon, a honszeretettei sziveíekben! Ivánka Pál községeihez. Ivánka Pál valamennyi községe népéhez a következő felhívást intézte: Gr. Andrássy Aladárné és 64 előkelő társnője lelkes felhívására felkérem az érdemes el ölj áróságokat,hogy 1.haladéktalanul alakítsák meg a község társadalmi vezetőiből „a behívott katonák visszamaradt családtagjai segélyezését szervező társadalmi bizottságot:“ 2. állapítsák meg a valóban engélyre szoruló azon családoknak és családtagoknak számát névszerint (nem és életkor szerinti egyéni kimutatásban) 3. állapítsák meg a viszonyokhoz és szükséghez mérten a segélyezendő családok igényét, szükségét, Ínségét és a családtagok munkabírását, munkaképességét és készségét, valamint a nyújtható és szerezhető munkaalkalmakat és foglalkoztatást. S mindezeknek egybevetésével állapítsák meg, hogy a segélyre szoruló családok gyámoíitására nézve és értékben kifejezve mennyi költségfedezetre van naponként, hetenként és havonként szükség saját községükben. Az ekként összeállítandó pontos mérleg megállapítása után gondoskodjanak a segélyre szoruló családok és családtagoknak a szükségnek és célszerűségnek megfelelő segélyezésére. Gondoskodni kell mindazokról, a kik valóban segélyre szorulnak oly mérvben, hogy szükséget és Ínséget ne lássanak azok, a kiknek kenyérkeresőjük bevonult a hadsereghez. Elsősorban igyekezni kell munkát nyújtani és foglalkozást szerezni a segélyre szorult családok munkabíró tagjainak; másodsorban gondoskodni kell a legszükségesebb élelemmel való ellátásáról a segélyezendőknek még pedig a helyi viszonyok szerint úgy, a hogy azt a helyi bizottság legjobb belátása szerint meg fogja állapítani. (A segélyre szoruló családok részére napi élelemkiosztás, a szegény konyha, napközi otthon stb.) Addig is még a kormánytól segélyezendő családok megkapják a segélydijakat: minden község jólelkű hazafias társadalma maga gondoskodjék saját szegényeiről. Elsősorban a képviselőtestületek járjanak elő jó példával és szavazzanak meg a segélyre szoruló családok részére a folyó évre egy meghatározóit összeget, a mit az elűljáróság a hátralévő hetek számával elosztva hetenkint folyósítson mindaddig, míg a segélyre szoruló családok kenyérkeresői, vissza nem térnek a hadseregtől, illetve még a segélyre szoruló családok segélyezését további határozattal be nem szünteti a képviselőtestület és a társadalmi helyi bizottság. Egyidejűleg szólítsák fel adakozásra és áldozatkészségre a községben mindazokat,.
