Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-06-24 / 47. szám
ttuszonnyolcadih. évfolyam 47. szaru. Vác 1914. junius 24. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjeleniR szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Féltjük a Dünapaminkat! Vác, jun. 23. Tisztelt szerkesztő úr, egész őszintén szólok és köntörfalazás nélkül a dolog érdemére térek: sokan vagyunk, a kik féltjük Dunapartunkat. Erre pedig az szolgál okul, hogy a képviselőtestület múlt csütörtöki gyűlésén — miként a Váci Hírlapban olvastuk — az uj és régi dunai védőfal kiépítését határozta el, helyesebben szólva a földművelésügyi miniszter „a fösvény kétszer fizet“ elvénél fogva megépíti nekünk a hiányzó Duna-rakodó részt. Szokva vagyunk, hogy a Váci Hírlap hűséges lelkiismeretességgel ad számot a közgyűlésen történtekről, de e most nem- kevésbbé fontos kérdéssel öt-hat sorban végzett. Mi történt? Hát nem emberöltőkre kiható megoldás lesz a Dunapart-épités, hát végezhet vele a képviselőtestület pár perc alatt ? A mi Dunapartunknak Pozsonytól le az az egész Dunán nincs párja (a komáromit is beleszámítom.) De csak a mi fejedelmi folyónkon a hajón utazók részére. Ők gyönyörködve nézik árnyas, csendes, tiszta üdülőhelyünket és tán még vágyakoznak is utána. Mi azonban nagyon jól tudjuk, hogy ez a messziről remekbe festő terület se nem árnyas, se nem csendes, se nem tiszta. Száz és száz panasz hangzik el a vágtató taligások, a söprés és por miatt, de ezen most túlteszem magamat (idővel majd csak észre veszik a panaszok jogoslÉ-e i vasiilas halónál, fám nem? — Kinos-riport 13 felvonásban. — Minden két-három napban más és más hirek. járják a várost. Ma még holt bizonyos, hogy Vácra jön az új vasúti ezred, holnap már az utolsó tisztiszolga is pakol el tőlünk. Tudósitónk hogy megnyugtassa a kedélyeket, nyakába vette a várost és összeszedte mindazon jelenségeket, melyekből biztosan lehet következtetni, hogy végérvényesen ide jönnek-e a vasútas katonák, vagy nem? Lássuk tehát a jeleket: 1. Hétfőn reggel Sorcsek tizedes Perlusz mészárosnál járt bevásárolni és nem akarta elfogadni a menázsi-húst, sőt azzal fenyegetőzött, hogy másik mészároshoz fog átmenni az ezred, ha nem ad Perlusz hozzá velőscsontot. Az elejtett szavakból biztosra vehető, hogy idejönnek a katonák. 2. Ugyancsak hétfőn, de már úgy estefelé látta tudósítónk, hogy az egyik tiszti- szolga a 1 íufnágeléklől jött ki és két nagy üres ládát cipelt magával. Tudósítónknak sikerült kinyomoznia, hogy ezek a ládák azok, a melyekbe a iltlévő különítmény be fogja pakolni a kisváci gazdák engedményeit és viszik magukkal emlékül Esztergomba, mert — sajnos — oda megy az ezred. ságát!) hanem rámutatok arra, a miben igazán nincs párja a váci Dunapartnak: bűzös és élvezhetetlen. Most, nagy viz l idején kivétel van és igazán élvezhető a mi szép dunai korzónk. De egy-két hét múlva leszalad az áradás, ott marad az iszap, a víz kidobja mindazt, a mit a viz mellett termelnek a répától a káposztáig, ki a Nagymaros környékén megunt és Dunába fojtott négylábúakat és odaásit, főleg pedig odalélegzik ki az ősi város majd minden levezető csatornája! Tudjuk, miért van ez igy. Régen a Duna- part ma is egyetlen emeletes háza előtt najókikötőnek építettek egy nyúlfarknyi kőfalat. Mikor a Dunapart kőfalának kiépítése kerüli szóba, nehogy ez a nyúlfark elvesszen, annak irányában húzták ki az egészet a hajóállomásig és néhai jó Péts Sándor mérnök, mert egy krajcár díjazást sem fogadott el a tervezésért, aranytollat, vagy mit kapott a képviselőtestülettől. És azóta elveszett a váci ember szagló érzéke. Most megint félteni kell a Dunaparlun- kát, pedig nem is a takarékos város építteti meg. Ugy-e arról van szó, hogy a felső rakodópart uj kőfalát meghúzzák egyenesbe (megint egyenesbe!) és beépítik az elmaradt részt, ott a propeller-állomásnál, hogy uj és a régi kőfal összeérjen. Nagyon rosszul esett nekünk nem a dunaparti sétálóknak, de a folyton tervezőknek, a város haladását kívánóknak, hogy a kép3. Kedden reggel a szemináriumi kis- papok mindegyike meglepetésben részesült. Reggeli kávéjuk mellé két-két vajas kifli volt odatéve. A papnövendékek biztosra veszik, hogy mégis csak Vác kapja a 2. számú vasúti ezredet. 4. Szerdán reggel Roller Guszti nagyon szomorúan állott a boltja előtt. „Mi baj Guszti?“ kérdi tudósítónk. „Elmúlt nyolc óra és még mindig nem voltak itt a vasútas katonák a szokásos szerdai hat kiló lisztért!“ „Bizonyosan parancsba jött, hogy azonnal hagyják el Vácot!“ „Már talán el is mentek!“ . 5. Szerdán délután Csereklye János vasderese hirtelen rosszul lett. Tudósitónk abban az időben éppen arra járt és nyomban azt tanácsolta Csereklyének, hogy hívja lovához rögtön Harasztit. Csereklye azonban ügyet sem vetett a jó tanácsra, sőt kél tanú jelenlétében olyanféle kijelentést telt, hogy „dögöljön meg az állat.“ Tudósítónk e súlyos szavakból föltétlenül az következteti, hogy Csereklye belemegy a földeladási alkuba, mert ime, már lóra nincs többé szüksége. A katonák tehát jönni fognak. 6. Tudósítónk kint járt a Bukiban csütörtökön délelőtt. Sört rendelt s az italt a korcsmárosnak, — kis Tolnaynak a feleviselő úrak közül senki nem érdeklődött az iránt a közgyűlésen: hát hogyan is fog Dunapartot építeni nekünk a földmivelés- ügyi miniszter: ugy-e, mint a régi váciak, vagy úgy, mint újabban, be a vízig ? De mert két végpont összekötéséről van szó, inkább hisszük, hogy régi váci módra segít rajtunk az Erős nevű dunakotró és csak annyi kavicsol fog kirakni a Duna mélyéből, a mennyi elég megint egy nyúlfarknyi kőfalhoz. Féltjük, igazán féltjük a mi legújabb Dunapartunkat, hogy olyan lesz, minő a régi és a viz-lábához csak akkor fog érni, mikor legkevesebben sétálnak majd a parton: ősszel és tavasszal. A mértani igazság szerint két pont között legrövidebb (és legolcsóbb!) az egyenes vonal: igy fog építkezni a földművelésügyi miniszter nekünk, mert ez muszáj neki, különben port kap a nyakába a propeller-állomás eliszapolása miatt. Ezt szerettük volna, ha firtatja egy, kettő, tíz városi képviselő, mert a vasútezred 20 — 30 év múlva elhagyhat bennünket, de kétszáz év múlva is ott fog álíani a rosszul megépített kőfalunk. A képviselő uraknak a város lakosságának érdekében tehát azt kellett volna követelni, hogy a földművelés- ügyi mininiszter kelletlenül nekünk szánt uj dunai kőfalunkat úgy építse meg, hogy az a kis vízállásnál is a vízig érjen s ha az Ivánka-háznál 4—5 méterrel a Duna felé szélesebb is lesz, mint a régi öreg kőfalunk nem baj, nagyobb rakodó partot sége hozta. „Hol van Tolnay ?“ „Oh, kérem, még szombaton délután elutazott a párkányi vásárra az ő báb-játékával!“ „Azóta haza se jött?“ „A mint látni tetszik!“ Vége a váci vasúti ezrednek, már Tolnay sem kedveskedik nekik! 7. Lukács, sportegyleti csónakmester csütörtökön egész nap egy szkiffet laki- rozotí. „Versenyre készül a hajó?“ kérdi tőle tudósitónk. „Dehogy kérem, hanem hanem vendéget vár az egyesület!“ „Ugyan, vájjon kit?“ „Kopriva ezredes úrnak a fia jön Vácra és azt mondja a Hübschl mérnök úr, hogy evezni fog!“ „Bravó! holt biztos, hogy ide jön az ezred!“ 8. Dr. Galcsek György prelátuskanonok a szeminárium előtt sétált csütörtökön estefelé teljesen egyedül, szomorúan, levertem Tudósítónk épen arra ment s meg bírta előzni a méllóságos ural a köszönésben. Már ez is rossz jelnek tűnt fel, de a mikor tudósítónkat szó nélkül el hagyta menni maga mellett a barátságos főpap, végleg kialakult a véleménye riporterünknek, hogy baj van, máshová megy a vasútas ezred! 9. Pénteken este a Bényi-féle korcsmában szomorúan szólt a zene. Azt húzta a cigány, hogy „Volt nekem kél ökröm, két szép villás szarvú.“ Már ez a strófa is
