Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-01-18 / 5. szám

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, ftlévre 6 K, Felelős szerkesztő és negyedévre 3 Ki Vidéken : egy évre 14 K, felévre 7 K.

Egyes szám ára 12 fillér. Uercsenyi

laptuiajdonos:

Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4- sz. (lparndvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17.

Építsük városunkat!

(Pótadóengedményt az uj házakért.)

Vác, jan. 17.

;T Városunk lassan fejlődik. Kevés ház épül. Emeletes ház esemény számba megyen. Utcáinak képe évtizedek óta változatlan. A kik 30, vagy 40 év után Vácra jönnek, azt konstatálják, hogy itt minden úgy van, a mint volt, alig változott.

Pedig a világ halad. A szomszéd váró- rok és községek fellendültek. Balassagyarmat, Ipolyság, Párkánynána, nem szólva Rákospalotáról és Újpestről, óriási mértékben épültek. Uj utcák, sőt uj városrészek keletkeztek. Gyönyörű szép házak diszitik a városokat.

És nálunk? nincsenek modern lakások. Ha idegenek keresnek lakást: nem kapnak a mai igényeknek megfelelőt cs kénytelenek más városba menni. Hány lakót veszítünk ily módon! Kérdezzék meg az ügynököket.

De hány iítlakó szeretne kényelmes és modern lakást. Ha akad ilyen: annyi a ref- lektáns, hogy a bérbeadó válogathat.

Ma már drágák nálunk a lakások. A házbér nagy. A modern lakásokért szívesen fizetnek eddig szokatlan összegeket. Mit igazol ez? Hogy a szép lakások jól jövedelmeznek.

Ha nagy a kereslet és kicsi a kínálat, akkor érdemes építeni jó lakásokat. De csak látszólag van igy. Mert az adó nagy. Csökkenti a hozamot annyira, hogy ha

valaki bérházat épit: nehezen találja meg a jövedelmezőséget.

Ezen segíteni kell és segíteni lehet. Uj házakat, az állam által biztosított a adómentességen felül pótadómentességben is kell részesíteni.

Akkor elég uj ház fog épülni.

Ez pedig elérhető, ha városunk képviselőtestülete alkot oly szabályrendeletet, amelyben kimondja, hogy új házaknál községi adómentességet ad és pedig földszintes házaknál 10—15, emeleteseknél 15—20 évi időtartamra.

Ilyen szabályrendeletet létesített Komárom szab. kir. város, amelynek üdvös hatása nagyon is hamar jelentkezett, mert nagyon sok uj ház támadt ott és a mai Komárom képe egészen megváltozott.

Azt hisszük, hogy nekünk sem ártana a haladás. Nemcsak a város épülne, de iparosaink érdekeit is előmozdítjuk.

Jói tudjuk, hogy ma szűk pénzviszonyok között élünk: arról is van tudomásunk, hogy most községi háztartásunk nem nélkülözhet egy fillért sem: de még a szabályrendelet a törvényszabta formaságokon keresztül megyen, még a megye és a kormány azt jóváhagyják, meg fog szűnni a hitel krízis, addig normális viszonyok közé jut városunk pénzügye.

Azért fogjunk hozzá most és e fontos ügy nyélbeütésre és gyorsabb tempóban való lebonyolítása okából közöljük a komáromi szabályrendeletet, amelyet, viszonyainknak megfelelően, módosítani lehet.

1. §. Komárom sz. kir. város egész területén az alábbi határozmányokban megállapított időtartamra községi pótadómentes- ségben részesülnek azon lakási, ipari, kereskedelmi vagy mezőgazdasági célokra szolgáló uj épületek és uj épületrészek (toldaléképületek, uj emeletek stb.), melyek az 1912. év január 1-től 1922. évi december 31-ig terjedő tiz év alatt szilárd anyagokból a fennálló vagy időközben alkotandó építési szabályoknak - és a városszabályozási intézkedéseknek mindenben megfelelően felépitteínek és lakható, illetve használható állapotba helyeztetnek.

2. §. A községi adómentesség szempontjából uj épületeknek és épületrészeknek azok tekintendők, melyeknek felülépitmé- nyei teljesen uj, még nem használt anyagokból építtetnek és pedig tekintet nélkül arra, hogy üres, vagy beépítve volt telken emeltettek-e ?

3. §. A községi adómentesség időtartama az illetékes hatóság által kiadandó lakhatási, illetőleg használatba vételi engedély keltétől számítva földszintes házaknál tizenöt év, egyemeletes házaknál húsz év, kétemeletes házaknál huszonöt év.

4. §. Huszonöt évi adómentesség adatik oly egy szobából, konyhából és a szükséges mellékhelyiségekből álló, a város közgyűlése által megállapítandó kellékeknek megfelelően építendő munkásházaknak, melyek legalább 100 négyszögöl terjedelmű, be nem építhető és el nem idegeníthető udvarral és kerttel bírnak.

Miért és hogyan zarándokol a modern ember rég letűnt Korok emlékeihez. 4

Liceumi előadás. Dr. Károsi Sándortól.

A zarándok egy szfinxhez vezet, me.yet a művészet egy hatalmas kőtuskóból varázsolt elő, hogy a megfejteden titok őrökké izgató szimbóluma legyen.

A műemlékek között óriási méretei miatt nem is kell keresni, már messziről magukra vonják a figyelmet a világ csodái közé sorolt piramisok. A legnagyobb oly négyzetes alapon épült gúla, melynek egy-egy oldala 230 m., magassága pedig Í37 m. Harminc éven keresztül 100,000 munkás dolgozott rajta megszakítás nélkül. Most e kőépítmény némán hirdeti: nézzetek rám és olvassátok le rólam, mily hatalmasnak kellett lennie annak a Keops fáraónak, hogy egy kiszáradt, kis múmiának állandó lakásul kőtermő és vízben gazdag vidéktől oly messze, mérhetetlen homoktengernek közepén Gellérthegy nagyságú síremléket csináltatott abban az időben, midőn a gőzdaru, vagy víllá- mos emelőgép a mesék világában sem szerepelt.

Alighogy felocsúdunk ámulatunkból, az archeológia sírt nyit meg előttünk és benta- Iáljuk magunkat a sziklába vésett hypogeonban. Lakója, az ősöktől nagy kegyelettel elrejtett múmia hiányzik belőle; valamelyik múzeum

régíségtárában raktározták el, vagy a modern kalmárszellem fűtőanyagnak használta föl. De ha nincs is otthon a gazda, nem maradunk magunkra hagyatva; eltársalognak velünk a nyugvóhely beszédes falfreskóí, melyek nagyszerű adatokat tartalmaznak ősi egyiptomi erkölcsökről, szokásokról.

S ha talán abból a beszédből sem értettek sokat, mely az elromlott, különben is merev, távlatot nem ismerő, kezdetleges képekről hangzik felénk, a múltban átvették a szót azok az az ajándéktárgyak, melyekkel a vérrokonok a sírban nyugvó elhunytaknak kedveskedtek. De ezeket ma már hiába keressük. A régi emlékkutatók egy céhének, a temetők hiénáinak, az ásóval felfegyverkezett kincskeresőknek pénzéhsége elrabolta az arany és ezüst drágaságot. Amit a feledékenység esetleg még ott hagyott, magával vitte messze országokba a régiség kedvelők gyűjtő szenvedélye.

E csodás múltú főidőn lehetetlen kikerülni azokat a felséges romokat, melyekből a régész ihletett képzelete egy pillanat alatt szfníx-sorok között vezető útat, magát a templomot körülvevő, tömör falkerítést, jellegzetes obelíszkeket, szent tavakat, udvarokat, csarnokokat és szentélyt épít, a milyen volt a Napístennek karnak! temploma. Szinte képtelenségnek látszik, vagy legalább is fejcsóválva halljuk a statisztika adatait, mely magát a főtermet olyan nagynak

mondja, hogy a mi gyönyörű országházunk kényelmesen belefért volna.

A mint az utas végíghordozza tekintetét a gigászi sírokon és a felséges templomokon, egyhamar megállapítja, hogy mélyen beleszántott az Isten és őrökélet gondolata a népek életébe. Csak így érthető, hogy a vallás és a kegyelet ily csodás műemlékeket teremtett időtlen időkre.

A mit nem árulna el az egyiptomiak művészi ízléséről épületeinek romhalmaza, cícerone- szerepre vállalkoznak szobrai. Ezekeket egyszer 20 méter nagyságban az élő kőzetből vágják ki, mint II. Rhamsesét, majd márványt vesznek véső alá hogy életre hívják belőle a hazájától messze idegenbe, francia főidre szakadt, mészkőtestű „Iródíák“-ot; vagy fatőrzset faragnak megcsodált „Falusi bíró“-vá. Mindezeknél, de még dombormüveknél is feltűnő az a törekvés, hogy a fénykép tökéletességével igyekeznek az eredeti arcot ábrázoltní.

Ősrégi kultúra húzódott meg a Tigris és Eufrátes közében, Mezeopotámíában is, hol az ókor két nevezetes birodalma, Ázsia műveltségének megteremtője: Kaldea és Asszíria helyezkedett el.

Száz évvel ezelőtt alig volt a történelemnek más megbízható adata e népekről, mint a bibliában. Hérodotosznál vagy az ókor egyik- másik pogány írójánál elszórva olvasunk róluk. És most?

{