Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-03-29 / 24. szám
ttuszonnyolcadih évfolyam 24. szám. V ác 1914. március 29. VÁCI Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre !2 K, félévre 5 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17 Miniszteri biztosok az elemi iskolások vizsgáin. Kerületekre osztják a vármegyéket. Ismeretes dolog, hogy az uj választói [örvény rendkívül nagy hatalmat ad a néptanítók kezébe. Ugyanis szellemi kvalifikáció tekintetében a választói jogot hozzá kötötték a hatodik elemi iskolai bizonyítványhoz. Jelentőségében tehát nagyot nőtt az elemi iskola végbizonyítványa, mert óriási rétegeket szoríthat vissza a választói urna elől, ha nem állítja ki a szükséges okmányt. Ezt pedig a népiskolák tanítói állították ki s az iskolaszéki elnök irta alá. Egyszerű dolog volt s nem nagyon törődött a nép jámbor fia sem, ha véletlenül nem tudta megszerezni. Ez a véletlen úgy értendő, hogy a nebuló évről-évre bukdácsolt, minden osztályt kétszer, sőt a jobb években háromszor is végigjárt, mégis benne maradt. — Buta vagy fiam, nem mész magasabb osztályba, mondotta a tanító év végén és a fiú visszamaradt. így lassan 12 éves lett, a mikor tudvalevőleg a gyerek felszabadul a mindennapi iskolalátogatás kötelezettsége alól és átlép az ismétlő iskolába. Már most, a ki 12 éves koráig nem tudott a hatodik osztályba felvergődni, az természetesen nem nyerhetett bizonyítványt a hatodik elemiről. Ez eddig nem volt fontos, — mert a kutya sem kérte Biró Péter gazda uramtól, mikor szavazni ment, hogy : - ' — Hol az írás? Fel ludja-e mutatni kend, hogy becsülettel elvégezte a hal elemi iskolát ? De ezután megkérdik és a ki item tudja felmutatni ezt az értelmi cenzus!, vagyona sincs, azt elkergetik az urna mellől. Nem gyakorolhatja legszebb polgári jógái, a követválasztást, hogy ne is beszéljünk arról a csapásról, a mi ezzel egy ült jár. T. i. ezek elesnek az ivástól is. Mert mi a kutyának kell egy szavazat nélküli polgár? Mint látható, a hatodik elemi bizonyítványához szörnyű fontos érdekek kapcsolódnak. Megtörténik az ezután is, hogy a tanító sok gyereket nem enged föl a hatodikba s ezzel örökre megfosztja őket a választójogtól. Ez a tanítók lelkiismeretére van bízva. De a kik felkerülnek a hatodikba, azok ezután nagyobb vizsgán fognak átesni. A napokban érkezett le Pestmegye kir. tanfelügyelőjéhez, a közoktatásügyi miniszter 3330—914 szánni rendelete, amelyben felhívja a miniszter a tanfelügyelőt, hogy vármegyéjét ossza kerületekbe. Minden kerületbe miniszteri megbízott | fog menni, a kik ellenőrzik a hatodik osz- j tálV vizsgáit és vizsgán csak arra érdemeseket bocsátanak át. A hol legalább 8 növendék van, olt már megtartható a vizsga. Ha nincs annyi nö- j vendek, akkor a környékbeli iskolák szá- j mára kerületi központot fognak kijelölni. ! A tanfelügyelőség már el is küldte a felszólítást az egyes iskoláknak és nagyban folyik az adatok összeállítása. Egy napnál tovább sehol sem tarthat a vizsga. A váci járásban már megszervezték az uj biztosi intézményt, most Vácnak keresnek biztosokat. Vác vízvezetéke egy év alatt! Tárgyalások a vasútezredért. A város katonai kórházat épit. Mit kérnek a gazdák földjeikért? A negyedik hadtestparancsnokság megbízott törzstiszteivel csütörtökön tárgyal! Zádor Já.os dr. polgármester és Galcsek György dr. pénziigyibizoltsági elnök s a megállapodások, melyek immár írásba vannak foglalva, a csütörtöki rendkívüli közgyűlés jóváhagyása alá leszn k bo- csáíva. Ezek a tárgyalások azon kívül, hogy már megállapodtak a Büki és a sziget átengedésére teljesen ingyen s ezl a közgyűlés is elfogadta, újabb anyagi áldozatokat követelnek a várostól. Meg kell azonban állapítani, hogy ezek az áldozatok csak most jelentkeznek, mint több százezres, sőt milliós befektetések, később, már az első években uj jövedelmi forrásaivá válnak városunknak. Első helyen áll itt a vízvezeték kérdése. Városszerte meglepetéssel fogják olvasni lapunkból’, hogy Vác város képviselői garanciái vállaltak arra a katonai kincstárral szemben, hogy a város vízvezetékét 1915. október elsejére megépítteti, sőt üzembe helyezi! Már ebből a szempontból is áldásosnak Íveli mondani a vasűtezred megtelepedését városunkban, mert most már a várva-várt vízvezeték megépítése a legsürgősebb feladatok közé került és el nem halasztható. Kötelezettséget vállalt a város arra is, hogy a helyőrségi kórházat saját költségén emelteti fel s a betegek után ápolási dijat fizet a kincstár. Ez is legalább kétÉnek a rozmaringról és a leanderről, (Egy ciháit természettudós műveinek plagizálása). Élt Kecskeméten egy tudományos kutatásokban megöregedett férfiú, a ki jóformán egész életét annak szentelte, hogy a föld, az állat- és növényvilág titkait kifürkéssze és kutatásainak eredményeivel megajándékozza az emberiséget. Ezt a férfiút Hanusz Istvánnak hívták s ki azonfelül, hogy szent életű pap volt, évtizedeken keresztül mint természetrajztanár, majd pedig mint direktor a kecskeméti főreáliskola szolgálatában állóik Egy hijján hetvenöteszlendős kort ért meg a szerény, de meleg szivű, rajongó lelkű tudós és ennek a rengeteg időnek a nagyobbik felét tudományos búvárkodásban töltötte el Hanusz István, ki váci származású volt. A diákjai imádták, a tanártársai nagyra- becsülték és az alföldi „hirös város“ úri társadalma dédelgette azokért a jó tulajdonságaiért, a melyek szinte tudtán kívül voltak az ő jellemző sajátságai. Jámbor foglalkozása — tudniillik főként a növények csodavilágában szereteti leginkább elmélyedni — őt magát is végtelenül finom lelkületű, gyöngéd és puritán jellemű férfiúvá formálta E sorok írója többször ott járt a hajlott korú, vékonyka tudósnál, a kinek igénytelen alakja egyszeribe megnőtt, a mikor a beszélgetés a természettudományokra terelődött. Hanusz István lelkes rajongással beszéli a mederjéről; boldog volt, ha kutatásai, búvárkodásai során olyasvalamit közölhetett a közönséggel, vagy a tudományos világgal, a mi még nem voll közismereti!. És tudományos kutatásainak, fáradhatatlan munkásságának az eredményed könyvekbe gyűjtötte: irt vagy tizenöt vaskos könyvet, a melyekben — jórészi népszerűén tudományos formában — kél kézzel szórta szét lelkének kincseit. Amikor azután a könyveivel elkészült: meghalt. Szépen meggyászollák, eltemették; idestova négy esztendeje leli annak, hogy barátai és tisztelői uíolsó útjára ki- kisérték. Azután megfeledkeztek róla és ma már csak a könyvei hirdetik, hogy valaha élt. A könyvei — mondom — és bocsánatot kérek a csöndesen porladozó tudós hamvaitól, ha ennyi idő múltán háborgatom ezzel az Írással. Ő, ha élne, nyilván leintené a szándékomat, csakhogy amiről itt szó esik: nem rejthető ei a nyilvánosság elől. Az történt, hogy valaki „Útban egy csokorral . . .“ meglehetős kíméletlenül zaklatta fel a haló poraiban a jeles tudós emlékezetét. Erre a képletes beszédre egy könyvnek a cime, az Írója és a könyv tartalma kényszerű. Csávolszky Mihály ur irta a könyvet ennek a cime a pár sorral feljebb macska- köröm közt levő idézet és a könyv tartalma — noha mondom, Csávolszky ur irta! — veszedelmesen hasonlít a szegény boll Hanusz István egyik könyvének a tartalmához.
