Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-03-29 / 24. szám

2 V AC I HÍRLAP százezer korona költségei jelent azonnal Vác városára, ele jövedelmező lesz. Korneu- burgban egy nyugdíjas százados építtette meg az első számú vasútiezred kórházát és úgy mondják, igen szép jövedelme van. Vállalta a város, hogy öt méter széles­ségben a mai kisváci főutat kiépítteti a Büki felé, a mi 20 ezer koronás költséget jelent. Ugyanekkor folytak a kisajátítandó terü­letekre nézve a gazdákkal is a tárgyalá­sok, melyekben szintén részt vettek a katonai kincstár képviselői. Nyolcvan ér­dekelt kisváci gazda földjéről volt szó, körülbelül 200 holdnyi területről. Egymás­után jelentek meg a gazdák a bizottság elölt, mely nem kérdezeti mást tőlük, mint azt, hogy mit kérnek földjük négyszögöléért s az árt azonnal jegyzőkönyvbe is foglal­ták. (Jellemző a mi népünk felfogására : A délelőtt behivottak csodálkozva látták, hogy a katonai bizottság nem alkuszik. Ezt aztán arra magyarázták, hogy a milyen árat bediktáltak, azt meg is fogják — kapni Enn k hire terjedt s a kik délután jöttek a bizottság elé, azok már — dupla árat kértek a földjükért.) Mindenek előtt nagy elismeréssel kell szólni a legnagyobb területtel érdekelt székeskáptalan viselkedéséről. A káptalan képviselője Forgó Kálmán dr. két koronát kért a földek négszögöleért. Ezzel szem­ben a gazdák a szérűk területét 8—12 koronára értékelték, azonfelül a Büki kör­nyékén 6—8 koronát, fenn a hegyen 3 — 6 koronát kértek négyszögölenkint. A beül­tetett szőlőért Biel József négy koronát, a többiek hat koronát kértek. Látható, hogy a katonai kincstár ezeket az árakat nem fogja elfogadni, hanem a kisajátítási eljá­rást kéri meg és 5—6 évig se földjük, se pénzük nem lesz a kisváciaknak. Általános meglepetést keltett az Árpád­utcai telkek tulajdonosainak mérsékelt árai. Tudvalevő, hogy az Ár.pád-utca folytatásá­ban, a vám felé eső részen akarja a ka­tonai kincstár a három emeletes, 90 méter hosszú, három nagy kaszárnya épületét megépíttetni. Legutóbbi leiratában a had­ügyminisztérium kijelentette, hogy ezekre a telkekre minden véíelkötelezeltség nél­kül fog tárgyalni a tulajdonosokkal, mert előre is sejti, hogy normális árakon, ame­lyet szívesen fizetnének, úgysem lesznek azok megvehetők. És mi történi? Akadt ugyan olyan is, a ki 25—30 koronát kért, de a nagy többség nyolc koronát diktált be, a mi igazán méltányos ár, mert hiszen az Árpád-utca vége már háztelkeknek szá­mit s ott 10-12 koronát is megadnak négyszögölenkint. Ezek után tehát bizo­nyosra vehetjük, hogy a vasútezred ka­szárnyái az Árpád-utca végén fognak ál 1 a ni talán már az őszön, de legkésőbb jövő tavaszon. Külön érdekességet igér a csütörtöki közgyűlés, melyen behatóan fogják tár­gyalni a vasútezred most már biztos lete­lepülését. Talán akkorra a király, a legfel­sőbb hadúr döntése is meglesz és e pil­lanattól fogva a második számú vasúti ez­red neve elválaszthatatlanul Váchoz fű­ződik ! Hírek.. — Sáfár Béla és hívei. Meghaló mó­don vettek búcsút az őrszentmiklósi refor­mátus hívek volt papjuktól, Sáfár Bélától. Az egész presbitérium megjeleni nála és szónokuk biztosította a távozó papol, hogy a község népéért való önzetlen munkás­ságát nem fogják soha sem felejteni. S hogy volt lelkészük mindig gondoljon reájuk, felajánlottak neki egy gyönyörű selyem palástot. Sáfár Béla meghatva fo­Sőt, hogy még világosabb legyen a dolog, mindjárt ide is iktatom egymással szembe azt, hogy mit tud példának okáért a roz­maringról Hanusz István és mit jegyez fel „eredeti“ művében Csávolszky Mihály iró ur. íme: A rozmaring. A rozmaring. (Megjelent Hanusz István «A növények világából* című és az Atheneumban kiadott könyvé­nek 176. oldalán 1901-ben.) Az, ki spanyolországi belső magas vidékeiről, hol folyói eredetöket veszik, Ó és Uj- Kasztiliábúl bármelyik világtájék felé alászáll, nagy társaságban alacsony, cserjésedő, részben örökzöld növényeket lát együtt akkora számban, hogy tőlük a vidék növényföldrajzilag is jel­lemző neveket nyer, stb. A második A hol a Spanyolország száraz éghajlathoz hasonlót lel, el is van terjedve stb. stb ^Megjelent Csávolszky Mihály »Útban egy csokorral« ciinü Ku- nossy Vilmos kiadású könyvé­nek 56. oldalán 1914-ben. Az, ki Spanyolország belső magas vidékeiről, hol folyói eredetöket veszik, Ó és Uj- Kasztiliából bármelyik világtájék felé alászáll. nagy társaságban alacsony, cserjésedő, részben örökzöld növényeket lát együtt akkkora számban, hogy tőlük a vidék növényföldrajziUg is jel­lemző neveket nyer stb. kikezdés: A hol a Spanyolország . . . és igy tovább, szóról-szóra ugyanaz áll itt, mint amott. A harmadik kikezdéssel — összeolvasom jelenti — egy kis baj van : Palesztinában, az Olajfák he- . . . Látta ottjártában Ribényi gyén Viszolajszky Károly magyar páter. . . Írja Csávolszky ur. zarándok dús tenyészetben látta' (T. i. a rozmaringot.) Itt tehát Hanusz nyilván tévedett, mert Csávolszky szerint nem Viszolajszky, ha­nem Ribényi páter volt a szerencsés . . . Ezentúl azonban alig van hiba a Hanusz István írásában, mert Csávolszky, a negye­dik, ötödik, egészen a tizenhatodik kikez­désig pontosan és helybenhagyólag min­den szót „megírt“, a mint azt a Hanusz könyvében olvashatjuk. Hanusz ugyan még sok mindent mond a rozmaringról, de Csávolszkynak a közlemény vége már nek kellett, tehát a további öt-hat kikez­dést egyszerűen kihagyta. Szép és tanulságos értekezés is, a mely a ként ismertetődik: A Hanusz fent dézett könyvé­ben a 154. oldalon ez áll: A leander. Külföldi eredetű díszcserjéink sorában előkelő helyet foglal el a leander, évtizedek előtt még szalónképes jelenség ; ma azon­ban már olyan házibarát, kit újabb jövevények kedvéért gya­korta háttérben szorítanak . . . stb. a leanderről szóló két könyvben ek­A másik könyvben a 61. olda­lon pedig ez : A leander. Ez a régi, büszkébb növények egyik hatalmas alakja, mely ma csupán a harmadosztályú vén- déglők sorfalait egészíti ki, kül­földi eredetű d szcserjéink sorá­ban előkelő helyet foglal el. Pár évtized előtt még szalónképes jelenség; ma azonban olyan házibarát, kit újabb növények kedvéért gyakorta háttérbe szo­rítanak. A második kikezdés: Leghívebb tisztelői a görög Leghívebb tisztelői a görög hölgyek maradtak, stb. hölgyek maradtak, stb. És igy tovább a harmadik, negyedik stb. kikezdés, hellyel-közzel kisebb, de legin­kább minden változtatás nélkül egy és ugyanez mind a két könyvben. De félre a tréfával! Szinte hihetetlen az a vakmerőség, a mellyel Csávolszky úr egy elhalt iró munkáját a sajátja gyanánt merészelte kinyomatni. Az elhalt iró per­sze erre rá nem jöhet és meg se torol­hatja. Nekünk élőknek kötelességünk tehát, hogy őrködjünk a holtak szellemi hagya­tékának épen maradása fölött és hogy azt megóvjuk az elorzástól. Vohjár Géza. gadla híveinek nem várt, meleg megnyilat­kozását s hosszabb beszédben biztosította őket, hogy bármily ügyes-bajos dolgaikkal keresik fel őt uj otthonában, Vácon, min­denkor nyitott ajtóra és segítő kezekre fognak találni. A hívek igen szép emlék- tárgygyal lepték meg volt lelkészük nejét is. Itt említjük meg, hogy az őrszentmik­lósi ref. presbitérium e hó 31-én választja meg uj papját. — Stéger Pál nyugdíjban. A király Stéger Pál volt váci, most zalaegerszegi 6. honvédhuszárezredbeli őrnagynak a nyugdijállományban való helyezését ren­delte el. — Kezdődnek Alagon a versenyeK. Az urlovasok szövetkezetének versenyei ez idén a következő napokon lesznek: Alag jubileumi tavaszi meeting: március 29, 31, április 2, 4, 5, 7, 9, 12, 13. Pozsony: április 30 és május 2. Alag nyári meeting : junius 14, 16, 18, 20, 21. Siófok nyári mee­ting: julius 7, 9, 11, 12, 14. Alag szeptem­beri meeting: szemlember 6, 8, 10, 12, 13. Alag novemberi meeting : november 4, 6, 8. — Vörhenyország. Tavaszodik, tehát a miazmák és bacillusok és életre kel­nek. Mindenütt a környékből jelentik a jár­ványok ébredését, Vác sem maradhat el. Az elmúlt héten már igen megszaporodtak a vörös bejelentő lapok a városházán és hírül hozták, hogy főleg a vörheny, de a kanyaró és más gyermekbetegség újból jelenik, zik városunkban. — Kitüntetett tanító. A megyés fő- pásztor Gubriánszky Emánuel püspökszi­lágyi tanítónak érdemei elismeréseid a fö- tanitói címet adományozta. — Első népház a váci járásban. A püspökszilágyi fogyasztási és értékesítő szövetkezet, mely 1911. évben alakult, e hó 22-én tartotta évi rendes közgyűlését. Az 1913. évi osztalék 8%, évi készpénz forgalma 30,000 korona volt. Még ez év­ben felépiti saját költségén a „Népházat“, melyben a ínár meglévő hitelszövetkezet, tejszövetkezet, gazdakör, népdalárda és népkönyvtár is elhelyezést nyer. A jól mű­ködő szövetkezet megalapítója, elnöke és könyelője Szabó János Balázs községi jegyző. — Hornung Gyula nyerte a Duna evezős egyesület szeniorok részére kitű­zött diját. Az evezős egyesületek évente szép és értékes díjjal jutalmazzák azt a tagjukat, ki legszebb evezős eredményt mutat fel. A főváros második nagy egyesü­letének diját nyerte el Hornung Gyula, ki tudvalevőleg a V. S. E. emlőin nőtt naggyá. — Ünnep a footballpályán. Nagy napja van ma a labdarúgó sport váci hívei­nek: ma fogják kiosztani a váci íootbalíis- ták közölt a pestmegyei bajnokság ezüst plakettéit s ma jön hozzánk mérkőzni a magyar csapatok egyik legkiválóbbika, a Ferencvárosi Torna-Klub. A Franzstadt hires csapata igy fog felállani: A kapuban Domonkos véd, hátvédek Szandrovics, Geizer, fedezetsor: Medgyessy, Bródi I, Krizsán, csatársorban: Molnár, Kórodi II, Kórodi I, Rumbold II és Antony játszanak. Velük szemben a váci színeket László védi a kapuban, hátvédek Knizner és Schmidt lesznek, fedezet: Bognár, Weisz- barth 1, Franczenzovics, csatárok Herczog, Stall, Németh, Schultz» és Weiszbarth II. Biró a magyar labdarúgó szövetség kép­viselője, Farkas István lesz, az érdekes mérkőzést délután négy órakor kezdik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom