Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-01-04 / 1. szám
Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Huszonnyolcáéin, évfolyam 1955AUÜ MaZ+X Vác 1914. január 1. 1. szám. Előfizetési árak: helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, Felelős szerkesztő és laptulaid negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. „ Egyes szám ára 12 fillér. Uercsenyi Dezső. onos: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. 1913. Az év története. Előszó. A címet a nyomdász talán elfeledte beleilleszteni fekete keretbe, avagy tán előre át sem böngészhette s kiszedte a versem jókedvűn, nevetve, azt hívén a szegény, hogy úgy lesz mint [máskor, hull belőle az éle, mint nyáron a zápor, pedig de másként van, olvassák csak végig, fogadok, hogy néhol könnyekkel kisérik. Be is régen volt már oly sivár esztendő, mint a milyent tavaly ránk mért a Teremtő ! az egész országban nyomor van szerteszét, veri az Úristen hű magyar nemzetét, de meg is érdemli, van ám ennek oka, — nem ártom magamat országos dolgokba — ! Itthon maradok hát szűkebb kis hazámban s elmondok majd mindent hűen és sorjában. Általánosságban a tavalyi évben Vác sem úszott bizony tejben, vajban, [mézben; tavasz közepe volt és minden elfagyott, nem is árult népünk cseresnyét, barackot, a nyár is minthogyha nem volna divatban, nem gyönyörködhettünk az érlelő napban, szőlőtermésünk is elpusztult teljesen, helyébe jött aztán az adó és vörheny, gyenge a termés is, a nép alig arat, de csődből van elég s húsz percent a [kamat, még bálok sem voltak, kongottak a termek, jó magyar véreink határszélre mentek. Ügy járt itt mindenki, akár egy kriptába’, kisüt e még a nap e kis városkára ? Vékony remény dereng előttem halványan s ez vigasztal csupán, hogy hát megpróbáljam, vájjon tudok e még mindent úgy leírni, hogy ne kelljen rajta egy folytában sírni. Hiszen azért mégis történt néha olyan, amire az ember szive íel-íeldobban, ezeket" azután kedélyesen veszem, had’ örüljön néha nekem is a lelkem. Sérteni pediglen senkit se akarok, előre kérek hát teljes bocsánatot. Ami eszembe jut. mindent elfecsegek, kérem olvasóim, meg ne Ítéljenek! Január. Rövidke a farsang, bálok mégsincsenek, a cigányok bizony nem örülnek ennek, háborús világ van, mondják az egyletek, mulatságot tehál azért nem rendeztek. Három honvédhuszárt tovább vitt a vonat, robogott a mikor onnan kiugrottak, kettőt összeroncsolt, egyet lenyakazott, a vasúton mindig vannak ilyen bajok ! Virter-emlékünnep van a Múzeumban, doktor Galcsek mondott szép beszédet [ottan. Sok jó ismerőse őszintén siratja, mikor Hangaynak elhúnyt édesatyja. A veresegyházi jegyzőség se hitvány, pályázott is érte Rappensberger István, sok harc után aztán célját ő elérte, Veresegyház község jegyzője lett végre. Simahajú ifjú s elegáns volt Páldy, tudott is mulatni, nem úgy mint akárki, bejáratos volt sok előkelő körbe’, de Vácon kisült rá, hogy ragad a körme, az úri Kaszinó öltöző termében Zádory browningját elemelte szépen, Matzenauertől pedig pénzt sikkasztott, — ilyen módon aztán adhatta a bankot, — mikor leleplezték s szorult rajt’ a hurok, Páldy fegyház-tiszt egy éjjel megugrott, de mert voltak neki nagy protektorai, az üldöztetését abba kellett hagyni. Református papság nem is sokat keres, Nagy Ferenc lett köztük a pesti esperes. Sir a sok tulipán, rozmaring, muskátli, meghalt Band főkertész, ki fog most [gyomlálni ? Le van tartóztatva Major Béla tanár, azzal vádolták meg, hogy szerbekkel [p akt ál, pedig semmi köze se volt a rácokhoz, — egy kis jó barátság mennyi sok bajt [okoz —! Farsang egyik napján a Kuruzslót adták igen szép sikerrel az izraeliták, de a milyen szép volt és kedves e darab, belőle azután annyi viszály fakadt, pártokra oszoltak Nőegylet, Lányegylet s hét teljes hónapig egyre veszekedtek, Uj hadnagyok lettek Preier és íntzédy, a honvédtartalék legújabb vitézi. F ebruár. Cukor-halacskákat többé már nem esztek bottyáni, hartyáni s dukai gyerekek, mert a jó Grósz bácsi nem megy már [közétek, mint járási orvos nyugalomba lépett. Török ellenőrt is siratják a rabok, a ki nékik annyi sok aprópénzt adott, sokáig szolgálta ő már az államot, arany-érdemkereszt, amit érte kapott. De kevesen voltak a sport hangversenyén, pedig jókor volt ez, február elsején, Farkas Márta jött ki s hegedűit is szépen, szebben ragyogott a sok csillag az égen. Elmentek Rómába Bucsek és a Gossmann, fogadta a pápa őket meghatottam Lobi igazgatót sok katona áldja, fej-, fül- és nyakvédő az ő találmánya. Szlacsányi Pestre ment, Németh jött he[lyette, mivel a miniszter ekképen rendelte. Egy téli délelőtt népes a Korona, a gazda-közönség egyre gyűl most oda, tán csak nincs választás, — kérdeztek [valakit, — mert akkor itt látnám bizton a Tolnait, nincs bizony — megszólal hátam mögött [Bárdos, — gazdanapot tart ma a járás s a város! Doktor Cselőtei miniszteri titkár, Freysingernek pedig íogalmazó-cim jár. Fent a Kaszinóban közgyűlést tartanak a nagy éljenzéstől repednek a falak, kedves, jó elnököt választanak ekkor, nem is lehet ez más, csak Tragor processzor, aligazgató meg doktor Krakker Kálmán a Kaszinó tehát nem marad már árván Dezső bácsija volt az egész városnak, a kinek oly búsan, mélán harangoznak, két évig volt Vácon s meghalt Matisz Dezső, utána Fárnek lett királyi közjegyző. Szerették, tisztelték városszerte Wallát, egy nap csak azt halljuk, hogy meglőtte [magát, Pesten követte el e végzetes tettét, a család sírboltján, ahová temették. Hogy Haraszti Ernő nem szeret vitázni, naiv ember mondja, legyen bár akárki, de a mikor mostan harcol a két egylet, dehogy merte volna megtörni a csendet, csupán hatszor kért szót s obstruált fél [napig, — jó, hogy jelen nem volt az a hires [Pavlik, — Révész ezt megúnta és letette tisztét, ő utána aztán Lengyelt megtisztelték az elnöki székkel, melyet elfogadott, s im a hitközségben béke honolhatott. Március. Nem létezik többé váci huszárezred, mivel Hazainak ez éppen úgy tetszett, elvitték a törzset s most Pesthez tartozunk, a tót fiúk miatt nagy a mi bánatunk, de jöttek helyükbe a jó kúnságiak, kár tehát búsulni éppen csak e miatt, a huszártisztek is elköltöztek sorba’, legelői vezetett ezredesünk Csorba. Az új járásorvos Keresztes lett nálunk, mostan nevezte ki őt a főispánunk. Tudományos főpap s nagy munkájú férfi, a kit Őszentsége díszes kegye éri, Galcsek méltóságost üdvözli mindenki, prelátusi cim jár ezentúl már neki. Kis kövér alakját nem láthatjuk már most, elhelyezték Vácról Krakker állatorvost. A Kaszinó-körben tán halotti tor van március idusán, hogy oly csend van ottan ? máskor a dalárda önt oda életet, ámde a dalosok most ott nem kellettek, A honvédszobornál ősi szokás szerint a szabadság napját ünnepeltük megint, Szommer Gyula beszélt a nagy közöm [ségnek, dalárda ajkáról pedig szólt az ének. Passió-játékot rendezett Komiéi, sirt is a közönség, hullottak könnyei, ámde az öreg úr jobb’ szerette volna, ha kevesebb könny hull s inkább több [korona. Doktor Intzédynek sok jó barátja van, méltán hihettük hát, hogy majd a kamatban kíméletesebb lesz, mint bármely elődje s apró kis váltóink pihenhetnek tőle,
