Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-03-16 / 21. szám

2

VÁCI HÍRLAP

nem vonnia, de igazi tapintattal tette. Sorra vette a márciusi pontokat s gyönyörűen fejtegette, hogy az akkor felállított követeléseknek teljesülni kell, mert a nemzet szivében hordja az eszméket. Az eszmék megvalósulásának egy titka van: magyarok legyünk, tartsunk össze és szeressük egymást! Szónoki hévvel, minden szavát átérezve mondotta el gyönyörű beszédét Sommer Gyula, átragadt az a hallgatóságára is és lelkesen éljenzetí tapsolt a befejezés után.

A Szózattal ért véget az idei márciusi ünnepély, mely zavartalanul szép, lélekemelő volt.

Végén csattan az ostor!

(Készülődés a nagy unalomra. — A város kölcsö- nei. — Tenyészbikákat! — Szegény zsidó 12 gyermekkel. Egy gazdaember szép szónoklása. — Vitázás a Váci Hírlap vezércikkével. — Városi jövedelmek az itai, fogyasztási adókból és a vámokból. Két tehetséges szegény gyermek kerestetik! — A városi tisztviselők fizetőse, — Izgalmak a közgyűlés utolján.)

Ennél nnalmasabb közgyűlésünk sem volt még! mondották a városatyák, mikor átnézték a közel ölven ügyet felölő tárgy- sorozatot. A közgyűlés megnyitására nem is volt együtt még húsz képviselő sem. Franyó István nagy bosszúságára. (O ugyanis előző napon személyesen invitálta a városban az atyákat: tessék már egyszer a város ügyei iránt érdeklődni!)

De miként a jósoknak legtöbbször, most sem volt igazuk azoknak, a kik az ásitást helyezték kilátásba, de előbb a mesebeli kásahegyet kellett átrágni — hosszú, unalmas referádákal Végighallgatni — mig eljutottak az érdekeshez. Már akkor azonban elmúlt teljes három óra a tanácskozási időből, a meleg vacsora is hívogatott, nem is sokat értettek a nagy izgalomból, hát miért vessék le a felhúzott téli kabátokat? És mert jó részük az ajtóban, ha nem az ajtón túl állott, ez az oka, hogy gyorsan vége lett a közgyűlésnek, mert különben a polgármester tisztviselőivel magára marad. Igazán szomorú, hogy legfeljebb minden két hónapban kell egyszer összejönniök a városatyáknak s ha egykét órát eltöltőitek hallgatásban, türelmetlenül rohannak az ajtók felé, bármily fontos kérdés is van napirenden. Hogy is mondotta ezen a közgyűlésen egy egyszerű, értelmes gazda?

— Röstellünk megbízóink, azok elé, a kik megválasztottak, áilani, ha nem nyitjuk fel szánkat; ha nem mondjuk el jogos kívánságainkat.

igen, ez az; a választott képviselők nagy többsége még soha sem gondolt Vácon arra a polgárságra, a mely őket a képviselőtestületbe küldte. Ellenben nem járt el a közgyűlésekre, ha eljött, sokszor meggyőződése ellenére hallgatott, de nem is ismerte azt az ügyet, a melyet neki elreferáltak.

I alán a jobb időket, a törődést a város, mi magunk, polgárok érdekének felkarolását jelenti Králik József beszéde. Várjuk, meglátjuk.

Mennyi az adóság?

Matisz Dezőt, Walla Lászlót sablonosán elparentálták s azután Göndör dr. főjegyző bejelentette, hogy a képviselőtestületben a káptalant Bucsek István, a nyugalmazott papok házát Maczenauer Oszkár, dr. Freysinger Lajosnét dr. Rapcsák Imre, özv. Gebhardt Rezsőnél Hornyánszky Ambrus, az iparbankot Gajáry Géza, özv. Kvell Ru- dolfnét ifj. Ottó József, özv. Pesko Me- dárdnét Jelinek Ágoston fogja ez idén képviselni.

Bárdos Ernő pedig a kölcsönökről szól!, hogy a városháza építésére felvett százezer koronás kölcsönből ma 97,271 K, a százhuszezresből 95,248 K, a villamos világítás létesitésére felvett háromszázezerkoronás kölcsönből 287,817 korona van még. Törlesztettek és lefizették a kama- j tokát.

A polgármester négy heti szabadságot kér a tárgysorozat szerint. Nem is kellett referálni, zúgtak :

— Megadjuk, megadjuk!

Jönnek a bikák !

Senki sem dicsekedhet, hogy Vácnak állattenyésztése van és még is hetek, hónapok óta forrongásban élnek a gazdák. Nincs bika a városban !

— A miniszter 1896-ban — referálta a főjegyző — felmentette a várost az apaállattartás alól. De most már senki sem akar tartani apaállatot, a városon van a sor.

— Sehol sem találtunk helyet a bikáknak — folytatta a polgármester — hát kénytelenek most egy utcát beboltozni: a Zrinyi-uícából az Erzsébet-utcába vezető közt és most már megszüntethetjük azt a lehetetlen állapotot, hogy egyetlen apaállat van Vácon. Most már mehetünk bikákat vásárolni Legközelebb Szombathelyre megy a bizottság és az ottani vásáron négy mo- sonmegyei simmenthali bikát vesz.

Bucsek István szerényen megjegyezte, hogy népes, járt helyre állítják be a bikákat, már úgy volt, hogy a sok keresés után megint uj helyet keresnek, de hátul főleg Kisvác zúgott, Hegedűs és társai, hogy a bikák nagyon jó helyen vannak és a meg nem levő apaállatokat meghagyták a Zrinyi- utcai keresztezésben. Rögtön rá Miskey Pálnak, hogy múlt évben bikát tartott, 400 korona jutalmat adtak.

12 gyereK.

Miután az esküdtképes polgárok névsorának összeállítását a polgármester elnöklése mellett Tragor Károlyból és Récsei Gyulából álló bizottságra bízták, olyan tárgy került napirendre, a milyen kevés volt még az országban, éppen ezért meg kell emlékeznünk róla.

Bárdos tanácsos referálta a sok illetőségi ügyet, egyiket a másik után szokás szerint elutasították.

— Nem régiben Engländer Ignác települt meg Vácon tizenkét gyermekével, — mondotta az illetőség referense — az apa szegény rongyszedö, a gyermekek közül nagyobbik rész kiskorú. Minthogy az apa nem mutatta be erkölcsi bizonyítványát, méltóztassék a települési engedélyt megtagadni.

A városi képviselők nagy érdeklődéssel, de nagy ámulattal is hallgatták ezt az előadást, de mert sejtették, hogy a város jövendő anyagi megterheltetéséről van ebben a referádában szó, hozzájárultak szó nélkül. (Egyetlen zsidó vallású képviselő nem volt jelen a közgyűlésben.)

Azt is tudni kell, a kiket illet, hogy az adótartozások fejében lefoglalt bútort ebben az esztendőben Valter János és társa fogja össze fuvarozni naponta nyolc koronával számitolt fuvardíjért.

m

Kié a Büki?

Herczog László, a Büki bérlője, tönkre ment, a nyári szórakozó hely bérletére árverést hirdettek. Ezen Balassa Imre 550 korona bért Ígért, az árverés után Laczuska Titusz 600-at, Evinger János volt régi bérlő 650 koronát. A tanács azt ajánlotta, hogy Laczuska Titusz volt nógrádverőcei vendéglősnek adják oda a Bükit, senkisem szólt ellene, hát a tavasztól ő méri már a bort és sört a Bukiban.

Egy kicsit vitáztak a fölött, hogy hol tegyen az utcai szemétlerakodó Kisvácon, mégis megállapodtak a tanács ajánlotta felsővárosi rabíemető mellett, megadták Borbély István anyakönyvvezetőnek szokás szerint a beszedett anyakönyvi dijakat s azután meghallgatták a múlt évi vám és fogyasztási adójövedelmekről szóló beszámolást.

A mit Vác polgárai fizettek.

Nem érdektelen tudni, mivel adózott Vác városa szinte észrevétlenül 1912-ben?

Fogyasztási és italadóban fizetett 144,064 koronát, de 143,817 korona volt a kiadás. (Az állam ebből kerek százezer koronát kapott, 28,338 koronát a város helyiségbér, adópótlék stb. címén, az alkalmazottak 3330 korona jutalmat.)

A vámon és a helypénzből 24,844 koronát vettek be, a piaci térfoglalásból 9143 koronát, dunaparli kövezetvám cimén 1293 koronái, a vámnál 9322 koronát. A vasul 15640 koronát, a hajó 2560 koronái adott, összesen 62803 koronát. Erre egész kiadás 9339 korona volt, maradt tisztán 53,463 korona. (Ebből lehet kövezni!)

A szegény Fürge múlt évben keresett a révátkeléssel 18,430 koronái, de a kiadás 16,582 korona volt, az alkalmazottak 830 koronát kaptak. (A haszonból az öreg propeller helyett aligha vesznek uj alkotmányt!)

Egy oKos beszéd Körül.

A homokdűlői földeken átvezető út szabályozásáról volt szó. Jelentéktelen ügy, de felszólalt Králik József s meglepő, nagy tetszést arató beszédet mondott.

— A külterületekre gond van — mondotta Králik — de benn, a városban van egy rész, a Krakó, a melyre nem is gondolnak. És logikus sorrendben felsorolta, hogy az utóbbi két évtizedben mennyi elemi csapás érte ezt a városrészt. Krakót, még sem rendezték. A papok és orvosok a város e legnépesebb részébe már be se szeretnek menni. A lakosság itt szenved, pedig hű adófizetője Vácnak. Mi, a küldöttei pedig szavazógép vagyunk a képviselőtestületben. Nem merünk eléjük menni, mert nem teljesítettük kötelességünket, mert nem sürgettük, követeltük Krakó rendezését.

Szokatlan dolog: éljenezték a nagyon formás, szépen megfogalmazott és lelkesen elmondott beszédet. A polgármester rögtön honorálta mondván, ha a költségvetést tárgyalják, Králik József újból foglalja össze Krakó népének kívánságát, lehetőleg teljesítik, Galcsek György dr. a pénzügyi bizottsággal együtt sem akart elmaradni, mert őket is aposztrofálták, Ígérte a krakobeliek- nek a jobb kort.

Tanultság pedig az, hogy okos, értelmes felszólalás elől nem lehet kitérni. Hátmögötti vádaskodás, zúgás és csendes elé- gületlenkedés eredményre nem vezet. Krá- liknak és szónoldó utódainak, ha lesznek