Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-03-16 / 21. szám
V A C I HÍRLAP 3 őszinte követői, sokat köszönhet jövőben a város polgársága! Két tehetség KerestetiK ! Az itt következőket röstelkedéssel Írjuk le. A városi zeneiskola 300 korona szubvenciót kér, ezért hajlandó két szegény váci gyermeket ingyen zenére oktatni. Most változatosságból az alsóváros türelmetlenkedett és Leyer mondta ki a szót: — No erről szavazzunk! T. i. itt nem szabad kultúráról beszélni, mert azt se alsó, se felső város nem szavazza meg. Mi a közgyűlésen kívül szólunk hozzá és nem nézzük teljesit-e kultur- missióí, vagy nem egy általános zenei iskola, de látjuk a kicsinyeskedést. Egészben 300 korona és védeni, támogatni kell. Galcsek dr. nem tudta mással indokolni, csak azzal, hogy az istenért, szavazzák meg, nehogy kinevessenek bennünket. Külföldön sokkal szegényebb városok, sokkal többet áldoznak ily célra. Donoviíz Vilmos meg azt mondotta, hogy csak akkor adja meg a 300 korona szubvenciót, ha lesz két tehetséges szegény gyermek, a ki muzsikát akar tanulni. No erre aztán megint arról vitáztak, hátha nem született meg az a két tehetség. Hörl Péter rébuszt adott fel (mert ő megvédi a város pénzét!) hátha csak egy tehetséges gyerek lesz, azért is 300 koronát fizetnek? Végül is szavaztak és dr. Göndör főjegyzőnek az a ritka kötelessége lett, hogy a szavazatokat megszámlálja: 26-an elfogadták a szubvenció megadását, 15-en nem. — No engem, Tisza módjára elintézett a polgármester — dobogott kedélyesen Donovitz, a kinek fenti indítványa ezzel a döntéssel szavazás alá sem került. A Váci Hírlap vezérci&Ke. — Most pedig felfüggesztem a közgyűlést — mondotta a polgármester — mert oly tárgyról lesz szó, mely a tárgysorozaton nem szerepel s igy a közgyűlés keretében nem tárgyalható. Felhívom a városi képviselő urak figyelmét a Váci Hírlap múlt szerdai vezércikkére, mely a vásártér megváltásáról és a vörösház megvételéről szól. Nem ejtenék szót róla, de a cikk oly tendenciózus, a helyzetet annyira nem ismerő s úgy fest, mintha kegyelmes főpásztorunkat megvádolná, éppen ez utóbbiért kelj szóvá tennem és kérni a képviselőurakat, holy ily híreszteléseknek fel ne üljenek. Ezután sorra mutatta ki a polgármester, hogy mily tévesek a cikk állításai s különösen arról szólt, hogy a vásártér megváltását és a vörösház megvásárlását miért junktim terjesztik jóváhagyás alá. Először azért, mert éppen nyolc éves határozata van erről a képviselőtestületnek, de ez megváltoztatható volna most is, ha praktikus lenne a megoldás. Azonban a vörösház nélkül 'ehetetlen parcellázni a vásárteret, tehát a vörösházat meg kell vásárolni, melynek tulajdonjoga soha sem volt kétséges. Ha tehát külön külön terjesztenék a kél ügyet jóváhagyás alá, a vásártérre vonatkozó aktákat újra fel kellene küldeni, mert egyik ügy a másikat szinte kiegészíti s a jóváhagyó hatóságok nem lennének tájékoztatva. A polgármester magyarázatait helyeslőig fogadták a képviselők. Itt azután magunk igazolására közölnünk kell, hogy miért tettük közzé a közgyűlés elölt is megfordult cikket. Miként a cikk élén is megjegyeztük, úgy most is ismételjük: előkelő helyről kaptuk azt. Megdöbbenve kérdeztük magunktól a cikk elolvasása után: ha a város úri eleme ily kevéssé van tájékozódva a város legvitálisabb kérdésében, akkor az egyszerű polgár mint gondolkod- hatik ? És közöltük a cikket, hogy a város vezetője illetékes helyen adja meg a felvilágosítást és a cáfolatot. A polgármester a sajtó nyilvánosságát értékelve, nem is késett a válasszal. Ezt vártuk is és felszólalása nyugalmat teremtett. Más célunk nem volt a cikk közreadásával, mint az, hogy a város közönsége lásson tisztán s a polgármester felszólalásával ezt el is értük. A tisztviselők illetményei. A figyelem már a minimumra szállt (hét óra felé járt az idő) öt perces pihenőt adott a polgármester a képviselőknek, azután tárgyalták a tisztviselők fizetésrendezését s illetményeik szabályozását. Ezt a nagy szabályrendeletet a polgármester készítette a törvény előírása szerint és a képviselők már értekezletben tárgyalták. Dr. Göndör Sándor referálta. Ivánka Pál melegen üdvözölte a szabályrendeletet s arra kért felvilágosítást, hogy mily összeg az a legutóbbi fizetésrendezés óta, melyet a város tisztviselőire költ? A polgármester rögtön megadta a választ: Először 1909 ben rendezték a fizetéseket s akkor 56,776 koronáról 67,700 koronát adtak a tisztviselőknek. 1912-ben ez az összeg már 83,800 koronát tett ki, 1913-ban pedig 93,858 koronát. Ezek törvényes rendelkezések alapján történtek s rendelkezésre állott az állam 18,000 koronás segélye, úgy hogy a város alig 18 ezer koronával járult a tisztviselők fizetésrendezéséhez. Ezért a pótadó egy fillérrel sem emelkedett. A részletes tárgyalásnál Donoviíz Vilmos indítványozta, hogy azt hagyják el, a polgármester erősködötí, hogy ne fogadják el en block a rendezést, tudják meg a város képviselői mi van benne. — De hiszen mar tárgyaltuk bizottsági értekezleten! mondották és nagyon türelmetlenek voltak. A polgármester látva ezt, csak tisztviselőknek rangosztályba való be- sorozását ismertette. Morlin Zsiga dr. ügyészt beosztották a nyolcadik fizetési osztályba, mert ehhez joga van, de megkívánják, hogy a városházán hivatalos órát tartson. Haraszti Ernőt, Récsei Gyulát nem osztották magasabb osztályba, úgy szintén Hübschl Kálmánt sem. Erre a határozatot olvasta a főjegyző és Galcsek György dr. Hübschl beosztásánál nem fogadta el az indokolást. — Az én ügyemben is méltóztassék akkor nyilatkozni! szólt Morlin dr. és mert Galcsek nem szólt, az ügyész mondotta el, hogyan képzeli a képviselőtestület, hogy hatszáz forint fizetésemelésért ö beszüntesse ügyvédi irodáját? A polgármester kifogásolta, hogy itt tisztviselő szólal fel e tárgynál. —- Épp úgy, mint a polgármester úr és a főjegyző úr szokott referálni, én is szólhatok. Különben semmiféle respektusom nem tart vissza attól, hogy véleményemet el ne mondjam. — Az ügyész urat rendre utasítom ! — Tisztelettel meghajtok előtte — válaszolt Morlin dr. A városatyák már az ajtóban állottak s alig várták a tárgysorozat végét. Be is kellett rekeszteni a tárgyalást. Majd folytatása következik egy csomó felebbezés- alakjában a vármegyén ! HireK. — A polgármester Lussinpiccolo- ban. Dr. Zádor János polgármester négy heti szabadságot kért a csütörtöki közgyűléstől s pénteken délután már elutazott Lussinpiccoloba, honnan április első felében fog hazatérni. Nem érdektelen megjegyezni, hogy az adriai üdülőhelyen most egész kis váci kolónia tartózkodik. — A líceumból. Két érdekes téma volt a szerdai liceum-est tárgya, mindkettő aktuális és mindenkit érdeklő. Először dr. Verdon Lajos teológiai tanár fejtegette a laikus morál-t. Szabatos előadással, gazdag ismerettel, szigorú logikával lépett a pódiumra, sikere nem maradhatott el. A nagyszámú közönség feszült figyelemmel hallgatta az előadót, pedig a tétel fárasztó, nagy, mélységes probléma, belevág az ember, az emberiség létébe s rendeltetésébe. Ennek dacára az előadó a problémát a közönség megelégedésére oldotta meg, amiért zajos elismerést is nyilvánított. Ezt az előadást Bacsa András képzőművészeti tanár előadása követte: „A természet színei a fotográfiában“ címmel. A bemutatott színes fotográfiákat — melyeket vászonra vetítettek — még különösen élvezték a jelenvoltak. A felvételek mind az előadó saját felvételei voltak, amelyek bizonyították, hogy a tudós tanárnak, közvetlen előadása mellett, még igen jó ízlése is van. Ez utóbbi előadás alatt a közönséget — s különösen a terem hátsó felében levőket — éretlen gyermekek neveletlen viselkedése folyton zavarta. Óvodás, meg elemista gyerekek még nem valók ily előadásokra, vagy ha igen, csakis felnőttek kíséretében. Az ilyen gyermekeket vagy tartsák otthon a szülők, vagy jöjjenek el ők is. Ez utóbbi volna a helyesebb, sőt a hasznosabb is. Rájuk is férne egy kis művelődés, melyből ingyen vehetnék ki részüket.- A Katolikus Kör felolvasó-estélye. Felolvasó-estélyről lévén szó, leg- elsőbben is a felolvasásról emlékezünk meg, melyet Bucsek István prelátus-kano- nok, a kör elnöke tartott. „Az örökvárosban“ volt a felolvasás cime, mely nem is volt felolvasás, hanem inkább igen vonzó és érdekes csevegés római utazásáról, melyet mint a püspökünk egyik legátusa tett meg. Velence, Róma, Riviera voltak a főbb pontok, amelyekhez előadását kötötte, legtöbbet természetesen a Vatikánról s a pápáról beszélt. Hogy az egész útleírás érdekes volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy az egy órás előadás egy rövid negyedórának tűnt fel. A közönség szívesen, élvezettel hallgatta s a végén általános tapssal jutalmazta a személyes impresszióit igen érdekes megjegyzésekkel, humoros észrevételekkel fűszerező előadót. A felolvasás zenei számok közé ékelődött. Legelőször is Wolkóber János tanár lépett az emelvényre két cselló tanítványával, br. Andreánszky Gáborral és Kemény Endrével. Egy csello-triot adtak elő, mely Wolkóber legújabb szerzeménye s mellyel ismét gazdagította zeneszerzeményeinek változatos tárházát. Olyan térre, lépett, amely eddig — tudíunkkal — egészen uj. Csello-triot, három csellóra irt darabot
