Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-02-23 / 15. szám
15. szám. ■ •-•- ■ Huszonhetedih évfolyam Vác, 1913 február 23. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. * Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károíy-út 1. sz. (Ipurudvar.) Nyilttér sora 30.fillér. Telefon-szám 17. I Városi téglagyárat. Vác, február 22. A mikor a város közgyűlése 1911-ben a városi vízvezeték ügyét tárgyalta és akkor a város több szükségletéről u. ni. az uj vágóhíd, a város csatornázása és kövezetéről is szó volt, a Váci Hírlap megszólaltatott egy városi vezető férfiút, nyilatkozzék, körülbelül mekkora az az összeg, a melyre a városnak szüksége lesz, hogy ezeket a feltétlen szükségeseket megteremthesse: az a városi vezető férfi úgy nyilatkozott, hogy három millió korona aligha lesz elég. Már akkor, e hír nyomán a polgárságban igen nagy lett az aggodalom, hogy mekkorára fog majd a városi pótadó százaléka felszökni, ha a milliókat tényleg bele fekteti a város. Hát bizony jogos is az aggodalom, mert nemcsak az a baj, hogy Vác város tényleges vagyona még máig is alig több (a költségvetés kimutatása szerint) mint 2 millió korona, hanem az is a baj, hogy a polgárság már most 65°/o-os pótadót fizet és a mai nehéz viszonyok mellett, bizony alig van még valami feleslege a polgárságnak adóra. Hisz elég a megélhetést biztosítani úgy a hogy. Azért tehát igen okosan és helyesen tenné úgy a város polgárságának minden egyes tagja és a város tanácsa is, ha már most, mielőtt a milliós szükségletek a város körmére nem égnek, gondolkodnának olyan hasznot hajtő városi üzemek és vállalkozások létesítésén, a melyek a város polgárainak versenyt nem teremtenek, hanenr annak javára szolgálnak s olyan jövedelmet hajtanának a városnak, hogy e jövedelmeket annak idején lekötve a hitelt nyújtónak, fedezzék a felveendő milliók kamatait. Ha ilyen üzemeket tud teremteni és teremt egy részt a polgárság gondossága, más részt a város tanácsának gondoskodása, mi sem fogja útját állni annak, hogy a város a még most félő gonddal rá nehezedő kölcsön felvételét és biztosítását keresztülvihesse. Elegei kívánván tenni polgári kötelességemnek, felvetek néhány eszmét, a mellyel az említett célt el lehet érni. Az első gondolatom egy városi téglagyár megteremtésére hívja fel úgy a polgárság, mit a város tanácsa figyelmét. Jó múltkor időm engedte, elmentem a hétkápolnához s eszembe jutott, megnézem az új homok-téglagyárat. A mint megközelítettem, rögtön észre vettem, hogy úgy fest az, mint az alföldi magyar mondja az elhagyatott házra, mezőre stb.-re „hogy por alatt áll.11 Hát bizony ez is „por alatt áll.“ Minden részén, hiányzik a bevégzetí egésznek a képe; egyedül a kéménye az, a mely egy bevégzetí egészet képez. Ez alkalommal fogamzotí meg bennem, hogy szóvá teszem a „Váci Hírlap“ utján úgy a polgárság, mint a városi tanács előtt ezt a téglagyárat. Számolni kezdtem, oda jutottam, hogy ezt a gyárat megvásárolva, városi üzembe véve, lehetne a várost 20—25000 korona tiszta jövedelemhez juttatni, a mely 20000 korona megfelel már egy 200000 koronás hitel jókora kamatjának. De nehogy valamelyik polgártársam azt higyje, hogy légvárakkal akarom a nyilvánosságot és a város tanácsát erre a vállalkozásra serkenteni, vagy ösztönözni, ide iktatom az én hozzávetőleges számításomat. A gyárat a Mayer-eégtől, az én becslésem szerint, 20- 22000 koronáért meglehet venni. Az üzembevételhez, hogy téglát gyártani lehessen, 6—8 korona elégséges. Húszezer korona befektetéssel, az én számadásom szerint, már lehetne téglát gyártani. Ettől a perctől kezdve már a város jövedelmet húzna, mert az elkészített téglát a mai nagy fogyasztás mellett értékesíteni és megfizettetni már kisebb gonddal jár. Utána néztem több váci és vidéki téglagyár jövndelrnezőségének, rá jöttem, hogy egy rendes üzemű téglagyár, a melyben 15—20 pár téglaverő napszámos és jó égető kemence van, képes évenkiní 1 — IV2, sőt két millió téglát is készíteni. Sőt arra is rá jöttem, hogy átlag minden téglán két fillér a tiszta haszon levonva mindennemű üzemi költséget. Ha tehát a Vác városi homokkő-téglagyár évenkint csak egy millió téglát termel, az már biztosítja a város közönségének a 20000 korona tiszta jövedelmet, erre már alapíthat, a pénzszerzés idejében anélkül, hogy a polgárság pótadóját csak egy százalékkal kelljen is felemelni. Hogy a termelt téglát értékesíteni tudja a város, sőt az üzemet nagyobbitani is, ahhoz elég lesz megemlítenem, a vásár-téren való építkezésekéi, a város kispolgárai között most alakuló házépítő szövetkezést, a Deákvár, Kert-város jövő építkezéseit. De nem mulaszthatom el rámutatni arra sem, hogy a város csatornánál mily előnyös lesz, ha a városnak magának lesz téglagyára. Az nem kiesinylendő dolog, hogy bizonyára a városi téglagyár hozzá fog járulni a téglaárak méltányos áron való beszerzéséhez. Kenyeret ad több munkás kézbe. Középületek létesítéséhez esetleg hozzájárulhat olcsó léglaszálliíással stb. És végül egy csomó valóság : Az ország sok városának van téglagyára, a melyek jövedelmeznek, Miért ne legyen Vácnak, mikor ott a kész épület s a bérlő aligha fogja azt valamikor téglagyár céljaira használni. A terület pedig a város tulajdona. A ki nem hisz benne, kalkuláljon, számoljon s ha jobbat tud, előre vele, ide a nyilvánosság elé. s. f. Hebron rózsája. Irta: Raucsik Nándor. Tűzpárás, forró nyári est van. Mélységes nyugalom honol a tájon és a természet pihenni látszik. A fenséges csendet még szellő sem rebbenti, mintha félne hangot adni eme nagy némaságban. Valahol, messzi, estharang szól és végső rezgése egy pillanatra megbontja a csendet, de nyomban elülnek a hanghullámok, aztán semmisem zavarja a föld lélegzetét. Mert lélegzik a föld! Sokszínű, párás illatokat lehel ki magából. És forró a lélegzete, mint a párját ölelő szerelmes hímé. Vagy talán láza van a földnek? Úgy látszik viharra készül! Igen. A félelmes csend, néma hallgatás mindig vihart rejt magában. Érzi ezt Áron mester is a rabbi, mikor hosszú hallgatás után lopva leányának arcába tekint s ez arc láttára úgy érzi, mintha a rekkenő hőség dacára valami hideg, nyirkos testű féreg csúszott volna a mellére. Mintha a kicsi barátságos szoba faláról hidegvérű puhá- nyok nyújtóznának feléje. Megrázkódik. Kint megtörik a csend. A föld lázas vajúdásában egy nagyot lélegzik s nyomában — mintha boszorkány táncot járna — forgószél támad és egy szemvillanás alatt becsapja az ablakot. Az öreg rabbi meg- 'rezzen. Mormog valamit. Aztán hangosabban, elnyújtva megszólal: — Vihar lesz! Eszter, a leány, dacosan üti fel a fejét. Fajának minden szépsége egyesítve van az arcán. Fekete ébenhaja mintegy hullámos sátorként övezi körül magas homlokát. ívelt metszésű, mély lobogóíüzű szemeit hosszú pilla árnyékolja. Vastag, érzéki aj ka, mint az érettségtől kipattant vérnarancs, ingerlő gyönyöröket igér. Egész lénye szerelmet sugárzik és illatozik, mint a nyílás teljében levő virág, mint egyheb- roni rózsa! Apjára néz. Daccal, kihívón. Összehuzódik a szeme és eltorzul az arca, mint mikor a rózsára undok hernyó esik. Hidegen mondja: — igen, vihar lesz apám . . , Kint is! Kint is! Sőt kint már orkánná fajult a szél és hatalmas gőgjében, korlátlan úrként robog végig a Mindenségen ! Bent csak most kezdődik! De lehet, hogy nagyobb lesz a külsőnél, mert a mig ez csak a tárgyakat, avagy a testet dönti romba, addig a másik, a belső vihar a lelkeket töri össze! Áron mester ettől a vihartól fél! De érzi, hogy túl kell esni rajta, mert a lelkére nehezedett és fojtogatja! — Hát, hogy is leszünk Eszter? — tört ki végre. — Nem tudom, mit gondolsz apám! — De tudod — hördül fel az öreg Csak azt akarod, hogy beszéljek róla . . . hogy ezzel is megölj! De jó! Mégegyszer elmondom, mégegyszer beszélek róla . . utoljára! Azt kérdezem: meggondolt ad-e
