Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-02-12 / 12. szám
12. szám. Vác, 1913 február 12. 1 HuszonhetediK évfolyam I VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre !2 K, félévre (> K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajd Dercsényi Dezső. onos: Szerkesztőség és kiadóhivatal. Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Balok alkonya. Vác, február 1!. A ki végig táncolta, vagy legalább is végig nézte az idei farsang táncmulatságait, kénytelen volt megállapítani ezeknek a sokadalmaknak csaknem teljes csődjét. Ezeket a bálokat ürességtől kongó tánctermek s valami sajátságos fásultság jellemezték. A fölületes szemlélő csakhamar kimondta az Ítéletét: nem csoda, hogy az idén nem sikerültek a bálok, hiszen a számbavehető fiatalemberek nagy része az ország határán katonamundérba bujtatva kerüli a pocsolyát, no meg aztán a pénz- krizis! Kinek van kedve olyankor hálózni, vagy a leányait bálba vinni, a mikor azt sem tudja, vájjon holnap jelenik-e meg a hivatalos lapban az ellene csődöt elrendelő bírósági végzés? Amelyik családapának van kedve báloztatni a leányait, hiszen még a tavalyi divatárus számlát sem fizették ki s bizony az uj báliruhának az ára már régen bele van kalkulálva a fizetendő lakbérbe. A fenti magyarázatokat el lehetne fogadnunk akkor, ha a bálok alkonya valóban csak az idén köszöntött volna be. A figyelmes szemlélő azonban már évek óta tapasztalhatja, hogy a báloknak megszűnt a létjogosultsága, a báloknak bealkonyult s azokat a női ruhaszabók legkéíségbe- esettebb igyekezete sem fogja megmenteni a végső sorvadástól. A történelem is ellentmond annak, hogy az idei bálok csődjét a mostoha közgazdasági viszonyok idézték volna elő. Mindenkor úgy volt, hogy az emberek akkor vigadtak és akkor táncoltak a legtöbbet, a mikor a fejük felelt legnagyobb volt a veszedelem. Nem szabad tehát a bálok csődjét a rossz közgazda- sági viszonyoknak tulajdonítani, hanem igenis egy uj egészséges áramlatnak, a mely mindkét nembeli fiatalságot a parfümgőzös, poros tánctermekből kivezérelte a szabadba. A báloknak ugyanis két közismert céljuk volt. Az egyik cél az, hog; ismerkedésre alkalmas teret nyújtsunk az olyan mindkét nembeli fiatalságnak, a melyik talán a napiélet keretén belül egymással meg nem ismerkedheíik. A kölcsönös ismerkedés alapja a vonzalomnak, más szóval teháí a bálok a férjvadászat és feleség- választásnak voltak csupán a rossz szo- ká tói szentesitett területei. A másik célja az volt a báloknak — a mi különben minden fajla táncmulatságnak a célja, hogy az emberi szervezetnek nyújtsunk alkalmat egy kis egészséges testmozgásra. Mind a két célt más formában; más helyeken sokkal hamarább el tudják érni. Alig egy-két évlizede, hogy a sportnak legkülönbözőbb fajtáit felkarolta a társadalomnak nem csak az a rétege, a melyiknek pénze és ideje volt a sportolásra, hanem azok a rétegek is, a kiknél a sport számbavehető anyagi áldozatokkal jár. Még a legszürkébb faluban is van már teniszpálya s nagyon közel vagyunk ahhoz az időhöz, a mikor az egész nyáron mezítláb járó falusi Marcsák és Julcsák is korcsolyázni fognak. A ródliról kár beszélni is, hiszen falun a szánkázás nemes sportját jóval előbb ismerték, mint az enervált városi ember. Ha ebhez még hozzávesszük azt, hogy manapság még a szegény ember is a saját szervezete iránt való kötelességnek tartja már,hogy keservesen össze- kuporgatott fillérei árán legalább egy-két heti nyári üdülést szerezzen magának, a mely üdülés közben szinte elkerülhetetlen a mindkét nembeli fiatalság ismerkedése, egybekapcsolva egészséges, szabad természetben való futkározással, hevenyészett táncmulatságokkal s bizalmas, de a mellett mégis szoros felügyelet alatt álló erdei sétákkal: könnyen eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a bálokra ma már igazán semmi szükség nincsen. Az utóbbi évek folyamán a nagy elite bálok rendezői szinte kétségbeesett erőfeszítéssel száz és száz hóbortosabb ötlet nyélbeütésével birtak csak publikumot fogni a női szabók legújabb remekeinek. Szegények, milyen nagyon hasonlítanak a struc-madarakhoz, homokba dugták a fejüket, nem látták, hogy a színes rongyokat milyen észrevétlenül, de milyen biztosan váltotta fel ez a szürke fogalom: kosztüm Ennek a ruhaviseletnek az a sajátsága, hogy mindenhová beleillik, csak éppen bálterembe nem. A kosztümnek még hozzá meg van a sajátságos varázsa is, mint a szürke férfiruhának, hogy t. i könnyebb vele élet- társat fogni, mint egy rosszul szabott frakkal, vagy pedig egyetlen alkalomra készült tüneményes báliruhával. Végül talán még azt a megjegyzést kockáztatjuk meg, hogy az egészségesen gondolkozó társadalom nem is fogja siratni a bálok alkonyát. Hogyan Kerül a „Kuruzsló“ az izraelita nőegylethez? A Váci Hírlap múlt számában megjelent a „Kuruzsló hatása“ cim alatti cikk után, melyre tudom, hogy a leányegylet vezetősége nem fog válaszolni — azért, hogy az ügyet és annak előzményeit mindenki tisztán lássa, a következő felvilágosítást adom: Tiz évvel ezelőtt alakult az izr. jótékony célú leányegylet minden más egylettől függetlenül. Minthogy a jótékony cél gyakorlására tőkéje kicsiny volt, előadta Csiky Gergely Nagymamáját óriási erkölcsi és anyagi siker melleit. Ezen felbuzdulva éven- kint önállóan rendezett sikerüli mulatságot, mig az izr. nőegylel vagy egyáltalában nein tudott mulatságot rendezni, vagy pedig mulatsága nem sikerült annyira, mint óhajtotta. Hat évvel ezelőtt az izr. nőegylet akkori elnöksége közös mulatság rendezésére kérte fel a leányegyletet és igy ez idő óta 3, vagy 4-szer közösen rendeztek mulatságot. A legutolsó együttes mulatság a múlt évben volt és azóta haragosa az izr. leányegyletnek, — (mert sem a nőegylet tagjainak nagy része a leányegylet ellen, sem a leányegylet a nőegylet ellen nem tart haragot,) — melynek elnökségét megsértette, melyet meggyanúsított, hogy a mulatság jövedelméről nem számolt el, sőt az őket illető részt nekik át sem adta. Az igaz, hogy utóbb elismerte, hogy késedelmesen mégis pár nappal az elszámolás után kapták meg az összeget, átadta azt a leányegylet a nőegylet pénztárnokának. — Ekkor mindkét egylet elhatározta, hogy közösen többet nem rendez mulatságot. Az idén az izr. nőegylet elhatározta, hogy mulatságot nem rendez, a leányegylet pedig, — mely teljesen önálló, — azt tette programul, hogy Földes: Kuruzslóját adja elő táncmulatság keretében. A nőegylet tudván, hogy a lányegylet mulatsága sikerülni fog, annak erkölcsi és anyagi sikerében osztozkodni szeretett volna a nélkül, hogy a leányegylet vezetőségének elégtételt adott és őt hivatalosan az együttes működésre felkérte volna. Jöttek tehát a félhivatalos közbenjárók. Midőn kérésük meghallgatásra nem talált, akkor a nőegylet vezetőségének tagjai a nőegylet tagjait felkeresték és rábeszélni igyekeztek, hogy a leányegylet mulatságára ne menjenek, hogy igy annak sikerét elő ne mozdítsák, (arra nem gondoltak, hogy ezt a szegények éreznék meg.) Hogy ez nem sikerült, azt tudja mindenki, a ki a mulatságon jelen volt, mert alig hiányzott a helybeliekből 6—8 oly család, a mely „személyes részvételével és jelentős összeget képviselő felülfizetésével“ távol maradt. A terem zsúfolva volt reggelig, a a színdarab fényesen sikerült, a jó kedv a legmagasabb régiókban tombolt, hogy a mulatság ennyi akadály dacára is sikerült és a bevétel az idei rossz pénzügyi viszonyok és egyes családok „tekintélyes felülfize- tése“ hiányának dacára is csak 90 koronával voll kevesebb mint a múlt évben, — a felüifizetések pedig még mindig jönnek Mivel nem szokásom, hogy más ügyeiben beavatkozzam, nem szivesen beszélek az izr. nőegylet f. hó 5-iki gyűléséről sem, a mely elől a hölgyek egy tekintélyes része — kik a ieányegylet mulatságán jelen voltak, Budapestre utaztak — és a hol a múlt számban megjelent cikk nőegyleíi szerzője szerint, a két egylet közti harag fokozódott, pedig ott csak— a nőegyletiek voltak jelen. Miért szítanak viszályt? Különösnek tartom azonban, hogy ott egy másik önálló egylet (a Ieányegylet) távollévő elnöknőjéről oly szokatlan ban.1 I
