Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-05-11 / 36. szám
tiuszonheíedih évfolyam 36. szám. Vác, 1913 május 11. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: Dercsényi Dezső. Ny Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) ilttér sora öO fillér. Telefon-szám 17. NEM KELL vác —hatvani vasút. Vác, május 10. Budapest székesfőváros törvényhatóságának e hét közepén tartott közgyűlésén Schön I. (telefonszám: 25—48) interpellációt intézett Bárczy István polgármesterhez: van-e tudomása arról, hogy a kormány legközelebbi békés időben meg fogja építeni a vác—hatvani vasútvonalat s mit szándékozik tenni, hogy a vasút megépítését megakadályozza. (Az igazság érdekében konstatálnunk kell, hogy Schön úr nem ért éppen a nagy ügyhöz, mert koncesszióról beszélt s úgy gondolja, hogy vicinálisnak épül a vác —hatvani vasút. De ez a lényegre mintegy.) Bárczy polgármester nem tarthatja valami nagyon sürgősnek a fővárosra nézve ezt a vasutat, mert az interpellációt „kiadatta magának“ s a válaszadást elhalasztotta ad grecas calendas. Nincs szerencsénk ismerhetni Schön 1. (telefonszám: 25—48) törvényhatósági bizottsági tag urat, de mert szava az ország fővárosának képviselőtestületében elhangzott, mely úgy fest mintha egész Budapest érdekét fejezné ki, ne maradjon válasz nélkül, próbáljuk meg a válaszadást. Mert mi kevésbbé vagyunk érdekeltek, mint Sebőn úr és társai, kik nem országos érdekeket hanem telhetetlen fővárosi zsebeket féltenek egyenesen a vidék, nagy országrész kárára. Schön I. úr és társai a vác—hatvani vasúttól féltik, a főváros forgalmát mondván, hogy annak megépülése esetén nyugati Magyarország elkerüli Budapestet. Ezen a címen követelhette volna a cegléd—szolnoki vonal megszűntetését, mert ezen az utón egész Szerbia és Románia Budapest elkerülésével eljuthat Oroszországig, követelhette volna teljes magyar sovinizmusával a Szolnok—hatvani vasút sínjeinek felszedését, mert ezen át meg a főváros ! látása nélkül az egész keleti Magyarország a Dunántúl kivételével elvasuíazhat az ország bármelyik részébe. Csak régen vezetett minden út Rómába, csak addig volt helyes az a vasúti politika, hogy minden legolcsóbb út Budapesten át vitt a zónadijszabá ssal, míg a magyar fővárosnak európai várossá való felfejlesztése volt szükséges, de mihelyt Budapestből igazi nagyváros lett és az ország minden más városa sorvadt e miatt, abban a pillanatban megszűnt a jogosság a e politikának. A mint meg is szűntették. Csak a legutóbbi tiz év eseményeire mutassunk rá: a komáromi vasúti hid két keskeny sínpáron összekötötte északot a déllel és elkerüli a fővárost. A bajai Duna-hid kele tét a nyugattal és ismét nem látják az utasok Budapestet. És végső slágerül: a sokat és sokszor megkorrigált zónadijszabá st hatályon kívül helyezték, ma már a rendelkezésre álló vasúti útvonalakon Budapest elkerülésével el lehet jutni az ország bármelyik részéből bármelyik vármegyéjébe. Vájjon ártotí-e Magyarország fővárosának ez a helyes, csendben végrehajtott, de évtizedeken át hangosan követelt vasúti decentralizáló politika? Az egész ország egy szóval felel rá: nem! Mert Budapest aránytalanul nőtt a legutóbbi népszámlálás szerint, az építkezések sehol sem oly sürgősek és nagyok, mint a mi keletből kinőtt nyugati metropolisunkban, a magyar ipar, a magyar kereskedelem ma is Budapest nevéhez van fűzve, a pénz és hatalom a Duna kétparti városában van otthon. Csak Schön I. és kis társasága tagadja, hogy országos érdek ez a helyes vasúti politika. Bizonyos, hogy Schön úrék többszörös háziurak, (e nélkül be sem kerülhetnek főváros törvényhatóságába,) a kiknek észjárását nagyon könnyű megérteni. A régi időben munka, tartalom, gond nélkül meggazdagodott hatalmassá- j gok ma Molochnak képzelik magukat. És ha Moloch éhes, akkor szedjék fel az ösz- szes síneket, csak azok maradjanak, melyek Budapestre vezetik a pénzt és az embert. Az ember munkájának értékével, a pénzzel aztán talán rövid időre jól laknak Schön 1. úr és néhány társa. De ime, a vidék, Budapest kivételével, egész Magyarország nívóra akar vergődni és a fejlődő kereskedelmi politika szolgálja s már — végre — az országos érdekeit Egész Franciaország lehet Páris, mert Franciaország francia, de egész Magyar- ország nem lehet Budapest, az internacio- nális, magyar jellegzetesség nélkül levő konglomerátum, melytől 20 —30 kilométerre már úr a német és a tót nyelv. Az egyenlőtlen vitában nincs szükség emlegetni váci érdekeket, mikor egész Magyarországról van szó Budapestet is beleértve, de kikapcsolva belőle Sebőn úrékat minden rövidlátó önzésükkel. Es szerencsénk nekünk, az egész országnak, hogy az átlátszó terveknek nem ül fel az irányitó politika. A vác —hatvani vasút régen óhajtott megalkotása akkor termé- kenyülí meg, midőn Marx János, a magyar kir. államvasutak igazgatóságának elnöke váci nagybirtokos lett. Attól az időtől számíthatjuk, hogy bizonyossá válik az országos érdek megvalósulása. És köze! fekszik a gondolat, hogy az ő politikamentes működése hivta fel az alkotó kormányhatalom figyelmét arra, hogy lehetetlen elzárkózni vasúti, kereskedelmi s minden más országos vágyak elől: be kell fejezni Budapest körül a nagy körvasutat, mely annak nehéz és fölös teherforgalmát elvezeti: a vác —hatvani vasutat. A mi országos érdek, nem helyi érdekeltség utján, hanem a magyar állam által. Mindezeket azonban Bárczy István a k ha nem lenne polgármester, diplomatának és bediene, nem igy, ilyen formában fogja elmondani válaszkép a főváros közgyűlésén. Mert ő ismeri embereit s tudja, hogy Schön 1. úr (telefonszám 25—48) nagyfuvaros, nagyvállalkozó és többszörös ház- ulajdonos. Ezeknek nem lehet azt mondani, hogy Kína módjára már próbáltak a haladásnak hatalmas falat építeni az útjába, de az előretörő haladás láthatatlanul, győzedelmesen átemelte magát minden akadályon. Ezt a háziúr és klikk nem érti meg. Hát inkább nem is válaszol nekik. A rendőrség államosítása. Vidéki városaink közgyűlésein, a vidéki és fővárosi sajtóban sok szó esett már róla, hogy azokat a terheket, melyeket a városok állami feladatokképen viselnek, az állam bár részben átvegye, illetőleg költségeiket a városoknak visszautalja. így alig féléve Pápa város körirata, melyhez a vidéki városok mihamar csatlakoztak, határozottan rámutatott, hogy főleg a közrendőri szolgálatok végzése elsősorban állami ügy s ennek terhét ma a városok mégis maguk viselik illő ellenszolgáltatás nélkül. A falvak is könnyített helyzetben vannak e tekintetben, mert ott nem számítva a lótó-futó községszolgát, a közrendre az állami csendőrség ügyel fel. Nem is csoda aztán, hogy elég sok tekintélyes alföldi szinmagyar város, melyeknek alkoímányvédő hazafiságában nincs okunk kételkedni, a maga területének közrendi felügyeletét átadta a csendőrségnek. Budapestnek, a vidék rovására még mindig annyira hizlalt Budapestnek, van állami rendőrsége, de mért nem jutnak hozzá e teher-megkönnyebbitéshez a vidéki városok is, melyek a közterhek viselésére Budapestnél annyira aránytalanul kevesebb előzetes erősítést kaptak s melyek erősítése, kivált nemzetiségi vidékeken, napjainkban annyira előtérbe nyomul. igaz, tett kísérleteket pár évvel ezelőtt a darabont kormány, hogy vidéki városainkba az államrendőrségeí, vagyis inkább a maga darabontjait bevezesse. Ez pedig főleg a debreceni csúfos emlékű főispán-beiktatás után történt, mikor a városi rendőrség jóindulatú észre nem vevéssel engedte a kir. biztost érdeme szerint megnyivákolfaíni. A darabont rendőrség akkori erőszakolt bevezetését a jóravaló magyar városok erélyecen megakadályozták. Azokból a kezekből nem akarták városainkba fogadni az ajándékba hozott trójai falovat. A városok helyzete halaszhatlanul sürgős megsegittetést követel, tényleg éppen a közrendészeti terhek átvétele a legigazságosabb és legcélszerűbb megsegítés volna, de összes városi rendőrségeinket egyszerűen átadni a bármikori kormányhalom
