Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-05-04 / 34. szám
Huszonhetedül évfolyam 34. szám. Vác, 1913 május 4. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyil'tér sora öO finér. Telefon-szám 17. NAGYTEMPLOMUNK Mátyás Korabeli müemléKei. Vác, május 3. A Váci Hírlap közlése utján értesült nem csupán városunk közönsége, de a lapunkból átvett híradásból az egész magyar olvasó közönség, hogy mily nagy műtörténetbecsű szentély-korlátot rejteget a mi büszke Nagytemplomunk. Dr. Éber László egyetemi tanár, az Országos Műemlékek Bizottságának előadója a múlt kedden mutatta be az Országos Régészeti és Embertani Társulat gyűlésén nevezetes fölfedezését a tudományos világnak. A váci székesegyház szentély-korlátja címen tartotta nagyérdekű előadását, melyet több vetített képpel élénkített. Előbb általános vonásokban ismertette nagyszámú hallgatósága előtt azokat a kevés művészi emlékeket, melyek a AAátyás-korabeli építészet nagyszerűségének hirdetői. Nagytemplomunk művészi méltatása után annak tulajdonítja, hogy eddig ismeretlenül maradt legértékesebb berendezésdarabja, a szeníélykorlát, hogy AAaulpertsch kupola- fesímén/e és a kremsi Schmidt oltárképei kötik le a szemlélő figyelmét. A szentély- korlát jelentőségét nem csupán művészi becsénél fogva méltatja, hanem azért is értékeli, mert a renessance-kor nagyon kevés emlékének számát szaporítja és rámutat arra, hogy milyen érdekes adattal gyarapítja ismeretünket az az eljárás, mely- lyel az ujabbi művészet a korábbi művet a maga hatáskörébe belevonja. AAegáila- pithatja, hogy a miként a budai várat nem Mátyás király, hanem Zsigmond épiííeííe és Mátyás a meglevőt a renessance művészeivel átalakíttatta és föl díszítette, úgy díszítette föl nagy humanista püspökünk, Báthory Miklós olasz művészekkel a Géza király által épített Nagyboidogasszony templomot. Előadása további folyamán a vetített képekben bemutatott szeníélykoriátot ismertette, figyelmeztetett, hogy a pillérszerű tagokból álló korlát két-két darabja durva homokkő-utánzat, míg a többi finom paíi- nájú, sárga márványszerű mészkőből van művésziesen faragva. Formái a quaírocento művészetben nagyon szeretett gyümölcs motívumok. A 32 különböző kompozíciónak egy a jellege. De nem csupán egymásközt ilyen nagy a hasonlatosság, hanem fennmaradt többi emlékeinkkel is vo- násról-vonásra megegyezik. Bámulatos volt a hatás, mikor a váci ballusztrád után a budaváriakat vetítette falra. A külömbségeí csak annyiban láttuk, hogy a budaiak rosszkarban fenmaradt példányok, mig a váci pillérek egyíől-egyig épek. Még a méretekben — 68 centiméter — is megegyeznek. Az anyaguk azonban más. A budaiak durva homokkőből vannak faragva, mig a váciak mészkőből, melyet valószínűleg a Naszály hegye szállított. Minthogy a korlát alkata a XV. század művészi ízlésére vall, keletkezési időpontját ennek végére, 1450-re teszi. Rátért végül a váci múzeumban látok emlékkövekre, melyeket a muzeum-egye- süleí tavaly ősszel a ferencrendiek kertjében rendezett ásatásában szerzett és az e korbeli töredékeket a Nagytemplomban levőkkel azonosoknak mondja. Befejezve nagy figyelemre méltatott előadását annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy az ásatásokat folytatni kellene, mert remény kecsegtet arra, hogy a művészetkedvelő Báthory Miklós püspök építészeti tevékenységének sok értékes emléke kerülne még felszínre. Az elhangzott előadás után dr. Gerecze Péter tanár szót és ismertette a tavalyi ásatás eredményeit és a váci muzeum-egye- süleí kötelességévé tette, hogy folytassa ez irányban megkezdett munkásságát. Ez a fölhívás szólásra késztette dr. Tragor Ignác múzeumi elnököt, a ki készséggel elismerte, hogy ennek a feladatnak a megoldása a váci muzeum-egyesületre hárul, de rámutatott azokra az akadályokra, a melyek ennek megvalósulása elé gördülnek. Nevezetesen, hogy a volt vár helye most szőlővel van beültetve és az ásatásra engedély nem kapható. Végül dr. Küffler Béla mérnök a AAűemlékek Bizottsága és a Régészeti Társulat támogatását ajánlotta föl, a mire ár. Kuzsinszky Bálint aleinök a gyűlést bezárta. Úgy halljuk, hogy dr. Éhei- László ezt, a minket oly közelről érdeklő felolvasást a váci muzeum-egyesület fölkérésére Vácon megismétli és így alkalmuk lesz azoknak is gyönyörködni nagyérdekű tanulmányában, akiknek nem volt módjukban ezért Budapestre utazni. A Picoí-gyár pusztulása. Különös jószerencse megőrizte Vác városa] az utóbbi években az egyik legborzalmasabb pusztító elemtől, de a péntek éjszakai tűz után még inkább könyöröghetünk, hogy íűzveszedelem kerülje el városunkat, mert ha ez a könyörgés nem használ, rettenetes pusztulás lesz egyszer Vácon! Az el nem titkolható igazság az, hogy ötnegyed óráig éghetett a Picoí-gyár, mig egy csepp vizet kapott a tétlenül álló tűzoltóság! Borzalom elképzelni, hogy mekkora veszedelem állhat elő, ha a szomszédos fatelepek vízhiány miatt kigyulladnak: akkor ma lángokban állna a sok magánépületen kívül a Kobrak-gyár, a vasúti pályaudvar, a szövőgyár és a Lőwinger-féle bútorgyár. Szerencsénk a szerencsétlenségben, hogy a szél megfordult és az ököl- nyi tűzcsóvákat a szent-István-tér felé vitte. Lehetetlen, hogy az előfogatok s ezzel a vízszolgáltatás kérdését legközelebb ne rendezze a város képviselőtestülete. Hiába a tűzoltóság ambíciója, hogy motoros fecskendője legyen, lehet a legtökéletesebb tűzoltó szerkezete, ha nincs vize hozzá. Addig is, mig a vízvezeték szolgáltatja a vizet, a képviselőtestületen a sor és a felelőség, hogy rendezze a tűzoltáshoz szükséges előfogaíok ügyét. Százezrekre menő értékek vannak veszedelembe, a felelőséget nem vállalhatják a város képviselői a nélkül, hogy gyorsan ne cselekednének! Kálló rendőrkapitány a városszerte felhangzó jogos kivánalmaknak már a mai nap folyamán eleget tett: a veszedelem megelőzésére számos propozicióval járult a városi tanács elé Írásban. Ezekkel az előterjesztésekkel a tanács már a legközelebbi gyűlésében foglalkozni fog, hinni szerefnők a város lakosságának biztonsága érdekében, hogy azokat kibővítve tovább adja és megszavaztatja a képviselőtestülettel, hogy a felizgult kedélyek megnyugodhassanak, a lakosság pedig azzal térhessen éjjeli nyugovójára, hogy anyagjainak védelmére városa a mai körülmények közt megtett minden lehetőt. A Picoí-gyár tizenhét év előtt alakult Vácon. A francia származású mosóporgyáros akkor határozta el, hogy találmánya könnyebb értékesítésére egyes országokban fiók gyártelepeket létesít. Magyarország és a Balkán részére Vácon rendezkedett be a gyár. A néhai Benkár Dénes- féle pajtát vásárolták meg s kevés átalakítással gyártelepnek és lakóháznak rendezték be. Átlag harminc ember dolgozott a gyárban, nagyobbára csomagolással és szállítással, mert a mosóporgyártást az uj és modern gépek teljesen elvégezték. Ez a gyártelep gyulladt ki szombatra hajló éjszakán s bárha a gyár maga gépeivel együtt megmeníeteít, irtózatos pusztulás képét mutatja a szení-István téré eső homlokzat. Fél tizenegy óra lehetett, mikor rémes dörömböiéssel Farkas József gyárigazgatót és feleségét felköltöífék. Annyi idejük volt csak, hogy a szomszéd szobában alvó kis leányukat ölbe kapták s menekülhettek, Már ekkor megkondulí a Rókus kis harangja, a gyár sípja türelmetlenül hívta a vész helyére a mentők csapatát. Közben rémes lármával szólt bele a közeli sinpá- rekon a mozdonyok sípszava, majd az öreg Roskoványi kongatása hangzott szél az egész városban. A tűzoltóságon nehezen készülődtek, mert nem volt előfogat. A tűzoltóság már régen künn volt a veszedelem színhelyén, de ott oltáshoz szükséges eszközök még mindig nem jelentek meg. Täuber tűzoltó- parancsnok elsősorban a nagyobb veszedelem meggátlására gondolt. Északi szél fújt, mely a tűzcsóvákat a szomszédos Neuwirt- és Grünhut-féle fatelepekre csapta le. Hogy mily helyes volt ebben az irány-
