Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-04-02 / 25. szám
HuszonheíediK évfolyam 25. szám. Vác, 1913. április 2. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. u , Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. A Kobrak-gyár csődben. Vác, április 1. Az 1912. évi statisztikai kimutatások szerint külföldről 36 millió korona értékű cipőt hoztak be Magyarországba! És akkor még dolgoztak a Moskovics, Pedikop, Robur és a Kobrak-gyárak. A tegnapi nappal teljesen ráengedték a külföldet Magyarországra, hogy szabadon garázdálkodjék benne selejtes gyártmányaival, a midőn csődbe kergették a világhírű magyar cipőgyárat: a Kobrakot. Érzi minden magyar ember, hogy a magyar iparon iszonyú sebet ejtettek e csőddel. A rideg, a törvény szakaszait tekintő törvényszék is, mely kénytelen volt a csődöt kihirdetni, érezte, hogy itt elpusztul a magyar ipar egyik szépen fejlődő ága, ha csőd lesz és szokatlanul, kétszer huszonnégy órára elhalasztotta tárgyalásait: hátha ez idő alatt sikerül a hitelezőknek megegyeznek. És mig a törvényszék igy gondolkodott, hol volt a magyar kormány, melynek kötelessége a magyar ipar védelmére sietni ? Hol volt a Magyar Védőegyesület, melynek a társadalommal a háta mögött kellett volna kényszeríteni a kormányt arra, hogy a világmárkát megmentse? A Lukács-kormánynak csak parancsoló szava kellett volna ide s a veszekedő nagybankok elnémulnak és megegyeznek. A kereskedelmi minisztérium iparfejlesztő ügyosztályának hathatós szava lehetett volna és most, mikor látni kellene a magyar iparpáríolást, de megnémult az csodálatosan! És veszélybe döntöttek nemcsak egy hatalmas, világhírű gyárat, de a bűnös gondatlansággal viszik a csőd feli busz és egynéhány fióktelepet, ezer és ezer család kezéből ütik ki a betevő falatot! Mert ha kapzsi kezek elvágták a fa éltető gyökerét, nem élhetnek meg az ágak, nem hozhatnak gyümölcsöt! A nagybankok irigykedése, hogy egyik se vehesse birtokába a jövedelmező gyárai, okozta a csődöt. Legnagyobb követelései a Kobrak-gyáron a Kereskedelmi Banknak, az Országos Központinak voltak. Csak ezután következtek a többi pénzintézetek és a különböző áruhitelezők. Tulajdonképen a legfőbb hitelező Kobrák Mór volt. Ennek 27 millió korona követelése volt a gyáron. Kobrák azonban beleegyezett, hogy a békés megegyezés érdekében egyelőre lemond a követelésének érvényesítéséről és nem kifogásolja, ha ő csak akkor kerül majd sorra, amikor a többi hitelező már megkapta a járandóságait. Azután elkezdődött az egyezkedési tárgyalások hosszú sorozata. Legfőbb baj persze azokkal volt, a kik a fizetési zavarokat megelőző időkben külön zálogjogokat szereztek a társaság vagyonára. Először is baj volt a Nemzeti Takarékpénztár és Bank r.-t.-gal. Ez a Kobrák Mór ingatlanaira szerzett százezer korona erejéig zálogjogot. Hosszas tárgyalások és alkudozások után ezt még akceptálták a többi hitelezők. A Kereskedelmi Bank 1,100.000 koronás követelése 960.000 korona erejéig biztosítva volt deponált értékpapírokkal és olyan időben szerzett zálogjogokkal, melyek csődjogi szempontból megtámadhatatlanok. A Kereskedelmi Bank mindazonáltal kijelentette, hogy a békés kibontakozás érdekében ezekről a külön biztosítékokról lemond a többi hitelezők javára. Az Országos Központi Takarékpénztárnak 700.000 korona a követelése, mely 500.000 korona erejéig van biztosítva. A zálogjogi biztosítás alapjául szolgáló okirat 1912. szeptember 30-án kelt és október 1-én érvényesítették. (Ezek a dátumok még fontoo szerepet fognak játszani a csődügyben.) Az Országos Központi is kijelentette több alkalommal a hónapokon keresztül folytatott egyezkedés: | tárgyalások során, hogy a békesség kedvéért éppen úgy, mint a Kereskedelmi Bank, ő is lemond a zálogjogáról. Ilyen módon sikerült volna is a vállalat szanálása, melynek érdekében az állam is fölajánlott egy félmillió koronás kölcsönt. Egy hét előtt hirtelen megrekedt a szanálási akció és az egyezségi tárgyalások szekere. Az Országos Központi Takarékpénztár ugyanis a többi hitelező nagy megrökönyödésére egyszerűen kijelentette, hogy ő nem mond le az 500.000 koronás zálogjogáról. Az erre vonatkozó korábbi Ígéreteit kéri semmisnek tekinteni. És pedig azért vonja vissza ígéretét, mert az állam által felajánlott félmilliós kölcsön olyan föltételekhez van kötve, miket nem lehet akceptálni. A kereskedelmi miniszter ugyanis azt kívánta, hogy a hitelezők kötelezzék magukat, hogy öt esztendőn keresztül még akkor sem kérnek csődöt a vállalat ellen, ha az veszteséggel fog dolgozni. Ebben a kérdésben tárgyalások folytak a kormánynyal, de az nem akart engedni az álláspontjából. Az Országos Központi Takarékpénztár megváltozott magatartása következtében a békés kibontakozás minden reménye megszűnt. A többi nagy hitelező tehát kénytelen volt sürgetni a csődnyitást, mert attól tartottak, hogy a csődtörvényben előirt hat hónap elteltével jogerőssé válik az Országos Központi Takarékpénztár által szerzett zálogjog, mely most még a siker minden kilátásával megtámadható. A Leszámítoló bank által benyújtott csődkérvény tehát a hitelezők összeségének érdekeit szolgálta a külön kielégítésre számitó Országos Központi Takarékpénztár ellen. Szombaton volt az első tárgyalás a törvényszéken. Ezt elhalasztották hétfő délre, abban a reményben, hogy az Országos Központi Takarék pénztárral sikerül mégis valami megegyezést teremteni. Nem sikerült. A passzívák körülbelül tizenegy millióra rúgnak. Ebből négy millió az alaptőke és a tartalékok, 2.7 millió Kobrák Mór követelése és 4.8 millió az idegen nil elezők követelése. * Mint előre látható volt a kereskedelmi törvényszék megnyitotta a csődöt a Kobrak- gyár vagyonára. Értesülésünk szerint a csődnyilás dacára üzemben marad egyelőre a gyár, mert még a csődnyiíás előtt meg volt a megállapodás a főbb hitelezők között, hogy a gyár üzemben maradjon és a csőd folyamán reorganizáltassék. Az erre vonatkozó tárgyalások, mint halljuk, már meg is indultak, minthogy az Országos Központi Takarékpénztár a tegnapi csődtárgyalás során jogerős kijelentést tett arra vonatkozólag, hogy zálogjogi előjegyzéséről hajlandó a hitelezők javára lemondani, ha a csőd megszüntetését, vagy meggátiását lehetségessé tevő megegyezés jön létre a hitelezők között. Az árúhitelezők, a kik eddig a legmerevebben viselkedtek, mert azt hitték, hogy a bankok, főleg pedig Kobrák Mór nem fogja engedni a csőd elrendelését, ma már másképpen gondolkoznak és a reménytelen csődíelszámolás helyett szívesebben fogadnának el egy tisztességes egyezségi kvótát. Hogy azonban ezek a tárgyalások eredménnyel végződhetnek-e, az még bizonytalan ugyan, de nem egészen reménytelen. * A csődtömeggondnok Horváth Elemér dr. budapesti ügyvéd. Tegnap délutánig még nem volt künn Vácon, a gyárban. Úgy tudjuk, hogy Gutíentag Lipót műszaki igazgató ment be őt informálni. A csődíömeggond- nok helyettese Majer József dr. váci ügyvéd, a ki a délelőtt folyamán a járásbíróságnál hallotta, hogy a törvényszék kinevezte. Vele sem érintkeztek még. A Kobrak-gyár munkásai a válság alatt megbecsülni való békességben, nyugalommal dolgoztak. De hogy tegnap hire jött a csődnek, sorsuk bizonytalansága felvitte őket a városházára. Azt kérték dr. Franyó István polgármesterhelyettestől, hogy vigye őket a kereskedelmi miniszter elé. A pol- gármesterhelyeltes a kérelem teljesitését megtagadta, mondván, hogy csőddel állunk szemben, igy mit sem lehel már tenni. Ezért a munkások maguk mentek le Beöthy kereskedelmi miniszter elé, a ki igen szívesen fogadta őket. Kijelentette, hogy a Kobrák csődjéről csak tőlük értesül s azt az ötszázezer koronát, mit a gyár szanálására felajánlott, most már nem a hitelezőknek adja, hanem arra, hogy a gyárat üzemben tarthassák. Különben mindéül el fog követni, hogy a világhírű gyár meg ne szűnjék.
