Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-04-02 / 25. szám
A poén. Irta: Raj Nándor. A kezdő irók esetlen és félénk mozdulatával állt meg a szerkesztő előtt és dadogva mondotta: — A barátaim azt mondták, hogy a szerkesztő úr támogatja a fiatal Írókat . . . azért voltam bátor .. . azért merészkedtem . . . Ha kegyeskedne a szerkesztő úr ezt a kis mit . . . dolgozatomat .. . Singer úr, a szerkesztő, véletlenül épen jó hangulatban volt és mosolyogva vette át a kéziratot Benedektől. Látszólag figyelmesen olvasta végig a sorokat és Benedek szorongva leste a hatást. A novella drámai motívumban íródott, de a szerkesztő arca mégis derült marad. Benedek ezt rossz jelnek vette és zavartan törölgette verítékező homlokát. — Kedves Benedek barátom — mondta Singer — nagyon sajnálom, de ezt a „művét“ nem közölhetem! Nagyon naiv dolog, mondhatnám, hogy komikusán naiv! — Bocsánat szerkesztő úr, de talán .. . talán nem mélíóztatoíí elég figyelemmel ... — De igen! — kacagod — nagy figyelemmel olvastam s épen azért mondhaíom, hogy ezt nem hívják semminek! Még a legelemibb dolgot is elejtette benne. Hogy hívhatják egy novella hősnőjét Sárának, mikor azt ma, a legjobb esetben is Sárinak, de inkább Zsazsának, sőt Saraknak mondják! Aztán meg olyan gyermekesen érzeleg, hogy igazán nevetséges! Mért nem ir inkább humoros dolgot, azon talán sírnának! — Én úgy gondolom szerkesztő úr, hogyha valaki nem lehet Marii Twain, akkor . .. — Látja, ez egészen jó mondás volt! Magának úgy látszik van érzéke, azért hát ne csüggedjen el, hiszen Mark Twain sem ott kezdte, ahol végezte! Maga még írhat jót is. — Akkorhát ezt nem remélhetem ... — Nem, ezt semmi esetre sem! Próbálja még átírni, különösen a poént. .Ma nem hal meg a meg nem értett Íróval a ;kedvese, hanem keres magának egy gazdag barátot. írja meg ilyenformán, akkor talán sikerül. No, a viszontlátásra! Sok a dolgom! Benedek kilámolygotl a szobából és mint az alvajáró ért haza a kis kopott hónapos szobába. Csilla, a barátnője, kétség és remény között várta. — Nos? — kérdezte rosszat sejtve. Nem fogadta el! Azt mondta, hogy nem hívják semminek! — Látod, én mindig mondtam, hogy te többre tartod magad annál, a mi vagy! — Csilla! Hát már te is igy beszélsz? — Hát hogy beszéljek? Talán nincs igazam ? Mindég azzal hitegetsz, hogy fogsz olyat írni, a mi világhírűvé tesz és a te ragyogásodnál sütkérezhetek én, a múzsád! És mit irsz ? Hülyeségeket, a mit senki- sem vesz be! — Csilla! Te mondod ezt, a ki a lelkem vagy, te? Mással nem törődöm, de te . . . — ludom! Más nem ért meg, de nekem meg kell érteni ugy-e, mert a lelked vagyok! Nohát nem értelek már én sem, mert éhes vagyok! Benedek elsápadt és úgy érezte, hogy Csillának igaza van, különösen abban, hogy éhes. Csendes rezighációval mondta: 2 — Te már nem szeretsz Csilla! — Nem! — Nem? Hát tudd meg, hogy én sem szerellek! — Nem? Jó! Hál akkor elmegyek! Magából a szerelemből nem lehet megélni. Nyomasztó, kínos csend állott be. A nyomorúság ott lebegett a szobában és a szerelem gyenge volt arra, hogy elűzze. A leány mozdult meg újra. — Hát most megyek! — Hát menj! — isten áldjon meg! Lassan megindult az ajtó felé, aztán egyszerre lecsüggedt a feje és mintha egy pillanatra szánakozott volna Benedeken, visszafordult. — Ha majd eszedbe jutok és talán látni akarsz, Írjál. Kovácsáénál fogok lakni a kender-utcában, oda irj ... Kovácsné nagyon jó asszony és nagyon tiszta. Ugy-e nem felejted el ? írni fogsz, jó ? — - Jó. — Szervusz Benedek! — Szerv isz. Egy kicsit utánna nézett, a mig Csilla végig ment a folyosón, aztán egy nagy sóhaj szakadt fel a melléből és a szemeire fátyolos köd borult. Sírt naivan, mint egy novebahős. Aztán oda görnyedt a kopott asztalhoz, kiteregette maga előtt a kéziratot és újakkal cserélte fel a neveket. A végét pedig megírta úgy ahogy történt. Válás sok könnyel, semmi csókkal és egy rideg, üres jövő perspektívájával. Mire készen volt, egészen megnyugodott. Teljesen meg volt elégedve és nagy önbizalommal hitte, hogy ez a poén tetszik majd a szerkesztőnek. Nyomban el is vitte. Minden akadály nélkül bejutott az előszobába. Tétovázott. Nem tudta, hogy köhögjön-e, hogy észre vegyek, vagy nyisson be egyenesen a másikszobába. A feleletet egy kalap adta meg- amely ott díszelgett előtte a fogason. Egy hatalmas női kalap, két fehér strucctollal. Lélektelenüi meredt a kalapra és egyszeriben megszédült. Csak percek múltán tért magához és akkor egy ijesztő, artikulálatlan hang szaladt ki a torkán! A hangra mozgolódás támadt a másik szobában és kisvártatva kilépett a szerkesztő. (Befejezése vasárnapi számukban.) ____________VÁCI HÍRLAP Hírek. Öngyilkos-jelöltek a Kúrián. A rendőrkapitányság előszobájában tegnap halálsápadtan feküdt pokrócokkal letakarva egy szőke hajú, fiatal leány. Ugyanekkor a Kúria egyik lefüggönyözött szobájában mozdulatlanul, iszonyú kínok közt egy fiatal legényember könyörgött élete megmentéséért. A tizenhat éves leány szenvedésteli arca némán tűrte a méreg romboló hatását, a legényember fájdalmában fel, felkiáltott és orvosi kért. A leányt nagy Galeotío kergette a sir szélére, a fiút még nem tudni micsoda. Nem leheteti kihallgatni. De meggondolatlan tettüknek szerencsére, nem lesz az a folytatása, a mit vártak: az orvosi tudomány megmenti mindkettőjüket az életnek. Hétfőn délután az öt órai vonatból egy fiatal pár szállt ki a váci vasúti állomáson. Megkérdezték, hogy hol van a nagyszálloda, azután komoran, csendesen iparkodtak a Kúria felé. A pelyhedzö állá fiatalember a szállóban kitöltötte a bejelentő lapot, ráírta, hogy szórakozás céljából jött ki Vácra Budapestről Peták Dezső és nővére. Azután enni valót hozattak be és két jpohár sört, majd végül nagy sokáig nem t idott semmit a szálló személyzete a fiatalokról. Éjfél is elmúlt már, midőn a hetes számú szobából rémes segélykiáltások hallatszottak. A portás rohant oda és a leány felöltözötten nyitott ajtót.- Megmérgeztük magunkat! mondotta elhaló hangon és a divánra rogyott. A fiatalember az ágyon kínlódott: ő kiáltozott segítségért. A portás a közelben lakó dr. Kovács Pál orvost költötte fel, a ki csakhamar megjelent az öngyilkosok szobájában és a két halálraszánlnál gyomormosást végzett.Csak- hamar ott voltak a rendőrök is, felvették a tényállás és őrizet alá vették az öngyilkos- jelölteket. Reggelre a leány nagy nehezen átván- szorgoít a rendőrkapitányságra, itt hallgatta ki a rendőrkapitány. A leány a kihallgatás alatt annyira rosszul lett, hogy le kellett fektetni. — Az én anyám — kezdette szenvedő, elhaló hangon a leány vallomását — Budapesten lakik, özvegy asszony, a ki a nyugdijából él. Az én nevem Peták Ilona, tizenhat éves vagyok és iskolába járok. Nem volt nyugtom odahaza. A szomszédok mindig gyanúsítottak azzal, hogy viszonyom van és én nem tudtam beigazolni ártatlanságomat. Nagyon el voltam keseredve és egy ilyen pillanatban úgy határoztam, hogy öngyilkos leszek. Ha rágalmazóim kihűlt testemet látják, talán el fogják hinni, hogy rágalmuk alaptalan és a halálban bocsánatot kérnek tőlem. Egy éve ismerem Gerber Imrét,fa kivel az öngyilkosságot megkíséreltem. Ez a 19 éves fiatal ember fényképész segéd, azt hiszem, szerelmes volt belém. Én nem szerettem őt, tessék megnézni a noteszemet: bele is Írtam, utolsónak. Ő neki panaszoltam el kétségbeejtő helyzetemet s jól esett, hogy megértett. Később elmondtam neki a tervemet is, Imre azt mondotta, hogyha igy van, ő is öngyilkos lesz. Elhatároztuk, hogy kijövünk Vácra és itt választjuk meg, hol követjük el tettünket. ' Hétfőn délután jöttünk ki, a Kúriában vettünk szobát. Megvacsorázfunk a szobában és aztán Imre ciankálit vett elő. Egy késheggyel tett az én sörömbe, egy késheggyel tett a magáéba, azután egyszerre ittuk ki, azt hittük, hogy egyszerre fogunk meghalni. Némán, csendben telt el az idő, nem is tudom, mennyi, mikor Imre a fájdalomtól kiáltozni kezdett, az ajtót döngették s én kinyitottam . .. Eddig tartott a szenvedő leány vallomása és kimerültén visszaesett a divánra. A rendőrség megállapította, hogy az estét a két fiatal lélek levélírással töltötte el. Nem kevesebb, mint tiz levelet találtak a szobában részben leragasztva, részben nyitva. Ott feküdt egy csomó fénykép is, a leány apró testvéreinek fényképe. A kicsiktől meghatóan búcsúzott írásában, a melynek vonásai intelligens lelket sejtetnek. Olt volt Peták Ilona jegyzőkönyve is, a mely, úgy látszik, tanfolyamra járt, tele volt írva, hogyan kell beteget ápolni s mint kell a betegápolásnál, az operációknál a
