Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-03-27 / 25. szám
Huszonhatodih évfolyam 25. szám. Vác, 1912. március 27 VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A drágaság es az állami tisztviselőkVác, márc. 26. A mungókormány megbukott; pedig kár érte ! Két év alatt fűnek-fának annyit Ígért, hogy szinte világrekordot ért el e téren. Legtöbbet pedig a tisztviselőknek Ígért. És mit kaptak a tisztviselők az Ígéret fejében? Szép beszédeket, rózsás reményeket és keserves, tragikusan keserves csalódásokat. Az elégületlenség a tisztviselők közt országos. Nem is csuda. Most is, mint a múltban, ígéretekkel táplálják őket. Sohasem fogadják el az országos tisztviselői egyesület tervezetét, de mindig tanulmányokat végeztetnek a miniszterek régi miniszteri tisztviselőkkel s nem érnek rá sohasem a törvénytervezet végleges átnézésére. így volt ez most Lukács László pénzügyminiszterrel, igy Széli Kálmán alatt stb. Ha valamit kellene adniok, ha a tervezet már- már elkészült: megbukik a kormány. Oly ügyesen, oly politikusán intéznek a tisztviselői fizetések javítása érdekében mindent, mig végül is a minisztereket eszi meg a politika a tisztviselőknek szánt éhbérrel együtt. A politika, óh a politika! Ez minden bajunk kútforrása, minden szegénységünk szülöanyja. A hatalmon levő pártok, az országos képviselő urak, a hatalmas miniszterek rendszerint csak személyi, no meg liferáns-politikát űznek. Ettől hízik Ausztria ; ettől terem a cim, az ordó ! Nem csoda hát, ha „a szociális problémák megoldását“ — a mint találóan irja egy pályatársam minapi levelében - „ma már a társadalom rétegeinek alig egy-két árnyalata várja a kormánytól ; mindegyik a tömör erő segítségével, közszelíemmel oldja meg; ha kell, brachiummal is érvényt szerez saját létérde- ] kének.“ És csodák csodája, csak az állami tisztviselők bíznak még mindig, csak ők várják ölhetett kézzel felülről a jóakaró méltatást. És méltatás helyett mindig csak igeretet kapnak, néha alamizsnát is, hogy ne kelljen szé- gyentarisznyával a nyakukban koldulni menniök. Ez Magyarországon, ebben az agyonpoliti- tizált gyűlölet-országban — a mint Porzsolt Kálmán mondja — az állami tisztviselők jutalma. Pedig az állam kötelessége volna, hogy a becsületesen teljesített munka fejében az álláshoz mérten, ahhoz szabott korszerű fix fizetést nyújtson tisztviselőinek, a kik testi és szellemi erejüket, fizikai idejüket, mindenüket az államnak kénytelenek szentelni. De az államnak, a mindenkori kormánynak erre sem ideje, sem kedve, sem akarata nincsen. A mit a katonai moloch, a bécsiek által irányított nagyhatalmi állás megkövetel, azt Tisza és pártja meggondolás nélkül megszavazni hajlandónak nyilatkozott, de a nagy drágaság közepette a tisztviselők anyagi helyzetén segíteni egy tiz soros törvényjavaslattal rá nem ért. Jól mondja egy kartársam: az állami tisztviselők simplex kerékfogacskái az állam óriási gépezetének, de nem olajozzák ezeket, csak vízzel locsolják. Mi állami tisztviselők e miatt „idő előtt megrozsdásodunk, elkopunk és idegölő óriási munkánk mellett arra is ke vés a reményünk, hogy az ideig-óráig pihenő ócskavas nyugvó állapotába kerülhetnénk.“ Bezzeg máskép van ez Ausztriában ! Ott nem a véderőtörvény-javaslat letárgyalása az első és legvitálisaob érdek, hanem a drágaságot enyhíteni hivatott tisztviselői fizetést-rei.- dező törvényjavaslatok gyors letárgyalása és életbeléptetése. Ott van a tisztviselők számára pénz ; nálunk pénz van — katonára, de drágasági pótlékra, tisztviselők fizetésrendezésére nincs. Mi hát a teendő ? A drágaság tényleg is van. Nem a tisztviselők csinálták. A termelők csinálják. Ők fizetik az adót is. Ők tartják el az államot is. Ha kell a polgárságnak, az államnak tisztviselő : törődjön is velük ! Fizesse is őket emberileg ! Azért, állami tisztviselők, ne törődjetek a politikával, törődjetek első sorban magatokkal. A politika nem ad kenyeret, az legfeljebb vértanukat csinál belőletek, ha nem szavaztok az uralkodó többséggel. Törődjetek magatokkal ! Tartsatok össze, ébredjetek álmos letargiátokból, vessetek véget a jámbor reménykedésnek és az alamizsnát váró szégyenletes poltronságnak s törődjetek magatokkal, családotokkal, hogy éhen ne pusztuljatok. Kormányok mennek, kormányok jönnek. Az állam gépezete nem szünetelhet, nekünk tisztviselőknek dolgoznunk kell. Hogy dolgozhassunk : kérünk emberséges, álláshoz mért, korszerű fizetést, de ezt a fizetést az ország adózó polgársága nyújtsa s ne a mindenkori kormánytöbbség kegyelemmorzsaként, mert reá szavaztunk. Tömörüljünk, tartsunk össze, törődjünk saját érdekeinkkel, hogy a drágaság — a mely ellen mindenki védekezhetik, csak a kötött fizetésű tisztviselő nem — el ne pusztítson bennünket, koldusbotra ne juttassa nyomorgó családunkat. Egy vád állami tisztviselő, Betörő cigánykaraván. Ünnepnapokon a városháza előtt nagy tömeg szokott állani. Minden magyar városban kifejlődött ez a kaszinózás s az ünnepek kepéhez tartozik, hogy ott csendesen társalgó csoportok verődnek össze. Most vasárnap és hétfőn, a kettős ünnepen azonban akkora volt a tömeg, hogy a városháza tisztviselői csak nagy nehezen tudtak hivatalukba jutni. A tömegszaporodást egy hatalmas cigánykaraván iránt való kíváncsiság okozta, a melyet a rendőrség a csendőrséggel együtt hozott be. Az utóbbi időben különösen az alsóvároson nagyon megromlott a közbiztonság. Nem szólva arról, hogy nem múlik nap, a melyen ne lövöldöznének a sötét éjszakában, hogy a késelések is napirenden vannak, a betörések és lopások mind sűrűbben jelentkeztek s rendőrségünk még is tétlenségre volt kárhoztatva, mert a tettesek semmiféle nyomot nem hagytak hátra. Március 15-ére virradóra történt az első nagyobb betörés. Akkor meg is irtuk, hogy a Rádi-uton, Ritzl István éléskamráját törték fel s abból több sonkát, szalonnát és más hús- neműt loptak el. Egészen múlt szombatig csend vo't. Egyszerre szombaton egész csomó panaszos jelentkezett a rendőrségen, mindegyik sorra diktálta, hogy e hó 23-ikára virradóra betörés volt lakásába. A feljelentők a következők : Kovács István, özv. Stanczl Adolfné, Árva János, Juriga János, Antalik József, Neisz Ferenc és özv. Bergmann Józsefné. Mind a heten az alsóvároson laknak s mindegyiküknek az éléskamráját fosztották ki. Több száz korona volt egynek a kára. A rendőri nyomozásnak egy jelentéktelennek látszó jelenet adott alapot, a melynek nyomán az összes tolvajok kézre is kerültek. A máv. 165. számú őrházának őre jelentette a nyomozás folyamata alatt, hogy az éjszakának idején négy cigány egy lóval áthaladt a vágányokon. Meg kellett tudni, hogy hol tartózkodik a cigánykaraván! Kálló Antal rendőrkapitány utasítására Szeleczky Gáspár rendőrbiztos három rendőrrel kocsira ült (később kiderült, hogy kevés volt a három rendőr) és átkutatta a határt. Estére tudták meg, hogy a cigányok Szód határában tartózkodnak. A rendőrbiztos rá is talált az egész bandára s azután a közeli községek csendőrségéhez fordult, hogy a mintegy hatvan tagú cigánykaravánt a váci rendőrségre kisérjék be. Mialatt Szeleczky a csendőröket kereste, a cigányok a .bűnjelek nagy részét eltüntették. A helyszínén ugyanis később nyitott vermeket találtak, a melyeknek alja szalmával volt behintve. Bizonyos, hogy ezekben a vermekben húsneműt raktároztak el, de hogy a csendőrök jöttek, azt megsemmisítették; A tűzhelyek környékén füstölt disznóhús csontokat találtak : a panaszosok szerint éppen füstölt disznóhusok tűntek el a kamrákból. Vésőt is találtak a karaván-kocsik egyikén, melyet beillesztve a betörés helyeibe, tökéletesen illett. A karaván nagy jajgatások között, de csak puskatusbiztatásra indult meg. Mire az alsó városra értek, az egész utca kiállott és érdeklődéssel nézte a szuronyok közt lassan haladó menetet. A rendőrségen rögtön munkába állottak s két nap alatt ugyancsak kevés volt ott a pihenő. Beidézték a károsultakat s nem kevesebb mint hatvan jegyzőkönyvet vettek fel. Beigazolást nyert, hogy az utóbbi időben az összes váci betöréseket a cigány karaván követte el. Rendesen nappal, gyalogosan megjelent egy-egy cigány a panaszosoknál s hol eladni akart, hol venni. Alkudtak lóra, kecskére, üstöt, lapátot, miegymást akartak eladni, de mindez csak azért volt, mert a beszélgetés ideje alatt kikémlelték a terepet, a hol azután éjszaka újra megjelentek s anélkül, hogy észrevették volna őket, sikeres betöréseket követtek el. Kiderült az is, hogy a cigánykaraván nem
