Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-03-27 / 25. szám
riadt vissza attól sem, hogy éjszakáknak idején a békésen haladó fuvaros kocsikat támadja meg. így kárát vallja a cigányokkal való találkozásnak Rubaniczky Menyhért váci csizmadiamester, a ki a budapesti vásárról iparkodott hazafelé megmaradt árúival. Huszonöt pár csizmáját lopták el útközben. Ezekből három vadonatúj párt megtaláltak a cigányok lábán, kettőt pedig a sátornak közelében, de mert szűk volt a cigánygyerek lábára, hát ösz- szemetélték. Rosenfeld Vilmos váci kereskedő az aszódi vásárról tartott haza felé. Ő már óvatosságból nagy ponyvával letérhette árúit és le is kötötte kötelekkel. A cigányok csak a kötelek felvágásáig jutottak, a mit észre vettek a kocsin ülők és elriasztották a bandát. A karaván mintegy három hét előtt jött Gyöngyös tájékáról a mi vidékünkre. Először Galgamácsán, majd Veresegyháza, Vácrátót környékén, utóbb Sződön voltak a közbiztonság kárára. A csendőrség most nyomozza, hogy ezeken a helyeken hányszor ütköztek a büntető törvénykönyv paragrafusaiba s már is csinos lista áll rendelkezésükre. A vallatás után, mely a késő éjszakába nyúlt, azzal folytatta Káiló rendőrkapitány, hogy az egész cigánykaravánt Vác város területéről örökre kitiltotta. A bandából pedig kiválogatta a következőket: Sóski Sándort, Kolompár Bélát, Rafael J-t, Rácz K-t, Lakatos Lizát, Lakatos Jánost, a kikre beigazolódott teljesen, hogy ők követték el a váci betöréseket. Ezeket azonnal összepakolta és az éjjeli vonattal beküldte a pestvidéki ügyészség budapesti börtönébe. A karaván többi tagja sem élvezte szabadon a szabad levegőt. A csendőrök szépen füzérre kötötték őket és elvitték. Először is sorra járják velük azokat a falvakat, hol megfordultak s kiderítik viselt dolgaikat. Ha azonban nem sikerülne a nyomozás, nem baj, a cigányok jó darabig nern fogják a közbiztonságot veszélyeztetni : Már régen körözi őket egynéhány törvényszék, szépen szétosztják a bandát és hűvösre teszik. 2 HireK. A müvészest. {Egy elkésett vers.) Két év után, hogy újra visszatértem Kedves Vácom falaid közé. Szivem megtelt édes boldogsággal S arcom’ hálakönnyel öntözé. Izgatottan lestem percről-percre, Mikor lesz már esti félkilenc, Mikor Te, óh drága, jó közönség Féltiz felé ott fönn megjelensz. Mikor elsőt játsztam Blahánéval, Nem drukkoltam olyan rém nagyon, Hogy vájj’ fog-e majd tetszeni Vácon ? Jól kipróbált újabb programom. Sem Rostetter, sem az ifjú Ottó Nem dolgozott annyit még soha, Hogy megteljék a vén Kúriának Valamennyi úri széksora. Meghívót is küldtünk szerte-széjjel, Elfogyott vagy kétszáz egynéhány, Nehogy a figyelmetlenség vádját Süsse bármely jóbarát reám. Hogy, mint mások, én nem kilincseltem, Ki vehetné ezt tőlem zokon ? Itthon vagyok, a hol minden ember Jó ismerős, barát, vagy rokon! Ott is lesz mind, igy szóltam magamban, Ehhez jogot formálhat nevem . . . S eljött az est és a zsúfolt házon Kutatva fut végig két szemem. V A C i HÍRLAP Keresem a közel rokonságom . . . Ez se jött el ... az is elmaradt. . . Siketnémák, városháza, fegyház . . . Oh, be fájt, hogy nem láthattalak! Hol maradt el a járásbíróság? S a szolgabirói hivatal? Hol a váci deli huszártisztek? Öregje úgy, mint a fiatal ? És a mint igy tovább kémlelődöm S énekszámom végeztére ér, Napsugaras ragyogó orcával Tapsba tör ki száz kicsiny tenyér. Mintha valamennyi ezt kiáltaná: Ne félj Pintér, mi is itt vagyunk ! A keresztényeket képviselni Küldött hozzád tanári karunk! S csakugyan, ha a zsúfolt házban Ott nem láttam volna egy papot, Okkal kérdhettem volna meg Váctól: Keresztények hol maradtatok? Ezt jegyzé meg Intzédy is másnap : Hiába a csűrés, csavarás, Ha a zsidóság nem rukkol igy ki, Üres a ház, biztos a blamázs . . . ... Az est lefolyt, zajos szép sikerrel; Földieim, kik eljöttetek, Fogadjátok utólag ez úton Hálás szívvel köszönetemet. Nektek pedig, a kik estélyemről Bármi okból elmaradtatok, Azt üzenem: Ne kerüljetek el, Ha egy évben egyszer ’hon vagyok. Kedves Vácom, fogadj meleg szívvel, Ne légy hozzám rideg, mostoha . . . Téged, a hol mindent elvesztettem, Senki jobban nem szeret soha 1 Pintér Imre. — Készül a Kórház! A megyés főpásztor ismert tervezetét, mely tudvalevőleg a Schuszter Constantin-féle kórház megépítésére vonatkozik, a város pénzügyi bizottsága több napon át tartott tárgyalásain behatóan megvitatta. A polgármester erről értesítette a grófpüspököt, a ki most már összehívja a hármas faktort: a püspökség, káptalan és város képviselőit, hogy közös gyűlésben egyhangú megállapodást létesítsenek. Úgy vagyunk értesülve, hogy a főpásztor elnöklete alatt tartandó közös gyűlést még e hét folyamán megtartják s valószínű, hogy egy tárgyaláson sikerül megértésre jutni s ezzel a közkórház létesítését a megvalósuláshoz közelebb hozni. Mert az elvi fontosságú kérdések tisztázása után már csak a tehnikai kivitel következik. Mihelyt a megyés főpásztor elnöklete alatt véget érnek a tanácskozások, a polgármester közgyűlésbe viszi a nagyfontosságú ügyet. Ezt a közgyűlést pedig még a húsvéti ünnepek előtt tartják meg, a mely a tervezet elfogadása után megbízást ad a városi tanácsnak arra, hogy a városi közkórház tervezetére pályázatot Írjon ki. — TűzoltótestületünK egy éve. Vasárnap délelőtt tartották önkéntes tűzoltóink az őrtanya szertárhelyiségében Täuber Ferenc parancsnok elnöklésével évi rendes közgyűlésüket, a hol a tűzoltókon kívül többen jelentek meg a város polgárai közül is. A parancsnoksági évi jelentésből megtudtuk, hogy a testületnek van jelenleg 64 működő-, 6 alapitó-, 5 tb. és 100 pártolótagja. Gyakorlatot az elmúlt évben nyolc rendeset és egy záró diszgyakorlatot tartottak összesen 350 tűzoltóval. Vagyonuk és alapjaik a következők: Pénztári készlet 247 K, segélyalap 1146 K, tüzőrtorony alapon 12,464 K, tűzjelző állomások alapján 209 K, temetkezési alapon 1665 K, néhai Bartoss Imre alapon 552 K, benzin- motoros fecskendő alapon 3038 K, legénységi alapon 73 K, a fecskendők, gépek, kocsik, lajtok, létrák, ruházat, felszerelések, bútorzat, szerelvény és nyereménytárgyak értéke 26,000 K, adósságuk nincsen. Segélyben és adományokban részesültek: Vác várostól 700 K, a pártoló tagoktól 1000 K, Váci Takarékpénztártól 100 K, Saxlehner Andrástól 100 K, gróf Csáky Károly püspöktől 60 K, dr. Haitsy György felsőgödi lakostól 50 K-t. Tűzesetük egy év alatt nyolc volt, de mind csak kisebb, inkább szoba- és kürtőtüzek. — A parancsnoksági jelentés felolvasása után Lövinger Mór pártolótag elismerését és háláját fejezte ki a derék testület iránt s hálaérzetét azzal dokumentálta, hogy egy örökös alapítványt tett „Lövinger József- cég“ neve alatt, mely szerint évente 50—50 koronát tesz le a parancsnokság kezeibe, mely összegből minden évben a legügyesebb és legszorgalmasabb tűzoltók egy-egy emléktárgy- gyal jutalmaztassanak. A szokásos közgyűlési tárgysorozati pontok letárgyalása után Täuber parancsnok három indítványt terjesztett elő, melyek egyhangúlag el is fogadtattak: 1) Kérje fel a közgyűlés Vác város képviselőtestületét a tűzoltói adó behozatalára. 2) Utasítsa a város képviselőtestülete a lótartó gazdákat, hogy a tűzoltók részére naponta állandóan az őrtanyán álljanak rendelkezésükre a lovaik felváltva. 3) Az a tűzoltó, a ki a temetkezési alapot (havi 20 fillér) nem fizeti, temetkezési segélyre (70—100 K) igényt nem tarthat. Az indítványok során volt szó még Lövinger Mórnak arról az indítványáról, hogy kéressék fel a város a 700 K segély felemelésére. Minthogy azonban a város Ígéretet tett, hogy az összes gépeket saját költségen inegjavittatja, az indítványt mellőzzék. A közgyűlés utolsó pontja a tiszt- ujitás volt. A választás megejtése teljesen egyhangúlag, közfelkiáltással történt a régiek megválasztásával. Ezen a közgyűlésen kellett volna az újonnan alapított királyi szolgálati érmeket is kiosztani a XXX. évet hűen és becsületesen kitöltött tűzoltóknak, de a belügyminisztérium még ezideig nem küldte le a sárga szalagos bronz érmeket a Váci Önk. Tüzoltótestiiletnek. Az országos szövetség szolgálati érmei közül az idén Borbély István titkár X. éveset, Martincsák Islván őrsvezető pedig V. éveset kapott. — Itt említjük meg, hogy bár a föntebbiekből a váci tűzöltótesttilet az egyik legvagyonosabb egyesületnek látszik, mégis igen távol áll az az igazán modern felszerelésű tűzoltótestülettől s ha jelenleg nem is érezzük égető szükségét az anyagi áldozatokkal való továbbfejlesztésnek, annak csak az a1 magyarázata, hogy, hála Istennek, városunkat már több, mint egy évtizede elkerülte a rettenetes pusztító ebne, s a már évek óta ki-kitörő apróbb tüzeseteknél elégségesek voltak mindig a mostani 25—30 éves régi, rozoga szerek is. De — ne adja Isten — ha egy nagyobb tűzünk volna, mi történnék akkor a mai hiányos és régi szerekkel ? Ezért hát méltányos és jogos tűzoltóinknak a fejlesztésre tett kérelmük és felszólalásuk, mert jobb most előre gondoskodni a vész előtt, mint siránkozni majd a vigasztalan csapás után, mint a milyen sors érte nem is olyan régen Győrt, Veszprémet és Gyöngyös városát. — HalálozásoK. Özv. Nagy Józsefné, szül. mellétéi és horkai Barna Róza élete 57-ik, özvegysége 23-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A köztiszteletben álló úrnőt három gyermeke, vejei és unokái gyászolják. Temetése tegnap, kedden délután ment végbe általános nagy részvét mellett, a dalárda megható gyászdalt zengett az elhunyt koporsója fölött. — Egy fiatal, kedves leányt megölte a szive. Kozma Istvánt és nejét sújtotta a su-
