Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-03-17 / 22. szám
ajakán a Szózat. Kalaplevéve, áhítattal hall- j gáttá a közönség. Itt kell megírnunk, hogy páratlanul szép hatással szerepelt ez idén a dalegyesület, melyről méltán mondhatjuk, hogy most fénykorát éli. Hatalmas hanganyaga, kitűnő vezetése van, tagjaiban a régi lelkesedés ujult meg. Minden száma, melyeket Matze- n mer Ferenc karnagya vezetésével adott elő, nemcsak növelte az ünnepi hangulatot, de egy-egy szívesen elismert siker volt részükre. A dalárda után Csongor Gergely dr. a Nemzeti dal-t szavalta lelkesedve, lelkesítve, majd az ünnepi beszéd következett. Ez idén Szent- györgyi Gusztávra hárult a feladat. Nemcsak derekasan, de tökéletesen felelt meg ennek. Gondolatoknak egész tömege tette érdekessé az egy cseppet sem sablonos bészédet, mely a mily hosszú volt, ép oly figyelmes és elismerést keltett. Nem tehetjük, hogy ebből a gyönyörű beszédből ki ne szakítsuk a legszebb részek egyikét, mely a hallgató nagy közönséget különösen megkapta : Békében is harcolunk szóval, írásban, törvénykönyvvel a kezünkben. Ezért nem tudunk a békében sem megerősödni s állandó ellenünkkel szembe túlsúlyra jutni. Ha nincs kü 1 - ellenség, ha az osztrák pihen s az ittlakó nemzetiségeket sem uszítja, bősziti : egymásra törünk, egymást tépázzuk, ^magyar a magyar ellen harcol, pártok folytatnak szenvedelme- sen élénk csatát, osztályok törnek egymásra, mérkőzik a népjog a monarchikus hatalommal. Ezekben a küzdelmekben csatát csata után vesztünk. Kudarcot kudarcra halmozunk. A sok sikertelen küzdelem nem is maradt gyászos és súlyos következmények nélkül. Úrrá lett közöttünk a közöny, fásult a lelkünk, mindenütt lehangoltság, mely pedig minden nemesnek, szépnek, jónak a megrontója. Változunk s nem a haza előnyére. Megváltoztunk olyannyira, hogy akármelyik más népfajba beilleszthetnének a nélkül, hogy kirínánk közülük. Tudnánk flegmatikus angolok, előkelő franciák, szentimentális németek lenni, csak magyarokként nem tudunk élni. Nem vagyunk már méltók őseinkre. Nem tudom, nem hábo- rognak-e sírjaikban dicső elődeink, ha dicstelen utódaik ősökként emlegetik őket. Az úgynevezett nemzetfentartó középosztály ritkuló soraiban csak elvétve akadunk magyar típusra, pusztul faji érzésünk, dühöng a koz- mopolitizmus. Ezzel csak azok a bölcs filozófus elmék tudnak megbékülni, a kik szerint „a büszkeségnek legolcsóbb neme a nemzeti büszkeség s a hazaszeretet csak frázis.“ Elismerem, hogy a kinek hazaszeretete csak abban nyilvánul, hogy szidja a németet s hivalkodik magyarságával, egész életét pedig tudatlan tunyaságban tölti el, az ily hazaszeretet valóban csak frázis. A ki egy egész életen át csak saját, önös élete célját szolgálta s a közjót egy szemernyivel sem mozdította elő, melynek javát pedig egy emberöltőn át élvezte, valóban ez negativ hazaszeretet. A pozitív hazaszeretet abban nyilvánul meg elsősorban, hogy ki-ki a maga helyén, a hová a sors rendelte, tisztességesen és becsületesen, hozzáférhetetlen erkölcsi alapon végezze a maga kötelességét. Szolgálja hivatását tehetsége legjavával, azt az ügyet, melyet szolgál, fejlessze a lehető legmagasabbra, tekintet nélkül arra, hogy a földmivelést, az ipart, a köz- igazgatást, a kereskedelmet, művészetet, avagy a tudományt szolgálja. E mellett anyagi és szellemi tehetségéhez mérten szolgálja, támogassa a közérdeket is, melynek rovására soha egy szemernyit se tegyen. Szeresse nyelvét, ismerje népe jelenjét, okuljon múltján, ápolja kultúráját. Az ily fajszeretet nem negativ valami, nem tünemény, hanem termelő, aktiv valóság. S ha ilyen a tömeg, nő a nemzeti vagyon, erősbödik az ország, készen áll az esetleges bármily fajta újabb harcra. Bármilyen is legyen valakinek a politikai meggyőződése, lehet az Kossuth-párti, avagy Széchényi-politikát valló, kövesse Deákot, vagy pedig Andrássyt, lehet függetlenségi, akár pedig demokrata: töltse el életét tisztes munkában, — mert az előbb említett férfiak mind r munkás, küzdő, alkotó egyéniségek valának — naponta tegyen bármily keveset is a köz éi- dekében, megtette kötelességét hazájával szemben. Dolgozzunk és meg lesz az eredmény ! Ne romboljunk, hanem alkossunk ! Becsületes munkánkat teljes lélekkel, a legjobb tehetségünkkel és jó szívvel végezzük ! Az ember a szivet tette testének legbecsesebb részévé, ide teszi az érzelmek székhelyét is. A szív üres honszeretet nélkül, a mely csak oly magasztos és természetes, akár a vallási ihlet, akár a felebaráti, testvéri szeretet, vagy szülői ragaszkodás. Sőt, mivel ezeket majd mind magába foglalja, általánosabb, magasabb rendű, becsesebb és leginkább érdeknélküli. Kopár az a tájék, a hol virág nem diszlik, rideg, hideg, sivár az az élet, melynek szive nem mélyen gyökeredzik az anyaföldbe, abba a szentelt porba, melynek mindé szeme hős vértől áztatott, melyből vagyunk s melyekké leszünk. Annál gazdagabb a szív, annál magasabb rendű az ember, minél több benne a nemes, érdeknélküli érzemény. Ne engedjünk kipusztulni belőle egyet is s még kevésbbé a legmagasztosabbat. A kiben pedig veszendőben van, olvassa a magyar történelmet, forgassa csak az 1848—49-iki szabadságharc történetének dicső lapjait s meg fog erősbödni. A ki érzi, hogy szűnik benne a hazaszeretet szent tüze, jöjjön ide, e szent helyre, a hon szerelem e mélységes forrásához, keresse fel ezt többször is, ne csak évente egyszer, ne csak március idusán — nem fog hiába jötteni. Ha ehhez a tartalmas gondolatokhoz elkép zeljük a szónoki készséget, nem nehéz konstatálni, hogy teljes sikere volt Szentgyörgyi Gusztávnak s nemcsak az éljenzés de a hosz- szú taps is honorálta őt. Vác házi poétája következett. Szepessy László tűzzel, lelkesedéssel szavalta el egyik legszebb költeményét, a Márciusi ibolyákat. A harmonikusan szép ünnepet a dalárda éneke zárta be s a nagy közönség kielégítve oszlott szét, vonult haza. Ekkor még inkább látszott, hogy az idei március 15-iki ünnep az előző évekénél sikerültebb volt, mert ily nagy tömeg rég látogatta meg a szentelt hamvak emlékét. III. Az iskolákban. Végre elérkeztünk ahhoz az időhöz, hogy minden iskola ünnepelt március 15-én Vácon. (A múlt évben még akadt egy, -a melyet ki akartak vonni az általános ünnepből.) Kezdjük Kisváccal. A református iskolában vendégek jelenlétében Kazár Árpád, majd Fábián János méltatták a nap jelentőségét, a gyermekek szavaltak és énekszámokat adtak elő. A felsővárosi népiskola tanítói kara meghívót küldött szét ünnepélyére s hosszú programot adott. Az ünnepi beszédeket Schmidt János iskolaszéki elnök és Szarka József főtanitó mondották. Az evangélikus iskolában nagy számban jelentek meg a szülők, hogy a kis iskolások ünnepében gyönyörködjenek. Beszédeket Szu- chovszky Zsigmond és Sommer Gyula mondottak, a program többi része ének és szavadat volt. Az orth. izr. népiskolában is szépen ünnepelték meg a szabadság ünnepét. A főrabbi, iskolai elöljáróság és vendégek jelenlétében előbb az egész ifjúság a szózatot énekelte. Néhány alkalmi költemény elszavalása után Berger Mór ig. tanító magyarázta a nap jelentőségét. Majd Schmidl Sári, Wollner Ede, Lővy Gita szavalata következett. Himnusz éneklése zárta be az ünnepélyt. A főgimnázium ifjúsága hagyományos kegyelettel ünnepelte március 15-ét. D. e. nyolc órakor istentiszteleten vett részt, utána a rajzterembe vonult, a hol ünnepély volt a következő műsorral: Földiekkel játszó égi tünemény. Előadta az énekkar. Petőfi visszatér, Váradi" tói, szavalta Graser Géza VI. o. t. Ünnepi beszéd, mondta Stanek László Vili. o. t. A magyarok Istene Petőfitől, szavalta Balogh László IV. o. t. Talpra magyar, előadta az énekkar. Délután a tanári kar kísérete mellett a honvédemlékhez vonult az ifjúság s kegyelete jeléül megkoszorúzta. IV. Ünnepélyek. Az első váci ipartársulat nagyobb szabású ünnepélyt rendezett pénteken este. A társulat helyisége teljesen megtelt, az érdeklődő közönség előtt Pölcz János, Varga József, Mar- tincsák István szavaltak, a dalárda több számot adott elő, Gergely Miháiy dr. pedig ünnepi beszédet mondott. A műsort társasvacsora követte, melyen több felköszöntő hangzott el. A Petőfi-asztaltársaság a Korpás féle vendéglőben gyjütötte össze tagjait, kik közül mintegy hatvanan jelentek meg. Sáry Pál elnök megnyitója után Sáry János szavalt, Fikó Sándor pedig ünnepi beszédet mondott. Ké- őbb az ipartársulatból is többen megjelentek és számos felköszöntő volt. A kaszinó és dalárda közösen rendeztek társasvacsorát a kaszinó helyiségében. Mint- egy nyolcvanan jelentek meg. Lukács István, Borbély Sándor mondottak beszédet, a dalegyesület általános figyelem közt több énekszámot adott elő. A vácvárosi kát. gazdakör ma, vasárnap rendezi ünnepélyét helyiségében. A talpra magyart legifj. Hegedűs Pál, március 15. c. költeményt Szikora János szavalja, az ünnepi beszédet pedig Kardos Ágoston egyleti titkár mondja. Az este nyolc órakor kezdődő ünnepélyen vendégeket is szívesen látnak. A vízvezeték dicsérete. Milliók a beruházásokra. (A város közgyűlése.) A tárgysorozat nem sokat Ígért, nem is igen érdeklődtek a városatyák a csütörtöki közgyűlés iránt. Az első sorok üresen ásítottak, hátul, a hol az alsó és felsőváros trónol, voltak nagyobb számban. Pedig egy tárgyért, a vízvezetékért, a mit annyira sürgetnek és méltán, érdemes lett volna eljönni. Igaz, többet a vízműről, mint a mennyit a Váci Hírlap közölt, nem tudtak volna meg, de a sallagjáról értesülhettek volna, A polgármester rövidesen ismertette, hogy mi mindent kell a vízvezetéken kívül megalkotni s kijelentette, hogy hatalmas, nagy kölcsön kell majd a beruházásokra. Oly nagy ez az összeg, hogy nem is akarta még megközelítőleg sem megmondani. A városatyák majd csöppenkint kapják, mint az orvosságot, hogy hozzászokjanak. Mi azonban már előre is mondhatjuk, hogy Vác város legújabb kölcsöne három milliót meg fogja haladni ... De legalább hasznos befektetés lesz. KineK Kell részvény ? A közgyűlés mindjárt bevezetőben éljenzéssel fogadta, hogy az irgalmas rend megbízottja a képviselőtestületben Mura Ftilöp lesz. Hiebsch József városi munkafelügyelő fize ését a polgármester felemelte 1000 koronára, kétszáz koronás lakbérrel s mert a kertészt helyettesítette. 150 korona jutalmat kapott. A hengermalom részvénytőkéjét emeli és uj részvényeket bocsát ki. A polgármester azt indítványozta, hogy a város gyakorolja elővételi jogát, mert sokan vannak a polgárságban, a kik szeretnének hengermalmi részvényt
