Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-03-06 / 19. szám
Hu&zonhatodiK évfolyam 19. szám. Vác, 1912 március 6 VÁCI TJf X 1 IRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Hol épüljön a körház? (Ezt a cikket, melyet idegen kézből kaptunk, bár nem födi a mi vélekedésünket, szívesen közöljük, már csak azért is, hogy dokumentáljuk, mennyire érdeklik városunk lakosságát a megoldásra váró kérdések.) Vác, márc. 5. Fenkölt gondolkodású és nemeslelkű grófpüspök urunk nagyarányú terveiről lapunk múlt számaiban emlékeztünk meg. A minden szép, jó, hasznos és üdvös hant érdeklődő főpap a betegek szenvedéseinek enyhítésére a váci kórház építését a megvalósításhoz segíti. Most egész önkénytelenül felszínre kerül az a kérdés : hol épüljön az új kórház ? Tudott dolog, hogy szobi Luczenbacher Jenő áldozatkészsége folytán van a városnak a kórház céljára mintegy öt holdnyi területe. Ez a terület a máv. sitiéin túl, a kosdi úttól Budapest felé eső térségen van. Ezzel az első pillanatra megoldottnak látszik a kórház helyének az ügye. Ez azonban csak az első pillanatban van igy. Gondosabban vizsgálva e hely fekvését és szomszédságát: tehető ellene egynéhány észrevétel. E terület legfőbb hátránya, hogy lapályon fekszik, a hová tavasszal, a hó olvadásakor, a szomszédos domboldalakról oda folyik a hó- viz és ott meg is reked. A tavaszi melegebb időjárás, meg a böjti szelek nem sokáig tűrik ott e vizet : csakhamar eltűntetik onnan a télen volt hó emlékét. A nyári esőzések vize is itt gyülemlik össze. Igaz, hogy ez a viz a meleg nyári időszakban gyorsan tűnik el. Azonban e temérdek viz elgőzölésének párája nem egészséges. A betegnek az üdüléshez tiszta levegőre van szüksége. A párákkal, a földből felszabadult miazmákkal telitett levegő kigúnyolja az orvosok tudását, hiába valóvá teszi az ápolók fáradozását: a lábbadc-zó vissza» esik régi betegségébe. A vasút szomszédsága, illetve közelsége sem előnye az ott építendő kórháznak. A beteg elcsigázott idegei pihenést, nyugalmat áhítoznak, erre pedig csend, lehetőleg teljes csend kell. Jelenleg a naponta arra haladó 120 gőzösvonat dübörgése, a harmincszor közlekedő villamos tütölése és csilingelése nem biztosítja azt a csendet és nyugalmat, a mely a kórház beteg lakóinak oly felette kívánatos. De a dübörgés, csilingelés és sípolás okozta zaj csak hagyján! (Pedig ez a tervezett vác— hatvani vasút kiépítésével csak fokozódni fog.) Nagy hátránya e közelség, illetve szomszédság a szellőztetésnek. Városunkat az öreg Naszály megóvja a zord és kellemetlen északi széltől. Kétévenkint is alig akad csak egy nap is, a mikor a szél a Naszály felől fújva friss, ózondús levegőt hoz nekünk. A Kárpátok, meg a pilisi hegyek közt folyó Duna szorosán át azonban annál gyakrabban látogat cl hozzánk az észak—nyugati szél. Ez a légáram a lemezgyár, a villanytelep, meg a vasúti mozdonyok füstjét mind oda viszi, a hol az építendő kórház helye van. Az őszi nedves időben szemlélhető az e helyet övező dombokon megakadó füst. Valószínű, hogy a füstben levő, nem látható, de annál inkább érezhető mérges gázok gyakrabban ott kóvályognak a lapos terület fölött, a mit csak a betegek gyengébb, kényesebb és igy érzékenyebb szervezete fog észrevenni. Téli időben, a mikor a magas kürtő nélküli Kobrak-gyár sok kis és alacsony kéménye ontja magából a sűrű füstöt : az is csak arrafelé veszi útját. A kórház levegőjétől eltikkadt tüdő friss' levegőre vágyva, szellőztetéssel cserélhetünk levegőt, de e cserében alig lesz köszönet. Még egyet! A ki ősszel nem resíel korán kelni s egy kis reggeli sétát tenni a szőlők felé, hazajövet meglepetéssel látja, hogy mig fent a szőlők között ködmentes, tiszta levegőben jár, addig az alatta elterülő városban s a lapályos helyeken sűrű köd imbolyog. Meg kell állapítanom még azt a tényt is, hogy nyáron lent a lapályon nagyobbak a nappali és esti hőmérsék közötti ingadozások. Ugyanis lent este hűvösebb van, mint a lapályt környező dombokéul, ridppaí pedig ennek ellenkezőjét tapasztalhatjuk : fönt van hűvösebb, mint lent. Meg vagyok győződve, hogy a felsorolt körülmények alapján mindenki velem fogja mondani: csak fel a várost övező dombokra a kórházzal. Akár Deákváron, akár a Deákvárral szemközt levő emelkedettebb helyen találhatni az építendő kórház céljaira alkalmas területet. E hely ellen legfeljebb az az egy ellenvetés lehetne, hogy távol van a várostól. Hát ez igaz, de még ez a hátrány is előny. Mert az ujonan épült kórházak legtöbbje (igy az uj szt. János kórház Budapesten) messze esik a város zajától. S a nagyobb távolság okozta fáradtság, a melyet el kell szenvedni a betegnek, mig a messzebb levő kórházba jut, avagy a melyet el kell tűrnie a beteget látogató hozzátartozónak : bőven kárpótolva van az említett előnyökkel. Tehát semmi akadálya sincs annak, hogy a kórház a várost övező dombokon épüljön. A kosdi út mindkét oldalán levő szőlők alatti rész bármelyikéről jól látható a Kálvária. El lehet-e képzelni, mily magasztos érzelmek járják át a kétségbeesés és remény között levő beteg lelkét, mikör a nyitott ablakból látja a szent kegyhelyre zarándoklókat. A mint lelke elmerül a Mindenhatónak adandó hála-imában a lanyha esti szellő elkapja és-odaviszi az aj- tatos hívők zsolozsmáját. A csüggedő lelkét megtölti ’a remény s a beteg gyógyul nemcsak testben, de lélekben is. Ha más nem, maga ez az utoljára említett körülmény tenné indokolttá a kórháznak a Kálvária fölé való elhelyezését. — A Váci Hírlap mai száma hat oldal terjedelemben jelent meg. Divat önagysága. Ez idő szerint mintha csak egyetlen fontos kérdés foglalkoztatná a divattal nagyon sokat lörődő nők világát: szükebb, vagy bővebb lesz-e a szoknya ; hozzávágott, vagy külön szabott lesz-e az ujj; rövidített, vagy rendes lesz-e a derék vonala. „Divat önagyságáról“ senki sem tételez fel álíhatatósságot: mindenki tudja, hogy szeszélyes és bármi áron, de változatosságot akar és igy a nyári divattól bizonyosan elvárjuk az újat, a minél a meglepőbbet úgy formában, mint vonalban. És mintha ez a sok újság már hirdetné is valamiképpen a maga jövetelét. A ki alaposabban nézi az újabb modeleket, felfedezhet már egyelőre csekélyebb, de mindenesetre már észlelhető eltéréseket, melyek mind a nyári divatnak az előhírnökei. Lássuk már most, mivel felelhetnénk arra a legelső kérdésre, hogy szűkebb lesz-e a szoknya, vagy rövidebb ? Annyit már most megmondhatunk, hogy szükebb ugyan nem lesz, de bővebb se igen. Csak legfeljebb, hogy nem lesz annyira szűk, mint volt eddig. Az ujjak is nagyobb részt hozzávágottak maradnak, de azért már gyakori a külön szabott ujj is és éppen úgy divatos a rövidített, mint a rendes hosz- szúságú derékvonal. Tehát itt csak részben való változásokról számolhatunk be. A várható, változásokban talán az a legérdekesebb, hogy az új divatban nagyon sok régi hagyományra fogunk ismerhetni, természetesen kiválogatva a régi dolgokból mind azt, a mit fejlett ízléssel újjá alakíthatunk a régiből, a nélkül, hogy ezzel valami „merész“ divatnak hódolnánk. A legjobban bizonyítják a sok réginek a feltámadását az uj modellek. Itt vannak például mindjárt a felszedett tunikájú aljak: a sok fodor és különösen a bodordisz, a mely leginkább tafotából készül. Csak hogy ne gondoljunk ám arra a régi tafotára, amelyet olyan nagyon nehezen lehetett megfékezni. Az uj tafota teljesen lágy, nem suhog és akár mintás, akár sem, feltétlenül simuíékony, mint a leg- lágyabb libertiselyem. Az uj tafotából készülnek a legszebb kabátos ruhák ruhák és van sima tafota : kétszínű, a melynek „taft cameleon“ a neve. A tafotakabátos ruhákhoz derekat is varrnak, a mi különösen látogatásokra nagyon alkalmas. Ugyanilyen ruhának nagyon szép az úgynevezett dainasztos tafota ; a dupla oldalas nehéz libertiselyem és egy „íleur de soie glacé“-nak nevezett szövedék. Meg kell még jegyeznünk, hogy úgy a két-, mint a három- szinű tafotánál az „ósdi“ szinösszeállitásokat kedvelik, mint például: bronzszint zölddel ugyanazt lilával stb. elvegyitve, ami jelentékenyen növeli a régi stil benyomását. A szoknya meglehetősen háttérbe szorult \> maga egyszerűségével. Most annál változatosabb a formája és külön figyelmet kíván. A féloldali! disz, a mely a téli divatot olyan jellegzetessé tette, mind kedveltebbé leszen. Fél-
