Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-12-11 / 96. szám
HuszonhatodiK évfolyam 96. szám. Vác, 1912 december lí. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyihtér sora öO fillér. Telefon-szám 17. Le a bálokkal! Vác, dec. 10. Ezen a címen lapunk legutóbbi számában egyik, a közgazdasági válság felett elkeseredett olvasónk riadót fújt. M-'gvalljuk, nem tulajdonitoltunk a riadónak valami nagy fontosságot, mert tudjuk, hogy nálunk a farsangi mulatságok száma nemcsak nem apad, hanem ellenkezőleg, évről-évre gyarapodik. Annál inkább meglepnek bennünket azok a levelek, amelyek a cikk megjelenése után hozzánk érkeztek. Több levél jött. Ezeket teljes egészükben nem kívánjuk közölni, ellenben kivonatokkal szívesen szolgálunk belőlük. A sort „egy háziasszony“ aláirásű levél kezdte meg. Üdvözli a Le a bálokkal cimü cikk íróját s azután igy beszél : „Valóban itt van az idő egy kis önregulázásra. Nekem három leányom van, két fiam Pesten tanul. Lakás, háztartás, ruházat, divathóbort és nevelési költségek felemésztették nálunk a jobb esztendőkben megtakarítottakat. Ha mulatságok lesznek, azokon ott kell lennünk. Ha elmaradunk, leszól bennünket a világ. Elnéznek a fejünk felett. Ha elmegyünk, anyagi existenciánknak ásunk sirt. Hagyjuk abba a farsangolást, úgyis elég a mindennapi szükségletet kiteremteni!“ Egy családapa igy kesereg: „Megdrágult a szivar. Le mondtam róla. Drága lett a bor, tehat nem iszom. Tettem ezt a családom fen- tartásáért. Már nincs miről lemondanom. A cikk tendenciáját nagyon feldicsértem otthon és azóta rosszaló pillantásokkal találkozom. Notabene egy szóra sem méltatták a dolgot. Ez a hallgatás minden szónál ékesebben beszél. Vagyis a nők belátják a súlyos helyzetet, de lemondani, arról szó sincs. Üdvözlöm a cikk Íróját, mert volt bátorsága megvilágítani a mostani nyomorúságos helyzetet. Bárcsak az elhullajtott mag talajra találna társadalmunk körében !“ Egy kis leány aláirású levélből Írjuk ki e sorokat «... de ugyan minek is a farsang és bálok és mulatságok? A mi kedvünkért ugyan ne rendezzenek semmit. Szorongva' lenni bálban abban a tudatban, hogy petrezselymet fogunk árulni, már hangulatrontó, sírva menni el a bálból, minthogy nem mulattunk, elég arra, hogy sohase lépjük át a táncterem küszöbét. Legjobb volna teljesen abbahagyni ezt az ostobaságot ! Mu.atós menyecske név alatt Írják nekünk : „Szerkesztő Úr! Az a boldogtalan halandó aki a bálok elleni merényletet megkísérli, megér- demlené, hogy megbabérkoszorúzzák. Mert lássa tisztelt Uram, nincs mit keresni nekünk bálokon. Tudja miért? Mert már nincsenek fiatalemberek! Vagy talán azok neveztetik igy magukat, akiknek mindene a kátya és a kétértelmű beszéd ? Akiknek egyedüli otthona a korcsma- és a kávéház?! Egyetlen ösmeröstik a kasszatündér ? Még egyet! Lássa én azt is udom, hogy ezek a vén ruét játszó alakok — tulajdonkép igazán ruék. Megunták az életet, pedig annak valódi, tiszta mivoltát hírből sem ismerik ! Ezért nem kell nekünk a mulatság szerkesztő úr. Írja ki ezeket az igazságokat és én reményiem, hogy sorainkból ezer hasonló nyilatkozattal fog találkozni !“ Egy kereskedő is megnyilatkozik. Azt mondja : „ . . . Kérem: Mi mindnyájan akik vagyunk már mint kereskedők, beláttunk ám a zsebekbe. Különösen az én brancheom-beliek. Mi tehát tudjuk, miszerint az idei farsangban úgy is üresen fognak kongani a tánctermek. A mi látásunk éles. Tetszik tudni, miszerint nincs pénz. Még nálunk is ritka madárka az. Nagyon jól van! Nem kell a farsang az idén, legalább nyugtunk lesz a hitelezési kívánságuktól !“ Egy iparos polgártársunk szerint: „Olyan máris az élet, mint a dinnye Lőrinc- nap után : Élvezhetetlen. Hogy lehessen még mulatni is. No már az én családom ugyan nem teszi a lábát mulatságba D Végül álljon itt egy levél, mely a bálok mellett szól: „Igen Isztelt Szerkesztő Úr ! Mivel a „Le a bálokkal“ cimü C'kknél Ön megjegyezte, hogy helyet ad lapjában még a fent nevezett cikkel ellentétes közleménynek is, azért bátorkodom válaszomat Önnel közölni. Válaszom a következő: A fenti cikk Írója összehasonlítja Vácot Dévával, ahol 1 pár csirke 1 korona és 20 tillérbe kerül 6 tojás. De az öszehasonlitásnál kifelejti azt a körülményt, hogy ahol ilyen olcsóság van, ott kevesebb a szegényember. Mert igen is arról akarok Írni, hogy mit szólna a szegényember, ha neki karácsonytól—husvé- tig nem adna a nöegyiet enni, vagy pedig a kis gyermekek, akiknek a a leányegylet ad cipőt és ruhát. Én például feltételezek az összes váci egyletekről annyi komolyságot, hogy ilyen komoly és válságos napokban nem csupán a mulatság és tánc miatt rendezi az estélyt, hanem mert el akarja végezni a minden évben megszokott jótékony munkáját. Mert azt beláthatja Őnagysága, hogy a csekély tagdíjakból nem lehetne a jótékonykodás költségeit fedezni. Igen, ezt is szem előtt kell tartani." MUNKASZÜNET Karácsony előtti vasárnapon. Az 19C8-ban kiadott 67456. szánmú kereskedelmi mrniszteri rendelet szerint Budapesten a karácsonyt megelőző vasárnapon jjaz összes üzletek nyitva tarthatók és az elárusi- tás, valamint a házhoz szállítás egész napon át meg van engedve. Ezt a fővárosra nézve az említett rendelet egyszer s mindenkorra kimondotta. A vidék részére azonban az analog intézkedést évről-évre külön kell valósággal kikunyorálni a kereskedelmi miniszternél. Ha jó kedvben találja a kérés, teljesiti, ha nem, nem. Két év előtt például megtagadta. De ha minisztérium enged is a kereskedők kívánságának, rendszerint olyan elkésetten intézkedik, hogy a felügyelő közigazgatási hatóságok nagy része nincs is kellően informálva, amiből azután a hatóságok és kereski dők kö zött gyakori kolliziók támadnak. Nagyon ideje lenne már, hogy ennek a mindenkepen megokolatlan és a kereskedőkre nézve határozottan lealázó, évente ismétlődő komédiának vége szakadjon. Úgy Ausztriában, mint Németországban állandó kivételes rendelkezések vannak érvényben a karácsony előtti vasárnapi munkaszünet tekintetében. A magyar kereskedőt ellenben arra kényszerítik, hogy ezt, mint külön gráciát könyörögje ki évről- évre annál a hivatalnál, amely a neve szerint a kereskedelem érdekeit gondozza. Ezt a lehetetlen állapotot végre meg kell szüntetni. Mondja ki a kereskedelmi miniszter — éppen úgy, mint a fővárosra nézve történt — a most kiadandó rendeletben a vidéket illetően is, hogy nemcsak az ez évi december 22-ére eső vasárnapon, hanem ezentúl egyszer s mindenkorra minden a karácsonyi ünnepeket közvetlenül megelőző vasárnapon a vidékén is az egész napon át minden kor- korlátozás nélkül megengedi a kereskedelmi és ipari árusítást és házhoz szállítást. Nem állhatja útját az ilyen irányú diszpozíciónak: az sem, hogy — amint hirdetik — a vasárnapi munkaszünetről új törvény készül, mert egyáltalában nem bizonyos, hogy mikorra lesz nálunk valamely készülő törvényből igazán törvény. Másfelől pedig a reklamált rendelkezés nyilván csak anticipálja, amit az új törvény kétségtelenül szintén dekretálni fog, amint hogy megtalálható az analóg intézkedés a négy év előtt közzétett munkaszüneti törvénytervezetben is. A CsörszároR. A mikor városunk vidékének ókori történetét tárgyaljuk, nem hagyhatjuk említés nélkül azokat a hatalmas barbár erődítéseket, melyeket Ördög-árok vagy Csörsz-árok néven ismerünk. A Krisztus utáni első században a szarmata származású jászok (metanastae jazyges) birtokába jutott a Duna-Tisza köze. Jóllehet a germán fajhoz tartozó kvádokkaí szövetséges viszonyban voltak, határaikat ezek ellen is védelmezték. A Dunától a Tiszáig 6 méter széles és 3 méter mély árkot vontak. Ezt az árkot hívják Csörsz árok-nak. Neve az ördög árkot jelentő cserto'bszki iárek szláv szóból származik és a szó eredete azt a föltevést kelti, hogy a védömü keletkezése régibb időre megy vissza, mint a milyen régi e vidéken a szláv elem megtelepedése. A szláv törzsek u. í. ezeket a gátárkokat már itt találták és készítésüket az ördögnek tulajdonították Sokan kutattak már eddig is a Csőrsz-árkok után és az ítt-ott szakadozottan fennmaradt nyomok után két ágat állapítottak meg; az Alsót és Felsőt. A felső Vácnál kezdődött és Í5 mértfőid hosszúságban Galgamácsa és Jászárokszálláson át Erdőtelek, Dormánd, Tárkány és Eger-Far- mos mellett húzódott és Ároktőnél végződött.
