Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-12-11 / 96. szám

2 VÁ C I HÍRLAP Az alsó \2 mértfőid hosszú volt és Dunakeszi határában fekvő Csőrszdűlőnél ágazott ki a Dunából. Majd Szentjakab, Főt, Mogyoród és Gödöllő mellett találjuk nyomait, aztán Valkó, Vácszentlászló és Túra községek határában bukkaník fői és a Jászságon át a hevesmegyei Akolhát és Kiskörű pusztánál érte el a Tiszát. (Römer Jlóris, Mouvemement arch, en Hongríe Gompte rendu II. í. 64., Hor'báth Péter Com­ment. de ínitíís ac maíoríbus Jazygum et Cu- manorum í97. Palugyay Imre, Magyar orsz. főldír. III. 63.) Újabban Ba.rta.los Gyula dr. c. kanonok több évi forrástanulmány után megejtett helyszíni szemlék alapján kinyomozta és megállapította, hogy a Csőrsz-ároknak három ága volt. (Ma­gyarország őnállásának és föggetlenségének ki­vívása Í074 és í075-ben Í02—Í03.) A felső Csőrszárkot,- melynek nyomait váro­sunk határában a török vízvezeték romjaival kapcsolatosan Marx János államvasuti elnök- igazgató kastélyától az Isten-malmáig találta,- Nagy Csörszároknak nevezi, az alsót alsó Kís- ároknak mondja, a felső Kis-árok vonalát pedig a Naszálytól a petényi és keszegí hegyeken át Csővár, Becske, Szandavár, Buják, Ecseg, Apc, Gyöngyöskalász, Kerecsend, Kompolt, Pusztaszíkszó és Szíhalom érintéseivel Tísza- öszláríg, sőt azon túl Tíszapolgáríg viszi. A titokzatos idegen Püspökhatvan, dec. 9. A mostani feszült viszonyok közepette min­den gyanús idegenben kémet lát a hatóság s vele együtt a közönség is. Nem csoda, ha Püspökhatvanban is kémnek gondoltak — s talán nem is hiába — egy titokzatos ismeret­lent, a ki napok óta ott bujkált, illetve ott járt a községből ki és be anélkül, hogy az utána nyomozó csendőrség még csak legalább iga­zolásra is tudta volna szólítani. Az illető, a ki lázba hozta az egész falut és környékét, 30—35 év körüli bajuszos, barna felöltős, kemény kalapos vagy sapkás úri em­ber; kitünően beszél magyarul, tótul és való­színűleg még több idegen nyelven is. Rendkí­vül jó modorú, barátságos, udvarias társalgó, mindent készpénzzel fizetett s látszott rajta, hogy anyagiakban bőven el van látva minden­nel. Talán föl se tűnt volna, ha nem használt volna mindig más és más nevet és foglalko­zást. Vasúton érkezett ide s a szövetkezeti kocsmában, — hol evett és ivott — Mindák főtanitónak mint főorvos mutatkozott be, a ki Balassagyarmatra készül az ottani kórház hi­vatalos felülvizsgálásra, de útközben véletle­nül Püspökhatvanban szállott le. Mindezt oly természetesen, oly szavahihetőleg mondta el, hogy senki se kételkedett volna benne. Majd máskor az állította, hogy a szomszéd falu óvónőjének bátyja, vagy hogy egy környék­beli jegyző iskolatársa, a kiket meglátogatni készül. Itt bebarangolta a falut s a körülötte fekvő hegyeket, sokat bolyongott a vasúti sí­neken, ahol még a szelvények számát és a töltés kanyarulatait is pontosan megjegyezte, mint ahogy ezt beszélgetés közben akaratlanul is elárulta. Végre is figyelmes lett rá a hely­beli csendőrség s nyomozni kezdett utána. Ki­derült, hogy másfél hét alatt, amióta felbuk­kant, gyakrabban fordult meg Györkön, Má- csán és Aszódon, az éjszakákat rendes Püs­pökhatvanban töltötte el. A midőn a esen­dői őrs minapában meggyőződött róla, hogy a faluban tartózkodik, megkezdte utána a haj­szát. A nyom a hegy alatti faluba vezetett. A la­kosságnak sikerült a nyomozó hatóság elől a rej­telmes idegent az éj leple alatt eltüntetni. — Azóta itt nem látták. Legutoljára Mácsán szállt fel a vonatra, ahol püspökhatvani diákok fel­ismerték. Aszódon szállt le s itt végleg nyo- maveszett. Ki volt a titokzatos idegen ? Nem tudja senki sem. Gyanítani lehet, hogy valami kivándor­lási ügynök, esetleg leánykereskedő. Az sincs kizárva azonban, hogy pánszláv propaganda agensse, vagy szerb izgató, kém, mert felette gyanús viselkedésével ilyen mozgalmas idők­ben erre ugyancsak rászolgált. Az a legérdekesebb a dologban, hogy a tót ajkú lakosság mennyire rejtegette s összetar- tóan letagadta a csendőrség előtt, hogy szál­lást adott neki. Ki tudja, a pénzen kivid mi­lyen rémmesével bolondította el őket. Hiszen a pétervári guruló rubel csengése hamar ked­ves lesz a jámbor tótok előtt, még ha onnan idáig körmöci arannyá is válik . . . P. HireK. Megszűnt a váci államfogház! Tetszett-e már megfigyelni, hogy Vácból mind szürkébb város lesz? Évről-évre, hónapról-hónapra, csak aztmond- hatjuk szomorúan, jelentjük, hogy ez és ez az intézmény ment el Vácról, ezekkel lettünk sze­gényebbek. Minden ment egész csendben, min­den emóció nélkül. Elment a siketnémák tanár- képzöintézetétől kezdve, közben semmi mást nem említve, a hatodik váci huszárezredig, mely márciusban lesz perfekt, a mikor ezred­törzs helyett huszárezred osztállyá síilyed le Vác. Most megy, illetve megszűnik a váci állam­fogház. Igazán szólva ez már nem anyagi érdek, ez, ha szabad mondani, csak lukszus volt ne­künk, ebből csak azt profitáltuk, hogy nem vagyunk szürke város. A fegyház és siketnémaintézet — ezeken a a címeken említ meg csak a földrajz. Mióta az ország vármegyéiben a humanizmus felbuz­dult és siketnéma-intezeteket alkottak megyei jótékonykodásból, a váci megmaradt anyain­tézetnek, légrégibbnek, de egyébb semmi más nak. A fegyház — nem akar ez összehasonlí­tás lenni — nőtt. Szomorú névtelenjei mmd inkább szaporodtak, ez maga elég lenne az országos hírre, de igazában az áliamfogház volt az, a honnan az intelligens elem Vácot ismerte. A váci államfogház! Ez jelentette a nemze­tiségi intelligencia, a magyar politika és iro­dalom érdekes és titokzatos büntető helyét. Minden oláh, tót megfordult Vácon. Mert a magyar politika vérmessége a párbajt meg­kívánja, hát minden neves politikus ült a váci államfogházban, sajtószabadságunk tág, hát legnagyobb Íróktól a legkisebbekig legalább is ismerik a váci államfogházat. Szóval meg­nőtt nevezetességgé a váci államfogház, mely­nek történetéhez tartozik, hogy volt egyszer „Bőregér“- operettszerű fogház is, de általá­ban az egész ország közvéleményében mint egyetlen nevezetes államfogház ék A másik konkurrens, a szegedi, az „csillagbörtön“ és nem államfogház. És mégis megszűnik a váci államfogház, le­het, hogy csak rövid időre, lehet, hogy örökre. Gedeon Emil fegyiintézeti igazgató felterjesz­tést intézett az igazságügyminiszterhez, hogy a szomszédos ipartelep, mely az államfogház köze­lében van, az egész épület nyugalmát zavarja. Rendes időkben egy államfogház is is elég: a szegedi. Rendkívüli időben kettő is kevés, a a váci államfogház most mellőzhető. Az igaz- ságiigyminiszter megfogadta a tanácsot és e hó 18-tól beszüntette a váci államfogházat. Ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen államfo­goly van ma a váci államfogházban, ehhez az egyhez december 18-ikaig még elfogadnak fogolytársakat, ezentúl azonban nem. Megszűnik legközelebb Vác egyik neveze­tessége csendben, minden nagyobo, sőt nem is nagyobb emóció nélkül. Így rongyoiódik le hónapról, hónapra, évről-évre a nélkül, hogy eszünkbe jutna a kérés helyett a tiltakozás is ! — Városi Közgyűlés lesz. A varos képviselőtestülete csütörtökön, decemoer 12-én tartja rendes téli közgyűlését. A tárgysorozat nem hosszú, de van közte néhány érdekes ügy is. Bejelentésre kerül Babits Józsefnek a városi képviselői állásról való lemondása, a város csatornázási terveire adott belügyminisz­teri észrevételek. Egy csomó illetőségi és föld­bérleti ügy után, a város tisztviselőinek pota- dójáról es részükre a drágasági pótlék megal­kotásáról fognak határozni. Nagy Sándor éve­kig helyettesítette a közgyámot, ezért helyette­sítési dijat kér, Jánosdeák Márton pedig se­gélyt. Nagy fontosságú, hogy az uj közvágó­híd építése sorra kerül: ez a közgyűlés az elő= munkálatokra bizottságot fog kiküldeni. A vas­úti pályaudvar világítására szóló pótegyesség bemutatását és a kertzug csatornázását is e közgyűlés keretében vitatják meg. — Séta Vác város utcáin. Érdekes felolvasás lesz e hó 16-an, hétfőn este a Mar- kovics-féle állandó mozgószinházban. Ban Márton kegyesrendi tanár tartja „Séta Vác város utcáin“ címmel. Bán tanar a nyár folya­mán több mint száz fotográfiát készített a vá­ros utcáiról, jól ismert alakjairól. Most ezeket a képeket színezve, vászonra vetíti s megfog­nak jelenni a nézők s haiigatók szemei eiött a Dunapart festői részletei, a regattisták eve­zés közben, Vác nevezetesebb épületei, utcai és piaci jelenetek, néhány sikerült pillanatfel­vétel a főgimnázium udvarából stb. Mindezek­hez ötletes szöveget készített s az egy sze­mélyben iró és fotográfus fel is fogja azt ol­vasni. Az érdekes váci témájú előadás este fél hatkor kezdődik. — A sportegylet válságban. Mintha a rossz anyagi viszonyok szele oda is elhatna, hola test kultúráját űzik. Megdöbbentően hangzik de igaz: a váci sportegyesüiet válságba került. Az az egyesület, mely felé szeretetre! és biisz- keséggel néz minden sportért lelkesedő, arra az útra került, melyen csak a legnagyobb erő­feszítés kifejtése mellett lehet megakadályozni a zuhanástól. Őszintén szólva a helyzet ez: A sportegylet nagyszámú tagjainak jó része nem tartotta kötelességének a tagdíj fizetését, el­lenben jelentősen kivette részét a sporteszkö­zök kihasználásából. Az egyesületnek, melyet semmiből teremtettek meg, jelentős az adósága s mert a tagok nem fizetnek, az egyesület sem tud fizetni. Hiibschl Kálmán ügyvezető alelnök teljesen elkeseredve el akarja hagyni a szép múltú egyesületet. Ma már arról be­szélnek, hogy az egyesület értékes felszerelé­sét, csónakokat eladják és a sportegylet meg­szűnik. Bizonyos, hogy ez a híresztelés gonosz és rosszindulatú túlzás, mert lehetetlen, hogy az egyesületet főleg annak alapitói a züllésnek engedjék. Legközelebb megindulnak a tanács­kozások s ha az egyletnek csak húsz tagja lelkismeretesen fogja kötelességét teljesíteni, a sportegylet feutartható lesz és a válságot el­kerülheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom