Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-10-20 / 81. szám
FiuszonhatodiK évfolyam 81 szám. Vác, 1912 október 20 • VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparúdvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. A váci polgári iskoláról. Vác, okt. 19. Nem propagandát akarok a polgári iskolának szerény soraimmal csinálni, mert ez a most zavaros bel- és külpolitikai viszonyok között, midőn nem tudjuk, hogy magunkra, avagy a külső bajokra koncentrájunk-e nagyobb figyelmet, úgy is rendkívül »nehéz lenne, de mégis megkísérlem, ha csak egy pillanatra is a közönség figyelmét egy önhibáján kívül félreismert kultur intézményre felhívni. A polgári iskoláról, vagyis arról az iskoláról van szó, a mely leginkább hivatott arra, hogy az állam és nemzet boldogulását növendékeinek művelt és hasznos honpolgárokká nevelésével biztosítsa. A polgári iskolának szüksége van az államnak, mert minden életrevaló állam létének első és fő feltétele az, hogy minél jobban megismerje, érvényre juttassa s kihasználja azokat az előnyöket, melyekre az ország természeti alakulatainál fogva leginkább predesztinálva van és ezen előnyök kihasználására a jövő nemzedéket, minél jobban előkészíteni iparkodjék. Ez utóbbi főleg a polg. iskola feladata. A nemzet törvényhozó területe azáltal, hogy a polg. iskolák szervezését elrendelte, azt a célt tűzte ki, hogy a nép nagy osztálya, melynek szellemi szükségletét az elemi oktatás távolról sem elégíti ki, azonban felsőbb oktatásra előkészülni sem kedve, sem célja; találja fel a polg. iskolában azon intézetet, melyben a művelődése alapjához szükséges ismereteket rövidebb idő alatt megszerezhesse annyira, hogy ezen ismeretekkel közgazdasági és politikai általános műveltsége mellett, a minden napi élet foglalatosságaihoz szükséges tudnivalók birtokába juthasson s vagy mint ügyes mezei gazda, vagy mint iparos, vagy mint kereskedő már az igy szerzett alapon megindulhasson, vagy ha e tekintetből, még több ismeretre kívánna szert tenni, az arra rendelt tanintézetekben tovább tanulhasson. (Miniszteri körrendelet.) Magyarország geológiai alakulatainál fogva leginkább a földművelésre van hivatva. Természetesen a polgári iskolának nem lehet az a célja, hogy a földmivelés gyakorlati oldalát ismertesse meg növendékeivel. De igenis szükséges a földművelőnek is azért, hogy kellő tudással felfegyferkezve tudjon megküzdeni az élettel S' akkor nem esik meg az a kétségbe- ejtően nevetséges eset, hogy a pince-tulajdonos, a kinek a külföldi megrendelő csekkel fizet, tudatlanságában ügyvédtől kér információt vájjon elfogadható-e készpénz gyanánt az a darab papír? Minden embernek saját jól felfogott érdeke, hogy az ismereteknek legalább is jusson arra fokára, a mely nélkül a mai kenyérért való tülekedésben meg nem állhatja helyét. Kell polg. iskola azért is, hogy bizonyos kollegialitás, együttműködés fejlődvén ki a növendékek között és az együttműködésre való törekvés hajlandósággá, maradandó jellemvonásává fejlődjék az onnan kikérültek lelkében, mert épen a gazdálkodó nagyon kevésre mehet összetartás nélkül. Hogy mennyire hiányzik az nálunk, arról arcpiritó tanúskodik az az eset, melynek csak a közelmúlt nyár folyamán voltam szemlélője. Egy magát hirdető londoni cégnek egy üveg baracklekvárt küldött egy békésmegyei baracktermelő minta gyanánt. Az illető cégneK nagyon megtetszhetett a küldemény, mert rögtön rendel két vag- gon szállítmányt. A szegény termelőnek pedig mindössze két hordó lekvárja volt. Ellenben, ha meg volna a fentemlitett összetartás, a mely bizonyos magasságú szellemi nívót feltételez, a mely nívóra csakis az iskolában lehet emelkedni, akkor a hasontermelők össze- munkálkodásával, már lehetett volna útra indítani a két vaggon lekvárt. A polg. iskolával szemben, mint két leghatalmasabb konkurrens áll a gimnázium és reáliskola. Azonban mindháromnak meg van a maga speciális rendeltetése és célja. Ha a hivatás és cél közös, akkor fölösleges volna az elnevezésben mutatkozó megkülönböztetés. A gimnázium főleg a tudós pályákra nevel. Igyekszik azokat az alapisméreteket megadni, melyekre a tudomány-egyetemen építeni lehet. Célját főleg a humánus tárgyak tanításával éri el, mig a reáliákat kevesebb figyelemre méltatja. Tehát épen azok a tárgyak teszik tanul- manykörének gerincét, melyekre a mindennapi életben nagyon kevés, vagy épen semmi szükség nincs. Mi szerepet játszhatik egy okos kereskedő, vagy életrevaló iparos munkakörében a latin nyelv? Mirevaló teletömni a gyermek fejét, a kinek csak a középiskola négy alsóosztályára van szüksége, egy olyan nyelvvel, melynek csak is a tudományos életben vehetné hasznát? A reáliskola már a modern nyelvekre és a reáliákra fekteti a fősulyt. Azonban tananyaga csak a nyolcadik év végén nyer betetőzést; tehát a négy alsóosztályt végzett és gondolkozni szerető növendék lelkében talán egy, az egész életre kiható kétely, ki nem elégített tudásvágy marad hátra. Sokkal praktikusabban oldotta meg ezt a nehéz dolgot néhány külföldi állam, a reálgimnáziumok létesítésével. A növendékek a négy alsó osztályban csakis a praktikus tárgyakból nyernek kiképzést. A negyedik év végén, az addig tanúit tárgyak egy kis kerek egészet tesznek, mellyel már az életben is érvényesülhet a növendék. A honi kultúra vezetői a polgári iskolák felállításával akartak segíteni a bajon. A gyönyörű cél azonban, melyet Csengeti Antal tűzött ki a polgári iskola feladatául, egy időre hajótörést szenvedett. Az a mostoha bánásmód, a melyben részesült, úgy a tanügyi kormány, mint a közönség részéről, teljesen megbénította munkabírását. A közönség tartózkodása menthető, hisz a magyarság faji hibája, hogy rendkívül idegenkedő az újításokkal szemben. Azonban a kormány részéről tapasztalt hideg bánásmódot nem érdemelte a polgári iskola, hisz a nemzet törvényhozó testületé tisztában van azzal, hogy a nemzet boldogságának s haladásának létalapja, épen a nemzet fiainak műveltségében rejlik. Csak az utóbbi időben vehető észre melegebb érdeklődés, melyből boldogabb jövőre lehet következtetni. A sok bajjal szemben, mind a mellett szilárdan áll a polg. iskola. Az újabb statisztikai fényesen tanúskodik életrevalósága mellett. A gimnáziumnak növendék anyaga már rég idő óta stagnál; a reáliskoláké rohamosan fogy, még pedig a polgári iskolák javára. Úgy annyira, hogy az ország minden része visz- hangzik a polg. iskolát követelő hangoktól. Természetesen ez a szükséglet Vácon is mutatkozott s eredménye a váci róm. kát. fiúpolgári iskola felállítása lett. Egy esztendős múltra tekint vissza s meglepő az a melegség, mellyel a közönség fogadta létesülését. Különben maga Vác földrajzi fekvésénél fogva is hivatva van arra, hogy kultur központja legyen vidékének. Így a fennálló polg. iskola rövid idő alatt Vác szellemi fejlődésének egyik faktorává növi ki magát, a közönség részéről már eddig is tanúsított figyelem mellett, úgy annyira, hogy céljainak megfelelően úgy az állam, mint Vác és vidékének mindenkoron ügyes és nélkülözhetetlen polgárokat fog szolgáltatni s részes lesz annak a boldogságnak a megteremtésében, mely egyedül az erkölcsös műveltség nyomán fakad. Domokos Andor. ŐsRori emléKeR Vác vidéRén. Nem egyszerre, hanem lassú fejlődés útján a réz és a bronz lépett a kő helyébe. Hazánkban ' nagyon megkönnyítette a kőkorszakbó való átmenetet az a körülmény, hogy a réz szabadon és nagy mennyiségben fordul elő. Ezért mínálunk az ősember termésrézből készítette eszközeit. Eleinte úgy bánt vele, mint a kővel, hideg állapotában dolgozta föl, kőkalapácsokkal idomította. Ekkor még formáival is I szorosan csatlakozott a kő- és csonteszközök idomaihoz, idők folyamán azonban fölvette ezekkel az anyagokkal a versenyt és megol- i vasztva a rezet, öntés által adta meg a rézszerszámok alakját és egyik-másik tekintetben önálló idomokat létesített. Azok az okok, hogy a bronzkor elején dívó szerszámok és fegyverek rézből készültek, hogy a kőkorszakbelí formákat utánozták és hogy nem öntve, hanem kovácsolva voltak, föltétlenül igazolják a rézkorszak létezését. (Először íd. Kubínyí Jferenc adott kifejezést j annak a nézetének, hogy a réz használata ! megelőzte a bronzkort, tőle függetlenül Römer Flórís és Palszky Ferenc, a külföldön pedig Sír William Wilde az izlandi muzeum igazgatója és Keller zürichi tanár vitatta, hogy a rézkor megelőzte a bronzkort. (Palszky Jerenc értekezése a budapesti praehíst. congr. naplóiban I. 220., Hampel József értekezése újabb ta/
