Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-10-20 / 81. szám

2 VÁCI HÍRLAP nulmányofc a rézkorrólf melynek eredményeit az 57. és 58. lapon foglalja össze.) A rézkorszak mindenesetre átmenet volt a kőkorszakból a bronzkorba és így az első fém­korszak, melyet az ember ismert. A rézeszkő- zők alakja nem nagyon változatos. Előfordul­nak közöttük : törők, halászhorgok, fejszék, vésők, ékek, balták, csákányok, kések és nagy ritkán ékszerek. Ezek sorából a vésők és ékek a legközelebb állanak a neolíth-korí köeszkő- kőzők formáihoz. A csákányok, kalapácsok, fejszék és egyáltalán a nehezebb rézeszközők már nyelekkel vannak ellátva, a mi azonban visszavezethető az átfúrt csiszolt kőfejszékre és kalapácsokra. Ami vidékünkön különböző alkalommal több­féle rézeszközt találtak. így a többi között egy hossznégyszőgü rézvésőt, mely most az egri érseki muzeum birtokában van, (Hampel /., Antíquítés préhístoríque de la Hongríe, Í876. VIII. t. 8.) Pulszky Ferenc a rézkor! leletek során több lapos vésőt említ Vácról. (Magyar- ország Archaeoíogíája I. 82.) Galgagyörkőn egy rézcsákányt találtak, melyet Jölctbáry László váchartyání ev. ref. lelkész í 879-ben a M. Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. (Rég. N. í 02/í 879.) A réz után az arany volt az első fém, me­lyet az ember megismert, mivel az arany, csak úgy mint a réz, termésállapotban is előfordul. Réztárgyak társaságában aranykorongokat is találtak már. Feltűnő, hogy ezek nem öntve, hanem, mint a réztárgyak egyáltalában, ková­csolva vannak. Az ezüst használata már a vas­korba esik. A bronzkor ez öntvény használatából vette nevét. A bronz ügy keletkezhetett, hogy a réz- és az ónércet összeolvasztották. De az is lehet, hogy a két fémet külön-külőn állították elő és így keverték. Összetételi aránya 90*/o réz és Í0°/o ón. Újabban antímóníumot is találtak, a miből azt hiszik, hogy a bronzkori ember né­mely vidéken ón helyett antímónnal keverte a vörösrezet. A bronz keményebb, szívósabb, mint a vö­rösréz és a mi a fő, edzhető is, ha hirtelen ma­gas hő hatásának tesszük ki. Ezenkívül a bronz kitűnő anyag az öntésre s meg van az a jó tulajdonsága is, hogy vastagabb tömegben át nem rozsdásodik, oly módon például, mint a vas, hanem csak felületén kap egy vékony, zöld színű rozsdahártyát, mit a régészetben pa­tinának, nemes rozsdának (aerugo nobilis) ne­veznek. A patina csak lassan képződik és így egyúttal tanúsága az illető bronztárgy régisé­gének, a melyet éppen ezért a tárgyról ledör- zsőlní vagy lereszelni, mint azt a tudatlanok teszik, nem szabad. A patínaréteg, mivel csak a tárgy felületén keletkezik, egyszersmind meg­óvja a bronztárgy belsejét a további oxidációtól és ezzel az elenyészéstől. Innét van, hogy bronz tárgyak, régiségük dacára, nagy számban ma­radtak reánk, míg a sokkal fiatalabb vasesz- kőzők a legtöbb esetben teljesen elpusztultak, vagy alakjukat az elrozsdásodás miatt a fel- ísmerhetetlenségíg elvesztették. Az az idő, a mikor a bronzot az emberek először használni kezdték, Montelíus szerint hozzávetőlegesen a Kr. előtti ötödik évezredre tehető. Ugyanő úgy vélekedik, hogy a bronzot Európába a Kr. e. 15. században hozták. Az európai bronzkultura legkezdetlegesebb alakjait az égéi szigetcsoport kultúrája mutatja. Abban Egyiptomban a XII. dinasztia uralkodik és a mi szempontunkból nevezetessé lesz, mert alatta válik általánossá a bronz uralma Egyiptom földjén. E dinasztia uralkodása a Kr. előtti 1995. évtől a Kr. előtti í80í. évig terjedvén, a bronz­nak Egyiptomban való általános használata a Kr. előtti második évezrednél tehát korábbra alig tehető, ami Montelíus fentebb közölt né­zetével körülbelül összevág. Hazánkban a bronz már mint kész öntvény juthatott. Reínecke Pál úgy véli, hogy ez az időpont megelőzte a Kr. e. 2000 évet. Posta. Féla ázsiai kutatásai szerint az Ázsiából elő- nyomuít harcias índogermán (ural-altájí) tör­zsek voltak hazánk első bronztelepeseí, a kik az íttlakókat részint meghódítva, telepesei részint | kiűzve, meghonosították a bronzot és ezzel a magasabb őskori műveltséget. tíireli. Mi történt a Danaparton? 1 A rakpart egész hosszában kihalt. Őszi szellő dudál a megdagadt viz fölött, a fák engednek a hivó szellőnek : hull, a levél, hull ... Az uszoda eltűnt, a csónakda, mely még egy kis élénkséget teremtett, néptelen. Egy-egy nyug­díjas, vagy karlsbádi kúrás siet át e harasztos sétányon s a másik percben már néptelen a korzó. 2. Őszre jött a nevezetesség, a mi néhány napra érdeklődőket vonzott a Duna partjára. Két kotrógép működik a propeller-állomás fö­lött. Rajta emberek sürögnek, forognak, úgy tetszik, hogy minden nagy munkát ezek vé= geznének. Pedig a hatalmas gőzgép kutatja ved­reivel a Duna fenekét és tonnaszámra emeli ki a nedves kavicsot, mellyel aztán a Duna- partot tölti fel a. másik gép. Két hatalmas Le­viathan, nyugodtan tűri hátán a fejedelmi fo­lyam. És a ráérők serege áhítattal nézi óra­hosszat a rejtélyes munkát, mely a viz alatt folyik. Közben szurtos alakok jelennek meg a kotrógépeken s bámulnak némán a part felé . . . 3 A másik nevezetesség, ami egy kis forgalmat jelent, minden év őszére megjelenik. Hol több, hol kevesebb. Az idén kedvező volt az idő­járás a káposztára, hát sok a káposztás hajó. Sok százezer kékesfehér fejet árulnak a nyitra- megyeiek. Mellettük ások zöldség és hagyma. Az idén olcsón lehet vásárolni. És vevő nincs sok. Más években 2—3 nap alatt elkelt a ha­jók tartalma, most napokig dermesztő hideg éjszakában ott kell aludniok a parton a ká­posztaárusoknak s várják másnapra a vevőt. 4. Bugyi Aurélné Nyitrából káposztát hozott. Kirakta áruját és várta a vevőket. Éjszakára nem mént vissza a hajóra, künn aludt a par­ton. Múlt éjszaka is lefeküdt békességben. A toronyban éjfélt ütött, néma volt a part, a viz. Megindult egy csónak a kotrógépről, alig evez­tek benne, úgy jöttek mint a csempészek. Egy sötét alak kiszáll, a csónak csendben vissza­tér a kotróhoz. Az alak egyenesen Bugyi Aurélnéhoz tart, megtapogatja a ruháját s mel­lén felszakitja a köntöst. Már kezében van az asszony pénzes zacskója, kést vesz elő és ... az asszony felriad. 5. Villog a kés, az alak fenyegető állásban. Bugyiné ajkáról felszakad a rémes segély kiál­tás. Fáradtak az emberek, nem ébred senki a Dunaparton. A merénylő most éleset fiity- tyent s aztán kiállt: — Miklós!! E pillanat­ban a kotrógépről megindul a csónak, hamar partot ér s a másik percben elérik a gépet. Néma csend. Az asszony rendőröket keres. 6 Bugyi Aurélné 57 éves : a rendőrök meg­állapítják, ' hogy hozzá csak rablási szándékkal közeledhettek. A kotróra mennek, ott mindenki alszik. Káromkodás, hogy felköltötték őket. Pi­henni akarnak, másnap : munkanap. Senki sem tud semmit. Azt mondják, hogy az asszony rémmesét álmodott . . . — Királyi kitüntetés. A király Gömöri Havas Gábor debreceni 2. honvédhuszárez'red- beli századosnak kitűnő szolgálatainak elis­meréséül a katonai érdemkeresztet adomá­nyozta. — Az irgalmasoK főgenerálisa Vá­con. Koch Ágoston, az irgaimasrendiek római generálisa Thíiróczy Kornél lendfőnök és Pisz- ter Aurél budapesti irgalmasrendi áldozópap rendfőnöki titkár kíséretében pénteken délelőtt Vácra érkezett az itteni rendház meglátogatá­sára. A generálist a váci rendház tagjai a há­zi kápolnában fogadták ünnepi dis/ben, ha­rangzúgások között. Délelőtt 11 órakor Koch generális a püspöknél vizitelt, majd miután a délutánt a váci rendházban töltötte, este kilenc órakor visszautazott kíséretével Budapestre. Koch Ágoston az összes nemzetek irgalmas rendéinek választott generálisa, aki maga bajor nemzetiségű és állandó lakása Rómában van. — A KeresKedőifjak első nyi vános mérkőzésen. A kereskedöifjak egyesületé­ben tudvalevőleg labdarugó csapat alakúit, mely néhány hét óta szorgalmasan gyakorol a pokolbeli íootballpáiyán. Az ambiciózus labdarúgók ma, vasárnap délután állnak ki először nyilvánosan szereplésre. A V. S. E. második csapatával mérik össze , erejüket. Ugyanebben az időben a V. S. E. első csa­pata a sertéspiacon tevő pályán (elkerített hely) negyedik riválisával, az isaszegi atlétikai klub csapatával mérkőzik a kerületi bajnok­ságért. — Hübschl Kálmán müve. A kép­viselőtestületben ismételten szó volt arról, hogy városi mérnökünk még egy évig otthon, lakásán tartja hivatalos óráit. Tudvalevő, hogy ezt a kedvezményt azért kérte, mert a földmi- velésíigyi miniszter az állami borközraktárak tervezését és építését bízta rá s ezt a nagy munkát nagy személyzettel tervezi, melyhez az ő állandó felügyelete szüKséges. Hübschl egyik müve, a sátoraljaújhelyi m »r legközelebb készen lesz. Ideiktatjuk, minő elismerés hangján ir a Városok Lapja c. újság erről a borközraktárról : Annak a kiválóan szép és üdvös eszmének, mely célul tűzte ki a Hegy- aij i már-már veszendőnek indu t jóhirneve megmentését s e hírnév lehető fokozását, mél­tó alkotása az az impozáns épület, meiy S t- toraljaujhely városában épült. Már külsejével is egyik legcsinosabb és az idegent a ónnal lebilincselő építkezés ez a borpince, melynek befejezése és üzembehelyezése már csak pár hónap kérdése. Hat óriási vasajtaja van a pincének az utcafelöli részen. Ezeken a ren­geteg ajtókon jutnak be a palackozó, pároló, osztályozó helyiségekbe s ezekből a pince fő- és mellékágaiba. A 70 méteres hosszú főágból és 35, egyenkint 25 méter hosszú mellékágból álló pincehelyiség 12 — 15,000 hl. befogadó képességű s valóságos földalatti labirintusnak látszik az avatatlan előtt. Pedig valójában a legszabályosabb, rendszeres építkezés, melyet saját villamtelep világit meg s melynek ágai­ban felállított 330—3400 literes hordók lesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom