Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-06-30 / 50. szám

Hu&zonhatodih évfolyam

50. szám.

Vác, 1912. junius 29.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 filler.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora ö0 fillér. Telefon-szám 17.

Aktualitások.

(Két közlemény.)

Vác, jun. 28.

Az első cikrt az 1905. évi általános képviselőválasztások alkalmából a választókhoz intézni szándékolt szózatnak lett írva, — a második a most lezajlott ország- gyűlési eseményekből vont okszerű következtetések alapján az első közleményben foglalt feltevések igazolása.

I.

Veszélyben a haza ! Nem üres szó ez a felkiáltás. Ébredjetek ! Egy őrült magyar izzó szenvedélye készül kivégezni a magyart. Már kezében a csóva, mellyel felgyújtással fenyegeti a magyar nemzet egyedüli védöpontját, alkotmányunk várának hidját, mely ha egyszer megsemmisül, nincs többé út a visszatérésre. Nincs, mert már akkor késő s a nemzet sírját elleneink veszik körül.

Szegény hazánk ! a kit több, mint ezer éven át nem birt megvenni a külső ellenségek ezernyi támadása, a tatár és a török beörönlése, a ki fogadott szövetségesünknek 400 évig képes volt ellenállani alkotmányával, most ki van téve annak, hogy egy éretlen korcsszülöttje magyar jellegét megsemmisítse s azt a nemzetet, melynek számára a nagy világon e kívül nincsen hely, örökre kitörölje az élők sorából.

Ne hallgassunk az áruló szavakra, melyek a hazafiság mezébe burkolódznak, mert ezek hangoztatása a legnagyobb hazugság.

Nagy Rákóczynk szented hamvainak hazaszállítása a magyar nemzet óhajának teljesítéséért Bécs javára szolgáló ellenértéket követel.

Az úgynevezett nemzeti vívmányok, melyeket előbb Tisza honvédő képzeletével kivív- hatatlanokuak s követelésüket a magyar haza temetőjének nyilvánított, általa megszerzett alakjukban a semminél kevesebb és a nemzetre a létezettnél károsabbak ; mert a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar ez- redek nyelve és a vezényszó továbbra is a német, a magyar ezredeknek a magyar, hatóságokkal való levelezése a régibb törvények rendelkezéseit el nem érik, a magyar tisztek képzése pedig valóságos megrablása a magyarnak, a mennyib m az e célra létesített alapítványok arra szolgálnak, hogy annyival több osztrák tiszt neveltessék és annyival több magyar fiú váljék osztrákká. Pedig a hazára veszedelmesebb a magyarból lett osztrák, mint az, a ki osztráknak született. A honvédségnek tüzérekkel ellátása szintén a legnagyobb ámítások egyike, mert ez alatt a nemzeti óhaj teljesítésének cége alatt a közös hadseregnek már régen s az állam terhére célba vett tüzérséggel való szaporítása rejlik. De ne higyjé- tek, hogy a m. kir. honvédség eredeti szervezetében nyerne erőben és tekintélyben. Itt a csalás ! A magyar honvédség, mely ma már a legkisebb önállóság nélkül hadi beosztásában úgy is a közös hadsereg kiegészítő részét képezi, egyelőre azzal a megokolással, hogy a tüzérséghez szükséges műszaki ismeretekkel bíró képzett magyar tisztek nincsenek, hadosztályai számarányában közös tüzérséggel láttatik el. Hasonló értékkel bir a hirdetett két éves katonai szolgálat behozatala is, amennyiben a katonakötelezettek szolgálati idejének leszállítása s ez úton a terhek reménylett csökkentése csak ürügyül szolgál arra, hogy az összbirodalom megalkotására törekvő Ausztria nagyhata'mi állását előre meg sem határozható pénz- és véráldozatokkal gyarapítsa. Ezeken a címeken az ország terhe évenkint legalább száz millióval nagyobbodik.

Hazánk közgazdasági viszonyai évről-évre rosszabbakká válnak, az ipar és kereskedelem nem hogy emelkednének, hanem fokozatosan alább szállnak, a mezőgazdaság ez a magyar nemzetgazdászat főereje veszélyesen aláhanyat- iott, mert a közös vámterület békóiba vannak varve. Nem fejlődhetnek Ausztria érdekei miatt. És ez a kormány még mindig a közös vámterület fentartására kötötte le magát. Imbolygó jelszavakat dob a nemzet hiszékeny fiai közé. Gróf Széchenyit idézi, hogy előbb vagyonilag erősödjünk, most gazdaggá válván, függetlenségünket s önállóságunkat könnyebben érhetjük el. És a könnyen hívők futnak a iidércfény után, pedig a gyakorlati élet 1867. év óta eléggé megmutatta, hegy az elméletért a fel tevést meghazudtolta és megtanító;! arra, hogy csak független állam képes gazdagodása eszközeit kellőleg megválasztani.

Az 1867 évben közössé tett vámszövetség, melyre nézve maga az azt megalkotó Deák Ferenc is aggodalomma volt, mikor kimondotta, hogy csak 10 évre kötetvén meg a vámterület közössége, a közgazdasági erőkben gyarapodó nemzet attól egy nemzet életében időnek nem is számítható rövid idő alatt elállhat, Ausztriával szemben nemcsak gazdasági, hanem ki- válólag politikai jelentőséggel bir, amennyioen a diplomáciában a> külfölddel szemben a kereskedelmi szerződések megkötése a konzulátusok felállítása nem mint önálló állam, vagy a két állam szövetsége, hanem a külügyminiszter képviseletében kizárólag mint egységes birodalom működése jelentkezik Ausztria nyelvével és annak jelvényeivel,

Leverő azonban, hogy a hatalmon levő Tisza-kórmány még mindig és most még inkább Bécs szolgájává szegődött. És most vállalt kötelezettsége keresztülvitelében a haza és nemzet sorsát szivükön viselő hazafiak aggodalma útjában áll, a parlamentarizmus megbénításával törekedik oda, hogy a nemzet ellenállási képességét megtörje. Izzó szenvedélye megfosztja a helyes gondolkodástól is. Hogy saját egyéni felfogásának igazát megmutassa, képes volt oly térre is íépni, melyen a magyar nemzet megsemmisülése következhetik be.

Ne engedjétek tehát ezt az ezer éves magyar hazát egy őrült szenvedélyének áldozatává lenni. Ezt pedig úgy akadályozhatjátok meg, ha szavazataitokkal megtagadjátok a nemzet részére előkészített sirásás munkáját.

Az a tett, melyet Tisza István 1904 november 18-án cinkostársaival elkövetett, csakis a hazaárulással már megbárátkozottak, vagy a haza

sorsán nem gondolkozók és az ostobák részéről nyerhet védelmet. Mert mire vezet a lex-Dániel néven ismert házszabálymódositás ? Az alkotmány megtörésére s ezzel a Bécs által a magyarnak az összbirodalomba már évszázadokon át megkisérlett beolvasztása ellen való ellenállási képességének kiirtására. Az alkotmány volt mindig védbástyája a magyarnak és ez adta meg a beolvasztás ellen az ellenállás erejét. Az igazi magyar alkotmányosság, melynek most főalapelve, hogy a népképviselet alapján berendezeti országgyűlés minden egyes tagja a kormány minden előterjesztéséhez hozzászólhasson, hogy többségéhez képest döntsön, megvan támadva a lex Dániellel. És hiába akarja elhitetni Tisza és megvakult pártja, hogy ez az intézkedés csak ideiglenes s csak a gyorsabb munkát akadályozó obs- trukció megtörésére irányul; annak igazi célja a bécsi érdekek szolgálásának biztosítása, de oly szerencsétlenül megválasztva, hogy annak keresztülvitele alkotmányunkat s vele nem csak állami, hanem nemzeti önnáljóságunkat is megsemmisítheti. Mert ki biztosit arról, hogy Tisza addig marad a kormány élén, inig saját talán szerinte jóhiszemű hazafisággal kigondolt azt a célját, hogy az ország rendes munka- képességét heiyreálütja, a magyar nemzet alkotmányát, Becsesei szemben ezt az egyedüli védbástyát, teljes egészében visszaadhatja, vagy megvédelmezheti ?

Az a bécsi kéz, mely a hírhedtté vált s annak csúfolt erős kezet arra használta fel, hogy a magyarnak ellenállási képességét megtörje, a többségi elv hangoztatásával elért eredmény után a neki tetsző eszközt más kezébe adja.

Szent Isten ! még elgondolni is mily bor- zasztóság, hogy a magyar önkényt mond le airol az erőről, mely öt Béccsel szemben eddig megvédelmezte. Jól tudják azt ellenségeink is, hogy a mit* az erőszak tnvesz, azt visszavenni lehet, de a mit önként adunk oda, azt visszakövetelni sem lehet.

Tisza azért, hogy a bécsi követelések biztosítására kapott hatalmi állását megtarthassa, mindazoknak az érdekeknek, melyek Bécs javára szolgálnak, keresztül vétel e céljából a parlamentarizmus sarkalatos elvének meghamisításával a többségi elv elcsavarása mellett a szólásszabadságot a parlament gépezetéből kikapcsolni és a magyar országgyűlést egy közönséges sipládává aljasitani kívánja, mely akkor szóljon, mikor forgatja és addig és úgy szóljon, a mint akarja. Ebben van az a rettenetes lépés, mely a nemzeti ellenállásról való lemondást jelenti.

Isten óvja meg a nemzetet annak a lépésnek törvényesitésétől, mert az igy eladott s elleneink által elkobzott jogot többé még fegyveres erővel sem leszünk képesek visszaszerezni.

Ennek a nemzetirtó lépésnek november 18-án cudarul megkisérlett foganatba vétele szülte december 13-át, ezt a magyar nemzet történelmében mindig kimagasló napot, [mely oly