Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-06-12 / 45. szám
Huszonhatodih évfolyam 45. szám. Vác, 1912 junius 12. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Váciak a pécsi kerületi tornaversenyen. Vác, jun. 11. A pécsi tornaverseny azért érdekel bennünket közelebbről is, mert részt vettek azon a váci főgimnázium és a siketnémák váci intézete. Az előbbi intézetből 25 ifjú utazott le (Károlyi János dr. és Vizl János tanárok kíséretével), a sikeínémákat 16 növendék képviselte (kiket Záborszky Árpád, S~otfrid József és Szent- györgyi Gusztáv tanárok kisértek el). Úgy a gimnazisták, mint a siketnémák űrnapján délben utaztak el, Budapestről különvonaton utaztak az alföldi diáksággal és este értek Pécsre. A visszautazás is ugyanígy történt, vasárnap délután értek haza. Az utazás kellemes, csak visszafelé zavarta meg egy sajnálatos baleset. Egy kiskunfélegyházai diákot— Simon- tanyánál — ütött el a vasúti hid. Kihajolt a szerencsétlen fiú, ezért érte a baleset. Budapesten a mentők várták és vitték el. Pécsett rendezőbizottság várta a diákságot, minden intézetnek jutott egy-egy kalauz, a kik szállásra kisérték az érkezőket. A mintegy 2000 diáknak az ellátása példásan oldatott meg. A szállás, ellátás egyaránt jó volt. jói is érezték magukat a diákok. Csak a nap ne sütött volna oly erősen. A nap heve és a sok járás-kelés ki is fárasztották diákjainkat, maga a versenyrendezés kritikán aluli volt. A versenytéren térdig érő fű, rossz ugróhelyek, orvoshiány, igazságtalan ítélkezés, méltánytalan beosztás . . . stb. Annál nagyobb az érdem, a dicsőség, hogy diákjaink mégis megállották helyüket, dicsőséget szereztek zászlóiknak, fényt intézményeiknek, elismerést Vác nevének. Az okleveleken kívül a gimnazisták hét, a siketnémák egy dijat nyertek. Megjegyezzük, hogy a siketnéináK az egyéni versenyekben, másban, mint a súlydobásban nem is szerepeltek. Innen van, hogy egy dijnál többet nem hoztak. Egyebekben pedig oly szépen szerepeltek a siketnémák, hogy a speciális esélynél fogva, meg azért is, mert tudtunkkal a siketnémaoktatás történetében e tény páratlanul áll, a siketnémák szereplésére még visszatérünk. Annyit azonban már most is megállapíthatunk, hogy maga a gondolat s a keresztülvitel Záborszky Árpád intézeti tanár érdeme, kinek lelkes és fáradhatatlan munkássága újabb dicsőséget szerzett a váci névnek s Vác város eme régi intézményének. * Ez a rövid beszámoló a fiatalságot és szülőket érdőklő eseményekről. Szakértő kezekből kritikai méltatását is kaptuk a pécsi napoknak, ezt az érdekes cikket mai számunkban adjuk, folytatását pedig vasárnap. * A pécsi ünnep. Fejérmegye gazdag, kalászos rónaságán vágtatott már különvonatunk csütörtök délutánján a Dunántúl metropolisa felé, a mikor a négy-ötszáz eleven, életkedvtől duzzadó gyermekből álló utazóközönség nagynehezen elhelyezkedett s átadta magát a barátkozás s az utazás gyönyörűségei élvezetének. Mert mindkettőre volt alkalom bőven. A különféle intézetek növendékei először egymásnak tornaruháját bírálták végig műértő szemekkel, majd csakhamar azzal a nyíltsággal és közvetlenséggel, a melyre csak a gyermek képes, megindul a társalgás. A diákélet titokzatos világából bőven kínálkozik a beszédtárgy. A tanárok szigorúsága az iskolai fegyelem, a győzelmi kilátások, a zsebpénz menyisége, a pécsi napok izgató reményei és ezer más és más tárgy, ami diákembert érdekel. De ha állomás jön, szétrebbenek a beszélgetők, megtelnek az ablakok fehér, piros és kéksapkás diákfejekkel az állomásokon szórakozó közönség nagy mulatságára, a mely kendőlobogtatással, mosolygó arccal üdvözli az életkedvtől, egészségtől, erőtől duzzadó ifjúságot s kíván neki szerencsés útat és sok-sok győzelmet. Majd előkerülnek a csomagok rejtett kincsei, amit aggódó szivü édes anyáik szerető gondossággal- s túlzott bőkezűséggel akasztottak a háborúba induló kis vitéz nyakába, hogy legalább az utón ne szenvedjen ínséget és nélkülözést. Falatozás közben a gondolat elszáll az elhagyott édes otthon felé, bizonyára egy-egy könycsepp is hull a gyöngébb szivüek vajas kenyerére, de hát nincs most idő a bú- sulásra. Felharsan a szomszéd kupéból a Csínom Palkó, rneg a Ballag már a vén diák szivet vidító nótája. A ki nem dalol, az az ablakból gyönyörködve nézi a szemei előtt elsuhanó gyönyörű vidéket. Gyönyörű dombos tájak között iobog a vonat: Sötétzöld erdők közepette békés, álmodó, faluk, kastélyok, régi várak szebbnél-szebb látni valók. A váciak különösen szerencsések, mert nekik jutott az utolsó az u. n. kilátó kocsi. Ki is élvezték az alkalmat a legteljesebb mértékben, különösen a siketnéma intézet növendékei. Ők, szegények, a természet mostohasága folytán csak erre a szórakozásra voltak utalva. De volt is benne gyönyörűségük bőven, mert minduntalan élénk magyarázatokba bocsátkoztak egymás között benyomásaik fölött s ragyogó szemük, kipirult arcuk, izgatott gesztusaik elárulták, hogy a látottak mennyire érdeklik s szórakoztatják őket. A Mecsek aljában este' felé hűvösebb lesz a levegő. Esti homály borul rá a vidékre s nyolc óra után ezer és ezer tüzes szemével Isten hozottat int a Mecsek lejtős oldaláról az utazás célpontja, Pécs. Szives kalauzok, a helybeli tanintézetek figyelmes és fáradhatatlan tanárai vezetik az ifjúságot szállásaik felé. Elválunk kedves uti- társainktól s földjeinktől s megindulunk szállásunk felé. Pécs város fényesen világított utcái zsúfolva voltak közönséggel, mely kijött a katonás rendben, dob- és trombitaszó mellett haladó csapatok üdvözlésére s kíváncsian olvasta a jelző táblákról a tanintézetek nevét. A váciak a belvárosi fiúiskola 2-ik emeletén kaptak katonás, de egyébként tiszta és rendes szállást s rövid vacsora után álomra tértek, a melynek bizony egyeseknél nehéz küzdelmet kellett vívni a fekhely szokatlanságánál és keménységénél. Másnap reggel részt vettünk a cisztercita főgimnázium tanuló ifjúságának miséjén az egykori török mecsetből átalakított belvárosi templomban s minthogy délelöttünk szabad volt, a város főbb nevezetességeit tekintettük meg. Megnéztük — hála a szintén ott idéző Szigvart János gyógyszerész szives protekciójának — a világhírűZsolnay-féle gyárat, melynek raktárhelyiségeiben szemet kápráztató pompában sorakozik mindaz, a mit ez a páratlan gyár a keramika terén alkotni tud. Munkahelyiségeiben ámulva néztük, hogy készít az ügyes emberi kéz egy korong segélyével egy darab nyers anyagból pár perc alatt Ízléses vázát, vagy kancsót. Az óriási telep egyéb helyiségeinek s a munka egyéb érdekes részleteinek megtekintésére időnk nem volt, de igy is felejthetetlen benyomásokkal távoztunk a gyárból, melyet magyar ember zseniális szelleme lett világhírűvé. A hires pécsi bazilika, Dulánszky püspök nagyszerű alkotásának megtekintésére indultunk azután. Gyönyörű tér hátterében emelkedik a végtelen egyszerűsége mellett, is stíljének szépsége és formáinak nemes összhangja folytán Magyarország egyik legszebb s legrégibb temploma, egyetlen fenmaradt bazilikája, mely átélte a török idők borzalmait és ma bucsújáró helye mindazoknak, kik művészi alkotásokban gyönyörködni tudnak. Külsejének egyszerűsége nem árulja el a bent szemeink elé táruló káprázatos pompát. Lotznak és Székelynek Krisztus életéből és Árpádházi szent királyaink és Szent Mór pécsi püspök életéből merített falfestményei, a menyezet kockának csodaszép technikája, a középkorból fenmaradt antikvitások megszemlélése órákat venne igénybe. Megnézzük a magyarországi őskereszténység idejéből fenmaradt altemplomot, benne Dulánszky püspök sírját s Kis György által készített művészi mellszobrát, majd a hazánk területén páratlan katakombába megyünk be, mely egy a Kr. u. 2. századból származó földalatti kápolna, az üldözött kereszténység megható emléke. A falakon félig elmosódva még láthatók Krisztus monogramja s a szent apostolok, a szűz anya s a bibliai jelenetek kezdetleges művészetű ábrázolásai. 1600 esztendő tekint reánk az omladozó falakról, mely látta a világot megváltó és átölelő kereszténység bölcsőjét. (Befejezése vasárnapi számunkban.) Miért nem énekelt a Váci Dalegyesület? Büszke lehet Vác minden polgára a váci dalárdára, mert vasárnap délelőtt Budapesten, az egész ország színe előtt olyant művelt, mely szereplése örökké emlékezetes lesz történelmében s mellyel talán egy társadalmi mozgalomnak csiráját ültette el. Hetek óta lázasan készült a Váci Dalegyesület vasárnapi szereplésére: az Országos
