Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-05-08 / 36. szám
Huszonhatodih évfolyam 36. szám. Vác, 1912 május 8. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és íaptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Milyen lesz Vác város csatornázása ? {Két cikk.) Vác, május 7. II. Elkülönítő rendszerű csatornázás, Elkülönítő rendszerű csatornázás alatt érteni kell az oly csatornázást, melynél a csapadékvizek a lakosság szennyes vizeitől s a feká- liáktól külön, egy-egy önálló csatornában vezettetnek el. Ez a csatornázási rendszer főleg oly városokban előnyös, a hol a csapadékvizek elvezetése könnyen történhetik. Vácot . fekvése is arra utalja, hogy ezt a rendszert fogadja el, mert magassági fekvéséből a csapadékvizek egy-egy körzetben könnyen gyűjthetők s kis szelvényű, rövid gyűjtőkön (tehát olcsó építkezéssel) a csapadékokat a Dunába vezethetjük. A szennyes viz és a fekáiiák elvezetése úgy történik, mint az előzőleg ismertetett csatornázásnál, ámde az elkülönítő rendszernél a nagy csatornába kisebb mennyiség jut (a csapadék más helyen folyik le) a csatornának nem kell oly nagy méretűnek épülnie. igen 'fontos, hogy ennél a rendszernél a mai meglevő földalatti csatornákat, melyben már közel egy millió korona fekszik, fel lehet használni úgy, hogy a csapadékvizek elvezetése lenne rábízva. Az úsztató rendszernél azonban ezehet a csatornákat vagy el kellene tömni, vagy erősen átalakítani, mert sem mélységük, sem kivitelük az usztatásnak nem felel meg. Vagyis az elkülönítő rendszerű csatornázás mellett nem szabad szem előtt téveszteni, hogy a mai csatornahálózatot nemcsak fentarthatjuk, de annak hálózatát tetszésszerint való terjedelemben és beosztásban tovább lehet építeni, fejleszteni. Mennyi vizet Kelt levezetni ? Zarka Elemér műszaki tanácsos a szennyes vizet elvezető csatornát úgy számítja, hogy hektáronkint és másodpercenkint fél liter viz folyik le, vagyis naponkint 150 liter viz egy hektáron. E szerint 178 másodpercliter folyik ki majd a város alsó végpontján végződő főgyűjtő csatornából. Ennél a rendszernél is lesz főgyűjtő és mellékgyűjtő csatorna, de a költségek kisebbek, mert részint a kisebb átmérőjű csatornák is megfelelnek, részint pedig a város lejtési viszonyai a szennyes viz levezetéséhez alkalmasak. Az esővizet elvezető csatornák kisebb mélységben fekszenek, mint a szennyes viz csatornái, mer. a csapadékvíz kisebb lejtőn is gyorsan lefolyik. A beruházási költségek a kettős csatorna rendszernél a minimumra redukálódnak, mert itt egyszerre nem kell az egész város csatornahálózatát megépíteni, a ma feleslegesnek látszó csatornavonalak lefektetése a későbbi időkre halasztható. A csatornák és az aknák A szennyesviz csatornahálózatához Zarka műszaki tanácsos kivül-beiü! zománcozott, égetett kőagyagcsöveket kivan használni, melyből a legkisebb méret 25 cm. lesz, a legnagyobb átmérőjű csatorna 60 cm.-es. Az esővíz csatornák tojás alakúaknak készülnek portlandcementbet ónból. Úgy az úsztató, mint az elkülönítő rendszerű csatornázásnál szükség van ellenőrző, csatlakozó, bukó és öblítő aknákra, de az utóbbi rendszernél sűrűbben kell ellenőrző aknákat felállítani, mert a főgyűjtő átmérője kicsi és nem mászható. Az esővizlevezető csatornáknál csak ellenőrző, illetve csatlakozó aknákra van szükség. A szivattyútelep. A szennyes vizet elvezető csatornák főgyűjtője is a Dunaparton halad a város alsó vége felé s a kiömlésnél ép úgy szivattyútelepet kell létesíteni, mint a másik rendszernél, de a szennyes vizek szivattyútelepe sokkal egyszerűbb és kisebb terjedelmű, tehát olcsóbb is. Épülni kell iszapfogónak is kb. 4—8 méter szélességben, melyből elektromotor egy paternoster segítségével fogja az iszapot kiemelni egyenesen a szaliitó kocsiba. Az iszapfogóba nyúlik be a szennyes viz-szivattyúk közös szívó csöve, melyen át alacsony vízállásnál egyenesen a Dunába ejthető a csatorna tartalma. A géphelyiség felett lesz a személyzet (két gépész) lakása minden szükséges mellékhelyiséggel. A telepet árvizmagasság fölött egy méterre magasabbra keli feltölteni, de mert kisebb a gépház, kisebb lesz a feltöitési költség is, mint az usztaíórendszerű csatornázásnál. A telep gépészeti berendezése áll két darab spirálmentes szivattyúból, melyek közvetlenül kapcsoltatnak az elektromotorokhoz. Ezek a szivattyúknak, ha árvizmagasság van is, csak hat méter magasra kell a szennyes vizet a csatornából emelni, hogy a Dunába önthessék. A motorok egyenkint 60 lóerősek lesznek s fogyasztásuk még megerőltető járás mellett is oly csekély, hogy a magas feszültségű áramot e rendszernél nem lesz szükséges nagy költséggel a telepre kivezetni. Mibe Kerül a csatornázás? Az elkülönítő rendszerű csatornázás költségeire is költségvetést állított fel a tervező s e szerint az 1,140,000 koronába kerülne, vagyis félmillióval kevesebbe, mint az úsztató rendszerű csatornázás. Ebben az összegben a szennyes vizek levezetésére csatornák építése minden tartozékával, valamint a szivattyútelep 76j,000, az esővizlevezető csatornák szintén tartozékaival 380,000 koronával szerepelnek. De mert, mint említettük, ennél a rendszernél nem kell egyszerre az egész várost csatornázni, a milliós költség is redukáltatni fog. Most már az a kérdés, mibe kerül a csatornamű fentartása és az évi teher, mely az építésé 4 és javításból álló összeg arányos elosztásából ered. Ha csatornarendszer városszerte ki iesz építve, a szivattyútelep teljes kihasználással működik, akkor a villamos áram értéke, mit a telep felhasznál, 6570 K-ra tehető. A törlesztési hányad 5 5 % niellett 66,000 K, a 16,000 koronás gépi berendezés és a 35,000 koronás épület törlesztése 900 K. A csatornák öblítése, iszaphordás kb. 2000 K, az iroda munkák 1600, a gépészek fizetése 3000 korona, összesen az apróbb kiadásokkal együtt 81,000 korona, vagyis 35 ezer koronával kevesebb minden évben, mint az' úsztató rendszerű csatornázásnál. Ez a nagy összegű megtakarítás tehát egyenesen arra kötelezi a város vezetőit, a képviselőtestületet, hogy az elkülönítő rendszerű csatornázás mellett foglaljon mielőbb állást annál is inkább, mert ez minden egészségügyi követelménynek megfelel, az úsztató rendszerű csatornázással szemben semmi hátránya nincs és részletekben is megépíthető, a mi a polgárságra nehezedő terheket aranylagosan osztja el. Kalap, napernyő, cipő. (A hölgyek divatja a nyárra.) Valahonnan a mosolygó déli partról azt Írja egy olvasónk: „A ragyogó verőfénnyel, a tavasz virágpompájával vetélkednek a nyári kalap csillogó színei, mely mintegy kerete a divatos hölgy szebbnél szebb tavaszi öltözékének.“ Bizony irigység fog el bennünket, a mikor e sorokat olvassuk és sóhajtva nézzük, a mialatt le is írjuk, nem aludt-e még ki a tűz a kályhában. Mert mi egy kis tűrhető melegre most, május első felében is csak mesterséges utón tehetünk szert. De hát, mivel azt tartja a közmondás, hogy nincsen olyan hosszu,a minek ne legyen vége, mi is reméljük, hogy mi ránk is csak- lesüt egyszer végre a nap több melegséggel és akkor egyszerre csak itt lesz a nyár, a maga minden szépségével együtt. És ez bizony akár máról holnapra is bekövetkezhetik, azért jó lesz elkészülnünk a fogadására, nehogy váratlanul találjon bennünket. Lássuk mindenekelőtt az új kalapokat. Hogy melyik a divatos, azt nagyon nehéz volna megmondani, miután úgyszólván minden forma az : a tokkalap színes szalmaszalagból összevarrva csakúgy, mint a virágos szélű barett: az erős rececsipkéböl összeállított főkötöforma, mint a mellőzhetetlen óriási kalap, a melynek kissé fölfelé van hajlítva a széle. De van olyan is, a mely egészen merész hajlású. A mint már jeleztük, a drága tagalforma mellett megint itt a szép firenzei kalapnak a divatja: igaz, hogy nem a kecses, lágyan lehajló regi karimával, hanem durvább a fonása, ezáltal természetesen keményebb és a színe is sárgább. A kalap legkedveltebb szine: a kukoricasárga, aranybarna, tengerészkék és ujvörös. A nagy kalapon feltűnő a lapos fejforma, díszítésnek kedveit a laposra tűzött rózsakoszorú, minden elképzelhető elfakult színben. Tipikus példája a színösszetételnek a kukoricasárga tagalszal- mára tűzött kékesvörös rózsakoszorú, a melyre balra áítlizölt püspökkék bársonyszalag van illesztve. Sok kalapon az erős kukoricasárga színen enyhítenek virágos sifon bevonással, mely varrás nélkül ráfekszik a szalmára. Egy különösen szép kalap pasztelkék sifonnal volt beÓTA KI SZINELŐ ADÁSA 1912.május 12-én (vasárnap) a Kúrián.
