Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-10-01 / 76. szám

HuszonötödiK évfolyam 76. szám. Vác, 1911. október 1 VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) ilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Vác város hazafias közönségéhez! Tisztelt Polgártársaink! Városunk alulírott testületéi 1911. évi ok­tóber hó 6-ik napján, pénteken este 8 óra­kor, a Curia szálló dísztermében, az aradi vértanúk emlékezetére kegyeletes emlékünne­pélyt rendeznek. A hazafias ünnepre azzal a kéréssel hívjuk városunk minden polgárát és családjának tag­jait, hogy hazafias érzésünk melegségével és egységesen összefort szívvel áldozzunk az aradi Golgothán vértanú-halált szenvedett sza­badsághősök emlékezetének. Legyetek ot. a kegyelet ünnepén ezúttal is Vác város Polgárai ! Dobbanjon szivetek ösz- sze a legendás hősök emlékének szentelt ün­nepen, mert csak olyan nemzet nézhet biza­lommal és reménnyel a jövő felé, a melynek fiai hazájukért küzdő nagyjainak, eszmékért elvérzett hőseinek érdemeit meg tudják be­csülni. Jöjjetek el hát mindnyájan az aradi tizen­három megdicsőülésének évfordulójára, hogy a hazafiúi kegyelet zsolozsmás ünnepén egy­mást megértő 1 elkekböl törhessen ég felé leg­szebb nemzeti imádságunk: Isten áld meg a magyart! Az ünnepély műsora: 1. Himnusz: Énekli a Váci Dalegyesület. — 2. Elnöki megnyitó. Tartja: dr. Matisz Dezső.— 3. Az aradi Gol- gotháról. Szavalja : Gindrich Erzsiké. — 4. Ünnepi beszéd, Tartja: Bárdos Ernő. — 5. Hazafias dalok: Énekli: Sarlay Pistike a „Czo- bor énekiskola“ növendéke. — 6. Hősök útja. Irta és fölolvassa : dr. Révész Sándor. — 7. Bánk-bán. Erkel Ferenctől. Hegedűn előadja: dr. Lázár Ottó. Zongorán kiséri : Borbély Sán- dorné. — 8. Ének quartett. Előadják: Dobó Katóka, Szlachányi Béláné, dr. Remes Sándor és Szép József. — 9. Az aradi tizenhárom. Váradi Antaltól. Szavalja: dr. Gergely Mihály. — 10. Szózat. Énekli : a Váci Dalegyesület. Hazafias üdvözlettel: Az Állami Tisztviselők Köre nevében ; Zádory Lajos elnök, Horváth Kálmán titkár. — Csizmadia Ipartestület ne­vében : Fajcsek Mihály elnök, Orbán János titkár. — Egyesült Kaszinó Kör nevében: dr. Lencsó Ferenc elnök, Szentgyörgyi Gusztáv titkár. — Felső városi Gazdakör nevében: Kazár Árpád elnök, Füle Kálmán titkár. — Ipartár­sulat nevében : Schmidt Ferenc elnök, Paulik János titkár. - Izraelita Leányegyesület ne­vében : Goldberger Rózsi elnök, Schneller Gyuia titkár. — Katolikus Legényegylet nevé­ben : dr. Rapcsák Imre elnök, Lepey Emil al- elnök. — Katolikus Kör nevében : Bucsek István elnök, Babanits Imre titkár. — Keres- kedöifjak Egyesülete nevében : Jelinek Ágos­ton elnök, Vojcsek János titkár. — Lövő- Egyesület nevében: Váró Károly elnök, Mi- kuska János titkár. — Molnár-Egyesület ne­vében: Hevér István elnök, Hatala István tit­kár. — Urak Mária kongregációja nevében : Éder Kálmán elnök. — Iparosok Mária kon­gregációja nevébén: Schmidt Ferenc elnök, Kovács József titkár. —Montefiore Judit-Egy- let nevében: Révész Béláné elnök, Natonek Dezső titkár. — Múzeum Egyesület nevében : dr. Tragor Ignác elnök, Kisparti János titkár. — Magyar Védő-Egyesület nevében : Borbély Sándor elnök, Vatter ■ Ferenc titkár. — Műv. Orsz. Szövetsége XXXVII. kerülete nevében : Péteri János elnök, Vida Géza titkár. — Nő- Egylet nevében: özv. dr. Freysinger Lajosné elnök, Lukács István titkár. — Petőfi asztal- társaság nevében : Sári Pál elnök, Csányi Dezső titkár. — Sport-Egyesület nevében : Hübschl Kálmán alelnök, Borbély István titkár. — Szanatórium-Egyesület nevében: Borbély Sándorné elnök, Lukács István titkár. — Tűz­oltótestület nevében: Täuber Ferenc elnök, Borbély István titkár. — Váci Dalegyesület nevében: dr. Matisz Dezső, Bárdos Ernő tit­kár. — Váci Járási Közművelődési Egyesület nevében : Ivánka Pál elnök, Arczfalvi Anna tit­kár. — Vác városi Kát. Gazdakör nevében : dr. Forgó Kálmán ügyv. elnök, Kardos Ágoston jegyző. Kezdete pontosan8 órakor. Belépő dij nincsen. A t. hölgy közönséget kérjük, szíves­kedjék a terembe kalap nélkül belépni. Banda Marci. (Banda Marci tegnap tartotta jubileumát sok száz ra­jongója előtt Budapesten az Urania színházban. A mi cigányunkról ebből az alkalomból Nemeskéri Kiss Jó­zsef szeretetteljes szép cikket irt, mely a Budapesti Hírlap-ban jelent meg. Ezt a méltatást, mely Vácot kö« zelről érdekli, itt közöljük.) Szól a nóta bánatosan s a mint hallgatom, a régi szép idők emlékezete éled föl bennem. Úgy érzem, mintha a vén cigány is messzi szállna lelkében innen a csillogó teremből s szárasz fájának minden húrján a régi szép idő­ket siratja. Körülöttem cifra urak, asszonysá­gok nevetgélnek, beszélgetnek és ebben a vig sokadalomban úgy látom, magam vagyok az egyetlen e pillanatban, a ki együtt érez a hegedűszóval. Van úgy az ember néha, hogy csodásán elkalandozik lelke s maga se tudja, hogy is vihette el annyi mindenféle muzsikaszó. A minap este jártam Így. Az öreg Banda Mar­cit hallgattam s a mikor megpihent egy kicsit a hegedülésben, oda is hívtam magamhoz egy pohár borra. A pohár mellett tudtam meg aztán, hogy érzésének igazán nagyobb megindulásával huzza. Most mondták meg, hogy jubilálni akarják, mivelhogy éppen ötven esztendeje muzsikál. Örömet akarnak neki szerezni vele. De bizony az öregen, meg a játékán is nem az öröm látszott, hanem inkább valami elmélázás a kö­dösülő múltba. A pohár mellett aztán elbeszél­gettünk és én kértem, hogy meséljen nekem egyet-mást az ötven esztendőről, meg talán még régebbről. így tudtam meg, hogy már hatvanhat esz­tendős az öreg cigányprímás. Vácon született, az apja szegény klárinétos volt, de már elvesz­tette három esztendős korában, az édesanyját meg nyolc esztendős korában. így hányódott, mint a gazdátlan kutya'. De már próbálgatta a hegedűt, a mit a kis motyójáért szerzett. A béreseknek meg a parasztoknak cincogott, hogy vessenek egy falatot, meg hogy hálni hagyják valahol a csűrben, vagy az istállóban. Csak eltengődött valahogy, mig aztán tizenkét esztendős korában, téli fagyoan, rongyba kö­tözött lábbal elgyalogolt Budapestre. Nem volt hová lennie itt sem. A hegedűjé­vel keresett egy pár kajcárt és téli éjszakákon sokszor lapult meg dideregve a Két pisztoly, vagy a Két oroszlán kivilágott ablakánál, mert ben játszott a cigány, ő meg úgy tanulta tőle az uj nótákat. Esztendőkig ment ez igy, a mi­kor egyszer meghallotta muzsikálni a hires Rác Pali és nyomban bevette a bandába. Ott volt néhány esztendeig, aztán haza kellett menni vizitációra. Nem lett katona, mert kimuzsikálta magát. Az urak nagyon szerették és megfizet­ték a háromszáz váltóforintot annak a legény­nek, a ki beállt helyette. Aztán megint visszakerült a bandába, de haza is járogatott Vácra. Akkor akart háza­sodni. A mikor az urak megtudták, összeadtak neki néhány száz forintot, hogy csináljon maga bandát. Idáig mesélt a vén cigány, aztán fölkelt és muzsikált tovább. Hogy visszaült megint, el­mondta, a hogy a hetvenes években odament Vácra néhai József királyi herceg s akkor ö lett cigánya. Nagyon szerette hallgatni. Csinál­tatott az egész bandának honvéduniformist s úgy kellett muzsikálni, még a gyakorlatra is ki kellett masírozni. Hat hétig tartott igy. Egy alkalommal, a mikor a katonabanda játszott este és a karmester gyertyát kért, hogy lássa a kottát, a királyi herceg odaszólt Marcinak: — Gyere ide Marci, neked nem kell gyertya a muzsikához! A katonák hasábfából nagy tüzet raktak a miközben a banda húzta, hogy Ég a kunyhó, ropog a nád ... a királyi herceg olyan kedvre lobbant, hogy beledobta a sipkáját a tűzbe, aztán derékon fogta a markotányosnét és járta vele a csárdást. A bandának jó dolga volt, száz forintot is keresett napjában. — Nagyon jól ment a sorunk, — mondta, az öreg az uraknál is megesett, hogy százast dobtak a poharamba s előbb ki kellett inni a bort fenékig, aztán vehettem el. Fölsóhajtott, aztán elmondta még, hogy mennyire szerették az urak. Minenfelül kocsin behajtottak Vácra, aztán küldöztek is a ban­dának mindenfélét, malacot, elemózsiát, bort és más effélét. így éltek vígan és muzsikáltak reggelig is. A hetvenes években került Banda Marci a zenekarával ide a fővárosba. — De más világ volt még akkoriban, -- sóhajtott megint. — Miért? — kérdeztem. — Mert hogy akkoriban hallgatták a cigányt,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom