Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-10-01 / 76. szám

VACÍ HÍRLAP

mivelhogy egy asztalnál muzsikált a társaság előtt. Ma meg belebeszélnek a nótába . . .

Elmondta, hogy akkorriban meg lehetett élni, mivelhogy adtak az urak. Még ha a tányérral ment is uriasztalhoz, öt pengőnél kevesebbet nem adtak, a vendéglőben pedig még szegényebb ember is odaadta a félforintot. Szégyelt kevesebbet adni. Meg aztán hol vannak most a finom helyek, a hol szeretik és megbecsülik a cigányt, úgy mint akkor.

— Lármáznak, nem hallgatnak, mert háládat- lan népség ez a muzsika iránt. Verklis nóta keil, nem a Cserebogár . . . aztán a végin csak úgy szokásbó odadobnak egy hatost, de többször a Wekerle-pénzt.

Ez a tizfilléres. Még néhány évvel ezelőtt is más volt a hatossal, meg a kéthatossal. De most, — mondja az öreg cigány -— van nap az elegáns vendéglőben, hogy még a kosztra valót se tudják összetányérozni. Neki — úgymond — már nehezére is esik. Mikor úgy megváratja némely ember a tányérral öt kajcá- rért, elmegy a kedve a muzsikától.

— Úri divat van most, meg cifra pflanc, azért nem telik a cigánynak, — mondja az öreg. Aztán meg a magyar nótát se értik, csak a divatos kell, a mi modern.

— Hát miért nem játszik ilyet Marci bácsi?

— Nincs érzésem hozzá, — feleli.

A régi múltba kalandozva igy mondja el a maga élete sorát Banda Marci. Az egyszerű szavakban sok a tanulság s bennük van a sorsa a magyar cigánynak.

Régóta bizony sok minden megváltozott, pedig nem jól van igy, mert a cigányt meg kell becsülni, hiába beszélnek róla akármit az akadémikusok. A cigánynak megvan mindenképen a maga hivatása és jelentősége. Ráfogtak már sok mindent, de nem igaz. A tudomány cáfolta meg azt a vádat, hogy a cigány tulajdonképen kárára volt a magyar muzsikának és a nagyobb fejlődésnek ezen a téren.

Ez nem áll. A magyar dalköltészetet éppen ő terjesztette. O benne nincs ugyanis alkotó képesség. 0 mindig annak a nemzetnek a muzsikáját játsza, a hol letelepedett. A mikor a cigány a tizennegyedik században ide került, a magyarnak már rég volt muzsikája olyan, a milyen. És a cigány vitte és terjesztette és a magyar nóták reprodukálásának itt az országban évszázadokon át a cigány volt a föntar- tója. A régi- dalok a török hódoltság idejéből, meg a kuruc nóták csupán szájhagyomány alapján nem maradtak volna fönn.

Az alkotó művészet a cigány miatt haladhatott nálunk és mindig a maga úján, a mellett, hogy a régi motívumokat a cigány föntartotta. A régi gyönyörű magyar verbunkosokat, kesergőket, hallgatókat nem cigányok csinálták, csupán naturalisták, a kiktől a cigány eltanulta, aztán közkinccsé tette és megőrizte a jövőnek.

Érdekes visszapillantani a tizenkilencedik századba is a cigány szempontjából. Nálunk itt még akkor sem tekintették a zenét foglalkozásnak. A magyar nem muzsikált, hanem csupán muzsikáltatott magának. Ha abban az időben volt is úri házaknál hegedű, vagy zongora, nem tudtak a hegedűn úgy muzsikálni, mint a cigány.

Így érte el aztán virágkorát. Játéka ellen azért sok kifogást tettek, főleg a modorosság szempontjából. Ha meg van is ez a hiba, a régi magyar nóta nemes tisztaságát, egyszerű mélységét, tüzét és erejét nem őrizte meg senki úgy, mint a cigány s más nem is tudta úgy visszaadni, mint ő.

Utóbb aztán napjainkra elkövetkezett a dekadencia, a minek igen szomorú és mélyreható

2 ____

okai vannak. A cigány ugyanis vele nevelődik azzal a környezettel, a melyben él. Az a szin- magyarság, a mely annak idéjén ngy rajongott és oly áldozatkész volt a cigánnyal szemben, átváltozott már többféle tekintetben. Ma már különösen a fővárosban nagyon elegyes, szinte kozmopolita az a publikum, a melynek játszania kell. Nagyon hanyatlott a népmuzsika iránt való érzék. Bizonyítéka érmék, hogy mostanában a legelőkelőbb nyilvános helyeken, éttermekben és kávéházakban hangos, sőt lármás társalgás folyik, miközben a. cigány a legszebb magyar nótákkal remekel. A mai közönség nem tudja úgy megérteni ezeket, mint a régi s a megértés hanyatlásával hanyatlik a zene. Lám, külföldön még egy kisebb helyen is, ha egy tizedrangú kvartett muzsikál is, csöndben és élvezettel hallgatja a publikum s leinti azt, a ki valamiképpen zavarja.

A cigánytól is mást követelnek most már. Idegen muzsikát, operát, meg más effélét. Az pedig nem való neki, kivéve, a tánczenét, a melyben elsőrangú. A játéka, miközben ezekre az idegen dolgokra rákényszerül, megromlik. Lár- másabb hatásokra vadászik, virtuozkodni akar s éppen ez vetkőzteti ki igazi mivoltából és cikornyássá, modorossá teszi.

Nem kell azt sem hinni, hogy ha a cigány külföldre megy, rossz hírét kelti a magyar muzsikának, mert talán azt hiszik, hogy csupán az a magyar muzsika, a mit ő játszik. Nagyon jól tudják már értékelni és élvezettel hallgatják a játékát, mert tudják, hogy speciálisan magyar, olyan zene, a melyet a magyar szeret. Ezt a népmuzsikát a cigányok tették ismertté és népszerűvé a külföldön is.

A csodálatos zenei érzék, a mi a cigányban van, nem egyszer viszi közel a művészet fokozatához is. Egészen más fokozat azonban ez, mint a mit mostanában a cigány elképzel magának s mint a mit a közönség is vár tőle a legtöbb esetben. A cigány magában és sokan ő benne a művészt akkor látják, ha mesésen cifráz és mindenféle idegen dolgot tud. Nagy tévedés. Az igazi vérbeli magyar cigány szívhez szólóan, mély bensőséggel, nemes egyszerűséggel játsza a szomorú nótát, a vigat meg be- tyáros tűzzel, frissen és pattogóan, de minden cifaraság nélkül s igazán átérezve.) Ennek a cigánynak a ma már páratlan típusa Banda Marci, a jubilálni készülő cigány. Ő csak igy tud muzsikálni s ezért gondol búsan vissza a régi jó időkre, a mikor jobban megértették és megbecsülték.

Visszanézek .. .

Visszanézek az utamon, a csobogó patak mentén, oda, vissza, arra helyre, hol az első könnyet ejtém.

Oly szomorú most az a hely, a mióta szivem árva, mint a sírra árnyat hintő szomorú fűz lombos ága.

Kedves volt az a hely nekem, most mint a sir, olyan néma.

Oda járok hűtlenséged megsiratni néha, néha.

Molnár Andor.

— Miniszter Köszöneté Helcz táb= labirónaK. Emlékezhetnek olvasóink Ham- vay Ödön államfogolyról irt cikkünkre. Hamvay megvádolta Gedeon Emil fegyintézeti igazgatót, ki Helcz Ferenc kir. táblabirót kérte fel, hogy mint a fegyelmi bíróság vezetője, hozzon Ítéletet a renitens államfogoly ügyében. Hamvay, kit Helcz Ferenc kihallgatott s valószínűleg az ő felhívására bocsánatot is kért Írásban a megbántott igazgatótól, viszavonta feljelentését. Székely igazságügyminiszter tudomásul vette az ügy befejezését és most Helcz Ferenc tábla- birónak körültekintő eljárásáért köszönetét mondott.

Holnapután!

Múlt számunkban két napot is megjelöltünk, melyekre a Phoebus r. t. a vác—gödöllő — budapesti villamos vonal vác—veresegyházi vonalrészének megnyitását kérte a kereskedelmi minisztertől. Várva várták a megnyitást az egész vonalon úgy, mint Vácon, de bizony nem következett be.

Most ismételten biztos dátumot mondhatunk a megnyitásra: holnapután, október 3-án lesz a műtanrendőri bejárás és szerdán reggel megindul a forgalom a vác— veresegyházi részen is, ha a bizottság hibát nem talál. (Ilyenkor azonban nem szoktak már hibát találni). Egyébként ezt a legeslegutolsó dátumot tessék egész biztosra venni, mert már minden hatóság megkapta az értesítést a kereskedelmi minisztériumból, hogy kedden lesz a villamos vasút műtanrendőri bejárása s, utána a vasut- megnyitás.

Meneti endje az uj vasútnak lapunk zártáig még nincs. E miatt a Pestvidéki Nyomda szokásos menetrendfüzete is késni fog néhány napot, de előfizetőinknek és az érdeklődőknek még a hét folyamán kézbesíteni fogják.

— Bárdos tanár Kinevezése. A közoktatás ügyi miniszter Bárdos Rezső váci főgimnáziumi tanárt a tatai kegyestanitórend által vezetett főgimnáziumhoz állami tanárnak nevezte ki. Bárdos uj helyét már elfoglalta, utóda Vácra még nem érkezett meg.-- Halálozás. Egy régi váci családból származó, munkás életű, agg úri asszony halálát hirdette szerdán a Roskoványi harang hangja. Hollmann József borkereskedő, — korának törhetetlen 48-as polgára — s volt városi képviselő özvegye, Csincsara Terézia hagyta itt szeretteit s költözött ifjan elhunyt gyermekei s férje után. A 81 évet élt úrnő minden nagyobb betegeskedés nélkül hirtelen halt meg kedden éjjel. Az elhúnytban özv. Huber Józsefné, özv. losonci Nagy Károlyné és Jánosdeák Mártonné édesanyjukat, dr. Huber József és Baros Béláné pedig nagyanyjukat gyászolják. Temetése a nagy rokonság részvételével csütörtökön ment végbe a rkat. egyház pompájával. Ny. b !

— FogynaK a forintosoK- A forintosok bevonása már megkezdődött. Eddig 270 millió korona értékű ezüst egyforintost vontak ki a forgalomból, — s különösen nálunk nagyon megérezhető ennek az óriási mennnyiség- nek a hiánya. Az osztrák törvényhozás már gondoskodott az egy forintosok pótlásáról azzal a törvénnyel, mely az uj 1 és 2 koronás ezüstpénzek veretését rendeli el. Nálunk azonban az országgyűlést még nem engedte hozzájutni a mindennél sürgősebb katonai javaslatokat ahhoz, hogy hasonló tör/ényt hozzon — s igy az is megtörténhetik, hogy a már forgalomból kivont ezüstpénzeket újra forgalomba kell bocsátani.

— Nem lesz népfölKelő-szemle. A

m. kir. honvédelmi miniszter értesítette a köz- igazgatási hatóságokat, hogy a folyó évi nép- fölkelői szemle elmarad s igy a népfölkelő katonáknak ez idín nem kell jelentkezniük sem írásban, sem személyes megjelenésükkel.

t\