Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-04-09 / 28. szám
Huszonötödül évfolyam 28. szám. Vác, 1911. április 9. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér-sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A polgári iskoláról. Vác, ápr. 7. ígéretem szerint e cikkben akarok megfelelni polgártársaimnak, hogy hogyan alakuljon, hol alakuljon, s mennyibe kerül egy polgári fiúiskola alakítása ? Mivel hiszem, sőt elmaradhatatlannak tartom, hogy ezt az iskolát a város fogja megalakítani, szükséges, hogy a város, ha neki talán nem volna, vegyen, vagy béreljen egy olyan épületet, melyben fokozatosan fejlesztve a hat, illetve szükség esetén a hét osztály elfér. Továbbá lakást talál benne az igazgató és az iskolaszolga. Ha a helyiség már meg van, Írjon ki pályázatot és alkalmazzon az első évben 5 tanárt, köztük egyet igazgatónak. Szerelje fel mindazon szükségesekkel, melyek az első tanítási évekre kellenek. Nézetem szerint 5 tanár az első évben elégséges, bizonyítja ezt az, hogy főgimnáziumunk első osztályait 7 tanár tanítja, pedig ennek tanterve és tananyaga jóval bővebb, mint egy polgári iskoláé. De elég azért is, mert egy tanár heti óráinak száma sem haladja meg a törvény által meghatározott heti 28 óraszámot. Azután minden következő évben lehetne egy-egy tanárt alkalmazni úgy, hogy a teljes hatosztályú polgári fiúiskolát már 10 tanár tanítaná, a kikre szintén nem esne heti 28 óra tanításra. Már most hol lehetne ennek a polgári fiúiskolának helyet találni? Először ott volna a volt elemi iskola épülete, a Gasparik-utca és Székesegyház-tér sarkán, a mely kevés költséggel átalakítva, teljesen megfelelő volna s a melyet 10000 koronáért vétek volna eladni, mert még bérháznak átalakítva is hozna 30000 korona után a jövedelmet. De ha már eladják, úgy keli eladni, hogy az árából egy új iskolát lehessen építtetni é's ide kell a polgári fiúiskolát helyezni, legalább megtakarítja a város majd az iskolának a házbérét. Alkalmas lenne az iskola céljára a Báthori-utcában a volt adóhivatal háza, Eötvös-utcában a Pintér Dávid-féle ház, a Kis Lajos-féle ház a Csáky Károly-út és Szent János-utca sarkán a volt Kemény-féle ház a kőkapunál. Mennyibe kerül az alapítás, az első évben és az azután következő fejlődési években a fentartás ? Az első évben: 1 igazgató fizetése 2200 korona és természetbeni lakás, 4 tanár fizetése 2000 korona személyenkint. Egy iskolaszolga fizetése 800 korona és természetbeni lakás. A körülbelül 10 helyiséget magába foglaló házért lakbér 1200—1400 korona. Az első évben két első osztály padokkal, táblákkal s katedrával stb. felszerelése 500 korona. Térképek, rajzeszközök, tornaszerek, fizikai szerek 1000 korona, ifjúsági könyvtárra 400 korona. így szükséges lenne az első évben 14300 korona, a melyből, ha a város tulajdonát képező épületben lenne az iskola, 1400 koronát lehetne megtakarítani. Ehhez az 14300 korona kiadáshoz hozzájárulnának a fiaikat tanítani akaró szülők egyen- kint beiratási dij, tandíj s egyéb címen 35 koronával évenkint; ha az első osztályokba 120 fiút íratnának be — a mi több, mint valószínű — 4200 koronával. A többit a városnak és az államnak kellene pótolni és pedig oly arányElnöKi megnyitó. Mondta 1911. április 2-án a váci Muzeum-Egyesület „Petőfi“ irodalmi gyűlésén SCHANDL MIKLÓS. Minden nemzet csak úgy érdemli meg a jövőt, ha megbecsüli a múltját, csak úgy érdemes az életre, ha egyik kezével a jövő nagy templomát építi, de ugyanakkor a másik kezével az elődök sírjait gondozza. A magyar nemzet is csak úgy számíthat méltó helyre a népek nagy családjában, ha fiai nemcsak a kerepesí- útí temetőbe járnak, hogy hazafias kegyelettel megkoszorúzzák a jövő nagy harcosának, a tu- ríní nagy számüzőttnek a sírját, de egyszersmind elzarándokolnak a kassai dómba is, hogy az elmúlt harcok nagy vezérének, a nagy fejedelemnek, a rodostóí nagy remetének, jó urunknak síremlékénél áldozzanak; ha a nemzet fiai tíz körmükkel segítenek kikaparni az ismeretlen hantok alól a honszerző Árpád elporladt csontjait, hogy azokat a nemzeti nagy Pan- theonban a legméltóbb helyre téve, mindenki, a ki magyarnak érzi magát, térden csúszva járuljon oda, hogy hitet merítsen a nemzet jövő élete iránt, hogy a nagy, dicső hamvaktól remény fakadjon a szívekben a nemzet jövő nagysága iránt. / Az egyén is csak úgy érdemel tiszteletet, ha nemcsak gyermekei jövőjéről gondoskodik, hanem ha viszonyaihoz mérten elaggott szüleinek nyugalmas öregséget biztosít, ha a múltat a jövővel egy fedél alatt hozza össze, hogy a múltnak őrömet szerezzen a jövővel, saját vérének szép fejlődésében való gyönyörködéssel, a jövöt pedig tiszteletre tanítja meg a múlt iránt, mely bő tapasztalatainak gazdag kincses- házával mindenkor megtanítja a követendő helyes út megválasztására. És a mi egy nemzet nagyban, a mi az egyén kicsinyben, ugyanaz egy község, a város, egy vidék a maga körében. A múltnak ily tiszteletét tűzte ki feladatául a mi szerény kis egyesületünk a múlt megbecsülésén fejlődő jövő a mi ideálunk. Egyesületünk meg akarja tanítani a vándort, hogy útjában mindenkor tekintsen vissza kis falujára, a honnan elindult, ha azt akarja, hogy célhoz érjen; meg akarja tanítani egyesületünk a büszke soffőrt, hogy ne nézze le az országúton lassan döcögő parasztkocsít, hiszen ez az ő száguldó automobiljának az elődje; meg akarja tanítani a szántó-vető embert, hogy ne dobja félre a munkája közben véletlenül talált régi pénzdarabot, mert nem tudhatja, milyen régi, dicső világról regélhet neki, nem tudhatja, milyen keserves, verejtékes, tiszteletreméltó munkának lehetett az a bére; megtanítja az utast, ban, hogy a város pótolna 4100 koronát, az állam 6000 koronát. A második évben 1.80 tanulóval, a szülők fizetnek 6300 K, a város 4000 K, az állam 6000 K. Harmadik évben 240 tanulóval, szülők 8400 K, város 4000 K, állam 6000 K. Negyedik évben 290 tanulóval, szülők 10150 K, város 4000 K, állam 6000 K. Ötödik évben 330 tanulóval, szülők 11550 K, város 4000 K, állam 6000 K. Hatodik évben 360 tanulóval, szülők 12000 K, város 4000 K, állam 6000 K. Ezen fenti előirányzat szerint a bevételekés kiadások igy alakulnak: Bevétel Kiadás I. évben 14300 K 14300 K II. „ 16300 „ 14400 „ III. „ 18400 „ 16480 „ IV. „ 20150 „ 18400 „ V. „ 21550 „ 20400 „ VI. „ 22600 „ 22400 „ Ezen kimutatásból látható, hogy úgy a város, mint az állam csekély hozzájárulásával fellehet a szóban forgó iskolát állítani. A tanfolyamok fokozatos felszereléséhez fedezetet nyújt a Il-ik, Vl-ik években mutatkozó felesleg, a mely 7050 koronát tesz ki. Ennek fele, 3500 korona, a melyet elégnek tartok az alakuló 5 osztálynak belső berendezésére, valamint a könyvtár, természettani, természetrajzi gyűjtemények és egyéb fentartáshoz szükséges dolgok felszereléséhez. A fentmaradó 3550 K maradna alapnak az esetleg előforduló szükségletekre. Hogy honnan vesz a város 6-szor 4000 koronát az iskola támogatására? Tudok rá fehogy ne rúgja félre az ut szélén heverő rossz patkót, ha múbecse nincs is, de lehetséges, hogy valamikor az árán vett néhány szem cseresznyével gyermekének szomjúságát olthatja ; meg akarja tanítani megbecsülni az emberi kéz munkáját, legyen az csekély- vagy nagyértékü. Egyesületünk össze akar hozni mindent, a mi a vidék régi kultúrájára vonatkozik, legyen az ipari, vagy szellemi termék. Be kell állítani városunkat azon már nem kevés számú magyar városok közé, melyek múzeumaikkal már méltán büszkén álhatnak a hasonló külföldi városok mellé, pedig Magyarországnak 400 esztendeig nem volt ideje, hogy a kultúra oltárán áldozzon, hiszen ennek a hosszú 400 esztendőnek legnagyobb részét a saját életéért folytatott harcok mellett épen a nyugati kultúra védelmezé- sében töltötte el. Fokozott szorgalommal kell összehordanunk mindent, fel kell szaporítanunk a váci múzeumnak már nem csekély anyagát, mellyel fáradhatlan, nagy munkásságú elnökünknek, dr. Tragor Ignác urnák buzgalmából már eddig is rendelkezik, hogy mennél előbb odajárhasson a nép tudást és lelkesedést meríteni, megtanulni a munka megbecsülését, a kultúra tiszteletét. Csodálkozva nézi az ember egyes külföldi városokban, mily szakavatottsággal magyarázza
