Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-03-19 / 22. szám
Huszonötödift évfolyam 22. szám. Vác, 1911. március 19. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Ünnepeltünk. Vác, márc. 18. A magyar népszabadság kivívásának hatvan- harmadik évfordulóját ünnepelte Magyarország népe. Olyan nagy idő ez, hogy alatta sok minden megváltozik. Meg az erkölcs, a népiélek, a szokás. A fejlődés kényszerű folyamata alá vetett emberiség törvénye ez, azonban ez a törvény nem rója a késői nemzedékekre azt, hogy a nemes ősi hagyományokkal szakítani kötelesség. Igaz viszont az is, hogy mindig az adott alkalmak teremtik a maguk hőseit, hogy tehát ugyanabban az alakban nem ismétlődnek bizonjos események, de a mióta történelmet írnak, azóta a szabadságért való küzdelem oíy számos változatban nyilvánul meg, hogy számolnia kell minden nemzetnek eljövő uj küzdelmek lehetőségével. Ne csodálkozzunk tehát a felett, hogy a márciusi nagy események felidézett emlékei felett nem nyilvánul jelenleg az a lelkesedés, a mi hatvanhárom év előtt felforralta a lelkeket, hiszen békés időt élünk. Hatvanhárom nemzedék látott azóta napvilágot s ugyanennyi szivta és szívja leikébe folyton a közszabadság fentartását, oltalmazását és védelmét hirdető örök igazságú igéket, tehát a nemzet nemcsak él, hanem emlékezik is! . . . A mikor tehát hatvanhárom nemzedék állja körül a nagy időknek emlékezetére emelt obeliszkeket és a dúló csaták után megpihent félistenek közös sírjait, valóban nem más ez esemény, mint egy szabadságszerető nemzetnek hálaünnepe, a melyen szent, nagy fogadalmak tétetnek. És ezt a szent, ezt a szép fogadalmat hallja a gyermek és az ifjú, a következő nemzedékeknek jövőbeli magvetője s millió zsenge lélekben gyökeret ver az elhatározás az ősök példáját követni. Ünnepeltünk. Szép volt ez az ünnep, mert résztvevőit a honszerelem lángja hevitette. Lesz még egyszer ünnep a világon ! — mondja a nemzet koszorús költője, — lesz még boldog a magyar, de csak akkor, hogyha híven ápolja a nemes hagyományokat s ha testvérként szereti és megbecsüli egymást. Vácon több helyen ünnepet szenteltek a márciusi eszméknek. Sorrendben számolunk be a következőkben : A főgimnázium ünnepe. Kedden, 14-én délután öt órakor tartotta a főgimnázium ifjúsága a Kúria nagytermében szabadság ünnepélyét. Az a nagy és előkelő közönség, mely állandó és jóakaratéi érdeklődést tanúsított mindenkor az ifjúság törekvései iránt, most is megtöltötte a Kúria nagytermét. Az ünnepélyt a zenekar nyitotta meg a Kos- suth-indulóval, melynek lelkes előadása a közönség osztatlan elismerésével találkozott. Az énekkar szép számban szerepelt a színen. A nemzeti dal erőteltes és kifejező előadása any- nyira tetszett, hogy ismételten kívánta hallani a közönség; szépen adta elő az énekkar a Rákóczi kesergőjét, Rákóczi, Bercsényi kezdetű éneket és a Csínom Palkót. Hidvéghy Sándor VI. o. t. értelmes, kedves szavalata után Pertik Ottó VIII. o. t. és Szarnék László VII. o. t. adtak elő két darabot Brahms magyar táncaiból nagy készültséggel, erővel és kellemes színezéssel. Ügyes játékukkal minden tekintetben kiérdemelték a hallgatóság tapsait. Andreánszky Gábor báró VI. o. t. Várady: Oltár előtt c. melodrámáját adta elő érzéssel, színes és kifejező hanghordozással, mely minden hatást vadászó mozdulatot nélkülözhetővé tett. Szavalata találóan simult a zongorakisé- rethez, melyet Pertik- Ottó látott el, kinek főszerepe a következő számban volt. Liszt F. XV. rhapszódiáját játszotta művészies módon. A Liszt rhapszódiák előadása nagy feladat elé állítja a zongoristát s Pertik Ottó sikerrel oldotta ezt meg. Pertik egyike azoknak, a kik egész középiskolai tanuló korukban fokozott mértékben magukra vonták a közönség figyelmét s a kik tehetségükkel s szép készültségükkel mindig méltókká is tették magukat erre a figyelemre. Tíz perc szünet múlva Havadi Barnabás A hős időknek alkonya c. drámai képe került előadásra. Boér Vilmos V. o. t. adta a múzsa szerepét. Boér már egy alkalommal megmutatta rátermettségét, most ügyes alakitó tehetségében volt alkalmunk gyönyörködni. Hanghordozása, mozdulatai kedvesek és kifejezők voltak, kellemes éneke tapsra ragadta a közönséget. Krak- ker Béla VI. o. t. Petőfi szerepében adott sikerültet. A haldokló Petőfi kitörései, majd a szellem-költő látásai ügyes tolmácsra és alakítóra találta benne. Fodor Lajos VIII. o. t. a költő szerepében aratott a tőle már megszokott sikert. Fodort is volt sokszor alkalmunk hallani s ítéletünket abban foglalhatjuk össze róla, hogy tehetsége és szorgalma a legjobbra képesítik. Forgó Kálmán VII. o. t. az őrült Széchényi lelki állapotát hozta színre elevenséggel, fordulatosán; Nagy László V. o. t. Vörösmarty, a vén cigány szerepét adta temperamentumosán; Németh Lajos IV. o. t. a haza nemtőjét képviselte a nemzeti gyászhoz illő komolysággal. Andreánszky Gábor báró III. o. t. mint árva kis fiú tűnt ki naivságával, színes hanghordozásával s temperamentumos szavalatával. A sírásók szerepében Matheika János, Királymezey Tibor, Túri Endre adtak sikerültet. Külön ki kell emelnünk a fényes, szép előadás lelkét: Kisparti János tanárt, a kinek lelkes vezetése, irányítása, páratlan buzgalma nemcsak meglátszott lépten-nyomon, de az erkölcsi siker mellett nagy anyagit is eredményezett: 700 korona a főgimnázium ifjúsági hangversenyének tiszta jövedelme! A színpad művészi hátterét, mely oly nagy feltűnést keltett s a melyről azt hitték, hogy Budapestről hozták, Haris Béla rajztanár festette. Másnap délelőtt az ifjúság a szabadságünnep emlékére misét hallgatott, délután részt vett a város ünnepén és utána megkoszorúzta a honvédemléket. Siketnémák a honvédszobornál. Már kora reggel megható kis ünnepség volt a honvédemléknél. Délelőtt kilenc órakor nemzeti zászló alatt kivonultak a siketnémaintézet növendékei néhány tanár kíséretében a honvéd-szoborhoz, a hol alkalmi verseket szavaltak a következők: Pj'oska Róza VIII. o. t. Kölcsey Himnuszát, Bocskay János VIII. o. t. beszéd kíséretében letette a „Cházár András Önképzőkör“ koszorúját, Roch 1 itz Gyula VII. o. t. Tóth Kálmán „Előre“ cimü versét. Az ünnepély Vörösmarty Szózatával végződött, melyet Kelemen Borbála VI. o. t. szavalt el. A szemináriumban. A növendékpapság Pázmány Egyesülete is megtartotta évenkint szokásos szabadságünnepét, a következő programmal: 1. Himnusz. Énekelte az énekkar. 2. Megnyitó beszéd. Mondotta Trungel Iván elnök. 3. Előre. Szavalta Antal Pál. 4. A hazafiság és nemzetköziség. Irta Bucsányi Sándor, felolvasta Perger Ágoston. 5. Él őseink hazája. Énekelte az énekkar. 8. Március. Szavalta Károlyi Lajos. 9. Batthyány induló. Előadta a zenekar. A zene és énekszámokat Alexy Antal vezette. — Ünnepély végén Galcsek György dr. apátkanonok, intézeti kormányzó lelkes beszédet mondott, ecsetelvén a hazafias katolikus pap magasztos hivatását. Majd az elöljárók vezetése mellett kivonult a növendékpapság a honvédemlékhez, hol a Himnusz eléneklése után Trungel Iván beszélt, Károly János elszavalta a Talpra magyart, Hornyik Károly pedig az énekkarral felváltva elénekelte Nagy Bercsényi Miklós kesergését. Végül Károlyi Lajos szavalata után elénekelték a Szózatot. A város ünnepe. A város fogadalmi ünnepének más volt a képe, .“-int szokott lenni. A tartós eső és sár miatt nem vonult le a menet a honvédemlékhez, hanem a városháza uj közgyűlési termében tartották meg az emlékünnepélyt. Ha kétszer oly tágas lett volna a terem, az is megtelt volna érdeklődőkkel. Eljöttek a kisváci iskolások, a kisváci és az alsóvárosi függetlenségi körök, a tűzoltók, az ipartársulat és a legényegylet tagjai mindannyian zászlójuk alatt s a mintegy 8—900 főnyi érdeklődő három óráig várt, hogy az időjárás kiderüljön. Az eső szakadt, felvonultak tehát a közgyűlési terembe, melynek földszintjét, karzatát zsúfolásig megtöltötték, a folyosóra is igen sokan szorultak. Az alsóvároson ez alatt sok százan várták, hogy a menethez csatlakozzanak. A himnusszal nyitotta meg a dalegyesület az ünnepélyt, ezután Záborszky Árpád tüzesen, lelkesen szavalta a Talpra magyart. Alig hangzott el az éljenzés, dr. Gergely Mihály lépett az emelvényre. Az ünnepi beszéd. Dr. Gergely mondotta az ünnepi beszédet. Áhitatos csendben kezdette s poéta lelkének szavai áradtak szét. Festői szépen vázolta, csoportosította a magyar nemzet évszázados küzdelmeit, nem egyszer oly hatást keltett, hogy az éljenzés megakasztotta beszédét, melyet vázlatosan itt adunk : Ma hatvanhárom éve született a magyar szabadság. Enyhe tavaszi nap volt születése napja, Pe
