Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-03-08 / 19. szám

HuszonötödiK évfolyam 19. szám. Vác, 1911. március 8. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Csupán csak igazságot! Vác, márc. 7. Ennek az esztendőnek folyamán ismét mű­ködni fog az adóprés széles ez országban, a mennyiben most következik a Ill-ik osztályú kereseti adónak újabb három év tartamára való megállapítása. Az igazságnak óhajtunk megfelelni, a mikor most jó eleve azt kívánjuk, hogy az adómeg- állapitás tekintetében legyen a kivető bizott­ság teljesen tárgyilagos és pedig két okból. Az egyik ok az, hogy a város adóalapja foly­ton csökken, azt tehát növelni kell, a másik ok az, hogy ne pillanatnyi benyomások, ne rokon, vagy ellenszenv, ne is besúgások ve­zessék az adótárgyalások tagjait, különösen a kincstár emberét, hanem az alapos, az ellen­mondást abszolúte nem tűrő meggyőződés. Vé­gül van egy harmadik ok is, ez pedig nem más, mint a kisember védelme. Eddigi adótárgyalásaink nyomán folyton fel­hangzott az a panasz, hogy a megadóztatás nem nyugszik olyan határozott alapokon, a melyek mellett egyúttal igazságos is lehetne. Nem lehet feladatunk a financiát kitanitani, sőt erre már azért sem vállalkozhatunk, mert az ilyen szerep nem kenyerünk, ellenben fel kell említenünk, hogy a financiának csak akar­nia kell és kihozhatja Vácról azt az adómeny- nyiséget, a melyre szüksége van igazságosan a nélkül, hogy a kis existenciák adójának to­vábbi emelésére szorítkozna. Nézetünk szerint olyan illuzórus, olyan ne­ÚTI KÉPEK az éjféli nap országából. Irta és a váci kath. lyceumban vetített képek kíséretében 1911. február 22-én felolvasta SCHANDL MIKLÓS. A város tulajdonképen három részből áll, u. m. a Stadrnből, sziget a folyóvá szűkült tóban, hajdanta a kelet felől beözönlő kalózok ellen megerősített vár volt ezen a helyen, most úgy­szólván csak a királyi palota áll rajta, a város egyik legszebb épülete emelkedettebb helyen, tiszta architektúrájával kellemes benyomást tesz a szemlélőre. Ezt a szigetet híd köti össze az északi városrésszel. E híd körül levő tér a vá­ros legforgalmasabb helye és talán legszebb pontja, melyről a város legszebb részei látha­tók: a kír. palota, a Guttár Adolf-tér a mel­lette levő gyönyörő' épületekkel. E tér keleti oldálán érünk egy szép parkhoz, a Strőmpar- terrenhez, kedvenc szórakozási helye a város közönségének. Este pazarul kivilágított hely ez, hol ember ember hátán tolong; mellette van közvetlenül az Opera, szomorú nevezetességű hely, hol III. Gusztávot egy álarcos bál alkal­mával megölték ugyanazon évben, mikor a franciák vérpadra hurcolták királyukat. Az opera mellett van a szt. Jakab templom, mely­nek tornyából gyönyörű kilátás nyílik. ízléses belsejében a csinos oltár, márványkeresztkút, őt kiváló űvégfestmény: a pásztorok a gyermek Jézusnál, a hegyi beszéd, Krisztus a keresztfán, a főitámadás, a menybemenetel, maradandó be­vetséges, de mindenek felett boszantó adó­zásirendszere mint Magyarországnak van, talán Európa egyetlen müveit államának sincsen. Megfogják itt a földnek, a banyának és a háznak tulajdonosát, a készpénzfizetésből élő szegény homo sapienst, ellenben nem tudják — vagy talán nem is akarják — megfogni a tőkepénzest, a tözsért, a bankárt, továbbá a szabad foglalkozásúakat. Az utóbbi genusok adóztatásának módja tulajdonképen sötétben való tapogatózás, sikerét pedig nagy igazság­talanságok mellett úgyszólván csakis feltétele­zések és besúgások biztosítják s ekként előáll egy igen elszomorító helyzet, egy hazug, egy erkölcstelen állapot, a mely mellett az ország- fentartó elemnek 2/s része boldogtalan, nyo­morgó, 73 része pedig könnyen élő népség. Ha az ország életében az ilyen erkölcstelen tünet jobban mondva veszedelmes kór min­den téren érezteti káros hatását, lehetetlen ta­gadni, hogy legtöbbet szenvednek nyomban az állam után a városok, a melyek e miatt az adóalap folytonos csökkenésével saját életere­jüket emésztik fel. Az adózás állampolgári kötelesség. Szép ál­lítás és valóban örvendetes volna, hogyha az állam polgára becsületesen oda állana a kincs­tári kiküldött elé és megmondaná tiszta lelki­ismerete szerint, hogy milyen jövedelem birto­kosa. Nálunk azonban — tisztelet a kivétel­ieknek — az adóalanyra úgyszólván inkvizi- toriális módok segélyével kell bizonyítani azt, hogy van miből élnie, azt, hogy sokkal több nyomást gyakorolnak a látogatóra. Igen szép része a városnak a harmadik városrészben, a déli városban levő Maria Hessen városrész a Malartó partján. Ha még kirándulást teszünk Upsalába, a svédek diákvárosába, körülbelül láttuk is lega­lább a legnevezetesebbeket a fővárosból és kör­nyékéből. Upsala közvetlenül a kereszténység fölvétele után királyi székhely volt, de Stock­holm építése után ez a fontossága megszűnt, bár mint egyetemi város, most is jelentékeny. Vára régi keletű, most állami hivatalok helyi­ségéül szolgál. Egyetemi épületei is szépek, de legfőltünőbb Dómja, Svédország legnagyobb és legszebb temploma. Folytatva utunkat Norvégia fővárosába, Chrístíaníába érünk. A legújabb időkig hasonló volt Norvégia és Svédország egymáshoz való viszonya Magyarország és Ausztria szövetségéhez, bár szorosabb kötelék nem volt közöttük, mint a király azonossága; Norvégia oly féltékenyen őrködött mindenkor függetlensége fölött, hogy mikor a király Stock­holmból a köteles kéthónapí tartózkodásra Chrístíaníába érkezett, a határon az összes kí­sérő svéd személyzet visszatért és norvégek vál­tották föl, még a király is norvég ruhát öltött; a Karl Johann Gade végében, a város főutcá­jában, dombon, az utca tengelyével keresztben álló királyi palotában nem hangzott svéd be­széd és mindezek dacára Norvégia mindig alá­rendelt szerepet játszott Svédországgal szemben, míg teljes önállóságát csak a legújabb időkben a jövedelme, mint a mi a közönséges megél­hetés feltételeinek biztosításához elég stb. Ha tehát a financia -már az idén megkezdi az államfentartás érdekében feltétlenül jogos munkásságát, ez a kívánságunk: Járjon is el kötelességei teljesítésében mindazokkal szem­ben kíméletlenül, a kik magukat az államfen­tartás kötelezettségei alul kivonni igyekeznek! Semper. Hírek. Kulisszák mögül. (Apróságok Jászairól.) Izgalmas várakozás volt a szombati nap. A művészek szeszélyesek, hátha meggondolják magukat, nem jönnek el és rést ütnek a mű­vészi programon ? ! Aztán Budapesten laknak, Lukács István nem őrködhetik fölöttük, hogy meg ne hüljenek, le ne késsenek a vonatról. Végre itt az öt óra, itt az öt órai vonat. A helyi bizottság majd teljes számban a vasút­nál. Felcsillan a szemük: ott egy hátulsó ku­péból sok, sok csomagot, divatskatulát ado­gatnak le : jönnek a művésznők! Ámde csak Krammer Teréz magas alakja látható. — Ugy-e mondtam, szólalt meg egyik hölgy — hogy Jászaira ne számítsunk. Jászai nem jön. Kimennek a hét órai vonathoz. Meg az utána következőhöz. A ki nem jött az a nagy Jászai. És alig múlik egy negyed óra, a Kúria kis­termébe berobog a nagy Mária. nyerte vissza akkor, mikor az angol király trónust szerzett unokája számára. Legfőbb utcája ez a Karl Johann Gade, melyben jobbra, nem messze a kír. palotától van az egyetem, balra pedig nagy park és eb­ben a nemzeti színház, előtte Bjömson és Ibsen szobrával. Ez a park a város legszebb és leg­élénkebb része, díszíti az ízlésesen elrendezett növényzet, közepén Vergeland költő szobrával. Nevezetes épületcsoport még a norvég főváros­ban a régente nagyobb szerepet játszott vár,— Ackerskus — természetesen most már nincs stratégiai jelentősége. Van Chrístíaníának kitűnő és biztos kikötője, a melyet nemcsak a turista- hajók, de föképen az északi kereskedelmi ha­jók sűrűén keresnek föl. Utunk most szép, hegyes, vadregényes tája­kon elvisz Norvégia koronázó városába, Trondh- jembe. A tenger erősen benyúlík a szárazföldbe és alkotja a fjordot; a kikötő előtt Munkhoh- nee sziget őrködik mintegy a város biztonsága fölött. A turisták első útja a Krístíansten dombra viszi, hogy gyönyörködjék a nap le­mentében, mert nem annyira a város, mint in­kább környékének természeti szépségei kötik le a figyelmet. Hegy, víz, erdő váltakozik jobbra- balra, de nem ezek, hanem a tündért színvál­tozatok vonják magukra figyelmünket, minden megmarad változatlanul, a hegyek, a fák kör­vonalai, de minden pillanatban más a színe a hegynek, víznek, városnak; még egy erősebb főlvíllanás és a nap í í óra felé a hegyek mögé

Next

/
Oldalképek
Tartalom