Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-12-17 / 98. szám

2 VÁCI HÍRLAP ság és elnökének önzetlen munkálkodását akarták elismerni. No az önzetlenségéről tanulhatott a karzat, tanulhattak a jövendő képviselők. MiKszáth és Vác. Irta és felolvasta a Muzeiunegyesiilet nov. 15-iki gyűlésén: dr. Tragor Ignác. 8 A kis prímásban kedvesen figurázza ki Beat­rix királynénak azt az igyekezetét, hogy a főhívatalokat a maga rokonságával töltesse be a papucsa alá került Mátyás király által. El­beszéli, hogy az ország zászlós urai és főpapjai között milyen nagy volt az ingerültség, a mi­ért Mátyás hercegprímásnak nevezte ki a hét esztendős Észtéi Híppolytot, a királyné testvé­rének gyermekét. Ujlaky uramnál értekezlet volt szent Mihály napján, hogy az országgyű­lésen törvényt kell hozni arra nézve, hogy fő­papoknak ne lehessen kinevezni gyermekeket és idegeneket. Drágffy Bertalan kitört az értekezleten :- Sok, a mi sok. Egyszer csak leküldí fő­ispánnak a királyné uszkár-kutyáját. És mi le­vesszük szépen a fövegeínket előtte ! Különösen Beatrix ellen indultak meg a csipkelődések. Czobor íródíákja, Tóth Simon egy gúnyos versezetet komponált össze nehéz­kes klapanciákban, a mely Carment későbbi korban valami jámbor krónikás áttette a hazai nyelvbe, fönmaradt mai napig, pedig de sok jó rigmus veszett el azóta őrökre Istentől ihletett poétáktól s ez még most is itt nyomja a pa­pírost: Olaszországban van Beatríxnak sok atyafía: Magyarországon van sok püspökség és parochía Számoljuk össze, több-e az atyafía, Mint a hány az parochía. S ha kevesebb a rokon férfíágon, Tegyünk törvényt, hogy a leány is beváljon. Csanádi püspök legyen Észtéi Anna ; A pécsi legyen Aragoní Johanna. S ebből az alapeszméből kiindulva, folytatja az ő sajátos kombinációit, elöszámítván a nagy- magasságú nemes és vítézlő Aragóniái háznak minden íját-fíját, minden legkisebb pereputtyát elannyíra, hogy a hol a lajstrom megszakad, az utolsó családtag (egy féléves leánycsecsemő) már csak éneklő-kanonok Vácon. A ki valaha a sarosíak kedves nagyzolásá- ról , hallott, bizonyosan nagy gyönyörűséggel olvasta Míkszáthnak A gavallérok című pom­pás szatirikus rajzát. Ebben egy kedves hazug­sággal kapcsolatban előfordul a váci püspök bora is. A házigazda nagyon dicséri fölséges borait: Annyit tudott mondani míndeníkről, kinek a pincéjéből való, melyik évből, hogy való­ságos gusztust csinált; ez a király kedvenc vörös bora, a vágújhelyí préposttól kapta; — utána valami édes bort hoztak. — No, ez konty alá való — kínálgatta a hölgyeket, — isteni ajkakra méltó nektár. Ennek a neve „szírupéka“, az egész világon csak egy hordó van még belőle s az is ná­lam van. Hol termett ? Isten tudja. Csak az bizonyos, hogy mása nincs most. A története egyébiránt a következő: í T~ben a váci püspök borait licitálták, persze a halála után. a pincében találtak egy beomlott ágat, egy egész utcát hordókból. Ezek közt volt a szíru­péka egy hordóban. Hogy mikor omlott be a pince -- semmi annales nincsen róla. De hol is hagytam el ? Hát igen, egy kocsmáros megvette potom áron a szírupékát, apám vé­letlenül rábukkant és megszerezte a család­nak. De persze ebből csak akkor iszunk, ha valaki születik, megnősül, vagy férjhez megy a Csapíczkyak közül. A vendégek mind töltöttek a szírupéká- ból és élénken kocíntgattak: — Hagyjatok meg valamit miss Mary la­kodalmára is — kacagott az öreg, de a köz­ben egyre töltögette a szírupékát. Miss Mary pedig haragosan szegezte le kis fejecskéjét és a kendőjét harapdálta zavarában. — Ugyan papa, papa ! . . . (Befejezése szerdai számunkban.) Hírek. Teremtsünk okos és hasznos karácsonyi ünnepet! Közetedik az év legnagyobb napja: a kará­csony. A szeretet napja nemcsak ünnepet, hanem világvásárt is jelent, mert a nagyközön­ség karácsony eiőtt vásárolja meg ajándék- tárgyait, sőt egyéb szükségleteit is. E két szempontból ma a kai ácson) i vásárok felül­múlják forgalom dolgában a régi középkori, hires vásárok jelentőségét is. Senki sem hiszi, mennyi pénz vándorol ki tőlünk a gazdag kii földre karácsony előtt. Tegyünk csak egy kis számítást. Magyarország húsz millió lako­sából legalább tiz millió többszörösen kap karácsonyi ajándékot. Tegyük föl, hogy min­den ajándéktárgy csak pár koronát ér, akkor is kerek szász millió koronára tehető a kará­csonyi ajándékok értéke. A valóságban azon­ban ez az összeg jóval nagyobb, hiszen a divat hatása alatt sok ezer család szinte erején felül költekezik, a gazdagok pedig válóságos vagyont áldoznak. Ha e tömérdek pénz bent maradna az országban, rendén volna minden. De a mikor azt kell tapasztalnunk, hogy e roppant összeg legnagyobb részben külföldre vándorol, meg kell döbbenünk közönségünk­nek öngyilkossággal határos közömbösségén. Panaszkodunk, jajgatunk az elviselhetetlen drágaság miatt. Agráriusok, merkantilisták egymásban látják a hibát; gyüléseztink, ban- kettezünk, mindenkiben bűnbakot keresünk, csak magunkban nem látjuk a hibát. Pedig az elviselhetetlen drágaságnak egyik föoka a kül­földi iparcikkek vásárlása s a rettenetes fény­űzés. Hazánk ezernyolcszázharminckét millió korona értékű árút hozott be az elmúlt évben. Ebből ezernégyszázmillió tisztán ipari cikkekre, esett. Vagyis hazánk, tisztán csak a külföldre vándorló munkabért véve alapul, hét évenként vesztett háború nélkül is gazdasági téren egy- egy szédáni katasztrófát kénytelen elviselni csak azért, mert erején felül költekezik s a hazai ipart nem támogatja. Ha nem akarunk tönkremenni, szervezkednie kell az egész tár­sadalomnak, még pedig községenkint. Minden faluban a birtokos, a pap, tanító, jegyző, mint a nép hivatott vezetője, december mostani nap­jaiban hívja össze a népet a községházába, magyarázza meg ott a magyar iparpártolás országos jelentőségét s vegye rá a közönsé­get, hogy csakis magyar gyártmányt vásároljon. Fejtse ki, hogy ez nem iparosérdek, hanem kinek-kinek a saját haszna, mert a visssatar- tott milliókból mindnyájan részesedünk, épen úgy, mint a hogy a bő termés vevőnek, ela­dónak egyaránt áldást jelent. Értessük meg mindenkivel, hogy karácsonyi ajándékul bár­mely csinos honi tárgy alkalmas. Ezek után a helyi vagy környékbeli iparosokat, kereskedő­ket szólítsák föl, hogy karácsonyi ajándékul honi tárgyakat árusítsanak. Az elnyomott magyar ipart még áldozatok árán is istápol­nunk kellene, mint a hogy a külföldi hatalmas”? ipart is mindenhol fejedelmi, főúri, főpapi n támogatással mesterségesen fejlesztették naggyá. .1 De a mi iparunk ma már nem kíván áldoza- - tot, egészben véve minden téren versenyképes. • A párisi, a milánói, a túrini világkiállításon n annyi tömérdek kitüntetésben részesült, ho£> büszkék lehetünk rá. A mi fogyatkozása van; ;t az is jórészben a mi bűnünk sajnálatos követ- - kezménye. Legyünk jóakarói, vevői a magyar r iparnak s rendre eltűnnek fogyatkozásai is. ű Kolozsvár példája mutatja, mit lehet elérni ir öntudatos, okos iparpártolással. A mit Koiozs- -. vár s más derék magyar város megtett, meg- - teheti az egész ország s akkor száz milliókkal If leszünk évről-évre gazdagabbak, inig igy néhány évtized múlva a tönk szélére jutunk. .> Jelszónk legyen: inkább semmiféle ajándék- -: tárgyat se vásároljunk, mitsem hogy külföldre 9' dobjuk a pénzünket! Ez lesz az igazi magyar n karácsony ! — A polgármester hazatérőben. 1 Polgármesterünk, a ki tudvalevőleg utókúrára ß' Lussinpiccoloba utazott Krenedits Ferenc vá- -i rosi pénztárossal, hazatérőben van. Két hét fi előtt Gindrich József hengermalmi igazgató és zt Váró Károly iparbanki igazgató látogatták meg §: az üdülő polgármestert. Most mind a négyen rí: elhagyták Lussin szigetét, mert a bóra miatt ff valóságos tél van ott. A kis társaság Triestbe 9( utazott s Pola megtekintése után e héten haza ß? érkezik. — Az első Iiceum=esí, Az elmuit hét 19 szerdáján első estéje voit a liceum-egyesület f9 kilencedik ciklusának. Nagy közönség együtt fii a Kúrián, de még többen elférhettek volna, .s Galcsek György apátkanonok, elnök nyitotta sí meg az új ciklust magas szárnyalású beszéd- -t del, melynek témája a nevelés, művelődés volt. .ti A méiytudású elnök páratlan figyelem és as érdeklődés mellett fejtegette a líceum célját, tfi mely az iskolában szerzett tudást akarja bővi- -h teni, a tudománynak újabb vívmányait bemu- -u tatni. A külföld ily intézményekben vezet, mert h; tanulni nem szégyen s ott ugyancsak népesek als a liceum-előadások. Az elnök ezután Ígéretet is: tett, hogy a nevelés tudományáról mindannyi- -h szór előadást tart, midőn az előadók gátolva bv lesznek megjelenésükben. Meleg és őszinte*. Ti tapsok jutalmazták Galcsek György előadác s ebből láthatta, hogy hallgatósága mily ké- ségesen szívja fel nemes oktatását és örömmrß m várja a folytatást. A líceum első felolvasó^.'' R Lukácsy György nyug. tanár volt, a ki T- c román népköltészet szépségeire hívta fel hall- -11 gatósága figyelmét. Több szép költeménnyel by ismertetett meg magyar fordításban. A román riß nemzeti zenét is hallhattuk Hangay Rupert ins művészi előadásában. — Városi pártot szerveznek Kis= =ei vácon. A közelben lezajló városi képvise- -sü­lök választására eddig még nem tapasztalt te- -9i vékenységgel készülnek a kerületek. Különös­sel! a III-ik kerület jár elől a mozgalomban, «ms mellyel első sorban a régi jelölési rendszert fis akarják kiküszöbölni, mely szerintük abbó. állt, hogy ketten-hárman összeállították a saját véleményük szerint a képviselői tisztségre 9Tg érdemes polgárok névsorát, de nem gondol­tak arra, hogy a jelöltek a városatyasággal járó felelősségterhes nehéz feladatnak minden­ben megfelelnek e. Ennek azután az lett a kö­vetkezménye, hogy a mi kis parlamentünkben :uc a közügyek iránt való érdeklődés, tevékeny­ség úgy alá szállott, hogy számos esetben alig volt a közgyűlés határozatképes, aminek nem csak a város vallotta kárát, de maga a város

Next

/
Oldalképek
Tartalom