Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-12-03 / 94. szám
Huszonötödül évfolyam 94. szám. Vác, 1911. december 3. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Nem mecses, de villanyvilágítást kérünk. Vác, dec. 2. Szegény Fábián Ferenc fegyházi főfelügyelőnek kellett tragikus módon meghalnia, hogy inmáron a fővárosi lapok is konstatálják, hogy bár villamos világítás van, mégis csodás sötét- ság uralkodik nálunk. Ahány fővárosi újságíró a nevezetes napon kiautomobilozott Vácra és riportot irt a szenzációról, az mind a váci sötétséggel kezdte. Én meg hozzáteszem, hogyha nagyképűen úgynevezett szerkesztőségi asztalon imám e sorokat, akkor a panaszok sokasága feküdne rajta. De mert ilyen nincsen, egyszerű búskomorsággal konstatálom, hogy minden második napon minden második levélből a stereotip kérés mered rám: Tessék kiírni, rettenetes Vác város világítása ! Hát kezdjük élűiről. A város a Ganz-céggel szerződést kötött, hogy sajátjából épült villamos telepből fémszálas lámpákkal ellátja az utcai világítást. Kijelölték, hogy melyik utcában lesz 16-os, melyikben 32-es villamos lámpa. Ugy-e, mindenki tudja, hogy ez, vagy az a villamos láng nem ég, de senki sem tudja ma már megmondani, hogy melyik utcában van 16-os, melyikben 32-es világításunk, ügy vélem, hogy a Ganz-cég, a bérlő nem nagyon siet cserélgetni az égőket, elvégre ő üzletet kötött s ha hoszabb ideig égethet egy-egy lángot, kevesebb a beruházása. A szerződésben van ugyan fölötte valamelyes fegyelmi bíróság a tanácsban, haj, de nincs, a ki ilyen aprólékos dolgokkal foglalkozzék és igy az ő öröme, ha békében van és él. Bocsánatot kell kérnem a t. ellenvéleménytől, de én még sem tudom szidni a Ganz-téle villamost. A bérlő mindig a hasznot nézi, mindig azt, a mi neki kevesebb költségbe kerül, miért legyen ő kiilömb a huszonöt város bérlete közül egyben. Azaz mégis egyikben, Esztergomban a szénszálas lámpákról áttért a fémszálas lámpákra. De itt a szerződése kötelezte, a mire Vácon nem kötelezhetik, mert ilyen pont nincs a mi városunkkal kötött szerződésében. Esztergomban, a közelben, ma tényleg fényes utcai világítás van, nálunk sötétben im- bolyog a néhány száz, vagy ezer esti járókelő. Ismétlem, hogy mégsem a Ganz-cég a hibás, midőn régi rendszerű, vagyis egy szóval mondom : rossz a világításunk. Nem ő a gazda. 0 ugyan nagyon jól tudja, hogy a Wolfram-, Tantal-rendszerű fémszálas villamoslámpák nagyobb fényerejűek és bár nagyobb fényt adnak, mint a szénszálas lámpák, nagyobb fényerő mellett árammegtakaritást biztosítanak körülbelül 50—76 százalék erejéig. De tudja-e a tanács,mely az őfelettese,vagy a mindig mindenben érdeklődő pénzügyi bizottság, a melynek kötelessége lenne, hogy minél jobb világítást adjon a város utcáinak. Nem messze eshetik a vélekedésünk, ha azt mondjuk, hogy a Ganz örül, hogyha a város képviselői ezt nem tudják. Mert a Wolfram és Tantal-iámpák körülbelül egy koronával drágábbak a szénszálas lámpáknál, ha ezt a világítást elrendelnék, úgy ez a ktilömbözet nem a város, de a bérlőcég terhére menne. De éppen ezért emeljük fel szavunkat a sürgető és türelmetlen közvélemény nevében; vegye tudomásul mindezt a város tanácsa a pénzügyibizottsággal egyetemben, mert ha sürgősen nem intézkedik, egyenesen a város vagyona ellen követ el megbocsájthatatlan mulasztást. Nagy pénzen a harmadik gépegységet is felállította már a város s mire elkészült, nemcsak azt konstatálhattuk, hogy közel áll villamos telepünk a túlterheléshez, de azt is, hogyha aránylagosan hasonló kedv nyilvánul meg a villamos világítás bevezetésére, minő az utóbbi egy év alatt mutatkozott városszerte, úgy nem telik egy esztendőbe és a negyedik gépegységet 60—70 ezer korona költséggel fel keli állítani, különben egy szép napon kialszanak a villamos lámpáink és a becsületes, de büdös petróleum-világításra térhetünk át néhány hétre, inig a túlfeszített munkában meg szakadt rohamos génpinket rendbe hozzák. Kötelessége tehát a városnak elkövetni mindent, hogy villamos telepét mentesítse a túlterheléstől, a mit pedig annál is inkább megtehet, mert egyúttal jelentékenyen javít az ezerszer tapasztalt rossz utcai közvilágításon. Arról van szó, hogyha szénszálas lámpákról fénszálas világításra tér át .a város utcai világításában, úgy legalább is kétszer erősebb fényt nyer az utcákon, viszont áramban jelentős megtakarítást ér el. Most még az a kérdés, hogy az az áttérés mily költségeket ró a városra, mint a villamos telep tulajdonosára. Igen könnyű a számítás : nem egészen négyszáz láng világítja Vác város utcáit. Kell tehát négyszáz Wolfram, vagy Tantal-lámpa. A mai szénszálas és az eljövendő fémszálas villamos körte ára közt pedig egy korona a a ktilömbség. Méltán kérdezheted Vác város hatvanöt percentes pótadóval megáldott lakója : hát négyszáz koronáért uralkodik vakító sötétség utcáinkon ? Tovább megyünk. A mai szénszálas lámpa legfeljebb 300 óráig él, a fémszálas égők ezer óránál is tovább tartanak, tehát azt a bizonyos négyszáz koronát, eltekintve a nagyon is fontos árammegtakaritástól, az égési időben meg lehet takarítani a mellett, hogy fényesebb, tehát jobb utcai világítást kapunk! Ha ráfizetné a város a villamosvilágitásunkra ezt a négyszáz koronát, akkor is kötelessége lenne azt ötperces tanácskozás után elhatároznia. De megjósoljuk, hogy hónapok fognak elmúlni és nem lesz újabb, jobb utcai világításunk. Már csak azért sem, hogy az újságban felhangzó kívánságoknak ne legyen ereje. Ama bizonyos strucpolitika kezd érvényesülni a mi közigazgatásunkban. A mit nem akarunk észrevenni, az nincs észrevéve, fia tizennyolcezer ember is kiabál utána. De azt is megjósoljuk, hogy meglesz a jobb, tökéletes utcai világítás. De csak akkor, mikor senki sem fogja már bölcsességnek tartani, hogy kolumbusztojásként felfedezték ezt 'Ma váci városházán. MiKszáth és Vác. Irta és felolvasta a Muzeumegyesület nov. 15-iki gyűlésén: dr. Tragor Ignác. 4 A vén gazember című pompás regényében jelentékeny szerepe jut ismét a váci utazásnak. Inokay Gottfried báró gazdatisztje az öreg Boríy Gáspár unokáját Rimaszombatba vitte, hogy Disznósy Mihály lakatosmester uramnál tanulja ki a mesterséget. Az ügyes Laci gyerek nagy buzgalommal fogott a tanuláshoz, de a mikor a véletlen összehozta az angol szüzek zárdájában nevelt baronesszel és ez azt kívánja tőle, hogy katonatiszt legyen, megszökik mesterétől, hogy beálljon Pesten katonának. Összeszámította a pénzkészletét, tíz húszasa volt, több mint három pengő forint. Ezzej bátran meg lehet indulni, két huszas Vácíg, a postakocsin egy ülés, onnan pedig beviszi a hajó egy húszasért. Élelemre s egyéb szükségekre még mindig marad hét huszas. A postakocsi másik ülését egy körülbelül harminc éves asszonyka foglalta el. Az asszonyság elbeszélte, hogy Pozsonyba megy a beteg nővérét látogatni, a haldokló kívánja, de első utazási célja csak Vác, mert a kocsíüt nagyon kifárasztja, tehát Vácon hál meg, kipihenni magát a fogadóban és csak a reggeli vonattal megy tovább Pozsonyba. — De hátha a nővére meghal az alatt ? — Ajtatosan emelte szemeit ég felé. — Az Isten mindenre képes! — Az Isten igen, — felelte a fiatal Borly — de őn persze nem képes éjjel utazni. A menyecske főikacagott, szívből, édes- deden. — Ah, kis skorpió! No, lássa az ember! Még csípni is tud! Ilyen dévaj, kötődő hangon folytatá Po- tífárné az attakot a szemérmes József ellen, a kit nehéz volt megmelegítení, de Potífár- nét talán, talán épen az ingerelte. Elhagyták az erdőt, melyet szamóca illat töltött be s a tündéríes Kopolyka völgy tárult eléjük szét szórt falvaíval, bádogos tornyaival. Az egyikben — valamelyikben — delet harangoztak. — Hé, kocsis, messze van-e még a vendégfogadó ? — Egy kurta félóra múlva ott vagyunk. — Hát Vácra mikor érünk ? — Gyertyagyújtáskor. Az asszonyka a fiatal Borly felé fordult : — Ön ma akar Pestre utazni? — Természetesen. Hiszen nyolckor megy a vonat. — Tudja mit, — mondá fojtott hangon