Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-10-11 / 79. szám
Huszonötödül évfolyam 79. szám. Vác, 1911. oKtóber 11. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Ny Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) ilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Deákjaink a Balatonon. Vác, okt. 10. Egy jókedvű kis csapat indult útnak okt. 3-án délben, két tanár vezetésével hazánk egyik leggyönyörűbb vidékére, a Balatonra. — Útunk- nak célja az volt, hogy magyar tengert körül járva részint a balatoni tájak lélekbűvölő részeivel közelebbről megismerkedjünk, részint, hogy földrajzi, történelmi és irodalomtörténeti ismereteinket bővítsük. Első állomásunk Balatonfüred volt, ahova este érkeztünk, szállásunkat elfoglalva s Grand- Hotelben megvacsorázva, kisétáltunk a Balaton partjára. Szép holdvilágos csendes este volt, a Balaton vizének sima tükrén a hold ragyogó orcája gyönyörűen tükröződött visza s ezt szemléltük, mig aszépen befásitolt parti sétányon végigmentünk. Ha későre nem járt volna az idő, érdemes lett volna tovább is a parton időzni, de másnap nagy út állt előttünk s siettünk lefeküdni. Másnap kora reggel alig hogy a nap fölkelt, már talpon voltunk, hogy motoros csónakokba ülve Tihanyba menjünk. Gyönyörű időnk volt szebbet kívánni sem lehetett. A felkelő nap sugarai mindjobban erősödő fénnyel tűztek a tihanyi félszigetre, sa kéttornyú apátsági templomra. A kissé ringó habokat a motoros hasította, úgy hogy egy félóra múlva már parton voltunk. Az eléggé meredek parton felkapaszkodva, a templomba mentünk; hol megtekintettük a templom szentélye alatt elhelyezett I. Endre király sírját. A templomból kijövet egy sereg aprónép vett bennünket körül s ajánlkoztak, hogy a visszhangot megszólaltatják. El is mentük a templom mellett lévő lapályra, hol a gyerekek a templom oldala felé fordulva, egyszere teli torokkal kiáltották soronként Garaynak e szép költeményét: „Tihanynak bérctetőjén A Balaton felett Sötéten és magasan áll Egy régi épület. Csendes kolostorával Az Urnák temploma Reá majd ezredévnek Van vésve szent nyoma. Alatta mély üregben Nyolc százados sir áll, Hol ál mait alussza András magyar király. A sir fölött a templom Két tornya s a kereszt Mint két imádkozó kéz A mennyekhez fel esd“ Amihez még hozzátették, hogy Isten éltesse a kiránduló vendégeket. — A falu egyszerű kőházain és rendezetlen ntcáin nem sok látni való volt, azért ugyanazon úton visszamentünk Balatonfíiredre. A délelőtt többi részét Balaton- füreden töltöttük, hol Moys Bogoméi' István fürdőintézeti felügyelő kalauzolása mellett megtekintettük Balatonfüred nevezetességeit. A szénsavas fürdők berendezését a Ferenc Jó- zsef-ásványviz forrást, a fedett sétahelyet, a fürdőház érdekes csoportozatot alkotó épületét; Kisfaludy Sándor szobrát, a gyógytermet. Azután végigsétáltunk a széles, pormentes utcákon s a nevezetesebb villákat néztük meg; u. m. Vaszary Kolos hercegprímás villáját, az Ipoly-udvart, Erzsébet-udvart, Blaha Lujza nyaralóját stb. -— Tizenegy órakor vonatra ültünk, illetőleg a kupé ablakaihoz álltunk s úgy mentünk Badacsonyba. Az úton nem győztünk gyönyörködni, részint a tündöklő tó káprázatos tájaiban, részint a partot szegélyező kis falvak, szőlők, barátságos kis hajlékok, pompázó nyaralók tarkította bájos képekben Délben a zalamegyei Balatonpart legremekebb pontjához értünk. Nincs e gyönyörű tájnak párja sehol a világon. Megebédélve, nekivágtunk a hegynek, pompás turista úton, a meleggel nem törődve fölfelé igyekeztünk. Amerre megyünk, kedves nyaralók, szép villák és gazdag termést Ígérő szőlők s gyümölccsel bőven megrakott fák között vezet el utunk. Az út egyre meredekebb lesz, nemsokára egy forráshoz értünk: a Kisfaludy-forráshoz s e fölött egy igénytelen présház: Kisfaludy Sándor présháza. Itt irta a költő azokat a szépséges dalokat, amiket kesergő és boldog szerelem néven ismerünk. — A balatoni muzeum-egye- síilet emléktáblával jelölte meg e házat. Egy kis pihenő után tovább mentünk az erdő széléig, ott megállva, a magaslatról letekintettünk. Innen lehetett látni az egész Balatont. Néma csendben bámultuk a tó pazar szépségeit, s a felséges látvány igéző képe úgy lebilincselte figyelmünket, hogy alig tudtunk válni tőle. Az idő gyorsan múlt, vissza kellett fordulnunk, útközben vettünk egy kosár szőlőt s azt elköltve haladtunk lefelé. Délután öt órakor már ismét vonaton voltunk, Keszthely felé tartva. Útközben, mig sötét nem lett, nézegettük a Szigliget festői omladékáit s a Szentgyörgyhegy bazalt oszlopait. — Este hét órakor értünk kirándulásunk legkedvesebb helyére, Keszthelyhez. Az állomáson szives házigazdánk, a Hullám és Balaton szállodák bérlője fogadott s elvezetett lakásunkra a Hullám szállodába, hol rajtunk kívül nem volt már senkisem. Azután vacsorázni mentünk, majd vacsora után végig sétáltunk Keszthely fényesen kivilágított főutcáján. A templom előtti téren a premontreiek renháza és az uj főgimnázium előtti téren egy szép szobor előtt álltunk meg, a Georgicon megalapítójának, Festetits György grófnak jól sikerült szobra előtt. Ugyancsak a főúton találtuk Goldmark Károlynak, a nagy zeneszerzőnek, szép domborművű emléktábláját, szülőházának falán. Elmentünk egészen a Festetits palotáig, majd vissza fordulva a parkon keresztül haza mentünk. Másnap reggel legelőször is deák-misére mentünk, azután Lukács István tanár kalauzolt bennünket a városban. Elmentünk a Georgi- kon-épiilethez, mely arról nevezetes, hogy ebben volt a legelső mezőgazdasági iskola. Az épület mellett vannak a Helikon ünnepi fái, a nagy költők tiszteletére ültetett fák. Azután a gazdasági akadémiába mentünk. Hatalmas előkelő belsejű palotában van az intézet elhelyezve. Szép, gazdag felszerelésű gyűjteményeit u. m. a műszaki, vegytani, természetrajzi gyűjteményeket néztük meg, majd az akadémia udvarán levő botanikus kertbe mentünk, melyben 650 féle növény diszlik. Az akadémiával szemben jelenleg bérházban van a balatoni muzeum néprajzi osztálya, oda is átmentünk, hol a muzeum lelkes alapitója, jelenlegi igazgatója: dr. Csák Árpád fogadott bennünket, ki egyúttal tanulságos magyarázatokat is tartott. Láttuk a magyaros motívuméi női kézimunkákat, a céhek emlékeit, a hires magyar pásztorműveket, népies szobát tulipános bútorokkal, halász eszközöket stb. A régészeti osztály egy más;k épületben van elhelyezve, oda is elmentünk, hol a római és népvándorláskori temetők leletei vannak összegyűjtve. Ugyanitt tartott dr. Csák Árpád személyesen vezetett Fenék pusztai ásatásairól igen értékes szemléltető előadást. Majd a Reischl-féle sörgyár berendezéseit néztük meg, hol láttuk, miként csíráztatják s száritják az árpát malátává, hogy főzik a sört óriási kazánokban. Ugyancsak a sörgyár udvarán jelenleg ásatásokat folytatnak, azt is megnéztük, hogyan és mily gonddal kell egy ilyen népvándorláskori sirt fölbontani, ottlétünk alkalmával épen karpereceket, gombokat, csattokat, koponyát stb. szedtek ki a sírból. Azután a sörgyár vendégszeretetéről hires tulajdonosa, ki már ezidén 1200 deákot megvendégelt, gyártmányát megkóstoltatta velünk. Délután Hévízre mentünk gyalog. Elmentünk a grófi kastély óriási bekeritett kertje mellett, majd mezőkön keresztül a grófi vadas kert mellett, hol rengeteg sok fácánt láttunk s csakhamar a hévízi fürdőtelepre értünk. A fürdő már kihalt volt, minden zárva, de hiszen minket nem is a szállodák és mulatóhelyek érdekeltek, hanem maga a tó. A tó partján sokáig gyönyörködtünk a vízben nyiladozó, bizalmasan bólingató forró égövi színes virágokban, India és Afrika szépséges lótuszaiban, melyeket a nagyváradi püspökfürdőn kívül csak Hévíz meleg vizében tudtak meghonosítani. Az idő kedvezett, azért a kupolás ftirdőházba mentünk s meg is fürödtünk. Testünket rendkívüli, sohasem tapasztalt jóérzés hatotta át. Alig lehetett a fiatalságot a vízből kizavarni. Fürdés után szinte megizzadtunk, jóleső elbá- gyadás vett rajtunk erőt, étvágyunk hatalmas arányokban nőtt meg s hogy azt kielégíthessük, ha nem is esett valami jól, bizony gyalog kellett visszamenni Keszthelyre. Este volt, mire beértünk, a halászást szerettük volna még látni, de már elkéstünk. Szép, holdvilágos estét fölhasználtuk arra, hogy a Balaton parton s a 400 méternyire benyúló mólón sétálgattunk, majd a park padjain letelepedve énekelgettünk. .Reggel öt órakor már talpon voltunk s útnak indul tünk Keszthelyről Balatonszentgyörgyre, hogy ott a déli vasútra átszállva a somogyi parton jöjjünk visszafelé. Útközben több helyen megállapodtunk, legalább egypár órára.
