Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-10-11 / 79. szám

2 VÁCI HÍRLAP Végigsétáltunk a villákkal földiszitett parton s megnéztük az épen készülő móló építését. Pár óra múlva tovább utaztunk s délre már Bala- tonföldváron voltunk, hogy megnézzük az amerikai gyorsasággal felépített fürdőtelepet. E modern fürdőtelep helyén pár évtizeddel pusztaság volt. Ebéd után fölmentünk a Stefánia-kilátóhoz, a hol akadálytalanul legeltethettük szemeinket a Balaton ragyogó világában, mert itt már nem­csak az alsó tóban gyönyörködhettünk, hanem a veszprémiek Balatonjában is. Azután a fenyvesekkel beültetett szerpentin úton lejöttünk a partra s végig mentünk az egy kilométernél hosszabb, látványosságnak is beillő kiépített parton. Azután vitorlás és evezős csónakokba ültünk s az idő hátralévő részét csónakozás­sal töltöttük. Félötkor ismét vonatra ültünk s öt órára már Siófokon voltunk, ez volt az utolsó Balaton melletti állomásunk. A fürdő­telepen meglátszik, hogy ez a Balatonpartnak a fővároshoz legközelebb eső fürdőhelye. A fenyő erdőbe már nem juthattunk el, csakis a Sió csatorna vashidját, a gondozott balaton- parti sétányt s a község főutcáját s a modern stílusban épült községházát néztük meg. Majd Fogas szállodában pedig nem fogast hanem rántott csirkét vacsorázva elmélkedtünk a látottakon. Soha el nem múló kedves emlékek­kel búcsúztunk el Siófokon a valóban szép, csodálatra méltó Balatontól. A vonatra ülve a fiukon a fáradságnak semmi nyoma nem látszott, jókedvük volt, nótázásba kezdtek. Mielőtt még a vonat elindult volna, bucsuzásul megtanítot­tam őket a legkedvesebb balatoni nótára, amit azután nagyon sokszor elénekeltek: „De szeretnék arany hallá válni, Siófoktól Füredig úszkálni.“ Bán Márton. Fidonce! , . . Irta : Ifj. Pintér Imre. 2. Magam, őszintén szólva ezek között a kétes existenciák között foglaltam helyet — egyelőre csak titokban. Oda telepedtem az asztal mellé. Eleinte hallgattam, később belekeveredtem én is a vitatkozásba. A 60 s egynéhány éves doktor vitte a szót. — A jelenkor vészes erkölcstelenségének hü tükre ez a kis epizód. Nem találok szavakat, amelyekkel méltán kifejezhetném felháborodá­somat! Ez a korszak uraim, utódaink emléke­zetében mint abszurd korszak fog élni! . . — Magam is amondó vagyok, tetcik tudni. . . replikázott a pocakos ügyvéd, akinek tudat­lanságánál csak agancsai voltak nagyobbak. A corpus juris, tetcik tudni, nem gondolt hasonló eltévelyedésre, mert nem is alkotott rá meg­felelő paragrafust. Ha volna, bizonnyal halált kiáltana a fejükre, tetcik tudni, amint hogy ajánlani is fogom . . . tetcik tudni ... A fűszer- kereskedő-főrészvényes tovább tüzeskedett. — Meg kellene égetni az eféle boszorká­nyokat! . . Kár hogy ezt a törvénykezési eljá­rást annak idején Endre . . . — István! .. jegyzé meg a doktor. — Béla! — javitá ki az ügyvéd. — Kálmán ! — igazitám helyre szerényen. Eddig észre sem vettek, most rám néztek leírhatatlan bárgyú pislogással. Ha már bele­kezdtem, tovább folytattam. — Az én nézeteim szerint nem is olyan rendkívüli történet ez. Olyan felfújt szappan- buborék, mely ha szétpattan semmit se hagy maga után. Híjába való história!. . Ismételten, de most már fokozottabb mér­tékben fellépő lehetetlen tekintetekre, zavartala­nul folytattam. — Vegyük ennek a jelenlegi esetnek ne csak üres, frázisos, nagyképüsködő társadalmi oldalát, hanem emberi, lélektani szempontból is tegyük vizsgálat tárgyává. — Péter két hónappal ezelőtt elvett egy fiatal, kedves, mü­veit nőt . . . — Noooó!.. — Bocsánat, ezt Önök uraim, ott a nász­estén a főispán ő méltóságával élükön, száz fii! hallatára, általános közhelyesléstől kisérve jelentették ki. Tehát hiteles! . . Pár nappal ezelőtt kiderült, hogy ez az asszony barátnéja volt előzőleg hosszabb ideig egy bírónak. Azt s m egtudták Önök, még pedig a legilletéke­sebb tényezőtől, a férjtől, hogy ő ezt tudva vezette oltárhoz feleségét . .. Elvette egy más ember szeretőjét s igy maga sem lehet tisztes­séges ember . . . — Helyes ! Úgy van !- Ezt magam is aláírnám, ha nem igyekez­nék érthetővé tenni az előttem érthetetlent. Sokáig gondolkoztam, mi lehet az oka ennek a házasságnak, a melybe ez a talpig becsüle­tesnek, őszintének ismert, nagynevű iró keve­redett. S ime addig kutattam, mig magukban az okozatokban megtaláltam az okot: őszinte­sége, becsületessége, érezni tudó igaz szive. Ugy-e csodálatosan hangzik ez, uraim, de igy van! Péter gyönyörű jövedelemmel rendelke­zik, pénzért tehát nem tette. Kizárja ezt jel­leme is, a melyért én bármikor, bárki előtt garanciát vállalok. Szerette, szereti ezt az asz- szonyt, a ki csak a sors kéri el hetetlensége folytán sülyedt rövidebb időre oly mélyre, de a kinek a lelke, szive, érzelmi világa fölötte állt mindig számtalan kiváló felette Ítélkezőnek, Péter iró ember, szívvel, lélekkel az. Felismerte a nőben a sors által megkorbácsolt, összetört de igazi nőt, az — ideált! — Ah, ez már . . . — Ne szakítsanak félbe, úgy van. Egymásra találtak. Kiemelte a sárból és oda helyezte, a hova tényleg már régen el kellett volna jutnia. S a más szeretője, mint tisztességes, becsüle­tes feleség megállta a helyét. Odaadó, hűsé­ges szolgája lett az ő édes, nagy urának. Lesi minden gondolatát, kedvében jár, bearanyozza napjait. Annak a kis földszintes háznak a kis királya nem cserélne sok valódi koronás fő­vel sem. Azóta jelentek meg leggyönyörűbb versei, munkái, azóta feleledte el az életben ért sok csapást, szenvedést. Ez acélozta meg, ezért mert szembe szállni a világgal, annak nagyképüsködő, prűd felfogásával . . . (Folytatása vasárnapi számunkban.) Hírek. — Közgyűlés a városházán. Nem több, mint csak huszonöt tárgy szerepel a csütörtök délutáu tartandó közgyűlés tárgyso­rozatán, de mindegyik fontos és közérdekű. Mindjárt a közgyűlés elején szó lesz a jövő évi vásárnapok megállapításáról. Ez idén, de­cemberben, városi képviselőválasztás is lesz, ennek előmunkálaiait is most végzik el. Dr. Zádor János polgármester betegsége idejére szabadságot kér, mit bizonyára megadnak a városatyák azzal a jókívánsággal, hogy a köz- tiszteletben álló polgármestert mielőbb egész­ségesen üdvözölhessék hivatalában. A tanács­nak van egy csomó előterjesztése terület el­adási és vétel ügyében, melyek azonban aligha kerülhetnek szavazás alá, mert a törvényben megkívánt többség aligha fog érdeklődni — szokás szerint — a közgyűlés iránt. Csütörtö­kön jelentik be, hogy a vízvezeték létesítése ügyében újabb lépés történik: Büki szigeten próbakutakat fúrnak. Illetőségi ügyek után Fóti Gyula nagy munkájával: a jövő évi költség- vetéssel fognak foglalkozni. Lesz szó a bér­kocsiszabályrendelet módosításáról, melyet a bérkocsisok sürgetnek. Úgy értesülünk, hogy a közgyűlésen szóvá teszik a vác—gödöllő—bu­dapesti villamos mizériát is. Valószínű, hogy az egész képviselőtestület tiltakozni fog a Phoe­bus eljárása miatt s keresni fogják felsőbb he­lyen a jogos megtorlást. — Tűzoltóink zárógyaKorlata. Nagy riadalmat okoztak a városban vasárnap délu­tán önkéntes tűzoltóink. A nyáron tartott 12 rendes gyakorlat után ugyanis most vasárnap rendezték utolsó, záró gyakorlatukat, mely nem a megszokott sablonos szerelésekből állott, hanem rendszeres taktikai támadás volt. Tűz­oltóink két helyen támadtak és pedig Molnár Máté kisváci főúti házát és a Beck-féle Csáky- úti házat. A gyakorlat mindkét helyen igen érdekes volt, mert a fősulyt a parancsnok arra helyezte, hogy a vész színhelyén megjelenő vezénylő tiszt milyen szaktudással támadja az égő házat s erőpróbája volt ez a gyakorlat a lovak, szerek és gépek gyorsaságának, teher- képességének, a legénység ügyességének s a vezénylő leleményességének. Igénybe vette a parancsnok erre a két támadásra az összes legénységet, a telefont, a lovakat s gépeket. Az épületeken jelezve volt a tűzveszedelem határa, a szél iránya, a viz helye, az akadá­lyok, a legsürgősebben mentésre szoruló veszedelem. Mindezek színes zászlókkal voltak megjelölve, de erről a vezénylő tiszt előre semmit sem tudott, azt sem tudta, hogy hol a tűz, csak mikor telefonon jelezték neki. Az első támadást Jeremiás Pál szakaszparancsnok vezényelte Molnár Máté házánál, ahol a veszedelem pincetűzzel volt egybekötve s életmentési gyakorlatot is kellett végeznie. Beck Ignác házánál Mischler Kornél szakasz­parancsnok vezényelt szintén életmentéssel. A többi parancsnok mint bírálók voltak a tűznél. Igen szép látvány volt, amikor a réz­sisakos tűzoltók a vészjelet fújva vágtattak végig a város hosszú főútcáján s a vész szín­helyén pillanat alatt leszerelve támadták min­den oldalról az égőnek jelzett házakat. A lovak és kocsik ugyancsak próbára voltak téve, mert például a szerkocsin 26 ember állt s a két ló mégis vágtatott velük, pedig a kocsi amúgy is meg volt rakva szerekkel. A támadás egy- egy helyen fél órát vett igénybe s mindkét helyen kifogástalanul ment, minden lárma-, fejvesztés vagy baleset nélkül, ami az ilyen nagyobb taktikai gyakorlatoknál egyébként rendszerint elő szokott fordulni. Mint a tűz­oltóság vezetőségétől hallottuk, a jövő nyáron több ilyen taktikai gyakorlatot szándékoznak tartani a városnak különböző részein s nem­csak a könnyen hozzáférhető helyeken, hanem a veszedelmes pontokon is, mint például a szűk Tabánban, a szinte járhatatlan Krakó- ban stb. Igazán csak dicséret s elismerés illeti tűzoltótestületünket önzetlen, fáradságos és veszedelmes munkálkodásáért. Büszkén óhajt­hatjuk, bárcsak minden magyarországi város­nak ilyen munkás és jó tűzoltósága lenne! — OKtóber 6. a főgimnáziumban. Hagyományos kegyelettel ünnepelte meg a fő­gimnázium az október hatodiki gyásznap em­lékét. A szomorú nap évfordulóján gyászisten­tiszteleten vett részt az ifjúság, vasárnap mise után pedig iskolai ünnepélyen áldozott a sza­badsághősök emlékének. A szép ünnepély műsora ez volt: Szózat, előadta a vegyeskar, Tizenhárom, Ábrányitól, szavalta Nagy László VI. o. t. Ünnepi beszéd, mondta Forgó Kál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom