Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-10-11 / 79. szám
2 VÁCI HÍRLAP Végigsétáltunk a villákkal földiszitett parton s megnéztük az épen készülő móló építését. Pár óra múlva tovább utaztunk s délre már Bala- tonföldváron voltunk, hogy megnézzük az amerikai gyorsasággal felépített fürdőtelepet. E modern fürdőtelep helyén pár évtizeddel pusztaság volt. Ebéd után fölmentünk a Stefánia-kilátóhoz, a hol akadálytalanul legeltethettük szemeinket a Balaton ragyogó világában, mert itt már nemcsak az alsó tóban gyönyörködhettünk, hanem a veszprémiek Balatonjában is. Azután a fenyvesekkel beültetett szerpentin úton lejöttünk a partra s végig mentünk az egy kilométernél hosszabb, látványosságnak is beillő kiépített parton. Azután vitorlás és evezős csónakokba ültünk s az idő hátralévő részét csónakozással töltöttük. Félötkor ismét vonatra ültünk s öt órára már Siófokon voltunk, ez volt az utolsó Balaton melletti állomásunk. A fürdőtelepen meglátszik, hogy ez a Balatonpartnak a fővároshoz legközelebb eső fürdőhelye. A fenyő erdőbe már nem juthattunk el, csakis a Sió csatorna vashidját, a gondozott balaton- parti sétányt s a község főutcáját s a modern stílusban épült községházát néztük meg. Majd Fogas szállodában pedig nem fogast hanem rántott csirkét vacsorázva elmélkedtünk a látottakon. Soha el nem múló kedves emlékekkel búcsúztunk el Siófokon a valóban szép, csodálatra méltó Balatontól. A vonatra ülve a fiukon a fáradságnak semmi nyoma nem látszott, jókedvük volt, nótázásba kezdtek. Mielőtt még a vonat elindult volna, bucsuzásul megtanítottam őket a legkedvesebb balatoni nótára, amit azután nagyon sokszor elénekeltek: „De szeretnék arany hallá válni, Siófoktól Füredig úszkálni.“ Bán Márton. Fidonce! , . . Irta : Ifj. Pintér Imre. 2. Magam, őszintén szólva ezek között a kétes existenciák között foglaltam helyet — egyelőre csak titokban. Oda telepedtem az asztal mellé. Eleinte hallgattam, később belekeveredtem én is a vitatkozásba. A 60 s egynéhány éves doktor vitte a szót. — A jelenkor vészes erkölcstelenségének hü tükre ez a kis epizód. Nem találok szavakat, amelyekkel méltán kifejezhetném felháborodásomat! Ez a korszak uraim, utódaink emlékezetében mint abszurd korszak fog élni! . . — Magam is amondó vagyok, tetcik tudni. . . replikázott a pocakos ügyvéd, akinek tudatlanságánál csak agancsai voltak nagyobbak. A corpus juris, tetcik tudni, nem gondolt hasonló eltévelyedésre, mert nem is alkotott rá megfelelő paragrafust. Ha volna, bizonnyal halált kiáltana a fejükre, tetcik tudni, amint hogy ajánlani is fogom . . . tetcik tudni ... A fűszer- kereskedő-főrészvényes tovább tüzeskedett. — Meg kellene égetni az eféle boszorkányokat! . . Kár hogy ezt a törvénykezési eljárást annak idején Endre . . . — István! .. jegyzé meg a doktor. — Béla! — javitá ki az ügyvéd. — Kálmán ! — igazitám helyre szerényen. Eddig észre sem vettek, most rám néztek leírhatatlan bárgyú pislogással. Ha már belekezdtem, tovább folytattam. — Az én nézeteim szerint nem is olyan rendkívüli történet ez. Olyan felfújt szappan- buborék, mely ha szétpattan semmit se hagy maga után. Híjába való história!. . Ismételten, de most már fokozottabb mértékben fellépő lehetetlen tekintetekre, zavartalanul folytattam. — Vegyük ennek a jelenlegi esetnek ne csak üres, frázisos, nagyképüsködő társadalmi oldalát, hanem emberi, lélektani szempontból is tegyük vizsgálat tárgyává. — Péter két hónappal ezelőtt elvett egy fiatal, kedves, müveit nőt . . . — Noooó!.. — Bocsánat, ezt Önök uraim, ott a nászestén a főispán ő méltóságával élükön, száz fii! hallatára, általános közhelyesléstől kisérve jelentették ki. Tehát hiteles! . . Pár nappal ezelőtt kiderült, hogy ez az asszony barátnéja volt előzőleg hosszabb ideig egy bírónak. Azt s m egtudták Önök, még pedig a legilletékesebb tényezőtől, a férjtől, hogy ő ezt tudva vezette oltárhoz feleségét . .. Elvette egy más ember szeretőjét s igy maga sem lehet tisztességes ember . . . — Helyes ! Úgy van !- Ezt magam is aláírnám, ha nem igyekeznék érthetővé tenni az előttem érthetetlent. Sokáig gondolkoztam, mi lehet az oka ennek a házasságnak, a melybe ez a talpig becsületesnek, őszintének ismert, nagynevű iró keveredett. S ime addig kutattam, mig magukban az okozatokban megtaláltam az okot: őszintesége, becsületessége, érezni tudó igaz szive. Ugy-e csodálatosan hangzik ez, uraim, de igy van! Péter gyönyörű jövedelemmel rendelkezik, pénzért tehát nem tette. Kizárja ezt jelleme is, a melyért én bármikor, bárki előtt garanciát vállalok. Szerette, szereti ezt az asz- szonyt, a ki csak a sors kéri el hetetlensége folytán sülyedt rövidebb időre oly mélyre, de a kinek a lelke, szive, érzelmi világa fölötte állt mindig számtalan kiváló felette Ítélkezőnek, Péter iró ember, szívvel, lélekkel az. Felismerte a nőben a sors által megkorbácsolt, összetört de igazi nőt, az — ideált! — Ah, ez már . . . — Ne szakítsanak félbe, úgy van. Egymásra találtak. Kiemelte a sárból és oda helyezte, a hova tényleg már régen el kellett volna jutnia. S a más szeretője, mint tisztességes, becsületes feleség megállta a helyét. Odaadó, hűséges szolgája lett az ő édes, nagy urának. Lesi minden gondolatát, kedvében jár, bearanyozza napjait. Annak a kis földszintes háznak a kis királya nem cserélne sok valódi koronás fővel sem. Azóta jelentek meg leggyönyörűbb versei, munkái, azóta feleledte el az életben ért sok csapást, szenvedést. Ez acélozta meg, ezért mert szembe szállni a világgal, annak nagyképüsködő, prűd felfogásával . . . (Folytatása vasárnapi számunkban.) Hírek. — Közgyűlés a városházán. Nem több, mint csak huszonöt tárgy szerepel a csütörtök délutáu tartandó közgyűlés tárgysorozatán, de mindegyik fontos és közérdekű. Mindjárt a közgyűlés elején szó lesz a jövő évi vásárnapok megállapításáról. Ez idén, decemberben, városi képviselőválasztás is lesz, ennek előmunkálaiait is most végzik el. Dr. Zádor János polgármester betegsége idejére szabadságot kér, mit bizonyára megadnak a városatyák azzal a jókívánsággal, hogy a köz- tiszteletben álló polgármestert mielőbb egészségesen üdvözölhessék hivatalában. A tanácsnak van egy csomó előterjesztése terület eladási és vétel ügyében, melyek azonban aligha kerülhetnek szavazás alá, mert a törvényben megkívánt többség aligha fog érdeklődni — szokás szerint — a közgyűlés iránt. Csütörtökön jelentik be, hogy a vízvezeték létesítése ügyében újabb lépés történik: Büki szigeten próbakutakat fúrnak. Illetőségi ügyek után Fóti Gyula nagy munkájával: a jövő évi költség- vetéssel fognak foglalkozni. Lesz szó a bérkocsiszabályrendelet módosításáról, melyet a bérkocsisok sürgetnek. Úgy értesülünk, hogy a közgyűlésen szóvá teszik a vác—gödöllő—budapesti villamos mizériát is. Valószínű, hogy az egész képviselőtestület tiltakozni fog a Phoebus eljárása miatt s keresni fogják felsőbb helyen a jogos megtorlást. — Tűzoltóink zárógyaKorlata. Nagy riadalmat okoztak a városban vasárnap délután önkéntes tűzoltóink. A nyáron tartott 12 rendes gyakorlat után ugyanis most vasárnap rendezték utolsó, záró gyakorlatukat, mely nem a megszokott sablonos szerelésekből állott, hanem rendszeres taktikai támadás volt. Tűzoltóink két helyen támadtak és pedig Molnár Máté kisváci főúti házát és a Beck-féle Csáky- úti házat. A gyakorlat mindkét helyen igen érdekes volt, mert a fősulyt a parancsnok arra helyezte, hogy a vész színhelyén megjelenő vezénylő tiszt milyen szaktudással támadja az égő házat s erőpróbája volt ez a gyakorlat a lovak, szerek és gépek gyorsaságának, teher- képességének, a legénység ügyességének s a vezénylő leleményességének. Igénybe vette a parancsnok erre a két támadásra az összes legénységet, a telefont, a lovakat s gépeket. Az épületeken jelezve volt a tűzveszedelem határa, a szél iránya, a viz helye, az akadályok, a legsürgősebben mentésre szoruló veszedelem. Mindezek színes zászlókkal voltak megjelölve, de erről a vezénylő tiszt előre semmit sem tudott, azt sem tudta, hogy hol a tűz, csak mikor telefonon jelezték neki. Az első támadást Jeremiás Pál szakaszparancsnok vezényelte Molnár Máté házánál, ahol a veszedelem pincetűzzel volt egybekötve s életmentési gyakorlatot is kellett végeznie. Beck Ignác házánál Mischler Kornél szakaszparancsnok vezényelt szintén életmentéssel. A többi parancsnok mint bírálók voltak a tűznél. Igen szép látvány volt, amikor a rézsisakos tűzoltók a vészjelet fújva vágtattak végig a város hosszú főútcáján s a vész színhelyén pillanat alatt leszerelve támadták minden oldalról az égőnek jelzett házakat. A lovak és kocsik ugyancsak próbára voltak téve, mert például a szerkocsin 26 ember állt s a két ló mégis vágtatott velük, pedig a kocsi amúgy is meg volt rakva szerekkel. A támadás egy- egy helyen fél órát vett igénybe s mindkét helyen kifogástalanul ment, minden lárma-, fejvesztés vagy baleset nélkül, ami az ilyen nagyobb taktikai gyakorlatoknál egyébként rendszerint elő szokott fordulni. Mint a tűzoltóság vezetőségétől hallottuk, a jövő nyáron több ilyen taktikai gyakorlatot szándékoznak tartani a városnak különböző részein s nemcsak a könnyen hozzáférhető helyeken, hanem a veszedelmes pontokon is, mint például a szűk Tabánban, a szinte járhatatlan Krakó- ban stb. Igazán csak dicséret s elismerés illeti tűzoltótestületünket önzetlen, fáradságos és veszedelmes munkálkodásáért. Büszkén óhajthatjuk, bárcsak minden magyarországi városnak ilyen munkás és jó tűzoltósága lenne! — OKtóber 6. a főgimnáziumban. Hagyományos kegyelettel ünnepelte meg a főgimnázium az október hatodiki gyásznap emlékét. A szomorú nap évfordulóján gyászistentiszteleten vett részt az ifjúság, vasárnap mise után pedig iskolai ünnepélyen áldozott a szabadsághősök emlékének. A szép ünnepély műsora ez volt: Szózat, előadta a vegyeskar, Tizenhárom, Ábrányitól, szavalta Nagy László VI. o. t. Ünnepi beszéd, mondta Forgó Kál-
