Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-07-30 / 58. szám
2 VÁCI HÍRLAP maguk a tanárok adták. Ugyanezt mutatja az Önképzőkörről szóló jelentés is. Mielőtt az egyes értesítőket részletesen ismertetnénk, erre az iskolával szembe tanúsított közömbösségre, nemtörődömségre akartunk rámutatni. Nem azért tettük ezt, hogy bárkit is vádoljunk, ha nem hogy fölhívjuk mindenkinek a figyelmét arra, a mi nélkül haladó művelődésünk el nem képzelhető: a társadalomnak és az iskolának együttes, egymást segítő, támogató munkásságára, illetőleg az egyiitt- munkálkodás szükségességére. p. — A főgimnázium igazgatójának Kitüntetése. Schandl Miklóst, főgimnáziumunk igazgatóját megyés főpásztorunk tiszteletbeli szentszéki ülnökké nevezte ki. — Püspöki polgári iskola is lesz? A Váci Hírlap, mely hosszú időn át sürgette Vácon egy polgári fiúiskola felállítását, megelégedéssel konstatálhatja, hogy nem is egy de három polgári iskola felállításáról van szó mostanság városunkban és mire az új tanév megkezdődik, Vácon egyszerre legalább is két polgári iskola nyitja meg kapuit az ifjúságnak. Sebestyén Ernő kezdette s már az ő ügyével a képviselőtestület is foglalkozott, midőn a jövőben megígérte az anyagi segítséget, de kimondotta azt is általánoságban, hogy városunkban a polgári fiúiskola felállítása közszükséget képez. Ugyanekkor Harris Béla, a váci főgimnázium világi tanára is megmozdult s modern tervekkel ellátva kérvényezte, hogy nyilvános polgári iskolát állíthasson Vácon. Neki már régen kedvenc eszméje a váci polgári fiúiskola létesítése, de csak jövőre állította volna fel, mert előbb az iskola modern berendezését akarta az idén keresztülvinni. E tér- vezgetésekbe azonban most beleszólt gróf Csáky Károly megyés püspökünk is, a ki kijelentette, hogy sajátjából, ha kell, hozza meg az áldozatot s szeptemberre megnyittatja a váci polgári fiúiskola első és második osztályát! Ez a tervezés természetesen a legkumolyabb s már Schmidt János preiátus-kanonok, mint sem látott ilyen szépnek. Szomorúan kérdezte: — Hát annyira szereti? ... A nő ijedten tiltakozott: — Nem, nem ! . . . Gyűlölöm !!! gyűlölöm ! ! gyűlölöm ! . . . s szeme vad, lázas indulattal kapcsolódott a férfi révedező tekintetébe, lenyűgözve azt, megbénítva akaraterejét, átjárva egész valóját . . . Nem tudták, mi történik körülöttük, nem láttak, nem hallottak semmit... Csak egymást nézték. A szél már rég elvitte a férfi kalapját, kibontotta a nő selymes, bokát vevő haját, — még sem mozdultak. Várták mindaketten. Vártak valamire. Egy szélroham megkapta az asszonyonyt s a férfi keblére dobta . . . Mosolyogva, lehunyt szemmel nyújtotta ajkát a nő s a férfi szenvedéllyel, vad kétségbeeséssel ölelte át. Már egymás fölé hajoltak, leheletük simogatta, perzselte egymást, amidőn hatalmas dörrenés rázta meg a levegőt s egy szerencsétlen összezúzott madár eset közéjük . . . elválasztva őket ... Az asszony felvette az állatot s bánatos, lemondó mosollyal egy forró csókot nyomott buksi fejére . . . — Legyen hát a tiéd ! . . . A férfi elfordult s fejét kezei közé szorította, ■de úgy, mintha szétpattanástól féltené. Aztán lassan megfogta az asszony kezét, és megcsókolta. — Talány jobb igy . . . Hiszen mi . . . az iskolaszék elnöke az új polgári iskola előmunkálatait végzi is. Harris Béla kijelentette, hogy az esetben, ha főpásztorunk az iskolát létesíti, ő terveivel visszavonul, de kérvényét -a megyétől, mely augusztus 10-én dönt a köz- igazgatási bizottságban, egyelőre nem vonja vissza, hogy esetleg neki is joga legyen a pol- pári iskola megnyitására. — Mit jósol a Meteor? A „Meteor“ című időjelző lap szerint a meteorológusok naptárában július tizenkilencedike volt változási napként föltűntetve, de változást alig észlelhettünk az időjárásban. Az országnak inkább csak kerületén esett az eső, inig a magyar alföld s a Dunántúl nagy része a vart esőből mit sem kapott. Hogy miért maradt el a változás, azt még nem tudjáK a meteorológusok sem. Azt azonban maris megállapították, hogy az eső nélkül maradt terület összeesik azzal, a melyen a legutóbbi földrengések pusztítottak és érezhetők voltak. A meteorológiai intézetekben julius huszonegyedikére és tegnapra vártak esőt, de csapadék ismét elmaradt. A Meteor azzal a szomorú hírrel is szolgái, hogy hamarosan nem is várható eső és a hőmérséklet lehűlése legföljebb augusztus első napján állhat be. Ha ugyan hinni lehet az időjósoknak, augusztus hónapban nem lesz annyi száraz és meleg nap, mint ebben a hónapban. A meteorológusok szerint ugyanis a jövő hónap változási napjai 1—2—5—10—17 —21—24—25—26 — 29 és 31 re esnek, tehát mi idén három négy napra várható eső. A legerősebb hatású változási napok, a melyeken minden bizonnyal várnató eső: 1—5 — 17—21 —25 és 29-ike. Szerencsére szombaton délután négy óra tájon megnyilUk az ég csatornái és öntötték az áldásos esőt. A julius mégsem múlt el eső nélkül. — Mi történik a sportegyesületben ? Hetek óta hallatszik ez a kérdés miden olyan társaságban, a mely a V. S. E. külső, belső ügyeivel törődni szokott. És határozott választ senki sem tud adni, csak arról beszélnek, hogy a sportegyesület két pártra szakadt s a sportegyesület lejtőre került. Megállapítható az is, hogy a közönségben az érdeklődés mintha hiszen nekünk nem szabad már törődni az élettel , . . nem szabad követelni az életet! ... Most hogy egymásra találtunk, elmondjuk lassankint egymásnak azt a regényt, amelynek főhősei nn voltunk. Elmondunk belőíe mindig egy-egy fejezetet . . . felváltva, hogy megvi- gasztalódjuak egymás szenvedését hallván . . . Sírunk, kacagunk . . . Addig, inig igy vagy úgy megszakad ez a bolond szegény szív. Akarja-e? ... Ha talán még ezt a terhet is kibírná, akkor, ha majd már végére értünk a komédiának, keresünk egy gyors és biztos megoldást. Ha az öreg nem jön értünk, elébe megyünk, hogy hamarább találkozhassunk . . . Hiszen olyan sötét, olyan hideg ez a világ!... — Igaz. Olyan sötét, olyan hideg! . . . ismételte az asszony s megállt a parton. Előttük egy hitvány, törékeny csónak himbálózott a hatalmas vizen, amolyan játékszerféle. Most vették csak észre a vihart, a tengert fenséges harangjában . . . Egy érzéstől sarkalva beléptek a csolnakba s a férfi eloldotta a kötelet. Pár evezőcsapás s a könnyű jármű a hullámok hátán repült. Repült be a beláthatatlan mesz- szeségbe, a feneketlen mélységek fölött . . . A férfi abbahagyta az evezést s összefont karokkal nézett a part felé. Az asszony behunyta a szemét, kezét szivére szorította s várta a halált. Nem kellett soká várakozniok, jött a fekete rém ! Bömbölve, íivöltve. A ladik lanyhult volna a V. S. E. iránt, sőt a tagok közül is csak azok keresik fel a dunai sportházat, a kik szenvedélyes evezősök. Ha nem lenne veszedelem és baj, bizonyára nem vetődnék fel a kérdés úton, útfélen: mi történik a sportegyesületben? A kérdésre pedig Hübschl Kálmán ügyvezető alelnök most adja meg a választ: hétfő estére gyűlést hivott egybe s a választmányi gyűlés személyi ügyekkel fog foglalkozni. A személyi ügyek alatt Hübschl Kálmánnak az ügyvezetőségről való lemondása rejük, a miről beavatottak már régebben beszélnek. Az hisszük, hogy az utóbbi időben jelentősebb gyűlése a sportegyletnek nem volt. Ha most Hübschl lemondása elfogadtatnék, nemcsak a legnagyobb fokú elkedvetlenedés következne be agilis egyesületünkben, de ennek szomorú következménye: az egyesület szét- züllése is. A hétfői gyűlésnek meg kell találnia a formát arra, hogy a V. S. E. kifelé ép úgy, mint befelé az életerős egyesület egészséges képét mutassa ! — A mumkásbizíositó orvosai. A váci kér. munkásbiztositó Aszódra a gödöllői inácsai, túrái, zSámboki s a pénztár aszódi két orvosát értekezletre iiivta meg, hogy az újonnan kiadott illetményi s fegyelmi szabályzat alapján megkösse orvosaival a végleges sze:- ződést. Az értekezleten dr. Csongor Gergely a pénztár igazgatója ‘és dr. Vadas József, a pénztár igazgató főorvosa is megjelentek. Dr. i Csongor után dr. Vadas főorvos megismertette a pénztár intencióit; állásaikban véglegesíteni óhajtja orvosait s illetményeiket a megtett munka arányához érvényre juttatni óhajtja. Mi, a váci kerület orvosai békésen óhajtunk együtt működni a pénztárral, — úgymond — más pénztárak ügyeibe nem kívánunk illetéktelen befolyást gyakorolni s azon leszünk ezután is, hogy úgy a pénztári tagok jogos igényeinek megfeleljünk, mint a pénztár teljesítő képességét is figyelembe vegyük. Többek felszólalása után úgy az igazgató, valamint a főorvos felviiágositásl adott, mire az értekeziet egyhangú határozat alapján kimondotta, hogy a pénztárral a végleges szerződést megköti, azzal a feitetellel azokban, ha a megye alisrecsegett, ropogott s egy hullámhegy hátán majdnem függőlegesen rohant a magasba . . . A férfi kiterjesztette karját, talán azt hitte, a feliőket megragadva megmentheti azt, amit eddig gyűlölt, megvetett, — az életét . . . S a no is: tágra nyílt szemekkel, reketve húzódott a csónak fenekére, megfogódzkodva, mintha az a rongy megvédené az elemek haragjától . . . Várta a halált, de nem gondolta, hogy ilyen nehéz meghalni, hogy az előjáték ilyen rettenetes lesz. Most már félt tőle . . . Aztán következett a lerohanas a magasból, — le, le az örvénylő habok közé ! . . . Behunyták szemeiket s mikor hosszú idő múlva újra kinyitották, nem akarták elhinni, hogy még egymás mellett vannak, hogy még egyszer láthatják egymást . . . Végre ahogy kissé magukhoz tértek, az asszony csúszva a férfihoz vánszorgott, átölelte térdét s esdeklő, el-el- csukló zokogással könyörgött: — Élni akarok ! élni akarok — Érted ! . . . Csak Te Érted! . . . s felkuszott a férfi forró cserepes ajkáig s vizes, lázas, didergő ajkát hosszan rászorította. Az pedig szívta, szívta, mintha ezzel az erőt, a már-már távozó életet szívná magába. Aztán megragadva az evezőt, vad kétségbeeséssel igyekezett a ladikot a part felé irányítani. A nő pedig letérdelve, fehér bársony kezével locsolta a vizet ki a csónakból. Aztán leszaggatva ruháját tömte be a rést
