Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-01-18 / 5. szám
Huszonötödül évfolyam. 5. szám. Vác, 1911. január 18. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Falusi Kultúra. Vác, jan. 16. Hát ilyen is van ? Fogják kérdezni a város emelkedettebb kulturzsölyéin -elhelyezkedett urak. Bizony van. Szegényes, falusias, de van. És hatékony. Ennek a kornak a fia, de sok mindent is megért már. Más világ, más a korszellem és mások az óhajok, vágyak, szokások és életmód. Még az emberek is egészen másfélék. Halad, megy minden előre s még az én időmben a gyerekeket kötéllel fogták az iskolába. Most a szülőnek van arra nagy gondja, hogy a gyerek fel ne nőj jön iskola nélkül. De még megérjük azt is, hogy téiente ősz, ezüstös fejű falusi emberek nem átalnak leülni az iskolapadba és hallgatják, hogyan kell gazdálkodni. Micsoda? Azt hallgatják, hogy hogyan kell gazdálkodni? Hát nem tanulta meg a földműves ember az apjától ? Megtanulta biz azt, de közben jött a tapasztalás, ez az öreg tanítómester és megtanította a földművest arra, hogy ahogy minden halad ezen a világon — a gazdálkodás tanulmánya is haladt, nagyot haladt j s a ki úgy gazdálkodik most is, a hogy apjától tanulta, az bizony keveset hord a csűrbe, szegény és elégedetlen. Nagy dicséretre legyen mondva, sohasem lett egy-egy dolog olyan rövid idő alatt népszerű, mint az a kezdés, hogy a falu kisgazSoha sem tudod meg . . . Soha sem tudod meg, hogy én mennyi könnyet [hullattam utánad, soha sem tudod meg, hogy érted ölte meg [szivemet a bánat és hogy álmatlanul inennyi sok éjszakát vir[rasztottam ébren, mennyi sóhajtásom hangzott el nappalon s [ezer sötét éjben. Belefúlt kacajom ezerszer-ezcrszer görcsös zokogásba, megfürdött a lelkem s kívül is az orcám, oly [sokszor könnyárba. Hasztalan jártam el messze idegenbe, szerte a [világba, csak te maradtál az álmatlam éjszakák megújuló álma . . . Lehet, ha elmegyek, lehet, ha maradok, egyforma lesz sorsom, de érzem, keresztem most már napról-napra [nehezebben hordom. Valami, úgy sejtem, történni fog velem talán [nem sokára, de azt sem tudod meg, hogy mi vihetett a [kárhozat útjára. Földváry Hona. Dalaim. Halk esti szellő lágy fuvalata, Éden kertjének csábos illata, Mosolygó kin, csókból fakadt zene, dái és munkásai télen hallgassák meg a tanult gazdákat egy pár olyan gazdasági dologban, a melyről a községi határ azt mutatja, hogy az 5200 előadás ilyen tanulságos gazdasági eszmecsere lesz, a mit úgy kell érteni, hogy a falu gazdái egybegyűlnek az iskolában, a községházán, a népházban, vagy a gazdaságban s a gazdasági egylet kiküldötte szót ejt egy-egy gazdasági kérdésről. Ezt aztán alaposan megbeszélik. Egyik is, másik is, a mit meg nem értett, több kérdést tesz föl s ezekből a kérdésekből eszmecsere, vita következik s annak során, mint a buzarostálás után megmaradt a színtiszta mag. Az értelmes falusi földművelő tudja, látja, hogy a gazda, a ki nem huny szemet a gazdálkodás terén való óriási haladás előtt és a maga tehetsége szerint ezzel a haladással igyekszik lépést tartani, annak a kis földje jobban terem, jövedelme szaporodik. A tanulás vágya az okos, gyakorlati módszernek elsajátításán való készség megvan a földművelő népben. Azt örömmel látjuk ebben a napokban, midőn száz és száz helyen a gazdák, mintha csak rendes diákok lennének, tömegesen elmennek az iskolába, a mit ott hallanak, azt megjegyzik, sőt azokról a gazdasági kérdésekről szerkesztett könyveket is forgatják, olvasgatják. Mindezt a legnagyobb örömmel jegyezzük fel. Azt halijuk, hogy a most megindult gazdasági tanításokra félmillió hallgató jelentkeAz én dalom: az élet éneke! . . . Szökellő nimfák bűbájos dala, A szerelem mosolygó himnusza ! Nem tör egekbe, ormokig se jár. Nem sas, de szerény énekes madár, A civódást, a koncot megveti, Arany kalitka nem kell biz neki. Ágya : bokor, fürdője : játszi hab. S bár koldus: szive hivebb, gazdagabb! . . Dalát nem értik rideg emberek, Akiknek szive fásult, nagy beteg. Nem: kiknek csupán pénz a mindenük; Az én madaram nem danol nekíik! Hozzájuk a múlt kisérteni jár, A jelen, üdvöt nálunk nem talál . . . De kiknek szive még fel-fel dobog, Kik: bár szenvednek — mégis boldogok. Megbocsátják a szörnyű bűnöket S elfojtva az előtört könnyeket. Mosolyogva állnak egy dűlt életen : Azoknak szól az én kis énekem ! Ifj. Pintér Imre. Divat a sportban. Téli sport és a lehető legélénkebb társasá- gos élet szokta a januáriusra rányomni bélyegét. Az utóbbi bizonyára meglesz, de, hogy az előbbivel hogyan leszünk az idén, azt csak az istenek tudják, mert a mikor e sorokat Írjuk, úgy szakad az eső, mintha az ég minden csatornája megnyílt volna. zett s ott, a hol négy-öt napig rendszeres és állandó tanítást rendeznek a fiatalabb kisgazdáknak, — ott is oly tömegesen nyilatkozott meg á tanulás kedve, hogy a tanítási órákat meg kellett duplázni. Mindenképpen művelődik, pallérozódik a nép. A mint a példa szerint a szénégető a tőkén tartja a szemét — földművelő ember is azokat a könyveket szereti olvasni, a melyek azt tárgyalják, a miből él, vagyis gazdasági kérdésekről valókat. Még csakugyan megérjük, hogy a kisgazda elhiszi, hogy a helyes trágyakezelésről is lehet már egész könyvet Írni és még érdekesebb azt elolvasni. Ez valósággal falusi kultúra és hatékony jó befektetés, - meglepő módon halad a földművelés inten- zivitása, csak gondoljunk még a mi vidékünk ódon gazdálkodására is. Kétségkívül arra tanít meg ez a falusi kultúra, hogy a nemzet minden fiának dolgozni, tanulni kell. Akkor a nemzeti termelés több lesz, akkor a föld többet terem, jólét következik s ennek minden tartozéka : az egészség, a boldogság és béke. Nagy kedvünk van azt látni, hogy mikor jégvirágok keletkeznek a falusi iskolaház ablakain. estenden kigyul a fény, elvilágit az iskolában s nem szégyelnek ezüstfehérbe borult fejek sem tanulni. Nem is szégyen az, de dicsőség. Nagyon restelnők azonban, ha pátriánkra vonatkozólag kisülne, hogy abból az országos 5200 tanításból mi nem vettük ki úgy résziinPedig milyen gyönyörűen fellendült nálunk is a téli sport. Pár esztendővel ezelőtt el sem hittük volna, hogy a Tátrában télen is csak olyan élénk élet lesz mint nyáron. De hát nincs is nagyobb gyönyörűség, mint a Tátra télen, ha hó lepett el mindent és amúgy istenigazában lehet űzni a téli sportot. Igaz, ennek is megvan ideig-óráig a maga gondja, hogy vájjon hogy öltözzünk a különféle sportra, de hát ez a gondja is csak a kezdőnek van meg. A ki már egyszer belekóstolt a tél ilyen fajta örömeibe, az tudja, hogy kurta ioden-szoknyá- ból, ehhez való sweterből, vagy kötött kabátból, sipkából, vagy fejkötőből áll az egész felszerelés, mely tavaly tiszta fehér volt, nűg az idén ép oly kedvelt a lila, zöld, piros és kék sipka, vagy kalap. A nagy különbség a déli és esti hőmérséklet között a legnagyobb óvatosságra int a nyakat illetőleg és ezért a kötött sál nélkülözhetetlen. Már a korcsolyázás nagyobb fényűzést engedélyez az öltözéket illetőleg és ezzel az engedéllyel sokan élnek is. Persze, itt is fődolog az egyszerűség, mely azonban nem zárja ki az eleganciát, sőt az utóbbi az előbbi nélkül meg sem lehet. Csak a világért se tegye senki, hogy nagy kalapban menjen a jégpályára. Csakhogy mindez egyelőre csak tanács, mely ki tudja, nem válik-e fölöslegessé, vagy olyankor jön meg a tél, a mikorra már a tavaszt várnánk, a mi nagy baj lenne gazdasági szempontból, a mikor már amúgy se tudjuk, hova legyünk a nagy drágaságtól, gondtól.
