Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-01-18 / 5. szám
2 VÁCI HÍRFA 1 két, mint a hogy keilenék és a mennyire ránk férne. Kisvácon kezdték az idén s talán lesz is folytatása. A praktikus, hasznos tudomány fénye pedig jusson el az alsó város felé is. A dolovai nábob lánya — Vácon, Előadta a Váci jótékony nőegylet égise alatt álló Műkedvelői kör 1911. január 14-én. A kenyérkereső színészektől beláthatlan távolságra van a dilettáns színész. Ezer és ezer érveléssel támogathatnánk ezt a kijelentésünket. De maga az az egy, hogy mig a színész szinészkedésével tartja fenn magát, addig a dilettáns a játékával szerzett garasokkal szegény éhezőnek, egy kiviile álló, ismeretlen, szurtos kezű kis szerencsétlennek csillapítja éhségét és ruházza fel a fagyoskodót. Ez, már maga ez az egy ok elég arra, hogy a kettő közötti távolság olyan óriási legyen és ugyanez az indokolása annak, hogy dilettánstól sohasem kell, sohasem szabad követelni, sohasem szabad abszolút értéket követelni ... de ebben az esetben ki kell mondanunk a leghangosabb dicséretként, hogy ha egy angol globetrotter kerül véletlenül fel az előadás estéjére a Kúria nagy termébe és csak a játékot nézi: azzal megy Canterburybe, hogy Vácon a kultúra modern magaslaton áll és azok a hivatásos színészek úgy játszottak, mintha ők Írták volna szerepüket. Igen! igy lehet abszolút értékkel mérni! A Katalin napi időkben félve gondoltunk arra a napra, mikor a Műkedvelők színre hozzák A dolovai nábob leányát ... de most meg felszínre kerül elénk az a kérdés, hogy nem fog-e beállani süllyedés ? Megfogjak tudni tartani azt a nagy magaslatot, melyet lobogóteli dicsőséggel foglaltak el ? Vegyük őket sorban, a szinlap szerint: Jób Sándor—Vatter: méltóságos. Vilma— Nagy Ilonka : bájos. Domaházyné—Éder Er„Félre bánat, félre gonddal“ . . . Úgy is elég gondot ad a sok báli, meg egyéb alkami ruha. Hiszen látható, hogy sok a bál és egypárra csak el keli menni. Úgy hírlik, lesz pár jelmezes és fejdiszes estély. Most aztán tessék azon tanakodni, milyen legyen a jelmez, hogy az ne legyen közönséges és megfeleljen az alaknak. Ma már nem lehet akármilyen jelmezbe bújni. Annak korhűnek, stilszerünek, arisztikusnak kell lennie. Szeretik mintának a régi mesterek képeit venni, mint a hogy ezt néhány főrangú hölgy tavaly is megtette a József királyi hercegék bálján és a mi, valljuk meg, a legszebb is. Hát csak tessék gondolkozni a dologról. Az esti ruhák díszesek, szépek és talán soha sem voltak Ízlésesebbek, mint most, a mikor olyan művészi módon tudják a különböző színeket összeegyeztetni. Most művészi élvezet egy-egy divatszalonnak a modelljeit nézni, melyek mind vagy eredeti párisiak és ha akad köztük itthon kreált, az a mai finomult ízlésnek megfelelően szép is, elegáns is. Szép és Ízléses a báli cipő és különösen a harisnya, mely a ruha színével megegyező és hímzett, sőt csipkés is, a mi gyönyörűen illik a lábra. Hogy költséges, azt már meg kell említeni, hiszen olyan drága minden, úgy megszoktuk már az áremelkedést minden téren, hogy mint meg- változhatatlanba, ebbe is bele törődtünk. De vájjon meddig győzzük ? nőné: temperamentumos. Szentirmay—Hticschl: imponáló. Szeníirmayné—Hufnagel Vallyka: elragadó. Tarján— Szép: meglepő. Lóránt had- nagy Éder: kitűnő. Bilitzky—Lexa: mesés. Merlin Záborszky : biztos. Szklabonyai — Hufnagel Saudi: nagyszerű. Endre Dénes, Stáhl Vasina, Sebők: ügyesek,Cermann—tiszti szolga : pompás. Napos káplár—Dr. Havlicsek : szintén nagyon jó. Igazán mindenkinek kijár a nagy érdemből. Pedig A dolovai nábob leányát, Hercegnek a legjobb színművét előadni nagyon igénybe veszi a képességeket. Hivatásos színésznek is munkát ad. És a mi műkedvelőink játszi köny- nyűséggel oldották meg a vállukra nehezedő nagy feladatot. Mikor színpadra jöttek azok, a kik még idáig sohasem tudták, hogy mi az a pódium, az a köteles, soha el nem maradó félsz, hogy milyen nehéz az — még ha szász- szőr is betanult dolog is, — úgy mondani el a szerepet, a mint elő van írva, mulattatni s kikeresni a hallgatók közül a legcsillogóbb szeműt s annak játszva önteni ki lelkét és egész művészvalóját, mikor különösen premiereken még a legrutinirozotíabb színész is a leküzdhetetlen lámpalázzal birkózik : mindenkitől csak biztonságot láttunk és öntudatos játékot. Ezt csudáltuk ott fent és ismerjük itt el. Hufnágel Vallynak a harmadik felvonásbeli jelenete, a többi sikerülttel együtt, a Nagy Ilonka bájos alakja, lelkiismeretes játéka, Éder Ernőné nyugodt előkelősége, Hübschl Kálmánnak intalligens felfogása, Tarján hűséges kreálója, German kabinet alakítása, Lexa Bilinszkyje, Éder Lórántja mint nagyon, de nagyon kedves képek, sokáig előttünk fognak maradni a többi összjátékával egyetemben. Lehetetlen felejteni a bájos képek alkotta összhatást, melyből a Lukács István képe, mintáz egész dolognak atyja jóságosán bontakozik ki. A ki magában hordja a szigorú rendezőt, az emberek, a lelkek ismerőjét, a jó Ízlést a biztos fellépést, a vasakaratot, az akadály nem ismerését, az elronthatatlan idegzetet. A Műkedvelői kört ő teremtette. Az ő érdeme a Bornak és a Dolovai nábob leányának fényes előadása s a'szinpad megszerzése, mely tisztán a műkedvelő kör tulajdona, övé a sok ízléses díszlet, melyek szaporításukkal még hatalmas dolgok elérésében lesznek hivatottak segíteni Ez mind a Lukács István érdeme. (Talán az ajtók kárpitjának festése, amit minden alkalommal más és más dísszel lehet ellátni — nem lesz e sokszor stiltelen?) Az elismerésünk hervadatlan babérágát nyújtjuk neki és kívánjuk, hogy hivatásában, ne akadályokkal, csak sikerekkel találkozzék, melyből sokszor fáradó lelke merítsen buzdulást és tartsa nyitva előttünk s mindig a kultúra eme uj füzektől buzogó forrását. A szinielőadást megelőzőleg szinpadavatás volt. Agárdi Lászlónak lapunkban is közölt mély gondolatokkal te i prológiát szavalta Lengyel Margit. Ha itt említjük is őt,.érdemei első- rangúak. Úgy szavalni, mint Lengyel Margit kevesen tudnak. Zúgott is a taps gyönyörű előadása nyomán. A súgólyukban Szentgyörgyi volt elbújtatva. Ezt külön kell felfedezni, mert hangját nem hallottuk. Most már csak azt várjuk, mikor gördül fel újra a függöny. Csongor. * A terem zsúfolva. Gyönyörű közönség. Névsort nem állíthattak össze, a felülfizetők neveit itt adjuk: Nagy Sándor, dr. Huber József, Ta- gor Ernő 20—20 K, dr. Rapcsák Imre 12 K, báró Andreánszky Istvánná, Németh Péterné, özv. dr. Freysinger Lajosné, Marx János, báró Matti, Jung János, dr. Baksay Károly, Hanusz Béla és neje, Tragor János, Mura Ftilöp, dr. Nagy Ármin, dr. Magas Árpád, Schumacher Jenő 10 — 10 K, Balás Gyula és neje, Révész Béláné 8 — 8 K, dr. GalC'.ek György 6 K, özv. Tabermann Gusztávné, Schandl Miklós, özv, Cseley Jánosné, Köhler Arthurné, Schwanfelder Józscfné, Hornung Albert 5—6 K, dr. Zádor János, dr. Pauer Béla Hinterdorfer Mária, Klein Zsigmond 4—4 K, özv. Péts Sáu- dorné, dr. Lengyel Soma, Dercsényi Dezső, Reyinayer Gusztáv, K. T. E., Schneller Gyula 3—3 K, Borbély Sándor, dr. Csongor Gergely, Novotny Kornél, Rády József, H. J. Hochma- yer Antal, Gedeon Emil, Szalay István, Ko- punecz József, Sebők Dénes, dr. Kovács Pál, Straszer Jenő, Scheffer Andrásné, Jelinek Ágostonná, Portik Béla 2 —2 K, Kassai Vidor, Hufnagel Imre, N. N., Nagy Vilmos 1 — 1 K. A VÁCI FARSANG NAPTÁRA. Január 21. Az ípartársulat bálja a Kúrián. Január 28. A váci ízt. jót. nőegylet és a leányegylet scínelőadása és táncmulatsága a Kúrián. Február I. A váci sportegylet kabaretje és táncmulatsága a Kúrián. Február 4. A váci kereskedöífjak táncestélye a Kúrián. Február íí. A líceum-egyesület Geyer-Díntel hangversenye és táncmulatsága a Kúrián. Február 18. A magyarországi munkások nyugdíj és rokkant egylete váci fiókjának mulatsága a Kúrián. Február 25. A kát. legényegylet második farsangi estélye a Kúrián. Február 26. Kísvácí kát. gazdakör táncmulatsága a Kúrián. Sisa Pista. (Egy híres betyár halála. Gsak a régi váciak emlékeznek erre a névre. A régi betyár világ egy nem utolsó sarja balt el minap Benkó István személyében Bernecén. A nép őt Sisa Pista bácsinak hívta és ő többi futóbetyár módjára szerette a saját népét és nem csak hogy nem bántotta annak avait.de módja szerint segítette a szegényebb orsúakat. Különben ez karakter a magyar betyárban, meg voltak a maga hívei, a kik elrejtették ői a zsandár szemei e'ől és ellátták bőségesen étellel úgy őt, mint társait Nem igy volt azonban a gazdagoknál, mert ezek még imádságukban is befoglalták, annak idején, hogy »ments meg uram Sisa Pistától és társaitól!« Származásra nézve Lontmegyei volt, Ipoly- szalkán született. Már kis gyermek korában meg volt benne a betyár virtus, a mit legjobban megvilágít azon körülmény, hogy 6 éves korában ellopta a csárdás hízott ludját, minek fejében az akkori pandurkáplár elverte, a mit a kis Benkó Pista nagyon szivére vett és megígérte, hogy a mint megnő, visszaadja a kölcsönt. A mit be is váltott, mert 12 éves korában agyonütötte a pandúr káplárt. Innét kezdődik zaklatott élete s rövidesen három vármegye erdőségének ő lett a királya és a gazdag emberek réme. Leginkább Hont, Nógrád és Pestvármegyékben szeretett tanyázni, a hol egy második Rózsa Sándor volt úgy vakmerősége, mint pedig délceg volta tekintetében. Ez utób-
